Ráv Szöádjá Gáon: Hittételek és elvek könyve: A tagadhatatlan megváltás

Maimonidész: A Bírák könyve: A messiás szabályai

Talmud: Táánit 2. fejezet: Melech misztápér böchol jom: A hajnövesztés és a messiás

Ráv Szöádjá Gáon:

Emunot vödéot: Hittételek és elvek könyve

A tagadhatatlan megváltás

értekezés 1. fejezet

…Ami magát a megváltást illeti, az több okból is szükségszerű. Egyrészt Mózes csodás jelei támasztják alá hitelességét, ő volt az, aki erről elsőként beszélt, valamint [erre mutat] Ézsaiás és a többi próféta, akik a számukra megmutatkozó csodás jelekről tudósítottak bennünket, s [azt is közölték,] hogy ezen ígéret teljesítéséhez [238] semmi kétség nem férhet. Amint a Szentírás mondja:[1] „Én váltom valóra szolgáim beszédét, és megvalósítom követeim tanácsát”.

Másrészt [Isten] igazságos, nem követ el igazságtalanságot, s e közösség már [annyi] nehéz és hosszan tartó csapással sújtatott, melynek egy részéért kétségtelenül mi vagyunk a hibásak, ám másik részük próbatétel számunkra. Ám mindkét esetben a csapás véges ideig tart, s lehetetlen, hogy végtelen legyen. S ha ez az idő lejárt, akkor szükségszerű, hogy [a vétkesek] bűnhődése megszűnjön, [a próbatételt kiállók] pedig ellenszolgáltatásban részesüljenek. Erről mondja a Szentírás:[2] „[mivel] letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta, az Úr keze minden vétkéért”.

Ezenkívül [Isten] hű az ígéretéhez, állja a szavát, s parancsolata örök érvényű, a Szentírás szavai szerint:[3] „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk, igéje örökre megmarad”.

További ok az, hogy párhuzam vonható ezen ígéretek és [Isten] első ígérete között, [amelyet akkor tett,] amikor Egyiptomban tartózkodtunk. [Ez az első ígéret] csak két dologra vonatkozott: hogy ítéletet tart elnyomóink fölött, és hogy nagy gazdagságot adományoz nekünk, amint a Szentírás mondja:[4] „De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki”. S saját szemünkkel láttuk, mit cselekedett értünk: szétválasztotta a [Vörös-]tengert, mannát és fürjeket [bocsátott a rendelkezésünkre], a Sinai-hegynél [törvényt adott számunkra], megállította a napot, s más efféléket [is tett]. S még inkább erre mutat az, hogy [Isten] hatalmas és bőséges jutalmat ígért nekünk: jólétet, boldogságot, dicsőséget, hatalmat és megtiszteltetést, melynek [mennyisége] kétszerese lesz az általunk tanúsított alázatnak és szenvedésnek, a Szentírás szavai szerint:[5] „A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban”. A számunkra kiszabott [szenvedés ideje] a röpke szempillantáshoz hasonlítható, s ezt [Isten] hatalmas könyörülettel kárpótolja, amint a Szentírás mondja:[6] „Egy rövid szempillantásra elhagytalak, [239] de nagy irgalommal összegyűjtelek”. Tekintettel e próbatételre, s számításba véve [mind]azt, ami velünk történt, [Isten] azonfelül, amit megígért, a sokszorosát téríti meg, úgyhogy hirtelenjében és összességében össze sem tudjuk számolni, a Szentírás szavai szerint:[7] „…jót tesz veled, és jobban megszaporít, mint atyáidat”. Ezen okból ismétli a Tóra több helyütt is az Egyiptomból való kivonulás történetét, hogy emlékeztessen bennünket arra, amit [ott] átéltünk. S azt [a tényt], hogy van olyan csoda, amelyet [a Tóra] az Egyiptomból való megváltás leírásánál nem részletez, a következő szentírási rész bizonyítja:[8] „Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból”.

Ezért van az, hogy [Isten ígérete iránt] türelemmel viseltetünk, s kétkedés, nyugtalankodás és szorongás nélkül várjuk [a beteljesedését], sőt biztonságérzetünk és [ígéretéhez] való ragaszkodásunk egyre növekszik, amint a Szentírás mondja:[9] „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!”

S az, aki ilyennek lát bennünket, bizonyára meglepődik, vagy ostobának tart minket, mivel nem élte át azokat a tapasztalatokat, amelyeket mi átéltünk, s nem rendelkezik olyan bizalommal [Isten ígérete iránt], amilyennel mi rendelkezünk. Olyan ő, mint aki még nem látta, hogyan vetik a búzát. Hiszen aki azt látja, hogy valaki [magokat] szór a föld barázdáiba, hogy [majd] növekedjenek, [mindezt] ostobaságnak tarthatja. Ám a cséplés idején, mikor egy mérték [elvetett magból] húsz vagy harminc mérték [termés] lesz, kiderül, hogy ő volt az ostoba. Ezzel a példázattal él a Szentírás is, mikor azt mondja:[10] „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!”

S ahhoz is hasonlít [az ilyen ember], aki még nem látta, hogyan nő fel egy gyermek, s kineveti azt, aki gyermeket nevel, s ennek összes gondját hordozza. [Sőt] azt kérdezi [a gyermeket nevelőtől]: „Vajon mit vársz [ettől a gyermektől]?” Ám mikor a gyermek felnő, tudományra és bölcsességre tesz szert, király lesz belőle, s hadat vezet, akkor majd megérti [ez az ember], hogy önmagát tette nevetségessé. A gyermekkel szembeni elvárás példázatát a Szentírás [240] is alkalmazza:[11] „Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra”.

értekezés 2. fejezet

A próbatételek kiállása és a megváltás

…Nem engedhető meg tehát, hogy olyan [gondolatok] jussanak eszünkbe, hogy [Isten] nem tudja, milyen helyzetben vagyunk, sem az, hogy [Isten] nem igazságos és nem könyörületes, hisz [a Szentírásban] így dorgál bennünket:[12] „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé”. S annak sem szabad eszünkbe jutnia, hogy [Isten] képtelen rajtunk segíteni, vagy fohászainkra válaszolni, amint [a Szentírás] mondja:[13] „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson”. S arra sem szabad gondolnunk, hogy [241] [Isten] elutasított és megtagadott bennünket, inkább a Szentírás [azon szavaira kell emlékeznünk, hogy][14] „mivel irgalmas Isten az Ur, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni”.

Arról viszont meg vagyunk győződve, Isten könyörüljön rajtad, hogy rabszolgaságunk idejét [Isten] két időszakhoz kötötte: az egyik a bűnbánat időszaka, a másik a [világ]vége időpontja. S ezek közül bármelyik következik is be elsőként, az a megváltást eredményezi. S ha bűnbánatunk teljessé lett, a [világ]vége [időpontja] érdektelenné válik, s [minden] úgy fog történni, amint a Tórában megíratott:[15] „Amikor majd beteljesednek rajtad [mindezek a dolgok]… és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, …akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr…”, valamint a következő tíz [bibliai] vers.

S amennyiben [bűnbánatunk] rövid ideig tartana, úgy a [világ]végéig fennmaradnánk, egyeseket közülünk büntetés érne, mások próbatétel alá vettetnének, amint köztudott, hogy időnként büntetésül nagy csapások sújtják [az embereket], ilyen [például] az éhínség, a háború és a járványok. Ezek egyesek számára büntetést, mások számára pedig próbatételt jelentenének. Hisz a vízözön idején is éltek fiatal emberek és csecsemők, akik számára [e csapás] próbatételt jelentett, s ezért [később] kárpótlást nyertek. Ehhez hasonlóan abban sem kételkedhetünk, hogy az egyiptomi [rabszolgaság] idején őseink között sok erényes ember volt, akik kiállták e próbatételt, míg annak vége be nem következett, s senki ne mondja azt, hogy „Amennyiben lett volna közöttetek erényes [ember], úgy a megváltás is [hamarabb] elérkezett volna”. Hiszen a mi uraink éskoronáink: Mózes, Aron és Mirjám, valamint sok más erényes [ember] több mint nyolcvan évet töltöttek a rabszolgaságban, amíg annak vége el nem érkezett.

értekezés 5. fejezet

A megtérés és a megváltás

S miután e [különböző] időtartamok végéről szóló tanításokat elmagyaráztam és kifejtettem, azt mondom: Tudjuk, hogy amennyiben bűnbánatunk nem válik teljessé, akkor az [idők] végezetének beteljesüléséig [száműzetésben] maradunk, s ha a [világ]vége úgy következik be, hogy még nem gyakoroltunk bűnbánatot, akkor a megváltás lehetetlennek bizonyul, hiszen olyan vétkekben vagyunk bűnösek, amelyek miatt [Isten a földünkről] elűzött bennünket. S ha száműzetésünk már hosszú ideje tart, s nem térünk meg, akkor is visszavisz bennünket [a földünkre], anélkül hogy [helyzetünk] megjavulna, s ekként [az egész száműzetés] hiábavalónak bizonyulna. Ám a próféták közlései arról tájékoztatnak bennünket, hogy [Isten] csapásokat és szerencsétlenségeket fog ránk bocsátani, amelyek majd bűnbánatra késztetnek bennünket, s [így] méltónak bizonyulunk a megváltásra. Erre utalnak az ősök szavai:[16] „Ha [246] Izrael bűnbánatot gyakorol, akkor részesül a megváltásban. Ha nem, akkor a Szent, áldassék, olyan királyt fog állítani, akinek rendelkezései [még] Hámánéinál is szigorúbbak lesznek, ezért [majd] bűnbánatot gyakorolnak, s részesülnek a megváltásban”.

S [őseink] azt is mondták, hogy [e csapások] oka az lesz, hogy Galilea hegyeiben meg fog jelenni egy férfi, aki Józsefleszármazottja, s köré fognak gyűlni a [zsidó] közösség szétszórt tagjai, majd [ez az ember] elmegy Jeruzsálembe, miután a rómaiak elfoglalták, s ott tartózkodik egy ideig. Ezután megtámadja Jeruzsálemet] egy Armilus nevezetű férfi, aki háborút fog viselni, meghódítja a várost, öldököl, foglyokat ejt, és erőszakot tesz. A József leszármazottai közül való férfi is az áldozatok között lesz. Ekkor a [zsidó] közösséget nagy csapások érik majd, s [a helyzetet] csak nehezíti [a közösség] és a királyságok közötti rossz viszony, s ez [végül] azt eredményezi, hogy a pusztába száműzik őket, ahol éhezni és nyomorogni fognak. Annak következtében, ami velük történik, sokan közülük kitérnek hitükből, s csak a megtisztultak maradnak meg [hitükben], majd megjelenik nekik Ilés próféta, s végbemegy a megváltás…

értekezés 6. fejezet

A József és a Dávid általi Messiás

Majd azt mondom: Mindkét esetben, azaz ha nem gyakorlunk bűnbánatot, s így következnek be a Józseftől származó Messiás által okozott történések, s akkor is, ha bűnbánatot gyakorlunk, s ezek az események nem mennének végbe, [mindenképp] váratlanul elérkezik hozzánk a Dávidtól származó [248] Messiás. S amennyiben a Józseftől származó Messiás előtte elérkezne, olyan lenne ő, mint [a Dávidtól származó Messiás] követe, a közösség újjáélesztője, s az utat letisztító sarló, amint a Szentírás mondja:[17] „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat”. Vagy ahhoz lenne hasonlatos, aki tűzzel olvasztja ki a közösségből a nagy bűnök elkövetőit, s lúggal tisztítja ki a kisebb vétkek elkövetőit, a Szentírás szavai szerint:[18] „Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja”…

…akkor következik be a halottak feltámadása úgy, ahogy ezt az előző értekezésben vázoltam. Élükön vezetőként József leszármazottja fog állni, mivel ő [Isten] erényes szolgája, aki kiállta a próbatételt, s bőséges ellenszolgáltatásra érdemes. Ekkor Urunk, dicsőíttessék és magasztaltassék, újjáépíti Templomát, amint erről már szó esett:[19] „amikor felépíti Ciont az Úr, és megjelenik dicsőségesen”. A [Szentély] felosztása és a Templom úgy fog kinézni, amint azt „Ezékiel a Fogságunk huszonötödik évében…” kezdetű [bibliai] részben[20] elmagyarázza, belsejében gyémántok és [egyéb] drágakövek lesznek, Ézsaiás szavai szerint:[21] „Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliáns kövekből”. Az egész ország benépesül, sem elhagyatott, sem elsivatagosodott terület nem marad többé benne, amint a Szentírás mondja:[22] „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön”. Ekkor tűnik majd fel az [isteni] jelenlét világossága, s úgy beragyogja a Templomot, hogy hozzá képest valamennyi fény halványnak és homályosnak bizonyul, s amint azt a második értekezésben is kifejtettem, minden fényességnél ragyogóbb lesz, a Szentírás szavai szerint:[23] „Kelj föl tündökölve, mert jön világosságod, az Úr dicsősége ragyogott rád. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homálya nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr…”. [Oly nagy lesz a világosság,] hogy az, aki nem ismeri a Szentélyhez vezető utat, e világosság ragyogása nyomán oda talál, mivel e fényesség az égből sugárzik a földre, amint a Szentírás mondja:[24] „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez”.

A prófétálás [tudománya] pedig annyira elterjed közösségünk körében, hogy még gyermekeink és szolgáink [is prófétákká lesznek], erről így ír a Szentírás:[25] „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, …Még a szolgákra és a szolgálókra is kitöltöm lelkemet [abban az időben]”. Amennyiben [például valamelyikünk] [252] egy idegen országba vetődik, s azt mondja: „Hívő vagyok”, [az emberek] az előttük rejtve maradó dolgok felől kérdezik: „Mondd meg nekünk, mi történt tegnap, s mi fog holnap történni !” S ha erre választ ad, bizonyosra vehető, hogy a [zsidó] népből való, amint a Szentírás mondja:[26] „Híresek lesznek utódaik a nemzetek között, és ivadékaik a népek között”. S ennek a világnak az időtartama alatt a hívők változatlanul megőrzik ezt a kivételes helyzetüket, a Szentírás szavai szerint:[27] „Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé”. S úgy tűnik, e helyen [a Szentírás] csak azért használja a soha, soha többé fordulatot, hogy a megváltás biztos voltára a lehető legegyértelműbb nyelvi bizonyítékot szolgáltassa, s hogy cáfolja azon nézeteket, melyek szerint [a megváltás] véges és mulandó.

[Urunk] azt is a tudomásunkra hozta, hogy [a megváltott] nép az iránta való engedelmességet, s nem az ellene való lázadást fogja választani; erre vonatkoznak a Szentírás következő kijelentései:[28] „Szívedet… körülmetéli Istened, az Úr”, valamint[29] az „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek” kezdetű [bibliai] rész. [Az pedig, hogy az Isten iránti engedelmességet választják,] több okra vezethető vissza: [egyrészt] mivel látják az [isteni] jelenlét világosságát, s részesülnek a kinyilatkoztatásból, [másrészt] mivel [saját] államuk lesz, s jólétben fognak élni, senki nem üldözi őket, s nem szenvednek hiányt semmiben, s minden dolgukat siker fogja koronázni.

[Urunk] azt is közölte velünk, hogy [ebben az időszakban] a járványok, betegségek és az elnyomás, valamint a szomorúság és a gond mind el fognak tűnni, az egész világ örömmel és boldogsággal lesz teli, s [a megváltottak] úgy látják majd, mintha az ég és a föld is újjászületett volna. Ezt ecseteli a Szentírás a következő szavakkal:[30] „Mert én új eget és új földet teremtek, …Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”.

Milyen [csodálatos] korszak lesz az, minden csupa boldogság és öröm, engedelmesség és istenfélelem, csupa jutalom és felhalmozott javak!…

értekezés 8. fejezet

Milyen lesz a messiási kor?

…[a próféciák szerint] minden teremtmény istenfélő lesz, s elismerik Isten egységét, amint a Szentírás mondja:[31] „Az Úr lesz a király az egész földön”, ám [ezzel ellentétben] azt látjuk, hogy [az emberek] hitetlenek és tévelyegnek.

Másodszor: az, hogy [a próféciák szerint] a hívők mentesek maradnak az adózástól, a pénz- és élelemkölcsönzéstől, s más egyebektől is, a Szentírás szavai szerint:[32] „Az Úr esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek”, ám [ezzel ellentétben] azt látjuk, hogy minden nép adót fizet, meghunyászkodik és engedelmeskedik annak [a másik] népnek, amelynek az uralma alá került.

Harmadszor: [A próféciák szerint] az emberek nem háborúznak többé egymással, s nem fordítja egyikük a másik ellen fegyverét, amint a Szentírás mondja:[33] „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket”. Ám [ezzel szemben] azt látjuk, hogy [az emberek jelenleg] többet háborúznak és többet hadakoznak egymással, mint valaha. S amennyiben valaki [a fenti] kijelentést úgy értelmezné, hogy csak arra vonatkozik, hogy vallási okokból nem háborúskodnak, [erre azt kell válaszolnunk,] hogy [jelenleg] jobban küzdenek és háborúznak egymással vallási okokból, mint bármikor.

Negyedszer: Az, hogy [a próféciák szerint a megváltás idején] az állatok békében fognak élni egymással: [257] a farkas és a bárány együtt fog legelni, az oroszlán szalmát eszik, a kisgyermek pedig mérges kígyókkal és viperákkal játszik, a Szentírás szavai szerint:[34] „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, …A tehén a medvével legel… Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki”. Ám [ezzel szemben] azt látjuk, hogy [jelenleg az állatok] természetük szerint és rossz [hajlamaikkal] összhangban élnek, s semmi változás nem történt velük. Ám lehet, hogy valaki [e kijelentést] is átvitt értelemben kísérelné meg magyarázni, s azt mondaná, hogy ez mindössze arra vonatkozik, hogy a gonosztevők kibékülnek az erényesekkel. Ám a [jelenlegi] helyzet ennek éppen a fordítottja, hisz most az erős kíméletlenebbül támadja és nyomja el a gyengét, mint valaha…

A fent leírt állapotok tehát egyértelműen bizonyítják, hogy a [prófétai] ígéretek még nem teljesedtek be. A fenti cáfolatok mindegyike egyben a keresztényekre is vonatkozik…

[1] Jesájá 44:26.

[2] Jesájá 40:2.

[3] Uo. 40:8.

[4] 1Mózes 15:14.

[5] Jesájá 61:7.

[6] Uo. 54:7.

[7] 5Mózes 30:5.

[8] Michá 7:15.

[9] Zsoltárok 31:25.

[10] Uo. 126:5.

[11] Jesájá 66:7.

[12] Jesájá 40:27.