Miért kell a Tórának elmondania, hogy a világ létezik?

Azt gondolnánk, a teremtéstörténet azért áll a Tóra elején, hogy megtudjuk: van Isten, aki megteremtette a világot. Köves Slomó rabbi a „Kövesd a rabbit” Berésit-sorozatának harmadik részében éppen ennek az ellenkezőjéből indult ki. Szerinte Isten létéhez logikai úton is el lehet jutni. A Tóra első mondata valami másról tanít: arról, hogy a világ valóban létezik.

Az Óbudai Kolel keretében zajló tanuláson ezúttal a teremtés egyik legalapvetőbb kérdését vizsgálták: mi a különbség Isten létezése és minden más létezése között?

Feltételes és feltétel nélküli létezés

Köves Slomó rabbi a Rámbám Misné Torájának első soraiból indult ki. Maimonidész szerint minden bölcsesség alapja annak felismerése, hogy van egy első létező, akitől minden más létezése függ.

A rabbi két filozófiai fogalommal írta le ezt a különbséget: van feltétel nélküli létező és feltételes létező.

„Vannak azok a dolgok, amik azért vannak, mert, és van egy dolog, aminél nincs, mert ő van és kész.”

Minden, amit ismerünk, valamilyen módon körülírható. Van kiterjedése, tulajdonsága, formája, oka vagy előzménye. Ha valamit definiálni tudunk, akkor ezzel egyben meg is húzzuk a határait: megmondjuk, mi tartozik hozzá, és mi nem.

Ezért minden véges létező feltételes létező. Valami létrehozta, valamitől függ, és elvileg lehetne olyan állapot is, amelyben nincs.

A feltétel nélküli létező ezzel szemben nem szorul semmilyen okra. A zsidó gondolkodás ezt nevezi Istennek.

Miért csak egy lehet belőle?

Köves Slomó rabbi innen vezette tovább a gondolatot a végtelen fogalmához. A végtelent itt nem matematikai értelemben használta, hanem úgy, mint amit nem lehet határokkal körülírni.

Ha két ilyen végtelen létező lenne, valaminek el kellene választania őket egymástól. Ez az elválasztás azonban már határt jelentene, vagyis egyik sem lenne valóban végtelen.

Isten egysége ebben a gondolatmenetben nem pusztán hitbeli kijelentés, hanem magából a feltétel nélküli létezés fogalmából következik.

És éppen itt érkezett el az óra meglepő állításához.

A Tórának azt kell elmondania, hogy mi létezünk

Ha minden véges létező egy végtelen, feltétel nélküli létezőtől függ, akkor Köves Slomó rabbi szerint Isten létének felismeréséhez nincs feltétlenül szükség a teremtéstörténetre.

„Nem azért, mert el akarja nekünk újságolni, hogy van Isten, hanem azért, mert el akarja újságolni nekünk, hogy van világ.”

Miért lenne ezt szükséges külön közölni?

Mert ha az alapvető létezés a végtelen isteni lét, akkor filozófiailag egyáltalán nem magától értetődő, hogyan lehet mellette valódi, véges világ. Ha a világ Istenen kívül lenne, az korlátozná Istent. Ha pedig benne van, felmerülhet a kérdés: van-e egyáltalán önálló valósága?

A Tóra első mondata erre ad választ: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” A világ teremtett, de valóságos.

Jes méájin – valami a semmiből

A következő fontos fogalom a jes méájin: a „valami a semmiből” való teremtés.

Az ember által létrehozott dolgok mindig valami korábbiból készülnek. A fa asztallá válik, egy anyag más formát kap, egy gondolat egy korábbi tapasztalatból fejlődik tovább. Ez jes mijes: valami valamiből.

A bibliai teremtés azonban más természetű. A Berésit első szava arra utal, hogy van kezdet: maga a létezés jelenik meg ott, ahol korábban nem volt véges létezés.

Ebből Köves Slomó rabbi újabb következtetést vont le: ha a létezés alapállapota nem a véges világ, akkor annak fennmaradása sem lehet egyszeri esemény eredménye.

Minden pillanatban új teremtés

A rabbi egy repülő példájával érzékeltette a gondolatot. Egy asztalt egyszer elkészítünk, aztán ott marad. A repülő viszont csak addig marad a levegőben, amíg folyamatosan működik az az erő, amely a gravitációval szemben tartja.

Ha a véges létezés maga is az alapállapottal szemben álló állapot, akkor azt is folyamatosan fenn kell tartani.

„Minden pillanatban Isten újrateremt.”

A kabbalisztikus gondolkodás szerint tehát a teremtés nem egy távoli múltbeli esemény. A világ minden egyes pillanatban újra létrejön. Folyamatosságát mi úgy érzékeljük, mint a film képkockáit: egymást követik olyan gyorsan, hogy egyetlen folyamatnak látjuk őket.

Akkor mire kellett hat nap?

Innen adódik a következő kérdés: ha maga a létezés egyetlen pillanatban jött létre, és minden pillanatban újrateremtődik, mit jelent a hatnapos teremtés?

Köves Slomó rabbi Rásira és a talmudi hagyományra hivatkozva magyarázta: minden alapvető létező már a teremtés első pillanatában létrejött, a következő napok pedig annak történetét írják le, hogyan kapták meg a dolgok saját helyüket és formájukat.

Ehhez kapcsolódik az ókori filozófia két fogalma is: a chomer, az anyagi alap és a curá, a forma. Maga a létezés közös, a forma viszont megkülönbözteti egymástól a dolgokat.

A Tóra első mondata így maga a jes méájin, a létezés létrejötte. A további teremtési napok pedig annak történetét mondják el, hogyan öltött formát ez a létezés.

A Berésit első mondata ebben az olvasatban minden pillanatra vonatkozik. A teremtés nemcsak valamikor megtörtént velünk. Most is történik.

A Tóra szövegét mondatról mondatra olvassuk és elemezzük. Történetek, törvények, parancsolatok, fogalmak és szabályok – alaposan, összefüggéseiben, a zsidó hagyomány évezredes értelmezésein keresztül.

Az előadások az **Óbudai Kolel** keretében hangzanak el, Köves Slomó rabbi vezetésével.