Meg lehet-e érteni Istent és a teremtést?

Istent teljesen megérteni nem lehet. De azt igen, hogy létezik. Köves Slomó rabbi a „Kövesd a rabbit” Berésit-sorozatának negyedik részében innen indult tovább egy még nehezebb kérdéshez: ha a végtelen Istent nem tudjuk felfogni, megérthetjük-e azt a pillanatot, amikor a végtelenből létrejön a véges világ? És ha nem, akkor mit mesél el valójában a Tóra hatnapos teremtéstörténete?

Az Óbudai Kolelben folyó tanulás korábbi alkalmain már szóba került a jes méájin, a semmiből valamibe való teremtés és az a gondolat, hogy a világ létezése minden pillanatban isteni teremtést igényel. Most Köves Slomó rabbi azt vizsgálta, hogyan beszélhetünk egyáltalán ilyen, emberi értelemmel közvetlenül megragadhatatlan dolgokról.

Tudni, hogy van – és tudni, hogy mi

Két külön kérdésről van szó. Megérthetjük-e, hogy van Isten? Köves Slomó rabbi szerint igen: a véges létezésből logikailag el lehet jutni egy feltétel nélküli, végtelen létező szükségességéhez.

De megérthetjük-e, hogy mi Isten?

„A válasz erre a kérdésre az, hogy nem.”

Éppen azért nem, mert Isten végtelen. Amit az ember megért, azt valamilyen módon körülhatárolja, definiálja. A végtelen azonban természeténél fogva nem foglalható ilyen határok közé.

Vannak dolgok, amelyeket csak felvillanásokból értünk

Köves Slomó rabbi különbséget tett kétféle megértés között. Egy történelmi esemény okait például lépésről lépésre, logikus sorrendben el lehet magyarázni. Más a helyzet egy érzéssel vagy egy ember személyiségével.

Ha valakit tíz éve ismerünk, hiába próbáljuk egy rövid előadásban átadni egy másik embernek, milyen is ő valójában. Történeteket mesélünk róla, példákat hozunk, különböző oldalait mutatjuk meg. A hallgató ezekből lassan összeállíthat magának valamiféle képet.

A rabbi Maimonidész, a Rámbám hasonlatát idézte fel: az ilyen megértés olyan, mint a villámlás a sötét éjszakában. Egy pillanatra megvilágítja a tájat, aztán ismét sötét lesz. Sok ilyen felvillanásból azonban egyre többet értünk meg abból, amit közvetlenül nem tudunk megragadni.

Isten megismerése a legmagasabb fokon ilyen.

A próféták is képekben beszélnek

Ezért jelennek meg a prófétai látomásokban képek és példázatok. Amikor Jechezkél próféta szekérről, különleges élőlényekről és trónról beszél, a leírás Köves Slomó rabbi magyarázatában egy absztrakt isteni valóság emberi nyelvre fordítása.

Ehhez kapcsolódik a rabbinikus hagyomány két híres fogalma: a Maászé Merkává, „a szekér ügye”, és a Maászé Berésit, „a teremtés ügye”. A Rámbám értelmezésében előbbi Isten megismerésének, utóbbi pedig magának a teremtésnek a titkaira utal.

A bölcsek ezért rendkívül szigorúan szabályozták e témák tanítását. Nem kész tudásanyagról van szó, amelyet egyszerűen át lehet adni. A tanítvány csak „fejezetcímeket”, támpontokat kap, amelyekből neki magának kell tovább következtetnie.

A teremtés pillanata is a végtelenhez tartozik

De miért ilyen nehéz a teremtést megérteni? Hiszen a fizikai világot tanulmányozni lehet.

Köves Slomó rabbi szerint itt nem a már létező univerzum működéséről beszélünk. A Maászé Berésit azt a határt érinti, ahol a végtelenből létrejön a véges.

„A végtelen plusz az mennyi? Végtelen.”

Ha maga Isten nem ragadható meg közvetlenül, akkor az a „határpont” sem az, amelyen keresztül a véges világ létrejön. A teremtés első pillanata ezért ugyanolyan értelemben meghaladja a hétköznapi gondolkodást, mint maga a végtelen.

Miért mesél akkor a Tóra hat napról?

Éppen ezért van szükség történetre.

A Tóra célja, hogy az ember eljusson Isten felismeréséhez, majd ebből az isteni útmutatás, a micvák és az erkölcsös élet elfogadásához. Ehhez azonban végig kell gondolnia a világot és annak eredetét. A közvetlenül felfoghatatlan teremtésről mégis valamilyen módon beszélni kell.

Erre szolgál a hatnapos teremtéstörténet.

Köves Slomó rabbi a Rámbám gondolatmenetét követve hangsúlyozta: a metafora itt nem azt jelenti, hogy a történet „nem történt meg”.

„Ez nem egy mese.”

A Tóra olyan valóságot ír le, amelyet közvetlen emberi fogalmakkal nem lehet kifejezni. Hasonlóan ahhoz, amikor „Isten erős kezéről” olvasunk: Istennek nincs fizikai keze, de az „erős kéz” emberi nyelven valós isteni erőt fejez ki.

A Tóra az ember nyelvén beszél

A teremtés hat napja ezért több rétegben olvasható. Egy gyermek számára történet, amelyhez kapcsolódni tud. Aki mélyebbre ás, ugyanazokban a szavakban újabb és újabb jelentésrétegeket találhat.

A Rámbám szerint éppen ez a prófétai nyelv sajátossága: a legmélyebb igazságok nem mindig egyenes definíciókban jelennek meg. A példázat nem elfedi a valóságot, hanem lehetővé teszi, hogy az ember egyáltalán közel kerüljön hozzá.

A Berésit első fejezete így nem egyszerű kozmológiai beszámoló. Olyan szöveg, amelyhez újra és újra vissza lehet térni. Minden olvasás újabb „villámlás” lehet – egy pillanatnyi fény abból a teremtésből, amelynek teljes mélységét az ember soha nem tudja egyszer s mindenkorra birtokba venni.

A Tóra szövegét mondatról mondatra olvassuk és elemezzük. Történetek, törvények, parancsolatok, fogalmak és szabályok – alaposan, összefüggéseiben, a zsidó hagyomány évezredes értelmezésein keresztül.

Az előadások az **Óbudai Kolel** keretében hangzanak el, Köves Slomó rabbi vezetésével.