Maimonidész: A Tóra alapjainak szabályai: Az alapok alapja

Maimonidész: A megtérés szabályai: Az eretnekek és a hittagadók

Maimonidész: A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Hámádá: A tudás könyve

A Tóra alapjainak szabályai

fejezet

Az alapok alapja

Isten léte

§. Minden alapok alapja és a bölcsesség tartóoszlopa a tudat, hogy létezik egy Elsődleges Lény, és ő hoz létre mindent. Az ég s a föld minden lényei, és amik a kettő között vannak, egyedül az Ő lényének igazságából jöttek létre.
§. Ha pedig azt képzelnénk, hogy Ő nem létezik, akkor semmilyen más lény sem létezhetne.
§. Ha azt képzelnénk, hogy Rajta kívül nem létezik más dolog, Ő Egymaga továbbra is létezne, és a többi dolog nemlétezése nem tenné nemlétezővé az Ő létét, mert minden más dolognak szüksége van Rá, Neki viszont – áldott legyen ő! – nincs szüksége egyikre sem. Következésképp az Ő igazsága nem hasonlít egyetlen más lény igazságára sem.
§. Erre utal a próféta mondása[1]: „De az Örökkévaló igaz Isten” – azaz egyedül Ő igaz, és egyetlen más dolog sem rendelkezik olyan igazsággal, amely az Övéhez lenne fogható. Ezt érti a Tóra, mikor azt mondja[2]: „Örökkévaló az Isten nincs más kívüle”, azaz Rajta kívül nem létezik Hozzá fogható igaz létezés.
§. Ő a világ Istene, és az egész föld Ura. Végtelen és határtalan erejével Ő uralja az egész szférát. Ez az erő megszakítás nélkül létezik, mert a szféra szüntelenül forog, és nem foroghatna, ha valaki nem forgatná. [Ő forgatja], áldott Ő, aki kéz és minden [egyéb] testi dimenzió nélkül forgatja.
§. Ennek a fogalomnak az ismerete tevőleges parancsolat, ahogy írva van[3]: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened…”.

Isten egyetlen

Bárki, aki feltételezi, hogy létezik más isten, áthág egy tiltó parancsolatot[4]: „Ne legyenek neked más isteneid színem előtt”, és egy alapvető [hit]elvet tagad, mert ez az a nagy [hit]elv, amelytől minden függ.

§. Isten egyetlen. Nem kettő vagy több, hanem egyetlen. Olyan módon egyetlen, amely [felülmúlja] a világ összes egységét, azaz Ő nem abban az általános értelemben egységes, hogy több különböző dolgot foglal magába, és nem is úgy, ahogy a test különböző részekre és dimenziókra oszlik. Ő teljesen egységes, és nincsen Hozzá fogható egységesség ezen a világon.

Ha több isten létezne, azoknak lenne testük és formájuk, mivel, mint dolgok, csak testtel és formával kapcsolatos tulajdonságaikat tekintve különbözhetnének egymástól.

Ha a Teremtőnek lenne teste és formája, lenne határa és korlátja, mert a korlátok nélküli test lehetetlenség. Minden dolog, amely korlátozott és meghatározott, csak korlátozott és meghatározott erővel rendelkezik. Mivel a mi Istenünk, áldott legyen a Neve, mint azt a szféra szüntelen forgása jelzi, korlátlan erővel rendelkezik, ebből látható, hogy az Ő ereje nem testi erő. Mivel Ő nem test, a testnek azok a jellemzői, amelyek annak felosztásával és megkülönböztetésével kapcsolatosak, az Ő esetében irrelevánsak. Következésképp lehetetlenség, hogy Ő bármi más legyen, mint egy.

Ennek a fogalomnak az ismeretével, egy tevőleges parancsolatot teljesítünk: „[Halljad Izrael], az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy![5]„

Istennek nincs földi formája

§. És íme, minden félreértést kizáróan benne van a Tórában[6] és a próféták [könyveiben], hogy a Szent egy, – áldott legyen! – nem korlátozódik se testre, se anyagi formára: „Az Örökkévaló az Isten az égben fönt és a földön alant”, és egy test nem létezhet [egyidejűleg] két helyen.

Azt is mondja a Tóra[7]: „Mert nem láttatok semmi alakot”, továbbá ezt[8]: „Kivel hasonlítotok össze engem, hogy vele hasonló lennék.” Ha Ő egy test[re korlátozódna], hasonlítana más testekre.

§. Ha így van, akkor mi a jelentése azoknak a Tóra által használt kifejezésnek, hogy „lábai alatt”[9], „Isten ujjával írva”[10], „az Örökkévaló keze”[11], „Isten szemeiben”[12], „hallotta az Örökkévaló”[13], és hasonlóknak?

Mindezeket [a kifejezéseket] arra használták, hogy [segítsék] az emberi gondolatmenetet, amely csak testi képekben képes gondolkodni, mivel a Tóra az ember nyelvén szól. Ezek csak leíró fogalmak, mint az kitetszik[14]: „Ittasítom nyilaimat vértől, és kardom húst eszik”. Van Neki kardja? Szüksége van Neki kardra az öléshez? Nem: ez [csak] metafora. [Hasonlóképpen] minden [ilyen kifejezés csak] metafora.

Íme egy bizonyíték erre a fogalomra: Egy próféta azt állítja[15], hogy látta a Szentet, áldott legyen: „ruhája, mint a fehér hó”, egy másik pedig „piros ruhában Bocrából”[16]. Tanítónk, Mózes maga a [Vörös] tengernél látta hadba szálló, hatalmas férfiúként, Szináj hegyén pedig egy gyülekezet vezetőjeként [táleszbe] burkolózva.

Ez azt mutatja, hogy az Örökkévalónak nincs se képe, se formája. Mindezek csupán a profetikus látomások kifejeződései és víziói, és ennek a fogalomnak az igazságát nem értheti meg és nem foghatja fel emberi gondolat. Ezt mondja a vers[17]: „Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?”

§. [Ha ez így van, akkor] mit akart megérteni tanítónk, Mózes, amikor azt kérte[18]: „Kérlek, engedd látnom dicsőségedet”?

Azt kérte, hogy hadd ismerje meg olyan mértékben a Szent Egyetlen – áldott legyen! – létezésének igazságát, hogy azt elméjébe magába vehesse, ugyanúgy, ahogy az ember egy másik illető [vonásait], arcát látja, és képe a szívébe vésődik. Az ilyen személy [identitása] az ember elméjében elválik más személyek identitásától. Hasonlóképpen tanítónk, Mózes [is] azt kérte, hogy hadd lehessen a Szent Egyetlen – áldott legyen! – létezése elválasztva elméjében más dolgok létezésétől, méghozzá oly mértékben, hogy a maga valójában ismerje meg az Ő létezésének igazságát.

Az Örökkévaló – áldott legyen! – erre azt felelte neki, hogy egy test és lélek ember nem képes felfogni ezt a dolgot a maga egészében. Mindazonáltal Ő – áldott legyen! – fölfedett előtte olyan dolgokat, amelyeket előtte más ember nem ismert még – és utána sem fog soha –, miáltal Mózes megértett [annyit] az Ő létezésének igazságából, hogy elméjében más dolgoktól megkülönböztethesse, [valahogy úgy] ahogy az ember a testformájáról és az öltözködéséről hátulról is megismeri bizonyos társait.

Erre utal a vers is[19]: „Láthatod hátamat, de színem nem látható.”

§. Miután tisztázódott, hogy az Örökkévalónak nincs teste és formája, az is világos, hogy a test funkciói sem alkalmazhatók Rá: sem a kapcsolódás, sem az elválás, sem a hely, sem a mérce, sem a fölemelkedés, sem a lebocsátkozás, sem a jobb, sem a bal, sem az elöl, sem a hátul, sem az állás, sem az ülés.

Nem található az időben, olyan értelemben, hogy kezdete, vége vagy kora lenne. Nem változik, mert nincs semmi, ami a változását kiválthatná.

A halál fogalma Őrá nem vonatkoztatható, sem az anyagi léttel kapcsolatban értelmezett életé. Nem alkalmazható rá az ostobaság [fogalma], sem az emberi értelemben vett bölcsességé.

Sem az alvás, sem az ébrenlét, sem a harag, sem a nevetés, sem az öröm, sem a bánat, sem a hallgatás, sem az emberi értelemben vett beszéd [nem alkalmas az Ő leírására]. Bölcseink mondották: „Odafönt nincs sem ülés, sem állás, sem elválás, sem kapcsolódás.”

§. Mivel ez így van, minden ilyen és hasonló [leírás], amely a Tóra és a Próféták szavaiban előfordul, csupán metafora, képletes kifejezés. [Például] „Az égben trónoló nevet”[20], „Bosszantottak hiábavalóságaikkal”[21], „Örvendett az Örökkévaló”[22]. Az ilyenekkel kapcsolatban Bölcseink azt mondották: „A Tóra az ember nyelvén beszél.”

Ezt [támasztja alá a szónoki kérdés]:[23] „Vajon engem bosszantanak-e?” Hasonlóképpen ez is[24]: „Mert én, az Örökkévaló nem változtam meg.” Ha időnként haragba jönne, máskor meg örvendezne, akkor változna. Ezzel szemben ezek a dolgok csak a sötét és alacsony testek viszonyai között érvényesek, akik agyagházakban laknak, melyek alapja por. Ezzel ellentétben Ő – áldott legyen – mindezek fölött van, mindezek fölé emelkedett.

[1] Jeremiás 10:10.

[2] 5Mózes 4:35.

[3] 2Mózes 20:2.

[4] 2Mózes 20:3.

[5] 5Mózes 6:4.

[6] 5Mózes 4:39.

[7] 5Mózes 4:15.

[8] Jesájá 40:25.

[9] 2Mózes 24:10.

[10] 2Mózes 31:18.

[11] 2Mózes 9:3.

[12] 1Mózes 38:7.