Maimonidész: A tévelygők útmutatója: Mózes próféciája és a zsidó nép látomása Szinájnál

Maimonidész: A Tóra alapjainak szabályai: Mózes minden próféta atyja

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

More növochim: A tévelygők útmutatója

Mózes próféciája és a zsidó nép látomása Szinájnál

rész 33. fejezet

Világos előttem, hogy a Sinai hegyen való jelenet alkalmával nem érte le Izrael egészében véve azt, amit Mózes elért. Hanem a szózat csupán Mózesnek szólt. Minek okáért a tízparancsolat elbeszélésmódja egészében véve az egyes szám második személyében van tartva. Ő pedig leszállott a hegy aljáig, s közölte az embereknek, mit hallott. Így mondja a Tóra:[1] „Én állottam az Örökkévaló közt s köztetek abban az időben, hogy közöljem veletek az Örökkévaló szavát”, ugyancsak az mondatik:[2] „Mózes szólott, és Isten válaszolt neki hangosan”. Aztán világosan van mondva a Mechiltában, hogy minden egyes tételt ismételt nekik úgy, amint hallotta. Szintúgy mondva van a Tórában:[3] „Hogy a nép hallja, mikoron beszélek veled”, ami azt mutatja, hogy a szózat hozzá volt irányozva s ők hallották azt a hatalmas hangot, nem a szavakat egymástól külön, s azon hatalmas hang hallatára vonatkozólag van mondva:[4] „Amidőn a hangot meghallottátok”. Mondatik továbbá:[5] „Szavak hangját hallottátok, alakot pedig nem láttatok”, de nem mondatik: „Szavakat hallottatok”. S valahányszor szavak hallatáról van szó, mindannyiszor a hang hallását akarják vele kifejezni. Mózes volt az, aki a szavakat meghallotta s velük közölte. Ez az, ami a Tórából és a bölcsek szavai nagy részéből kiviláglik. Hanem van ezeknek még egy mondásuk, mely több helyein a Midrásnak található, és ez a talmudban szintén meg van, s ez ama mondásuk: „Én vagyok, és ne legyenek neked”, „a leghatalmasabb lény szájából hallották”, evvel azt akarják mondani, hogy ezek épp úgy eljutottak hozzájuk, amint eljutottak Mózeshez, s hogy nem Mózes volt az, aki azokat hozzájuk eljuttatta. Mert hát e két alapelv, érteni, Isten léte és egysége felfogható emberi ésszel, s mind az, ami bizonyíték útján lesz tudomás tárgyává, egyenlő módon lesz azzá a prófétánál s mindenkinél, ki azt tudja, e tekintetben nem létezik fölény. S mert ez alapelvek nem csupán a prófétia útján lesznek tudomás tárgyai, mondja a szentírás:[6] „Megmutatták neked, hogy tudjad”. Ellenben a többi parancsolatok a nyilvánvalók és átszármazottak, de nem az értelmi dolgok osztályából valók. S bár, amit felhozhattak e tárgyban, ami a szentírási helyekből, s a bölcsek szavaiból következik az, hogy egész Izráel ama jelenet alatt nem hallott csak egy hangot egyszer, s azon mondás, amit Mózes és Izráel tőle hallott: „Én vagyok, és ne legyenek neked” volt, s amit Mózes nekik tudtukra adott saját kifejezés módjával, hallható hangjelek megkülönböztetésével. A bölcsek egyébiránt ezt említik és ezt ama mondásra támasztják, hogy „Egyet szólott Isten, kettőt hallottam”[7] s a Midrás Cházit elején[8] oda magyarázták ezt, hogy ők nem hallottak egyéb hangot Ő tőle, amint a Tórában is meg van írva:[9] „Nagy hang, mely nem folytatódott”. S miután amaz első hangot hallották volt, történt az, ami felhozatik félelmükről és nagy ijedtségükről, s amiről el van beszélve, hogy miként nyilatkoztak volna. „És ti úgy nyilatkoztatok: „Íme megengedte nekünk látnunk az Örökkévaló Istenünk” s. a. t. „És most miért haljunk meg?” „Közeledj te”[10] s. a. t. Erre ő, aki a legtiszteletreméltóbb halandó, másodízben is jött s elfogadta a többi parancsolatot egyenként, mire aztán leszállt a hegyről és hallatá azokat ama nagy látomás közben, ők pedig látták a tüzet, és hallották a hangokat, értem azon hangokat, melyek „hangok és villámok”-kal jelezve vannak, mint menydörgés „és a kürt hatalmas hangja,” s valahányszor említve találjuk, hogy sokféle hangokat hallottak, mint péld.:[11] „És az egész nép látta vala a hangokat”, mindég a kürt, a mennydörgés s ehhez hasonló hangja értendő. De Isten hangját, azaz a „teremtett hangot”, amivel közölve lett Isten szava, azt nem hallották csupán egyszer, amint a Tóra mondja, s amint a bölcsek magyarázzák azon a, helyen, melyre figyelmeztettelek, s ez a hang, „melynek hallatára lelkük kiment”, s a melynek segélyével a két első parancsolatot felfogták. Tudd meg azonban, hogy erre a hangra nézve sem egyenlő fokon voltak Mózes tanítónkkal. Kell, hogy figyelmeztesselek e titokra, s hogy tudassam veled, hogy ez nemzetünkben hagyományképp el van terjedve, s bölcseink közt köztudomás tárgya. Ugyanis, valahányszor találod: „És szólott az Örökkévaló Mózeshez mondván”, Onkelosz így fordítja: „És az Örökkévaló szóla” s. a. t. Hasonlóképpen:[12] „És az Örökkévaló elmondá mindeme szavakat” „és elbeszélte isten mindezen mondásokat, hogy el legyenek mondva”. Ellenben Izrael nyilatkozatát Mózeshez:[13] „És ne beszéljen velünk az Isten”. Így fordítja: „És ne jusson hozzánk szó Isten előttől, nehogy meghaljunk”. Íme ő tehát megtette a megkülönböztetést számodra az elvre nézve, melyet mi megkülönböztetésül felállítottunk. S eme figyelemre méltó s nagy fontosságú tárgyunkról tudod, hogy Onkelosz azokat rabbi Eliezer és R. Jehosuá szájából vette, akik tudvalevőleg a valódi bölcsek ám Izraelben!

Tudni kell ezt s szemmel tartani, mert lehetetlen, hogy a Sinai hegy jelenetébe mélyebben hatolhasson valaki, mint e mértékben, melyet említettek, mert ez már a Tóra titkaihoz tartozik. Az igazi felfogás s az, hogyan történt, az nagyon rejtélyes előttünk, mert azt nem előzte meg, s a jövőben sem fogja követni hozzá hasonló valami. Ezt jól jegyezd meg.

rész 35. fejezet

Mózes és a többi próféta

Kifejtettem már minden ember számára a négy különbséget, melyek által Mózes tanítónk próféciája különbözik más próféták próféciájától, és bizonyítékokat hoztam fel erre nézve és közzé tettem azt a Misna Kommentárjában és a Misna Tórában s nincs rá szükség, hogy arra visszatérjek, s nem is tartozik a fejezet tárgyához. De amit tudatni kell veled, az, hogy mind azt, amit a próféciáról mondok ez értekezés fejezeteiben, valamennyi próféta próféciai minőségére vonatkozik, melyek Mózes előtt voltak és utána következtek. Ellenben Mózes próféciájáról nem szólok eme fejezetben egy szót sem, sem világosan, sem célzással. Ugyanis – szerintem – a próféta elnevezés Mózesre is, a többire is alkalmaztatik, mint közös név, ugyan az áll – szerintem az ő csodáiról és másokéról, mert az ő csodái nem a többi próféták csodáinak neméből valók. Hanem a bizonyíték rá, hogy az ő próféciája különbözik minden másétól, aki előtte volt, ama mondás:[14] „És megjelentem Ábrahámnak s. a. t. de az én nevemet nem tudattam velök”. Íme tehát tudtunkra adta nekünk, hogy az ő felfogása nem az, mint az ősök felfogása, hanem sokkal nagyobb mérvű, annál inkább, mint más valakié, aki őt megelőzte. A különbség pedig próféciája és mindeniké közt, ki utána jött, meg lett jelölve egyszerű mondás alakjában:[15] „És nem támadt többé próféta Izráelben, mint Mózes, akit Isten megismert arczról arczra”. Íme tehát nyilvánvaló lett, hogy az ő felfogása különbözik mind azok felfogásától, kik őt követtek Izráelben, mely „áldozárok birodalma és szent nép”[16] „és akiknek körében az Örökkévaló van”[17] annál inkább más nemzetek közt. Hogy pedig csodái általánosan különböznek minden próféta csodáitól általában véve onnan látszik, mert valamennyi csoda, miket a próféták elkövettek, vagy számokra követtettek el, tudatva lettek egyes emberek által, mint péld. Eliás és Elizeuséi. Hiszen látod, hogy Izráel királya utána járt a dolognak, s arra kérte Gécházit, hogy mondja el neki, amint mondta: „Beszéld el nekem mind a csodadolgokat, miket Elizeus véghez vitt, és ő elbeszélé s. a. t. És Géchazi monda:[18] „Uram! királyom! ez a nő, s ez a fia, kit Elizeus életre keltett”. Ugyanígy van a többi próféták csodáival, kivéve Mózes tanítónkat. S az erre való tekintettel is mondja róla a Tóra egyszerű mondás alakjában: „hogy nem fog támadni próféta soha, aki barát és ellenség láttára nyilvánosan csodákat művelne, mint Mózes tette”. S ez az, ami mondatott: „És nem támadt többé próféta, mint Mózes Izraelben” s. a. t. „tekintettel mind a jelekre és csodákra egész Izráel szemeláttára”.[19] Összeköttetésbe hoztak itt két tárgyat egymással: hogy nem fog támadni, aki úgy felfog, mint ő, s aki úgy cselekszik, mint ő cselekszik. Aztán fejtegeti, hogy a jelek Pháráonak s szolgáinak és egész országának, melyek ellenesei voltak szólottak, s ezek történtek egész Izráel szeme láttára szintén, mely őt követte, amint mondva van: „Egész Izráel szeme láttára”. S ez oly valami, mely nem létezett semmiféle próféta számára ő előtte, aztán már említé előzőleg az igazi előre mondás, hogy mással szemben ez nem fog történni. S ne vezessen félre, amiről szó van, hogy t. i. Józsua számára órákra megállott a nap világossága:[20] „És azt mondá: Izráel láttára” mert nem mondatik „egész Izráel láttára”, amint Mózesnél előfordul; szintúgy Eliásnál, a Kármel hegyén kevés ember előtt. Ha azt mondtam, „órákra”, mert nekem úgy tetszik, midőn az mondatik:[21] „mint egész álló nap” az a lehető leghosszabb nap, mert támim = egész, mintha az lett volna mondva, hogy ama nap náluk Gibeonban, mint a nyár leghosszabb napja ott. S miután elmédben megkülönböztetted Mózes próféciáját és csodáit – amennyiben rendkívüli felfogásról és ugyanoly rendkívüli tettekről van szó – és meggyőződést szereztél róla, hogy eme foka a felfogásnak ránk nézve el nem érhető igazában, hallani fogod mind e fejezetekben azt, amit mondandó leszek a próféciáról, s annak fokozatairól, miket egymás után elfoglalnak a próféták. Ez volt mondanivalóm eme fejezetben.

rész 39. fejezet

Mózes próféciájának különlegessége: a néphez szóló isteni küldetés ténye

Miután a prófétia miségéréől szólottunk, s annak igaz voltát ismertettük, s magyaráztuk volt, hogy Mózes tanítónk próféciája különböző mások próféciájától, azt mondjuk, hogy egyedüI ama felfogásnak volt következménye meghivattatásunk a Tórához. S valóban, azon meghivattatást, melyben Mózes bennünket részesített nem előzte meg hozzá hasonló más valaki részéről, kit ismerünk Ádámtól az ő idejéig, s azt nem is fogja követni hozzá hasonló prófétáink bármelyike részéről is. Ugyancsak Tóránk egyik alapelve, hogy soha más nem fog létezni. Azért is – nézettünk szerint – nem volt és nem lesz Tóra, mint az egy Tóra, már t. i. Mózes Tórája. S ez abban leli magyarázát, ami a próféták könyveiben és a hagyományban meg van írva. Még pedig senki sem a próféták közül, akik Mózest megelőzték, mint az ősök, Sem, Éber, Noé, Methuselach és Hanoch mondotta az emberek valamely osztályának, hogy: „Isten küldött engem hozzátok, s meghagyta nekem, hogy így vagy úgy szóljak hozzátok, s óva int bennetek, hogy így vagy úgy cselekedjetek, s megparancsolta nektek, hogy így tegyetek.” Ez oly dolog, melyről nem tanúskodnak a Tóra mondásai, s erről nem szól az igazi hagyomány sem. Hanem az isteni kinyilatkozás csak úgy történt meg velük, amint fejtegettük. S aki köztülük nagyobb mértékben tapasztalta a kifolyást, mint péld. Ábrahám, maga köré gyűjtötte az embereket, és rávezette őket tanítás és útbaigazitással az igazságra, melyet maga felfogott volt. Így tanította Ábrahám az embereket, s megmagyarázá nekik logikai bizonyítékokkal, hogy a világnak csupán egy Istene van, s hogy ő teremtette mind azt, ami kivüle létezik, s hogy nem szükséges szolgálni ama képeket, vagy bármelyiket is a teremtett lények köztül. Erre szoktatta aztán az embereket, magához vonzván őket szép elbeszélésekkel, s velük jót tett, nem hogy bármily módon azt mondta volna nekik, hogy: „Isten küldött engem hozzátok, s meghagyta nekem, s óva intett engem, úgy hogy, midőn meghagyatott neki, hogy metélje körül magát és fiait, és szolgáit, körülmetélte őket, de nem hívta meg az embereket prófétiai felszólítás útján e célra. Hiszen láthatod ezt a Tóra kifejezéséből:[22] „Mert felismertem őt!” Íme tehát meg lett fejtve, hogy a puszta parancsra cselekedett. Ugyanily alakban hívták meg az embereket Izsák, Jákob, Lévi, Kehát és Ámrám. Szintúgy találod, hogy a bölcsek azokról, kik őt a próféták közül megelőzték, úgy beszélnek, mint „Éber törvényszéke”-ről, „Methusale törvényszéke”-ról „Methusále iskolája”-ról. Ők valamennyien próféta létükre oktatók, tanítók és útbaigazitók módjára tanították az embereket, de nem hogy azt mondták volna: „Szólott az Örökkévaló hozzám, szólj ahhoz vagy ehhez: Úgy volt ez Mózes előtt. Hanem Mózesről már tudod, mi mondatott neki, s mit mondott neki az egész:[23] „Ma láttuk, hogy Isten az emberrel szól”. Ellenben prófétáink közlül mind azok, kik Mózes után éltek, ismered kifejezés módjukat minden viszonyaikban, s hogy ők intők szerepében intézték szózatukat az emberekhez, hogy tartsák meg Mózes Tóráját. fenyegetvén azokat, kik azt tekinteten kivűl hagyják és ígéreteket tevén azoknak, kik azon vannak, hogy azt kövessék. Mi pedig azt hisszük, hogy így lesz az mindég, amint mondva van:[24] „Nem az égben van az”. „Ami számunkra és gyermekeink számára mind örökké”.[25] És így is kell, hogy legyen. Mert ha valami a tökéletesség netovábbja a maga nemében, akkor lehetetlen, hogy kivüle valami találkozzék a maga nemében, hacsak nem hiányos tökéletesség tekintetében vagy úgy, hogy az egyenlő vegyüléket túlhaladja, vagy pedig attól hátra marad, mely ama nem egyenmértékének a netovábbja. Mert minden vegyülékben, mely ama egyenmértéken túl megy, vagy fölösleg, vagy hiány lesz. Így van ez a Tórára nézve is, amint az az ő egyenmértékéből ki lett magyarázva, mondván:[26] „Igazságos szabványok és jogtételek”. Tudva levő, hogy cádikim annyit jelent, mint „Egyenlőmértékűekk”. S valóban, ezek oly cselekmények, melyek sem terhesek, sem fölöslegesek, mint péld. a remete vagy zarándok élete s. a. t. sem hiányosak, melyek falánkság és kicsapongásra vezetnek, úgy hogy az ember erkölcsi és értelmi tökéletessége hiányt szenved, amint az a népek esztelen törvényei következtében történik, S ha majd ez értekezésben beszélni fogunk a szabványok indokairól ki fog tünni egyenmértékük és bölcsességük, amennyiben szükkséges, hogy ez kitülnjék. Ez okból lett mondva:[27] „Az Örökkévaló tana tökéletes”. Hanem aki azt véli, hogy nagy és nehéz teherrel jár, s nagy bajt okoz, mind ez téves felfogás. Sőt ki fogom erre tüntetni, hogy valójában mily könnyűséggel jár az a tökéleteseknél, amiért is mondatott:[28] „Mit kiván tőled az Örökkévaló, a te Istened”. Az mondatott továbbá:[29] „Sivatag voltam-e én Izráelnek”. Mindez, bizonyára, vonatkozik az erényesekre. Ellenben a gonosz, erőszakos és önkénnyel telt emberek, ártalmas és elviselhetetlen dolognak tartják, hogy itt egy bíró létezzék, aki a túlhatalmaskodást akadályozza, ugyancsak alávaló szenvedélyek embereinél, a legelviselhetetlenebb valami, hogy akadályozva vannak a kéjvágy ban, s hogy bűntetést szenved annak elkövetője. Hasonlóképpen minden istenfélelem nélküli nagy tehernek tekinti a gonoszban való akadályoztatást, melyet teljesíteni akarna rossz erkölcsei következtében. Nem kell pedig párhuzamba hozni a Tóra könnyedségét vagy nehézségét minden gonosz, alávaló és rossz erkölcsű ember kéjvágyával. Hanem a tökéletes ember szempontjából kell ítélni, hogy eme Tóra szándéka, hogy az emberek mind olyanok legyenek, mint amaz ember. Ez a Tóra egyedül az, amely isteni tannak neveztetik. Hanem mind a többi politikai kormányrendszerek, mint a görögök törvényei, a Sabbäusok esztelenségei s több efféle, mind ez emberek művei, a kik kormányzók voltak, de nem próféták, amint már több ízben magyaráztam.

6. A zsidó vallás tizenhárom hitelve