Istennek nem a böjt kell, hanem az erkölcsös magatartás

 
1. Történt Darjáves királynak negyedik évében, lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, a kilencedik hónap negyedikén: Kiszlévben. 
 
2. Küldte ugyanis Bét-Él Sarécert és Régem-Mélekhet meg embereit, hogy könyörögjenek az Örökkévalóhoz, 
 
3. hogy szóljanak az Örökkévaló, a seregek ura házához való papokhoz meg a prófétákhoz, mondván: Vajon sírjak-e az ötödik hónapban, megtartózkodással, amint tettem immár annyi év óta? 
 
4. Akkor lett hozzám az Örökkévalónak, a seregek urának igéje, mondván: 
 
5. Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, mondván: Midőn böjtöltök és gyászt tartotok az ötödik és hetedik hóban – és pedig már hetven év óta – vajon nékem böjtöltök-e böjtölve? 
 
6. S midőn esztek és midőn isztok, nemde ti vagytok az evők, és ti az ivók? 
 
7. Nemde tudjátok azon szavakat, melyeket hirdetett az Örökkévaló, az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakva volt és jólétben, meg városai körülötte, a Délvidék s az Alföld is lakva volt! 
 
8. És lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, mondván: 
 
9. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, s szeretetet és irgalmat míveljetek ki-ki testvérével. 
 
10. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt ne fosztogassatok, és rosszat senki a testvére ellen ne gondoljatok ki szívetekben. 
 
11. De vonakodtak figyelni, makacs vállat mutattak és füleiket megnehezítették, úgy hogy nem hallottak; 
 
12. szívüket pedig gyémánttá tették, úgy hogy nem hallották a tant és a szavakat, melyeket küldött az Örökkévaló, a seregek ura az ő szellemével, az előbbi próféták által; és lett nagy harag az Örökkévaló, a seregek ura részéről.
 
13. És volt, valamint szólította, de nem hallgattak rá, úgy szólítottak ők, de nem hallgattam rájuk, mondja az Örökkévaló, a seregek ura; 
 
14. vihar módjára szétszórtam őket mind a nemzetekhez, amelyeket nem ismertek, az ország pedig elpusztult ő utánok, járó-kelő nélkül; így tették pusztasággá a gyönyörűséges országot.