Jehudá Hálévi rabbi:
Kuzári: A kazár király értekezései – Érvek és bizonyitékok a megvetett vallás védelmében
A történelem időszámítása
- értékezés
- A Kazár ezt mondta: ez érdekes, ha nektek van a világ teremtéséről egy igazolt kronológiai feljegyzésetek.
- A rabbi ezt válaszolta: Úgy hát, és eszerint is számoljuk az időt. És ebben nincs különbség a zsidók között, éljenek akár a kazárok, akár az etiópok országában.
- A Kazár megkérdezte: és hányadik évben vagytok most?
- A rabbi így válaszolt: négyezerötszázadikban. Részleteiben igazolható Ádám és Sét életével, aztán Enostól Noéig, aztán Sémtől és Évertől Ábrahámig, aztán Izsáktól, Jákobtól Mózesig eltelt idővel. Ők egyenes családi fonaluk révén az emberiség legjobbjai és kiválasztottjai voltak. Mindegyiküknek voltak más gyermekei is, azok azonban olyanok voltak, mint a gyümölcs héjai, és nem is hasonlítottak szüleikre, ezért nem is volt velük kapcsolatban az isteni logos. A történelmet ezeknek az isteni [férfiaknak] a révén lehetett meghatározni. Ők egyénenként és nem csoportként léteztek, míg Jákob a tizenkét törzset meg nem alapította. Ezek már méltók voltak az isteni kapcsolatra. Az isteni rend így már a tömeghez kapcsolódott és hozzájuk kapcsolódik az időszámítás is. Mi a történelmet Mózesig az alapján írjuk, ami Mózes Tórájában adatott nekünk, azt pedig hogy mi történt Mózest követően egészen a mai napig, azt nagyon jól tudjuk.
A történelem eseményeinek igazolása
- A Kazár így válaszolt: ez a részletesség eltávolítja a hazugságnak és a megegyezésnek minden rossz gyanúját. Ilyen dologról ugyanis nem tud tíz ember megegyezni anélkül, hogy ne legyen köztük nézeteltérés és ezáltal le ne lepleznék titkos megegyezésüket, vagy hogy ne cáfolnák azt, aki valami ilyesmit akar számukra igazolni. Hogyan lehetne akkor ilyesmit egy nagy tömeg esetében elképzelni, főleg akkor, amikor a történtek még közel vannak és nincs semmi tere sem a hazugságnak, sem a fikciónak.
- A rabbi ezt mondta: Valóban. Ábrahám maga a népek és nyelvek szétválásának (Bábel tornyának) idején élt és ő maga rokonaival együtt megmaradt Éber nagyapjának nyelvében. Innen származik „[h]éber” elnevezésük. Aztán Mózes négyszáz évvel később jött és a világ telve volt az égről és földről szóló minden lehetséges tudománnyal. Megjelent a fáraó és Egyiptom, valamint Izrael fiainak tudósai előtt. Ők ugyan megegyeztek vele, mégis megvizsgálták és nem adtak neki teljes mértékben hitelt abban, hogy az Isten szólna az emberekhez, mielőtt az Örökkévaló ki nem nyilvánította az ő tízparancsolatát. Így tartott vele népe, nem tudatlanságból, hanem tudásból, félve az égi dolgok tudásából fakadó erőtől és másoktól, amelyek, mint a hamisítás, alaposabb vizsgálattal szemben nem állnak meg, miközben az Istentől származó dolog, mint a tiszta aranynak, melynek dinári dupla annyit érnek azok után, hogy kiállták a vizsgálat próbáját. Miként lehetne elképzelni, hogy ezek az emberek csak úgy elfogadják Mózes történetét, mondván, hogy ötszáz évvel előttük egyedül Éber nyelve lett volna és a nyelvek Peleg idején ebből váltak volna el Bábelban; vagy azt, hogy egyik-másik nép Sémtől származna le, a harmadik és negyedik pedig Chámtól, és ugyanúgy ez és ez a földjük? Föl lehet-e tenni helyesen, hogy ma bárki is azt képzelné, hogy az ismert népek leszármazását, történelmét és nyelvét illetően hazugságot terjeszthet, amikor mindez csak ötszáz évvel korábban történt?
- A Kazár ezt mondta: Ez valóban lehetetlen. Hiszen hogyan lehetne az, hogy mi a tudományokat ma föltalálóik közlésében ismerjük ötszáz évvel korábbról. Aki ötszáz évvel ezelőtt élt, ma annak a dolgában nem lehet hazudni, sem leszármazását, sem nyelvét, sem írását illetően.
- A rabbi mondta: Hogyne talált volna Mózes ellenkezésre Egyiptom bölcseitől azzal kapcsolatban, amit mondott, amikor saját népe is követelésekkel állt elő vele szemben?
- A Kazár így válaszolt: Ezek a dolgok hagyományból ismertek, szilárdak és megalapozottak.
A nyelvek és a hét kialakulása
- A rabbi így folytatta: Úgy látod-e, hogy a nyelvek öröktől fogva vannak és nincs kezdetük?
- A Kazár ezt válaszolta: Ellenkezőleg! Régi időkben jöttek létre, mégpedig közmegegyezés alapján! Erre mutat, hogy névszókból, igékből és partikulákból áll, ezek pedig hangokból, amelyek a beszédszervekből származnak.
- Mire a rabbi: Feltételezed, hogy valaki csak úgy kitalált volna magától egy nyelvet? Vagy hallottál-e ilyen emberről?
- A Kazár ezt mondta: Nem láttam és nem hallottam. Kétség kívül azonban valamikor kellett élnie valakinek, aki előtt nem volt nyelv, amit valamely nép elfogadhatott volna annak alapján, hogy egy nép a többi nélkül már megegyezett egy nyelvben.
- A rabbi ezt mondta: Hallottál-e olyan népről, amelyik eltér a közismert héttől, amelynek kezdete vasárnap és a vége szombat? Lehet-e, hogy ebben a kínaiak megegyeznek a nyugati szigetek lakóival valamilyen [közös] kezdet, összebeszélés vagy megegyezés nélkül?
- Mire a Kazár: Nem lehetséges ez másként, csakis közös megegyezésükkel. Ez azonban valószínűtlen. Esetleg az emberek mind Ádám vagy Noé, vagy valaki más leszármazottai és a hetet szüleiktől örökölték.
- A rabbi ezt válaszolta: pontosan ezt akartam, igen! A tízes számban is megegyeznek az emberek Keleten és Nyugaton. Milyen természet vezetné őket, hogy megálljanak tíznél, ha nem valamilyen hagyomány attól, aki kezdte?
Más népek és a filozófusok hagyományai és elképzelései
- A Kazár mondta: hogyan nem rendít meg téged hitedben az, amit az indiaiakról mondanak, miszerint náluk olyan emlékek és hagyományok vannak, amelyek ezerszer ezer évesek?
- A rabbi mondta: az gyöngítené hitemet, ha lenne nekik egységes meggyőződésük: vagy egy olyan történelemkönyvük, amelyet nézetkülönbség nélkül mindenki elfogad. Ilyen azonban nem lesz. Ehhez ők túlságosan is zabolátlan és pontatlan nép, akik az egyes vallások híveit akarják ingerelni bálványaikkal, talizmánjaikkal és varázsszereikkel. Gúnyolják azt, aki azt állítja, hogy Istentől kapott könyve van. Ugyanakkor nekik maguknak kevés könyvük van, azokat is közülük néhányan írták és alkalmasak a gyönge ítélőképességűek félrevezetésére. Ilyenek például a csillagászok könyvei. Ezekben tízezer évek történelmét írják le, mint a „Nabateus földművelés” című könyvben. Olyanok vannak bennük megnevezve, mint Janbüsad, Sagrld és DuanI. Róluk azt állítják, hogy Ádám előtt éltek. Szerintük Janbüsad Ádám tanára volt, és így tovább.
- A Kazár ezt mondta: tegyük föl, hogy én egy olyan fekete bőrű néppel, egy olyan nemzettel érvelek ellened, amelyik nem ismer el egy [közös] tanítást sem. Ebben az esetben igazad lenne. Mit mondasz a filozófusokról – ők kutatásaik és írásaik szerint megegyeznek abban, hogy a világ örökkévaló és kezdet nélküli, de ez nem tízezer, nem is ezerszer ezer évet, hanem a végtelent jelenti.
- A rabbi ezt mondta: a filozófusok esetében semmi kivetni való sincs abban, hogy ők azok, akik nem örököltek sem tudást, sem vallást. Ők ugyanis görögök, a görögök pedig Jáfet Északon lakó fiai. Az öröklött tudás ugyanakkor Ádámtól származik, tehát az isteni logos által támogatott tudás Sém leszármazottjain, mégpedig Noé kiválasztottjain keresztül jön. E kiválasztottak között eddig sem és eztán sem szakad meg a tudás Ádámtól kezdődő láncolata. A tudás akkor került a görögökhöz, amikor ők vezető hatalommá lettek. A tudás hozzájuk a perzsáktól került, azokhoz pedig a kaldeusoktól. A híres filozófusok hatalmuk idején bukkantak föl közöttük, sem korábban, sem későbben. Amióta azonban országuk a rómaiak uralma alá került, nincs közöttük egy híres filozófus sem.
- A Kazár ezt mondta: ebből az következik, hogy nem szabad hinnünk Arisztotelész tudományának?
- A rabbi így válaszolt: igen, ő értelmét és gondolkodását gyakorolta, mivel nem ismert hitelt érdemlő hagyományt, sem öröklött bölcsességet. Ezért gondolkodott a világ kezdetéről és végéről, de éppoly nehéz volt gondolkodása számára a kezdetet elképzelni, mint amilyen nehéz volt a kezdetnélküliség elképzelése. Jobbnak tartotta azonban azokat a következtetéseit, amelyek pusztán gondolkodására támaszkodva a világ öröktől fogva való voltát igazolták, és nem látta értelmét, hogy azok története után kutasson, akik előtte éltek és nem kutatta leszármazásukat sem. Ha a filozófus egy olyan nép körében élt volna, amelyik általánosan elfogadott és megingathatatlan igazságú tanításokat örökölt, akkor szillogizmusait és bizonyításait azok igazolására használta volna föl a teremtés nehézségeivel szemben, mint ahogyan fölhasználta a kezdetnélküliség bizonyítására, annak ellenére, hogy az sokkal nehezebben fogadható el.
- A Kazár ezt kérdezte: lehet ezt egy bizonyítással valószínűsíteni?
- A rabbi ezt válaszolta: ki tudna nekünk ebben a kérdésben bizonyítékkal szolgálni? Isten őrizzen attól, hogy a törvény (Tóra) valami olyat hozzon, ami ellentmondásban van a tapasztalattal vagy a következtetéssel! Csodákon és a szokásos dolgokon való túllépésen alapul, amelyeknek során új dolgok keletkeznek vagy egyes egyedek más egyedekké változnak, hogy mindezzel rámutasson a világ létrehozójára és annak képességére, amivel amikor csak akarja, azt hoz létre, amit akar. A világ öröktől fogva való vagy teremtett voltának kérdése homályos és a két megfontolás bizonyításai egymással egyenlő súlyúak. A teremtett világ melletti érveket az Ádámtól, Noétól, Mózestől származó prófétai hagyomány teszi valószínűbbé. Mindez hitelt érdemlőbb a szillogisztikus bizonyításnál. Ha egy törvényhez ragaszkodónak az örökkévaló anyag, valamint a mi világunk előtti több világ tanának állításában kellene menedéket keresnie, nemde ez csapást jelentene arra a hitére nézve, hogy ezt a világot egy bizonyos idővel ezelőtt teremtették és az első emberek Ádám és Éva voltak.
