8. 📖 Dániel könyve

Dániel látomása

1. Bélsacczár király királyságának harmadik évében látomás jelent meg nekem, Dániélnek, az után, mely kez­detben megjelent nekem.

2. Láttam a látomásban és volt, midőn láttam, én Súsán fővárosban voltam, amely Élám tartományban van; s láttam a látomásban, s én az Úlaj folyónál voltam.

3. Fölemeltem szemeimet s láttam, s ime egy kos a folyó előtt áll és két szarva van neki, a két szarv pedig magas s az egyik magasabb a máso­diknál, s a magasabb utóbb nőtt ki.

4. Láttam a kost, amint döf nyugatra és északra s délre és mind az állatok nem állnak meg előtte és nincs ki hatalmából megmentene; és akarata szerint cselekedett és nagyot mívelt.

5. Én pedig oda figyeltem s ime egy kecskebak jön nyugat felől az egész föld szinén, s nem is érintette a földet; s a baknak tekintélyes szarva volt szemei között.

6. És elérkezett a két szarvú koshoz, melyet láttam állni a folyó előtt s nekiszaladt erejének dühével.

7. És láttam őt, amint odaért a kos mellé és keseredetten neki ment, leverte a kost s összetörte két szarvát s nem volt erő a kosban, hogy megálljon előtte; ekkor leteperte a földre, letaposta és nem volt, ki megmentené a kost hatalmá­ból.

8. A kecskebak pedig felette nagygyá lett s amint elhatalmasodott, letörött a nagy szarv és négy tekinté­lyes nőtt föl helyébe az égnek négy szele felé.

9. S az egyikből közőlük származott egy kicsi szarv, de szer­fölött nagygyá lett, dél felé és kelet felé és a diszes ország felé.

10. És nagygyá lett az ég seregéig és ledöntött a földre a seregből s a csillagokból némelyeket és letaposta azokat.

11. És egészen a sereg vezéréig emelkedett föl és attól elvétetett az állandó áldozat s ledöntetett szenté­Iyének helye,

12. és egy sereg odaadatik az állandó áldo­zat miatt a bűnért – és ledöntötte, a földre az igazsá­got és amit cselekedett, abban szerencsés volt.

13. Hal­lottam egy szentet, amint beszélt, és mondta egy szent ama bizonyosnak, aki beszélt: Meddigre szól a láto­más az állandó áldozatról és az iszonyatos bünről, mi­óta taposásra adott szentélyt is, sereget is?

14. És szólt hozzám: Kétezer háromszáz estig reggelig s igazához jut a szentély.

15. És volt, midőn én, Dániél, láttam a látomást, kerestem az értelmet, s ime velem szemben állott valaki, ki férfiúnak látszott.

16. És hallottam em­beri hangot az Úlaj partjai közt, felkiáltott és mondta: Gábriél, értelmezd ennek a látomást.

17. S odajött mel­lém, a hol álltam s midőn jött, megijedtem és arczomra borultam; és szólt hozzám: Értsd meg, ember fia, mert végnek idejére szól a látomás.

18. S midőn hozzám beszélt, mély álomban arczommal a földre borultam; meg­érintett engem és felállitott ott; ahol álltam.

19. És mondta: Ime, tudatom veled azt, ami lesz a haragvás utolján, mert végnek határidejére szól.

20. A kos, melyet láttál, a két szarvú: Média és Perzsia királyai.

21. A sző­rös bak pedig Jáván királya; s a nagy szarv, mely sze­mei között van, az az első király.

22. S az, hogy letörött és négy támadt helyébe: négy királyság fog támadni a nemzetekből, de nem az ő erejéből.

23. Királyságuk vé­gén pedig, amint megtelik a bűnösök bűne, támadni fog egy király, kemény arczu és fondorlatokhoz értő;

24. és elhatalmasodik ereje, de nem önerejéből, és csodá­latosan fog pusztítani és szerencsés lesz és cselekedni fog s el fog pusztitani hatalmasokat és a szentek népét.

25. És esze által szerencsés lesz a kezével végzett cselfogásban és szivében fenhéjázik és gondtalanság közt sokakat el­pusztít és a vezérek vezére ellen támad, de kéz nélkül fog megtörni.

26. S az este és reggelnek látomása, amely mondatott, az igaz. Te pedig zárd el a látomást, mert sok időre szól.

27. Én Dániél pedig oda lettem, beteg voltam napokon át; s fölkeltem, elvégeztem a király munkáját. Álmélkodtam a látomás miatt, de senki észre nem vette.

 

 

  • Küldés emailben

Fejezetek