Jom kipur napján, amíg még állt a jeruzsálemi Szentély, két teljesen egyforma kecskebakot vezettek a főpap elé. Sorsot húztak: az egyik az Örökkévalóé lett, a másikat pedig, miután a fejére olvasta a zsidó nép bűneit, elküldte a Jeruzsálemtől keletre fekvő sivatagba „Ázázelnek”, ahol letaszították egy szikláról, és halálra zúzta magát. Ez a furcsa kifejezés csupán ezen az egy helyen szerepel az egész Tórában.
Ibn Ezra és a Rámbán szerint Ázázel egy szellem vagy démon neve volt, egyike azoknak a bukott angyaloknak, melyekre a Berésit (6:2) utal:
Látták Isten fiai az ember leányait, hogy szépek azok és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket választottak.
Egy másik magyarázat szerint a szót etimológiai alapon kell értelmezni: a kecske – héberül: ez -, melyet elküldtek – ázál.
A nagy középkori tóramagyarázó, Rási szerint „meredek, sziklás, kemény hely”-et jelent, vagyis azt, hogy hova kell küldeni a kecskét. Ez a magaslat valószínűleg a modern izraeli város, Máále Ádumim közelében található Jeruzsálemtől nem messze, a Júdeai-sivatagban. A kecskét az arra kiválasztott kohén (pap) vitte magával, hogy a sziklákról letaszítsa. Ez nagyjából 14 kilométernyi gyaloglást jelentett jom kipur böjtnapján, nagyrészt a sivatagban, ezért meghatározott helyszíneken állomásokat állítottak fel a számára, ahol étellel-itallal kínálták arra az esetre, ha olyan kimerült lenne, hogy másként nem tudná teljesíteni szent feladatát. Sokan egészen az utolsó állomásig elkísérték, a legutolsó szakaszt, a tizedik megállóhelytől Ázázelig vezető részt azonban egyedül kellett megtennie. A magas, meredek hegy tetején állva a kősivatag fenséges látványa tárult a kohén szeme elé. Amikor lelökte az állatot a szirtről, a kecske szarvára kötött, skarlátszínű szalag – amennyiben Isten elfogadta a nép bűnbánatát – fehérré változott, ahogy olvassuk Jesája próféta könyvében (1:18):
Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, fehérré válnak mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
A hagyomány szerint Ázázel tájból kiemelkedő, rendkívül meredeken lejtő sziklája nagyjából 14 kilométerre található a jeruzsálemi Templom-hegytől. Napjainkban sokan úgy vélik, hogy ez a Montár-hegy, nem messze Máále Ádumimtól, mivel nemcsak a távolságát és a megjelenését tekintve felel meg a hagyományban leírtaknak, hanem egy ősi út is vezet oda Jeruzsálemből. Talán éppen az, melyen a kohén annak idején az Ázázelnek szánt kecskebakot vezette…
