Ción királya – a béke fejedelme
1. Beszédje az Örökkévaló igéjének Chadrák országáról, és Damaszkusz az ő alászállásának helye; mert az Örökkévalónak szeme van az emberekre, meg Izraélnek mind a törzseire;
2. Chamátra is, mely azzal határos, Córra meg Cidónra, noha az nagyon bölcs.
3. Épített Cór magának várat – a fölhalmozott ezüstöt, mint a por, meg aranyat, mint az utcák sara.
4. Íme az Úr kikergeti s a tengerbe dönti bástyáját, ő maga pedig tűz által emésztetik meg.
5. Lássa Askelón és féljen, Azza és reszkessen nagyon, Ekrón is, mert szégyent vallott az, kire tekintett; majd kivesz király Azzából, Askelón pedig nem lesz lakva.
6. Lakni fog fattyú-fajzat Asdódban, és kiirtom a filiszteusok büszkeségét.
7. És eltávolítom vérbűnét szájából és undokságait fogai közöl, hogy maradjon ő is Istenünknek; és lészen mint valamely nemzetség Jehúdában és Ekrón olyan, mint a Jebúszi.
8. És táborozok házam mellett sereg ellen, járó-kelő ellen, és nem vonul át többé rajtuk elnyomó, mert most láttam, szemeimmel.
9. Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián –
10. kiirtok szekérhadat Efraimból és lovat Jeruzsálemből, kiirtatik a harcnak íja – majd békét beszél a nemzeteknek, uralma pedig tengertől tengerig, s a folyamtól a föld végéig.
11. Te is – szövetségednek vérénél fogva szabadon bocsátottam a te foglyaidat gödörből, melyben víz nincsen.
12. Térjetek vissza erősséghez, reménynek foglyai ti! E napon is hirdetem: kétszereset fizetek neked.
13. Mert feszítettem magamnak Jehúdát, íjképpen fegyverkeztem Efraimmal, fölébresztem fiaidat, Ción, a te fiad ellen, Jáván; és olyanná teszlek, mint hősnek kardja.
14. Az Örökkévaló pedig megjelenik fölöttük, előtör mint a villám az ő nyila; s az Úr, az Örökkévaló, megfújja a harsonát és jár a délnek viharaiban.
15. Az Örökkévaló, a seregek ura, megvédi őket; letaposván parittyaköveket, esznek és isznak és zajonganak mint bortól, és megtelnek mint a medence, mint az oltárnak szögletei.
16. S megsegíti őket az Örökkévaló, az ő Istenük ama napon mint népét-nyáját, mert koronának kövei ők, melyek tündökölnek az ő földjén.
17. Igenis mekkora a jelessége és mekkora a szépsége: gabona az ifjakat és must virultatja a hajadonokat.
