A szerzők biográfiája
Don Jichák Ábárbánel, bibliakommentár, filozófus és politikus 1437-ben született Lisszabonban 1437-ben. 1508-ban hunyt el. Padovában van eltemetve, de pontos sírhelye ismeretlen. Több királynál is ellátta a pénzügyminiszteri feladatokat, köztük Ferdinándnál is, aki 1492-ben kiűzte Spanyolországból a zsidókat. Abarbanel az első menekülők között volt. Velencében talált menedéket.
Filozófiai művei között talán a legismertebb a Ros heámáná, a Hit feje című filozófiai mű, amely Maimonidesz 13 hittételével foglalkozik. A hagyományos zsidó világban kétségkívül a Tórához írt kommentárja a legismertebb, amely nagyon eredeti módon dolgozza fel az egyes bibliai témákat. Ebben a művében a nyelvtani értelmezések mellett részletezi a szentföldi zsidók életviteli szokásait és történelmét.
Joszel Albo rabbi (1380-1444) az egyik legfontosabb középkori zsidó filozófus, az Ikárim, Hitelvek szerzője, Kráskás rabbi tanítványa. Albo művének elsődleges célja a zsidó hittételek közérthetőségének elérése volt, amellyel a korabeli asszimilációt igyekezett megakadályozni. Hittételei kemény támadások érték, elsősorban abból kifolyólag, hogy kihagyta belőlük a Messiásba vetett hitet.
Más korabeli zsidó filozófusokhoz hasonlóan ő is támogatója volt a racionális gondolkodásnak és kutatásnak, szemben Maimonidesz konzervatív ellenzőivel, akik elleneztek minden fajta filozófiai okfejtést Istennel kapcsolatban. Érdekes nézetet vallott a vegeteranizmusról, melyről úgy vélekedett, hogy a Nóénak megengedett hús fogyasztás egy „kényszer engedmény” volt, de nem volt ideális.
Ávráhám ben Dávid hálévi rabbi (1110-1180), neve rövidítéséről az „első Ráávád”-ként ismert történész és filozófus a spanyol Toledóban született. Több jelentős műve közül közismert a „Kabbala” című könyve, melyben felvázolja a hagyomány és a nemzedékek láncolatát Mózestől korának napjaiig. Mindenféle tudományban jártas volt. A spanyol király kényszeríteni akarta a kitérésre, amit ő megtagadott és ezért büntetésből kivégezték. Ráávád többnyire elfogadta Arisztotelész tanításait, kivéve a világ „eredendő létezésének tételét”.
Gersonidesz (1288-1344), Lévi ben Gerson rabbi (neve kezdőbetűinek rövidítéséről RáLbáG-ként ismert) híres bibliakommentár volt. Megélhetését mérnöki és orvosi hivatásából szerezte. A francia tudós a Bibliához írt kommentárján túl egy filozófiai művet is összeállított Milchámot Hásem, Isten háborúi címmel. Bibliához jrt kommentárjában az egyes szavak jelentését és nyelvtani összetételét taglalja, illetve különös hangsúlyt tesz minden bibliai történetnek megmutatni a tanulságát.
Filozófiai nézeteit tekintve alapjában véve követi a maimonideszi gondolatvilágot, habár időnként keményen vitába száll azzal.
Filozófiai munkásságán túl sokat foglalkozott csillagászattal és matematikával is. Csillagászati felfedezései tették különösen híressé, méghozzá elsősorban találmánya egy új típusú távcső felfedezése.
Mind a mai napig a korai középkor rejtélye az a Kazár birodalom, amely – az egyik oldalán az iszlámmal, a másikon pedig a keresztény Európával körülvéve – próbálta túlélni önmagát. Sok történész szerint a kazárok egy része – különlegesen a nemesség – egyenesen a zsidó vallást választotta. Arthur Koestler a Tizenharmadik törzs című könyvében odáig elmegy, hogy azt állítja, a mai magyar zsidóság nagy része a kazár betértek leszármazottja.
Már nem sokkal a Kazár Birodalom széthullása után, a XI. században, megindította e történet a híres zsidó gondolkodó és költő Jehudá Hálévi rabbi (c. 1075–1141) tollát, aki egy elképzelt filozófiai beszélgetést írt le a Kazár király és az akkori vallások gondolkodói között. Ebben a beszélgetésben nagy szerepet kap egy rabbi.
A könyv szerzője rabbi Jehudá Hálévi Spanyolországban, Toledóban született egy előkelő és művelt család sarjaként. Költő és filozófus volt, de megélhetését orvoslásból és üzletelésből szerezte. Ma a középkor legnagyobb zsidó költőjeként ismert. Több mint 750 vers áll rendelkezésünkre. 1140-ben a Szentföldre indult, de csak Egyiptomig jutott, ahol egy évvel később el is hunyt.
Aryeh Kaplan (1934-1983) nemzedékünk egyik legkiemelkedőbb vallásfilozófiai alkotója. Kaplan, aki csak felnőtt korában vált vallásossá széleskörű fizikai ismeretekkel is rendelkezett. Az amerikai szerző több tucat könyve és tanfüzete jelent meg angol nyelven. Saját művein túl jelentős volt fordítói munkássága is. Kiadta például a zsidó Bibliát új angol fordításban és neki köszönhető a kabbala egyik alap könyvének a Széfer jecirának is az angol megjelenése. Zsidó filozófiával és misztikával foglalkozó művei igen közkedveltek. Magyar nyelven is megjelent több munkája.
Kráskás Chászdái rabbi (1340-1410) spanyol bölcs, mint közössége vezetője sok meghurcoltatásban és zsidógyűlöletben részesült. 1373 körül, több mint egy fél évet ült börtönben hamis vádak miatt.
Leghíresebb műve az Or Hásem, Isten fénye, amit a Micva gyertyájának is szoktak nevezni, elsősorban a Maimonidesz Tévelygők útmutatóját támadja. Legfőbb vádja Maimonidesszel szemben az arisztotelészi tételek elfogadása volt. Kráskás volt az első, például, aki támadta Arisztotelész általánosan elfogadott elméletét, mely összekapcsolja az anyag és az idő létezését. Kráskás szerint a zsidóságnak hat hitelve van.
Kráskás műve – feltehetően nehéz nyelvezete miatt – kevésbé vált közismerté, de tanítványa Joszef Albo, az Ikárim szerzője jobban kifejtette mestere tanításait.
A híres Maimonidész fiatalabb kortársa volt rabbi Mose ben Náchmán (1194–1270). Náchmanidész (vagy neve kezdőbetűinek rövidítéséről ismert RáMbáN) több ismert műve van, ilyen például a Tórához és a Talmudhoz írt különleges értékű kommentárjai.
A Spanyolországban született bölcs egyszerre volt orvos, filozófus, bibliakommentár, kabbalista és költő. A Tórához, Talmudhoz írt munkái a mai napig közismertek, mint a hagyományos zsidóság egyik legmeghatározóbb kifejeződései.
Filozófiai nézeteit három alaptételre helyezi: Teremtés a semmiből, Isten ismerete és az isteni gondviselés.
Közismertté vált a Barcelonában lefolytatott hitvitájáról is, ahonnan győztesként került ki. Személyének olyan hatása volt az előkelőségekre, hogy a király és miniszterek jártak zsinagógájába előadásait hallgatni.
Az alábbiakban egy kevésbé ismert könyvéből, a Sáár Hágmulból idézünk, ahol a Maimonidész, az Eljövendő Világról leírt képét támadja.
A lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902–1994) negyvennégy éven át volt a lubavicsi chászid mozgalom vezetője – Rebbéje –, látszólagos ellentmondásokkal teli ember volt. Vezetése egész ideje alatt jóformán ki se tette a lábát arról a környékről, ahol lakott, befolyása mégis világszerte érződött. A világ legelső hittudósai között tartották számon, ugyanakkor azonban ragyogó matematikusként és természettudósként is ismerték.
Ukrajna déli részén fekvő Nyikolajev városkában született. Kora gyermekkorától kitűnt rendkívül éles elméjével, és egy idő után az iskolát otthagyva, magánúton folytatta tanulmányait. 1923-ban megismerkedett Yosef Yitzhak Schneersohn rabbival, az akkori lubavicsi rebbével, aki bevonta őt belső köreibe, különböző feladatokkal bízta meg. Öt évvel később Varsóban feleségül vette a Rebbe második legidősebb lányát, Chaya Mushkát (1901–1988).)
Az ifjú pár nem sokkal később Berlinbe kötözött, ahol Menachem Mendel rabbi beiratkozott a Berlini Egyetem matematika szakára. A nácik hatalomra kerülése miatt a fiatal rabbi és felesége 1933-ban elhagyta Berlint, és Párizsba ment, ahol a rabbi az ESTP-ben (Ecole Spéciale des Travaux Publics) és a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Elsősorban azonban az imában és a vallási tanulmányokban mélyedt el. 1950-ben elhunyt Yosef Yitzchak Schneersohn rabbi. Noha Menachem Mendel rabbi volt a nyilvánvaló örököse, eleinte vonakodott vállalni a vezetői tisztséget. Egy évvel később hivatalosan is fölvette a „Rebbe” címet. Elmagyarázta a mozgalom tagjainak, hogy ő ugyan igyekezni fog odaadóan végezni vezetői munkáját, de végső soron mindenki maga felelős a saját cselekedeteiért, és azért, hogy mennyire tartja be vallási kötelezettségeit.
A Rebbe, felismerve a kor nemzedékének sajátos szükségleteit és az elkövetkezendő évtizedek társadalmának megbolydulását, oktatási intézményeket, szociális programokat és olyan központokat alapított, melyek humanitárius segélyt kínálnak minden embernek, tekintet nélkül vallásukra, vagy származásukra. Létrehozta a lubavicsi küldöttek (sluchim) testületét, amelynek tagjait világszerte szétküldte, hogy építsenek chábád lubavicsi központokat, és szolgálják a helyi zsidó közösségek spirituális és világi szükségleteit. Ma már hat kontinens harmincöt országában több mint ezernégyszáz Chábád Lubavics intézmény működik
Slomo ben Gvirol (1022-1068) spanyol zsidó költő, nyelvész és filozófus már korai gyermekkorában elárvult. Tanulmányai mellett már fiatal korába különösen vonzódott a költészethez. Vallásos költeményein túl, alkotott verseket a természetről, a szélről, az évszakokról stb.
Halálának körülményeit rejtély övezi. A legenda szerint egy török ember ölte meg irigységből, majd saját kertjében temette el. A dolog kitudódott és az illetőt kivégezték.
Ráv Szöádjá Gáon ben Joszéf Fiumi (nevének rövidítéséről ismert RáSzáG, 882–942), az arab világ egyik legnagyobb zsidó bölcse volt Babilóniában. Rövid nevén: Szöádja Gáon. Szerteágazó tudományos tevékenységet folytatott különösen a héber nyelv és a filozófia területén.
Zsidó tárgyú művei is szerteágazóak, és sok esetben stílusúkat tekintve is úttörők. Ő volt az első, aki kommentárt írt a Bibliához, a Misnához és a Talmudhoz. Elsők között volt, aki imakönyvet írt és állított össze. A kabbala és a háláchá területén is úttörők voltak munkái. Emunot vödéot, Hittételek és elvek című könyve minden korabeli filozófiai kérdést taglal. Nincs tehát a zsidóságnak szinte semmilyen területe, ahol ne lenne kiemelkedő alkotása. Mindemellett intenzív harcot vívott volt a korában nagyon dinamikusan terjeszkedő karaiták ellen is.
Mindezek mellett verseket és vallásos költeményeket is alkotott. Személyéhez sok érdekes történelmi esemény is fűződik. Kora egyik érdekes eseménye az volt, amikor az akkori Palesztina-Babilónia központú zsidó világ 921-ben, egy drámai vita után nem a palesztinai Áron ben Méir Gáon, hanem Szöádjá Gáon és határozatát fogadta el. Szöádjá munkássága nagyon jelentős volt az arab világba asszimilálódott zsidók között, akik a jólét hatására elhagyták őseik hitét és az iszlám, a görög és a római filozófusok útjait követték. Szöádjá ezekért a zsidókért való harcában írta az Emunot vödéot című, arabjudeo nyelvű könyvét.
