1. Nyisd meg, Libánon, kapuidat, hogy tűz emésszen cédrusaid közt.
2. Jajgass, ciprusfa, hogy ledőlt a cédrus, mivel hatalmasok pusztítattak el; jajgassatok, ti Básán terebinthusai, hogy ledőlt a hatalmas erdő!
3. Hallik jajgatása a pásztoroknak, hogy elpusztíttatott a pompájuk; hallik ordítása a fiatal oroszlánoknak, hogy elpusztíttatott a Jordán büszkesége!
4. Így szól az Örökkévaló, az én Istenem: Legeltesd az öldöklésre való juhokat,
5. melyeknek vevői öldöklik őket s nem esnek bűnbe, eladójuk pedig mondja: áldott legyen az Örökkévaló, meggazdagodom; pásztoruk pedig nem könyörül rajtuk.
6. Mert nem könyörülök többé az ország lakóin, úgymond az Örökkévaló; sőt íme én juttatom az embereket, kit-kit felebarátjának a kezébe és királyának a kezébe: összetörik az országot és nem mentem meg a kezükből,
7. Legeltettem tehát az öldöklésre való juhokat, valóban a juhoknak legszegényebbjeit; és vettem magamhoz két botot: az egyiket neveztem kedvességnek, a másikat pedig egybekötésnek; és legeltettem a juhokat.
8. És megsemmisítettem a három pásztort egy hónapban; és rájuk unt lelkem s az ő lelkük is megutált engem.
9. Mondtam tehát: nem legeltetlek titeket; ami meghal, haljon meg, s ami elpusztul, pusztuljon el, a megmaradottak pedig emésszék fel egyik a másikának a húsát.
10. Erre vettem botomat: a kedvességet, és szétvágtam azt, hogy fölbontsam szövetségemet, melyet kötöttem mind a népekkel.
11. Így bontatott föl ama napon, és megtudták ekképpen a juhok legszegényebbjei, amelyek vártak reám, hogy az Örökkévaló igéje az.
12. És szóltam hozzájok: Ha jónak tetszik szemeitekben, adjátok meg a béremet, ha pedig nem, hagyjátok abban. És lemérték béremet: harminc ezüstöt.
13. És szólt hozzám az Örökkévaló: Dobd be a kincstárba azt a pompás drágaságot, mellyel drága voltam náluk. Vettem tehát a harminc ezüstöt és bedobtam azt az Örökkévaló házában a kincstárba.
14. Erre szétvágtam a második botomat: az egybekötést, hogy fölbontsam a testvériséget Jehúda és Izraél között.
15. És szólt hozzám az Örökkévaló: Még végy magadnak oktalan pásztornak való szerszámot.
16. Mert íme én támasztok egy pásztort az országban: az elpusztulókkal nem fog gondolni, a fiatalt nem fogja keresni, a megsérültetnek fogja gyógyítgatni, a talpon állót nem fogja táplálni, a kövérnek húsát megeszi, patáikat is széttépi.
17. Oh ez a semmirekellő pásztor, ki a juhokat elhagyja, – kardot a karjára, meg a jobbik szemére; karja száradva száradjon el, jobb szeme pedig vakulva vakuljon meg!
