6. A zsidó vallás tizenhárom hitelve

A hatodik hitelv a Bibliában

 

Mózes próféciájának szelleme

4Mózes 11:16-17., 25-29.

16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akik­ről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a gyülekezés sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. 17. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne viseld te magad… 25. És leszállt az Örökkévaló a felhőben és beszélt vele; elvett a szellemből, mely rajta volt és adta a hetven férfiúra, a vénekre. És történt, mikor a szellem rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak de nem többé. 26. És visszamaradt két férfiú a táborban; az egyiknek neve: Eldod, a másiknak neve Médod, és midőn a szellem rajtuk nyugodott, – ők is a föl­jegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz, – prófétáltak a táborban. 27. És futott az ifjú, tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldod és Métod prófétálnak a táborban. 28. És felszólalt Józsua, Nún fia, Mózes szolgája ifjúságától fogva, és mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik. 29. És mondta neki Mózes: Vajon te buzgólkodol-e értem? Vajha az Örökkévaló egész népe próféták volnának, hogy adná rájuk az Örökkévaló az ő szellemét!

 

A próféták

5Mózes 18:14-22.

14. Mert ezek a népek, melyeket te elfoglalsz, időjósokra és varázslókra hallgatnak, de neked nem így rendelte az Örökkévaló, a te Istened. 15. Prófétát közepedből, testvéreid közül, mint én vagyok, olyant támaszt majd neked az Örökkévaló, a te Istened, őrá hallgassatok. 16. Egészen úgy, amint kérted az Örökkévalótól, a te Istenedtől Chóreben a gyülekezés napján, mondván: Ne halljam tovább az Örökkévaló, az én Istenem hangját és ezt a nagy tüzet ne lássam többé, hogy meg ne haljak. 17. És az Örökkévaló mondta nekem: Jól mondták, amit mondtak. 18. Prófétát támasztok majd nekik testvéreid közül, olyant, mint te, és adom szavaimat szájába, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok neki. 19. És lesz, a férfiú, aki nem hallgat szavaimra, melyeket nevemben fog elmondani, én fogom számon kérni attól. 20. De a próféta, aki gonosz szándékkal szól valamit nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy elmondja és aki szól más istenek nevében, haljon meg az a próféta. 21. Ha pedig azt mondod szívedben: Miként ismerjük meg az igét, melyet nem az Örökkévaló mondott? 22. Amit szól a próféta az Örökkévaló nevében és nem történik meg a dolog és nem következik be, az az ige, melyet nem mondott az Örökkévaló; gonosz szándékból mondta azt a próféta ne félj tőle.

 

A hamis próféta

5Mózes 13:2-6.

2. Ha támad közepetted próféta vagy álomlátó, és ad neked jelt vagy csodát; 3. és bekövetkezik a jel és a csoda, amelyről neked szólt, mondván: Menjünk más istenek után, amelyeket te nem ismersz, és szolgáljuk azokat. 4. ne hallgass annak a prófétának a szavára, vagy arra az álomlátóra, mert megkísért benneteket az Örökkévaló, a ti Istenetek, hogy megtudja, vajon szeretitek-e az Örökkévalót, a ti Isteneteket egész szívetekkel és egész lelketekkel. 5. Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok, őt féljétek, az ő parancsolatait őrizzétek meg, szavára hallgassatok, őt szolgáljátok és hozzá ragaszkodjatok. 6. Az a próféta pedig vagy az az álomlátó ölessék meg, mert felszólított elpártolásra az Örökkévalótól, a ti Istenetektől, aki kivezetett benneteket Egyiptom országából és aki megváltott téged a rabszolgák házából; hogy eltántorítson téged arról az útról, melyet parancsolt neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy azon járj. Így irtsd ki a rosszat közepedből.

 

Bileám a nemzsidó proféta

4Mózes 22:2-35.

2. Mikor látta Bálák, Cippór fia mindazt, amit Izrael tett az Emórival, 3. akkor nagyon félt Móáb a néptől, mert sok volt, és irtózott Móáb Izrael fiaitól. 4. És mondta Móáb Midján véneinek: most fölnyalja e gyülekezet egész környékünket, amint fölnyalja az ökör a mező füvét; és Bálák, Cippór fia volt Móáb királya abban az időben.
3. És küldött követeket Bileámhoz, Beór fiához Peszórba, mely a folyam mellett van, az ő népe fiainak országába, hogy őt elhívják, mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepi a föld színét, és lakik velem szemben. 6. Azért most jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg bírom őt verni, és elűzöm az országból: mert tudom, akit megáldasz, az áldott és akit elátkozol, az elátkozott. 7. És elmentek Móáb vénei, meg Midján vénei és varázsszerek a kezükben; elérkeztek Bileámhoz és elmondták neki Bálák szavait. 8. És ő mondta nekik: Háljatok itt az éjjel és majd feleletet adok nektek, amint az Örökkévaló szól hozzám. És ott maradtak Móáb fejedelmei Bileámnál. 9. És eljött Isten Bileámhoz és mondta: Kik ezek a férfiak nálad? 10. És mondta Bileám Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám 11. Íme a nép, mely kijött Egyiptomból és el­lepte a föld színét; most hát jöjj, átkozd el azt értem, talán bírok harcolni ellene és elűzöm. 12. És mondta Isten Bileámnak: Ne menj velük; ne átkozd el a népet, mert áldott az. 13. És fölkelt Bileám reggel és mondta Bálák fejedelmeinek: Menjetek országotokba, mert vonakodott az Örökkévaló megengedni nekem, hogy el­menjek veletek. 14. Fölkerekedtek Móáb fejedelmei és elmentek Bálákhoz és mondták: Bileám vonakodott eljönni velünk.
4. Bálák meg újra küldött fejedelmeket, többet és előkelőbbeket amazoknál. 16. És elérkeztek Bileámhoz és mondták neki Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, eljönni hozzám; 17. mert nagyon megtisztellek téged és mindent, amit nekem mondani fogsz, megteszek; csak jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet. 18. És felelt Bileám és mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák tele házát ezüsttel, meg arannyal, sem hághatom át az Örökkévaló, az én Istenem parancsát, hogy tegyek kis dolgot vagy nagyot. 19. És most maradjatok csak itt ti is az éjjel, hadd tudjam meg, mit fog az Örökkévaló újra hozzám szólni. 20. És eljött Isten Bileámhoz éjjel és mondta neki: Ha téged meghívni jöttek a férfiak, kereked­jél föl, menj velük; de csak azt a dolgot, amit én neked mondani fogok, azt cselekedjed.
5. És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szama­rát és elment Móáb fejedelmeivel. 22. De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályozóul neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele. 23. A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra. 24. És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan. 25. Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte. 26. Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra. 27. És meglátta a szamár az Örökkévaló an­gyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal. 28. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy rnegvertél engem immár három ízben? 29. És Bileám mondta a szamárnak: Mert játé­kot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna. 30. És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktam-e így tenni veled? És ő mondta: Nem. 31. Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult. 32. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben? 33. A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna. 34. És mondta Bileám az Örökkévaló angyalá­nak: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni. 35. Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és el­ment Bileám Bálák fejedelmeivel.

 

A proféta a világi dolgokban is segíthet

1Sámuel 9:1-10., 18-20., 10:14-16.

1. 1. Volt egy ember Benjáminból, neve Kis, Abíél fia, Czerór fia, Bekhórat fia, Afíach fia, egy Benjáminbeli ember fia, derék vitéz. 2. Annak volt egy fia, neve Sául, ifjú és szép és nem volt senki Izrael fiai közül szebb nálánál: vállától feljebb magasabb volt az egész népnél. 3. Elvesztek Kisnek, Sául atyjának szamarai; ekkor szólt Kis Sáulhoz az ő fiához: Vegyél csak magaddal egyet a legények közül, és kelj föl, menj, keresd a szamarakat. 4. Bejárta Efraim hegységét, bejárta Sálísa vidékét, de nem találták; bejárták Sáalim vidékét, de nem voltak meg; bejárták Benjámin vidékét, de nem találták. 5. Czúf vidékére értek, akkor azt mondta Sául a legényének, aki vele volt: Gyere, hadd térünk vissza, nehogy atyám, fölhagyván a szamarakkal, miattunk aggódjék. 6. Mondta neki: Íme, kérlek, Istennek egy embere van a városban, és a férfiú tisztelni való, minden, amit beszél, be is következik; most hát, menjünk oda, talán tudtunkra adja azon utunkat, melyre menjünk. 7. Erre mondta Sául a legényének: Ám menjünk, de mit vigyünk a férfiúnak? Bizony a kenyér kifogyott edényeinkből, ajándék pedig nincs, hogy vigyünk az Isten emberének; mi van nálunk? 8. Továbbra is felelt a legény Sáulnak és mondta: Íme, van kezemben egy negyed sékel ezüst; majd adom az Isten emberének, és tudtunkra adja utunkat. 9. Azelőtt Izraelben így szólt az ember, mikor ment Istent kérdezni: Gyertek, hadd megyünk a látóhoz! Mert a mai prófétát nevezték azelőtt látónak. 10. És mondta Sául a legényének: Jó a beszéded, gyere, hadd megyünk. És mentek a városba, ahol volt az Isten embere… 18. S odalépett Sául Sámuelhez a kapuban és mondta: Mondd meg nekem, kérlek, merre van a látó háza? 19. Felelt Sámuel Sáulnak és mondta: Én vagyok a látó; menj föl előttem a magaslatra és étkezzetek ma velem; majd elbocsátlak reggel és mindent, ami szívedben van, megmondok neked. 20. A szamarakra pedig, melyek elvesztek ma harmadnapja ne fordítsd rájuk szívedet, mert megtaláltattak; kié is Izrael minden gyönyörűsége, nemde tiéd és atyád egész házáé?… 14. És szólt Sául nagybátyja hozzá és legényéhez: Merre jártatok? Mondta: Hogy keressük a szamarakat, de midőn láttuk, hogy nincsenek meg, odamentünk Sámuelhez. 15. És mondta Sául nagybátyja: Add nekem, kérlek; tudtomra, mit mondott nektek Sámuel. 16. Szólt Sául a nagybátyjához: Bizony megmondta nekünk, hogy megkerültek a szamarak…

 

Ámosz próféciája a király ellen

Ámosz 7:7-17.

7. Így láttatta velem: s íme az Úr ott áll egy ólommal mért falon s kezében mérő-ólom. 8. És szólt hozzám az Örökkévaló: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Mérő-ólmot. Mondta az Úr: Íme én mérő-ólmot alkalmazok Izraél népem közepette; többé már nem fogok megbocsátani neki. 9. És elpusztulnak Izráel magaslatai és Izraél szentélyei romba dőlnek én karddal támadok Járobeám háza ellen. 10. Ekkor küldött Amacja, Bét-Él papja, Járobeámhoz. Izraél királyához, mondván: Összesküdött ellened Ámósz Izraél házának közepette; nem bírja az ország elviselni mind az ő beszédeit. 11. Mert így szólt Ámosz: kard által fog meghalni Járobeám. lzraél pedig számkivetésbe fog menni, el a földjéről. 12. És szólt Amacja Ámoszhoz: Látó te, menj menekülj el Jehúda országába és ott egyél kenyeret és ott prófétálj! 13. De Bét-Élben többé már ne prófétálj, mert királyi szentély az, és birodalmi ház az. 14. Felelt Ámósz és szólt Ámácjához: Nem vagyok próféta, sem prófétának a fia nem vagyok, hanem marhatenyésztő vagyok és vadfügék szedegetője. 15. És vett engem az Örökkévaló a juhok mögül, és szólt hozzám Az Örökkévaló: menj, prófétálj népem Izraél felől. 16. Most pedig halljad az Örökkévaló igéjét: azt mondod te: ne prófétálj Izraél felől és ne szónokolj Izsáknak háza felől; 17. Azért így szól az Örökkévaló: Feleséged a városban fog paráználkodni, fiaid és leányaid kard által fognak elesni, földed mérő-kötéllel fog elosztatni, te pedig tisztátalan földön halsz meg, és Izraél számkivetésbe fog menni, el a földjéről.

 

Jirmijáhu és Urijáhú veszélybe kerülnek, kedvezőtlen próféciájuk miatt

Jeremiás 26.

1. Jehojákim, Josijáhú fia, Jehúda királya uralkodásának kezdetén volt ez az ige az Örökkévalótól, mondván: 2. Így szól az Örökkévaló: Állj az Örökkévaló házának udvarába és mondd el mind a Jehúda városainak, azoknak, kik jönnek leborulni az Örökkévaló házában, mind azon sza­vakat, melyeket parancsoltam neked, hogy elmondjad ne­kik; ne hagyj ki egy szót sem. 3. Hátha meghallják és meg­térnek kiki rossz útjáról, és én meggondolom a rosszat, melyet cselekedeteik rosszasága miatt velük tenni szándé­koztam. 4. És szólj hozzájuk: Így szól az Örökkévaló: ha nem hallgattok rám, hogy járjatok tanom szerint, melyet elétek tettem, 5. hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket hozzátok küldök, reggelenként küldve, de ti nem hal­lottátok: 6. olyanná teszem ezt a házat, mint amilyen Síló, e várost pedig átokká teszem, mind a föld nemzeteinek.
2. És hallották a papok és a próféták és az egész nép Jirmejáhút, amint elmondta a szavakat az Örökkévaló házában. 8. És történt, amint Jirmejáhú végzett azzal, hogy elmondja mind azt, amit az Örökkévaló megparan­csolt, hogy elmondja az egész népnek, megfogták őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: meg kell halnod. 9. Miért prófétáltál az Örökkévaló nevében, mond­ván: olyan lesz ez a ház, mint amilyen Síló és ez a város rommá lesz lakó nélkül És összegyűlt az egész nép Jirmejáhú ellen az Örökkévaló házában. 10. És hallották Je­húda nagyjai e dolgokat, akkor fölmentek a király házá­ból az Örökkévaló házába és leültek az Örökkévaló új kapujának bejáratánál. 11. És szóltak a papok és a próféták a nagyokhoz és az egész néphez, mondván: Halálbünte­tés illeti ezt az embert, mert prófétált e város felől, amint hallottátok füleitekkel.
3. Ekkor szólt Jirmejáhú mind a nagyokhoz és az egész néphez, mondván: Az Örökkévaló küldött engem, hogy e ház és a város felől prófétáljam mind a szavakat, melyeket hallottatok. 13. Most tehát ja­vítsátok utaitokat és cselekedeteiket és hallgassatok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára, és majd meggon­dolja az Örökkévaló azt a rosszat, melyet kimondott felő­letek. 14. Én pedig, íme kezetekben vagyok; tegyetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik szemeitekben. 15. Csakhogy tudnotok kell, hogyha megöltök engem, hogy ártatlan vért hoztok magatokra és a városra és lakóira, mert igazán küldött engem hozzátok az Örökkévaló, hogy elmondjam füleitek hallatára mind e szavakat. 16. Erre szóltak a nagyok meg az egész nép a papokhoz és a prófétákhoz: Nem illeti ezt az embert halálbüntetés, mert az Örökkévalónak, a mi Istenünknek nevében be­szélt hozzánk.
4. És fölkeltek emberek az ország vénei közül és szóltak a nép egész gyülekezetéhez, mondván: 18. Michá a Mórésetbeli prófétált Chizkijáhú, Jehúda kirá­lyának napjaiban és szólt Jehúda egész népéhez, mond­ván: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Ción me­zővé fog fölszántatni és Jeruzsálem romhalmazzá lesz és a háznak hegye erdős magaslatokká. 19. Vajon meg­ölték-e őt Chizkijáhú, Jehúda királya, meg az egész Je­húda? Nemde félte az Örökkévalót és könyörgött az Örökkévalóhoz, és meggondolta az Örökkévaló a rosszat, amit kimondott felőlük! És mi nagy rosszaságot köves­sünk el lelkünk ellen?
5. Még egy ember prófétált az Örökkévaló nevében, Urijáhú, Semájáhú fia, Kirjat Jeá­rímból; prófétált a város felől és ez ország felől egészen Jirmejáhú beszédei szerint; 21. és hallották Jehójákím ki­rály, meg mind a vitézei és mind a nagyok az ő szavait és a király meg akarta őt ölni; de meghallotta Urijáhú, félt és megszökött és eljutott Egyiptomba. 22. Akkor küldött Jehójákim király embereket Egyiptomba, Elnátánt, Akhbór fiát meg embereket ővele Egyiptomba; 23. kivitték Úrijáhút Egyiptomból és elhozták Jehójákim királyhoz, és megölte karddal; és eldobták hulláját a nép fiainak sírjaihoz. 24. Csakhogy Achíkám, Sáfán fiának keze volt Jirmejáhúval, hogy ne adják a nép kezébe, hogy megölje.

Jeremiás 37:11-21.

11. És volt midőn a kaldeusok hadserege elvonult Jeruzsálem alól Fáraó hadserege miatt, 12. kiment Jirmejáhú Jeruzsálem­ből, hogy Benjámin földjére menjen, hogy kivegye onnan részét, a népnek közepette. 13. Midőn ő Benjámin kapujá­ban volt – ott pedig egy felügyeletes tiszt volt, neve Jiríja, Selemja, Chananja fiának fia – elfogta Jirmejáhú prófétát, mondván: a kaldeusokhoz akarsz átszökni! 14. Mondta Jir­mejáhú: Hazugság, nem akarok átszökni a kaldeusokhoz. De nem hallgatott rá; és megfogta Jiríja Jirmejáhút és bevitte őt a nagyokhoz. 15. És haragudtak a nagyok Jirme­jáhúra és ütötték és börtönbe vetették, Jehónátán írónak házába, mert azt tették fogházzá. 16. Így jutott Jirmejáhú a tömlöcbe és a boltozatokba; és ott maradt Jirmejáhú sok ideig.
12. És küldött Czidkijáhú király, elhozatta őt és kérdezte tőle a király a maga házában titokban és mondta: Van-e ige az Örökkévalótól? Mondta Jirmejáhú: Van. 18. És mondta: Bábel királyának kezébe fogsz adatni. És szólt Jirmejáhú Czidkijáhú királyhoz: Mit vétettem neked és szolgáidnak és a népnek, hogy fogházba vetettetek en­gem? 19. És hol vannak prófétáitok, akik prófétáltak nek­tek, mondván: nem jön Bábel királya ellenetek és az ország ellen. 20. Most halljad csak, uram király, hadd jusson eléd könyörgésem és ne tégy vissza engem Jehónátán írónak házába, hogy ott meg ne haljak. 21. És megparan­csolta Czidkijahú király, és őrizetbe tették Jirmejáhút az őrség udvarába és adtak neki egy cipó kenyeret napjára a sütők utcájából, míg el nem fogy ott minden kenyér a városból. És maradt Jirmejáhú az őrség udvarában.

 

A hamis proféta

Jeremiás 28.

1. És volt ugyanazon évben, Czidkija, Jehúda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik évben, az ötödik hó­napban, szólt hozzám Chananja, Azzúr fia, a Gibeónból való próféta, az Örökkévaló házában, a papok és az egész nép szeme láttára, mondván: 2. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene, mondván: eltörtem Bábel ki­rályának jármát. 3. Két esztendő múlva visszahozom e helyre az Örökkévaló házának mind az edényeit, melye­ket elvett Nebúkadnecczár, Bábel királya, e helyről és el­vitte Bábelbe. 4. Jekhonját is, Jehójákim fiát, Jehúda kirá­lyát, meg mind a Jehúda számkivetettjeit, akik Bábelbe jutottak, visszahozom e helyre, úgymond az Örökkévaló, mert el fogom törni Bábel királyának jármát.
2. Ekkor szólt Jirmeja próféta Chananja prófétához, a papok szeme láttára és az egész nép szeme láttára, akik az Örökkévaló házában álltak, 6. szólt Jirmeja próféta: Ámen, így csele­kedjék az Örökkévaló, tartsa fönn az Örökkévaló szavai­dat, amelyeket prófétaltál, hogy visszahozza az Örökké­való házának edényeit és az egész számkivetettséget Bá­belből e helyre! 7. Ámde halljad csak ezt az igét, melyet szólok füled hallatára és az egész nép füleinek hallatára. 8. Azon próféták, akik előttem és előtted voltak ősidőtől fogva, prófétáltak számos országokról és nagy királysá­gokról, háború, veszedelem és dögvész felől. 9. Azon pró­féta, aki béke felől prófétál – midőn bekövetkezik a pró­féta igéje, megismerszik a próféta, akit az Örökkévaló igazán küldött.
3. Ekkor vette Chananja próféta az iga­rudat Jirmeja próféta nyakáról és eltörte azt. 11. És szólt Chananja az egész nép szeme láttára, mondván: Így szól az Örökkévaló: ekképpen fogom eltörni Nebúkadnecczár, Bábel királyának jármát két esztendő múlva mind a nem­zetek nyakáról. Erre elment Jirmeja próféta az útjára. 12. És lett az Örökkévaló igéje Jirmejához, miután Chananja próféta eltörte az igarudat Jirmeja próféta nyakáról – mondván: 13. Menj és szólj Chananjához, mondván: így szól az Örökkévaló: Fából való igarudakat törtél el, csinálj helyettük vasból való rudakat. 14. Mert így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: Vasjár­mot tettem mind a nemzetek nyakára, hogy szolgálják Nebúkadnecczárt, Bábel királyát és fogják őt szolgálni és a mező vadját is nekiadtam.
4. És szólt Jirmeja próféta Chananja prófétához: Halljad csak Chananja, nem kül­dött téged az Örökkévaló és te hazugsággal bíztattad ezt a népet. 16. Azért így szól az Örökkévaló: Íme én elküldelek a föld színéről: ez évben meg fogsz halni, mert elpárto­lást beszéltél az Örökkévaló ellen. 17. És meghalt Chananja próféta azon évben, a hetedik hónapban.

 

Élijáhu a Báál prófétái ellen

1Királyok 18:17-40.

17. És volt, amint meglátta Acháb Élijáhút, így szólt hozzá Acháb: Te vagy-e az, Izraél megzavarója? 18. Mondta: Nem én zavartam meg Izraélt, hanem te és atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Örökkévaló parancsolatait és jártál a Báalok után. 19. Most pedig küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izraélt a Karmel hegyére, meg Báal prófétáit, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, az Ízébel asztalánál evőket. 20. Ekkor küldött Acháb mind az Izraél fiaihoz, és a Karmel hegyére gyűjtötte a prófétákat. 21. Odalépett Élijáhu az egész néphez és mondta: Meddig akartok ti ugrálni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok ő utána, ha pedig a Báal, járjatok ő utána! De nem felelt neki a nép semmit. 22. Ekkor szólt Élijáhú a néphez: Én egyedül maradtam meg prófétául az Örökkévalónak, a Báal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23. Adjanak nekünk két tulkot, válasszák ők maguknak az egyik tulkot, darabolják el ég tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája; én meg elkészítem a másik tulkot, ráteszem a fára, de tüzet nem teszek alája. 24. Akkor szólítsátok a ti istenteknek nevét, én pedig szólítom az Örökkévaló nevét; és lészen, amely isten tűzben felel, az az Isten! Erre felelt az egész nép és mondták: Jól van így! 25. És mondta Élijáhú a Báal prófétáinak: Válasszátok magatoknak az egyik tulkot és készítsétek el elébb ti, mert ti vagytok többen; szólítsátok istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alá. 26. Vették tehát a tulkot, melyet adtak nekik, elkészítették azt és szólították a Báal nevét reggeltől délig, mondván: Oh Báal, hallgass meg minket! De se szó, se válasz. Ekkor ugrándoztak az oltárra, melyet készítettek. 27. És volt déltájt, kicsúfolta őket Élijáhú és mondta: Kiáltsatok fennhangon, mert isten ő, talán beszélni valója, talán akadálya van, talán útja van; hátha alszik, majd fölébred! 28. Erre kiáltottak fennhangon és megvagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal éa lándzsákkal, míg vér omlott el rajtuk. 29. És volt, mikor elmúlt a dél, prófétáztak a lisztáldozat bemutatása idejéig; de se hang, se válasz, se figyelem. 30. Ekkor mondta Élijáhú az egész népnek: Lépjetek ide hozzám! És odalépett hozzá az egész nép; és helyreállította az Örökkévalónak lerombolt oltárát. 31. Vett Élijáhú tizenkét követ – Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez volt az Örökkévaló igéje, mondván: Izraél legyen a neved – 32. oltárt épített a kövekből az Örökkévaló nevére és az oltár körül csinált mintegy két mértéknyi vetőmagnak helyét. 33. Elrendezte a fát, szétdarabolta a tulkot és rátette a fára. 34. És mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égő áldozatra és a fára. Mondta: tegyétek másodszor. És tették másodszor. Mondta: tegyétek harmadszor. És tették harmadszor. 35. És folyt a víz az oltár körül; és az árkot is megtöltötte vízzel. 36. És volt a lisztáldozat bemutatása idejében, odalépett Élijáhú próféta és mondta: Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izraél Istene, ma tudassék meg, hogy te vagy Isten Izraélben és hogy én vagyok a szolgád és hogy a te igéd szerint cselekedtem mind e dolgokat. 37. Hallgass meg engem, Örökkévaló, hallgass meg engem, hogy megtudja e nép, hogy te, Örökkévaló, vagy az Isten; hiszen te engedted hátra fordulni szívüket. 38. Erre lehullott tűz az Örökkévalótól és megemésztette az égőáldozatot és a fát, meg a köveket és a földet; az árokban levő vizet pedig fölnyalta. 39. Látta az egész nép, arcukra vetették magukat és mondták: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten! 40. Ekkor mondta nekik Élijáhú: Fogjátok meg a Báal prófétáit, senki se meneküljön közülök! És megfogták őket. És levitte őket Élijáhú a Kísón patakhoz és levágta ott őket.

 

Női proféták

2Mózes 15:20-21.

20. És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. 21. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.

Bírák 4:4-5.

4. 4. Debóra prófétaasszony pedig, Lappídót felesége bírája volt Izraélnek azon időben; 5. ő ugyanis ült a Debóra-pálma alatt, Ráma és Bét-Él között, Efraim hegységében; és fölmentek hozzá Izraél fiai törvényre.

2Királyok 22:14-17.

14. Ekkor elment Chilkíjáhú pap, meg Achíkám, Akhbór, Sáfán és Aszája Chulda prófétanőhöz, feleségéhez Sallúmnak, Tikva Charcháez fia fiának, a ruhaőrnek; ő lakott Jeruzsálemben a második városrészben és beszéltek hozzá. 15. Erre szólt hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött, 16. így szól az Örökkévaló: íme én hozok veszedelmet e helyre és lakóira – azon könyvnek minden szavait, melyet olvasott Jehúda királya. 17. Azért hogy elhagytak engem és füstölögtettek más isteneknek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden művével, úgy hogy kigyulladt haragom e hely ellen és nem alszik ki.

Nechemjá 6:14.

14. Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijáról és Szanballátról eme cselekedetei szerint és Nóadja prófétanőről s a többi prófétákról, a kik engem megfélemlítettek.

 

Jónás könyve

1. fejezet

Jóna szökése

1. Az Örökkévalónak szava volt Jónához, Amittáj fiához, következőképen:
2. Indulj el, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és intézz szózatot hozzá, mert gonoszságuk felszállt elém! 3. Jóna pedig felkelt, hogy Társisba meneküljön az Örökkévaló elől, lement Jaffába és talált ott egy hajót, mely Társisba indult, megadta a díját és felszállt rá, hogy a rajta levőkkel Társisba jusson az Örökkévaló elől.
3. De az Örökkévaló nagy szelet bocsátott a tengerre, nagy vihar keletkezett a tengeren, és úgy tűnt, hogy hajótörést szenvednek. 5. A hajósok megijedtek és mindegyik a maga istenéhez kiáltott, a hajó rakományát a tengerbe vetették, hogy könnyítsenek rajta. Jóna maga lement a hajó végébe, lefeküdt és elaludt. 6. A hajóskapitány pedig odament és így szólt hozzá: „Mit alszol itt? Kelj föl, imádkozzál istenedhez, talán az észrevesz minket és nem veszünk el!” 7. Aztán így szóltak az emberek egymáshoz: „Gyerünk, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónára esett. 8. Akkor így szóltak hozzá: „Mondd csak meg nekünk, te, aki miatt ez a veszedelem ért bennünket, mi a foglalkozásod? Honnan jössz? Hol van a hazád, és mely népből való vagy?” 9. Ő meg így felelt nekik: „Hé­ber vagyok és az Örökkévalót, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”
4. Erre nagy rémület fogta el az embereket és így szóltak hozzá: „Hogy tehettél ilyet?!” Ők ugyanis tudták, hogy az Örökkévaló elől menekül, mert megmondta nekik. 11. Aztán így szóltak: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsillapodjon körülöttünk, hiszen egyre jobban viharzik?” 12. Ő meg azt mondta nekik: „Vegyetek és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger körülöttetek, mert hát tu­dom, hogy miattam támadt ez a nagy vihar rátok!” 13. Az emberek elkezdtek evezni, hogy visszajussanak a szárazföldre, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban viharzott körülöttük. 14. Akkor az Örökkévalóhoz fordultak, mondván: „Kérünk, Örökkévaló, ne vesszünk el ezen ember miatt, de ne is engedd hogy ártatlanul vérét ontsuk, hiszen Te, az Örökkévaló, azt teszed, amit akarsz!”
5. Aztán fogták Jónát és a tengerbe vetették, és evvel megszűnt a tenger háborgása. 16. Akkor rettenetes félelem fogta el az embereket az Örökkévalótól, áldozatot hoztak az Örökkévalónak, és fogadalmakat tettek.

 

2. fejezet

Jóna imádsága

1. Az Örökkévaló meg odarendelt egy nagy halat, hogy elnyelje Jónát, Jóna pedig három napot és három éjjelt töltött a hal gyomrában. 2. Akkor Jóna a hal gyomrából Örök Istenéhez imádkozott, 3. mondván:

Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott engem.

Az alvilág mélyéből rimánkodtam, és Te meghallottad hangomat.

4. A mélységbe dobtál, a tenger szívébe, körülvett az áradat,

minden hullámtörésed és zajlásod fölöttem csapott át.

5. Már azt hittem, elűzött vagyok szemed elől;

bárcsak betekinthetnék még szent templomodba!

6. Lelkemig értek a vizek, körülvett a mélység, sás fonódott fejem köré.
7. A hegyek alapzatáig süllyedtem, a föld örökre bezárta reteszeit körülöttem

– s akkor kiemelted életem a sírból, Örök Istenem!

8. Amikor ború szállt lelkemre, az Örökkévalóra gondoltam,

imám el is jutott hozzád, szent Hajlékodba.

9. Akik értelmetlen hiábavalóságokhoz ragaszkodnak, elhagyják jótevőjüket.
10. De én hálám szavával áldozok Neked, teljesítem fogadalmaimat.

Az Örökkévalóé a segítség!”

11. Akkor az Örökkévaló rászólt a halra, és az kiköpte Jónát a szárazföldre.

 

3. fejezet

Ninivé megtérése

1. Aztán újra szólt az Örökkévaló Jónához, mondván: 2. „Indulj, menj el Ninivébe, abba a nagy városba, és intézd hozzá a kiáltványt, amit majd mondok neked.” 3. El is indult Jóna, és elment Ninivébe, az Örökkévaló szava szerint. Ninive igencsak nagy város volt, útjai három napi járó utat tettek ki. 4. Jóna bement a városba és egy napi járó utat tett meg, ezt kiáltozva: „Még negyven nap és Ninive elpusztul!”
2. Ninive lakosai pedig hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és apraja-nagyja zsákot öltött. 6. Mikor a dolog eljutott Ninive királyához, az felkelt trónjáról, levetette palástját, zsákba öltözött és hamuba ült. 7. A király és főemberei nevében kikiáltották és kihirdették Ninivében a következőt: „Ember és barom, szarvasmarha és juh semmit se ízleljen, ne legeljenek, vizet se igyanak, 8. zsákba öltözzön ember és állat és teljes erejével Istenhez kiáltson, mindenki térjen el gonosz viselkedésétől és erőszakos tetteitől! 9. Ki tudja, talán meggondolja Isten, s elhárul felőlünk lángoló haragja, és nem pusztulunk el.”
3. Isten pedig látta, mit tettek, hogy abbahagyták gonosz vi­selkedésüket, s így meggondolta Isten a veszedelmet, amit rájuk akart hozni, és nem tett úgy.

 

4. fejezet

Jóna panasza

1. Ez nagyon rosszul esett Jó­nának, és bosszantotta őt. 2. Így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérdelek, Örökkévaló – hát nem ezt mondtam magamban, mikor még országomban voltam, és nem azért szöktem előled Társisba, mert tudtam hogy Te könyörületes és irgalmas, hosszan tűrő és nagy kegyelmű Isten vagy, aki meggondolja a szerencsétlenséget? 3. Most pedig, Örökkévaló, vedd el, kérlek, életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem. 4. Erre azt mondta az Örökkévaló: „Hát méltán bosszantott ez téged?”
2. Jóna pedig kiment a városból, leült a várostól keletre, kunyhót készített magának, és annak árnyékában ült, hogy lássa, mi történik a városban. 6. Az Örökkévaló Isten meg odarendelt egy ricinusfát, ami Jóna fölé nőtt, hogy árnyék legyen a feje fölött és így megszabaduljon a veszedelemtől. Örült is Jóna nagyon a ricinusfának.

 

Isten intése

7. De másnap hajnalban odarendelt Isten egy férget, hogy megszúrja a ricinusfát, és az elszáradjon. 8. Mikor pedig a nap felkelt, Isten tikkasztó keleti szelet bocsátott oda, és Jóna napszúrást kapott, ájuldozott és halálát kívánta, mondván: jobb meghalnom, mint élnem!
8. Akkor így szólt Isten Jónához: „Méltán haragszol e a ricinusfa miatt?” Az meg azt felelte: „Bizony halálosan haragszom!” 10. Az Örökkévaló ezt mondta: „Te sajnálod a ricinusfát, amin nem fáradoztál és amit nem te növesztettél, mely egy éj alatt keletkezett, s egy éj alatt elpusztult – 11. hát én ne sajnálnám Ninivét, ezt a nagy várost, melyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, aki nem tud különbséget tenni a jobb és a balkeze között, és még sok barom?”