Egy menyasszony ékszere vagy tíz éhező család? – A döntés pillanata
A Ködosim hetiszakasz és a Pirké Ávot tanulmányozása közepette Oberlander Báruch rabbi egy különösen mély erkölcsi tanmesét idézett fel a 1275. heti tanításában. A főszereplő: a híres Karlin-i rebbe, Rabbi Áron, és az ő őszinte belső vívódása arról, hogyan ismerhető fel a rossz ösztön akkor is, ha jót mond.
Szégyen a hű alá menni
Egy szegény özvegy érkezett hozzá. A lánya hamarosan férjhez megy, de nem volt semmiféle ékszere. „Szégyelli magát, rabbi. Minden lány visz valami ékszert az esküvőre. Neki semmije sincs.” – mondta az édesanya.
A rebbe hallgatott, majd odahúzott egy széket, felállt rá, és a szekrény tetejéről levette az elrejtett pénzt. Odaadta az asszonynak.
Egy jobb terv?
Mikor felesége, a rebecen megtudta, hogy a család tartalékait odaadta, megdöbbenten kérdezte: „Ha ennyi pénzt akartál adni, miért nem inkább tíz szegény családnak segítettél vele?”
A rebbe nem védte meg magát – elmesélte, mi zajlott le benne odafent a széken állva.
„Amikor már nyúltam a pénzhez, eszembe jutott: talán mégse egy lánynak, inkább tíz szegény családnak adjam. Hiszen milyen jó lenne! Milyen nemes tett lenne! De akkor rájöttem: ha ez a terv tényleg annyira jó, miért nem jutott eszembe tegnap? Tudtam, hogy ott van a pénz. Mégse gondoltam a tíz családra. Ez azt jelenti, hogy ez az új gondolat nem a jóság hangja, hanem a rossz ösztön hangja volt – le akart beszélni egy micváról, és megtalálta a legetikusabb érvet hozzá.”
A jó ösztön hangját elnyomhatja a nemes szövegű önzés
Oberlander rabbi tanítása szerint az ember gyakran olyan gondolatokkal találkozik, amelyek – első pillantásra – igazak, sőt erkölcsileg magasabb szintűek is lehetnek. De épp ezért veszélyesek. „A rossz ösztön nem mindig azt mondja, hogy ne tedd a jót – néha csak azt súgja, hogy várj még, van jobb ötlet. És azzal, hogy halogat, valójában eléri, hogy végül semmit ne tegyél.”
A zsidó bölcsek úgy tanítják: „Aki elkezd egy micvát, végezze is be.” Mert ha hagyjuk, a saját elménk is lehet a legnagyobb akadálya a jócselekedeteknek – épp az okos, megfontolt kifogásainkon keresztül.
A valódi erkölcsi próba
A történet arra emlékeztet: az igazi döntések nem akkor történnek, amikor sok időnk van tervezni. Hanem akkor, amikor már ott állunk a széken, kezünkben a micva – és valami belülről azt mondja: „Talán inkább ne.” Ilyenkor kell megkülönböztetni a valódi jót a csomagolt önzéstől.
Mert ahogy a Karlin-i rebbe példájából is látszik: ha csak az az érved, hogy „most még ne, mert lehetne jobban is” – lehet, hogy nem a jóság beszél belőled, hanem az, ami le akar beszélni a jóról.
A valódi jó gyakran ott kezdődik, amikor nem engedsz a „nemes kifogásnak.”
