Szeretet és szigor a nevelésben – Oberlander Báruch tanítása
A Vájchi hetiszakaszban olvassuk Jákob pátriárka búcsúját gyermekeitől. A halála előtti pillanatokban mindegyik fiának személyre szabott szavakat mondott, egyedülálló módon osztva meg áldásait és intelmeit. A Midrás egy különleges történetet mesél, amely Jákob nevelési elveinek mélységére világít rá.
Jákob és gyermekeinek egysége
A Midrás elbeszéli, hogy Jákob, halála előtt, aggódva kérdezte gyermekeit: „Talán közületek valaki nem ugyanabban a hitben van, mint én?” Arra utalt, hogy míg apjának, Izsáknak és nagyapjának, Ábrahámnak egyik gyermeke nem követte őket a monoteizmus útján (Izmael és Ézsau), lehet-e biztos abban, hogy nála ez másképp alakul?
Gyermekei megnyugtatták őt, és a zsidóság legszentebb versével válaszoltak: „Smá Jiszráél, Ásem Elokénu, Ásem Echád” (Halljad, Izrael [Jákob], az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen). Ez a válasz az egységet és az elköteleződést fejezte ki, amely Jákob életművének beteljesülését jelentette. Jákobnak, szemben elődeivel, mind a 12 fia hű maradt az örökséghez.
A nevelés titka: egyensúly
A hászidizmus tanítása szerint Jákob sikerének kulcsa az egyensúlyban rejlett. Nevelési módszereiben egyszerre volt jelen a szeretet (cheszed) és a szigor (gvurá). Egyetlen irány, egyetlen nevelési stílus nem lehet megfelelő minden gyerek számára. Jákob képes volt megérteni, hogy minden gyermek más, ezért mindegyikükhöz személyre szabottan viszonyult.
Ez az egyensúly nemcsak a gyerekek eltérő igényeihez való alkalmazkodást jelenti, hanem azt is, hogy minden gyerek számára az adott helyzetnek megfelelően alkalmazta a szeretet és a szigor arányát. Akinek szigorra volt szüksége, azt időnként szeretettel támogatta, és fordítva. Nem lehet mindig csak engedékenynek lenni, ahogy állandó szigorral sem lehet nevelni – a nevelés folytonos mérést és újrahangolást igényel.
Jákob áldásai: különbségek és harmónia
A heti szakaszban Jákob búcsúszavai is tükrözik ezt a sokszínűséget. Az idősebb fiakhoz, Rúbénhez, Simeonhoz és Lévihez keményebben szól, míg másokhoz, mint például Júdához vagy Józsefhez, áldásai szeretetteljesek és támogatóak. Ez a megközelítés nem a megosztottságot, hanem a harmóniát erősítette, mert minden fiú érezte, hogy Jákob valódi énjükhöz szól.
A nevelés örök tanulsága
Jákob története arra tanít, hogy a nevelés soha nem lehet statikus vagy sablonos. Az egyensúly, a személyre szabott figyelem és a helyzetek bölcs értékelése az, amely a szülőt képessé teszi arra, hogy sikeresen vezesse gyermekeit. Ez a gondoskodás és bölcsesség tette Jákobot olyan sikeressé a gyereknevelésben, hogy mind a 12 fia követte őt a hit útján.
Köszönöm szépen, és kívánok mindenkinek bölcsességet és türelmet a neveléshez!