Haaretz bejegyzése

Az izraeli Turisztikai Minisztérium három, egymástól egészen eltérő jellegű kistelepülést jelölt az ENSZ égisze alatt működő Turisztikai Világszervezet „turisztikai szempontból a legjobb falu” elnevezésű listájára – írja a Haaretz.

A tizenhét jelentkezőből Káfr Kámá, Neot Szmádár és Cipori kapott lehetőséget a megmérettetésre. A Turisztikai Világszervezet célja, hogy a falusi turizmus fejlesztésével csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, megelőzze a vidéki területek elnéptelenedését, növelje a kistelepülések egymás közötti kommunikációját, óvja a biodiverzitást és a kulturális örökséget.

A versenyre olyan települések nevezhetnek, amelyek lakossága nem éri el a tizenötezer főt, régi helyi hagyományokat őriznek és tagjai azonos értékrend és életstílus szerint élnek. A végső döntést a Turisztikai Világszervezet tanácsadó testülete hozza meg júliusban és augusztusban, eredményt októberben hirdetnek.

Első lett a Holt-tenger a gyógyító helyszínek listáján

A Föld legmélyebb szárazföldi pontján elhelyezkedő Holt-tenger számos, gyógyhatással rendelkező nevezetességet utasított maga mögé.

„Ez egy nemzetközi kezdeményezés, melynek segítségével Izrael, illetve egy izraeli falu a világhírű turisztikai desztinációk közé emelkedik. Ezért kiemelten fontos, hogy gyönyörű és nagy turisztikai potenciállal rendelkező izraeli települések kerüljenek fel a listára. A címnek következtében megindulhat a turisták áradata. Ez nagy bevételt, új munkahelyeket és újfajta bevételi forrásokat teremt, ami igen fontos az ország központi régiójától távol eső vidékeken” – mondta Joel Ravozov turisztikai miniszter, aki egy héttagú bizottsággal együttműködve döntött a három falu kiválasztásáról. A falvak szakemberek segítségét vehetik igénybe, hogy a megmérettetésen minél jobb benyomást keltsenek.

A három kistelepülés Izrael három teljesen különböző arcát mutatja be. Káfr Kámá egy cserkesz falu, Neot Szmádár egy alternatív életstílust követő kibuc, Cipori pedig egy tradicionális mosáv Izrael egyik legfontosabb régészeti lelőhelye közelében.

Káfr Kámá, a két izraeli cserkesz falu egyike, Izrael északi régiójában fekszik, nem messze a Tábor-hegytől és a Kineret-tótól, gyönyörű természeti környezetben. A települést 150 évvel ezelőtt alapították a Kaukázusból bevándorló, magukat adigének nevező muszlim cserkeszek. A faluban 3500 ember él, s mindannyian őrzik egyedi kultúrájukat és nyelvüket. Káfr Kámá központjában egy jellegzetes, nyolcszögű minarettel ékesített mecset áll. A település legrégebbi része őrzi a falu erőd jellegét és a hagyományos kaukázusi épületek stílusát. A faluban múzeum működik és rendszeresen tartanak folklór programokat.

Izrael legérdekesebb nemzeti kisebbsége: cserkeszek

A magukat adigének nevező, kaukázusi eredetű közösség Izrael legkisebb létszámú kisebbsége.

Neot Szmádár mindentől távol, az Árává-sivatag déli részén fekszik, a „semmi közepén”. A legközelebbi város, Éjlát 70 km-re található. Mindössze kétszázan lakják. A kibucot harminc éve alapította Joszef Szafra, egy bohém életét élő színpadi szerző. A településen élők célja, hogy „folyamatosan tanuló közösségek építsenek, ahol fontos szerep jut az emberek közötti együttműködésnek, a sivatagi körülményekhez alkalmazkodó épületeknek, az újrafelhasználásnak és a víztakarékosságnak”. A kibucot az egyik alapítóról, Szmádár Szafráról nevezték el, aki autóbalesetben vesztette életét. A település jellegzetességei a széltornyok, melyek áram nélkül hűtik a közösségi tereket egy olyan vidéken, ahol nyáron jóval negyven fok fölé emelkedik a hőmérséklet. A kibucban emellett egy különleges stílusban megépített művészeti központ is működik. A lakók korábban elzárkóztak a turisták fogadásától, ma már azonban szívesen vezetik őket körbe az ökológiai elvek mentén működő közösségben, a kecskefarmon és az organikus módszerrel nevelt datolya-, olíva- és szőlőültetvényeken, illetve a borászatban. Vegetáriánus éttermet is üzemeltetnek, ahol a kibuc földjeiről származó terményeket is meg lehet vásárolni.

Cipori – Káfr Kámához hasonlóan – Galileában fekszik, Názárettől délre. Ezer lakosa mezőgazdaságból él vagy turisztikai szolgáltatásokat nyújt. A falu határában található a világhírű Cipori Nemzeti Park, ahol a zsidó, a görög, a római, a bizánci és a muszlim uralom idejéből is páratlan leletanyag került elő. A Misna és a Talmud korában fontos zsidó település állt itt, ahol a legnagyobb bölcsek fejtegették a tant. A közelben fekszik a festői Álonim erdő és számos túraútvonal, illetve jelentős keresztény emlékhelyek.

Betöltés ...

A Talmudban is említett vízköpőt találtak Izraelben

Keresés: A Talmudban is említett vízköpőt találtak Izraelben Egy emberfejet formázó kútfőre bukkantak az észak-izraeli Gálilban fekvő Cipori… 2020. június 3. szerda 11:41 Hírek

A Talmudban is említett vízköpőt találtak Izraelben

Egy emberfejet formázó kútfőre bukkantak az észak-izraeli Gálilban fekvő Cipori Nemzeti Park területén – jelentette az Izraeli Nemzeti Parkok Hatósága. Az ember- és oroszlánfejhez egyaránt hasonló vízköpő 15×12.5 cm nagyságú, szájnyílása pedig 2 cm átmérőjű. Innen folyt a víz egy ivókútba, vagy egy fürdőmedencébe. A gyakran mitológiai szereplőket ábrázoló vízköpők a hellenisztikus korszakban jöttek divatba … Olvass tovább

Fotó: Haaretz

Három izraeli falu versenyez a legjobb turisztikai célpont címért

Első lett a Holt-tenger a gyógyító helyszínek listáján

A Föld legmélyebb szárazföldi pontján elhelyezkedő Holt-tenger számos, gyógyhatással rendelkező nevezetességet utasított maga mögé.

Izrael legérdekesebb nemzeti kisebbsége: cserkeszek

A magukat adigének nevező, kaukázusi eredetű közösség Izrael legkisebb létszámú kisebbsége.

Betöltés ...

A Talmudban is említett vízköpőt találtak Izraelben

Fotó: Haaretz

Jelentős adminisztrációs központot tártak fel Jeruzsálemben

Eddig úgy gondolták, hogy Júdea királyságának gazdaságát a mai Jeruzsálem déli szegletében fekvő Rámát Ráchel kibuc területén feltárt hatalmas közigazgatási központból irányították mintegy 2700 évvel ezelőtt. A közelmúltban azonban rábukkantak még egy hasonló méretű és ebből a korból származó épületegyüttesre, amely szintén a mai Jeruzsálem peremén, a Mordot Arnona negyedben található. Vajon miért volt szükség két, ráadásul egymáshoz ilyen közel fekvő központra? – teszi fel a kérdést a Haaretz.

Az Asszír Birodalom a polgári időszámítás előtti IX. században kezdte meg hódításait. Hamarosan elérték Izrael királyságát, mely i. e. 745 körül elesett. Lakóit messze hurcolták hazájuktól, további sorsuk nem ismert. Ők alkotják az elveszett tíz törzset.

Új és hatékonyabb fegyverek változtatták meg az erőviszonyokat a bibliai Izraelben

Izraeli régészek technológiai magyarázatot találtak az asszírok győzelmére. Mintegy 2700 évvel ezelőtt egy újfajta, halálos erejű fegyver tűnt fel Izraelben: hüvelyezett, rézötvözetből készült nyílheggyel érkeztek az asszír hódítók, akik hamarosan az egész területet az uralmuk alá hajtották. Ezt a nyílhegytípust még évszázadokon keresztül használták és szerepet kapott Jeruzsálem és az első Szentély lerombolásában is, a … Olvass tovább

A délebbre fekvő Júdea megmenekült a pusztulástól, ám az asszírok vazallusa lett és tetemes mennyiségű adót fizetett a békéért cserébe. A lázadásra Chizkijáhu király szánta el magát. Az asszír uralkodó, Szánchériv erre igencsak feldühödött. Először pszichológiai hadviselésbe kezdett, majd seregeit Júdeába küldte. Erről a Bibliában is olvashatunk (2Krónikák 32:15):

„S most ne ámítson titeket Chizkijáhu, s ne csábítgasson titeket ilyeténképpen s ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és királyságnak bármely istene nem bírta megmenteni népét kezemből és őseim kezéből; hát még hogy a ti istenetek nem fog titeket megmenteni kezemből”

– fenyegetőzött. Chizkijáhu felkészült az ostromra és isteni segítséggel visszavonulásra késztette a támadókat:

„És imádkozott Jechizkijáhu király és Jesájáhu, Ámoc fia, a próféta emiatt, s kiáltottak az egek felé. És küldött az Örökkévaló angyalt, és megsemmisített minden derék vitézt és tisztet s vezért Assúr királya táborában; s visszatért arca szégyenében országába”.

A mostani felfedezés éppen ebbe a korszakba vezet vissza. Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Tel-Avivi Egyetem régészeti tanszékének szakértői most arra keresik a választ, hogy mi szükség volt két (vagy akár több) adminisztrációs központra a főváros, Jeruzsálem körül. A már régóta ismert, Rámát Ráchelben napvilágra került központ a jeruzsálemi óvárostól mintegy 5 km-re délre fekszik.

Az agyagkorsókban tárolt terményadót, bort, olívaolajat, mézsört ide szállították a királyság minden részéből. A korsók fülébe a „lámelech”, azaz „a királynak” feliratot pecsételték. A most feltárt helyszín szintén jelentős adminisztrációs központként működött ugyanabban a korban, egészen a júdeai királyság bukásáig. A Mordot Arnonában előásott romok között kétszáz lepecsételt agyagkorsót találtak. Ennyit még egyetlen helyszínen sem tártak fel, beleértve Jeruzsálemet, Rámát Ráchelt és a kor másik nagyvárosát, Láchist is.

Mordot Arnona az óvárostól 3.5 km-re délkeletre fekszik, Rámát Rácheltől mindössze 750 méterre. Az utókor örömére Mordot Arnona háborítatlan archeológiai rétegzettséggel büszkélkedhet: az i.e IX. századtól az i. sz. IV. századig, azaz a korai vaskortól a késő római korig. Ez a nagy rétegzettség nem jellemző a jeruzsálemi térségre, ahol szívesen használták fel a korábbi épületek maradványait a települések újjáépítéséhez, illetve a viharos történelmi események miatt sokszor teljes rétegek hiányoznak.

„Az emberek előszeretettel építkeztek az alapkőzetre és újra felhasználták a korábbi épületek alapanyagait”

– mondta Oded Lipschits professzor.

A vizsgálatok megállapították, hogy a két központ nagyjából egyszerre épült, az i.e VIII. század utolsó harmadának elején, az asszír fenyegetés árnyékában uralkodó Ácház király idejében. A különbség az, hogy a Rámát Ráchelben emelt központ nemcsak túlélte az asszírok támadását, hanem később, a babilóniai, majd a perzsa uralom idején jelentősége csak egyre nőtt. A Mordot Arnonában talált központ azonban hanyatlásnak indult az asszírok kivonulása után és szerény gazdaságként működött tovább, ahol elsősorban szőlőt préseltek, a bort pedig barlangokban tárolták.

Míg Jeruzsálemben már a XVII. század óta folynak régészeti feltárások, addig Mordot Arnonában csak 2017-ben, egy új lakónegyed építését megelőzően kezdtek el kutatni. Először egy i.e. VIII. században emelt, hatalmas építmény alapjaira bukkantak, melyet száz évvel később betemettek és a tetejére egy másik nagy épületet húztak fel.

Miért változtatta meg Chizkijáhu király a zsidó naptárt?

Chizkijáhu király parancsa volt, hogy egy hónappal később ünnepeljék pészachot.

A Rámát Ráchelben működő központ egyértelműen egy nagy birodalom fontos gazdasági székhelye volt, mely stratégiai helyen feküdt, a fővárosba vezető utak közelében. Amellett, hogy élelmiszerrel látta el Jeruzsálemet, innen szállították a terményadót Asszíriába. Feltehetően egy asszír felügyelő is élt itt, hogy ellenőrizze a beszolgáltatást. Könnyen lehet, hogy a közeli Mordot Arnonában épült központ csupán azt a célt szolgálta, hogy az asszírok még több júdeai terményre rátehessék a kezüket.

Elképzelhető, hogy ez az egyre erősödő asszír kapzsiság is motiválta Chizkijáhut, hogy véget vessen az idegen fennhatóságnak. Miután i.e. 630 körül sikerrel járt, elégségesnek bizonyult egyetlen, fővároshoz közeli adminisztratív központ, így Mordot Arnona már csak egyszerű gazdaságként működött tovább. A Chizkijáhu által kiharcolt függetlenségnek azután a babilóniaiak vetettek véget, akik i. e. 586-ben, Cidkijáhu király idejében, lerombolták az első Szentélyt és elhurcolták a lakosság nagy részét. A két központ azonban – egyikük megőrizve korábbi jelentőségét, másikuk az addiginál szerényebb formában – még sokáig szolgálta az ország új urait.

Fotó: Oded Lipschits izraeli professzor, a Tel-Avivi Egyetem Régészeti és Ókori Közel-Kelet tanulmányok tanszékén.

Öt homoki macskakölyök született egy izraeli állatkertben (videó)

A homoki macska vagy más néven margaritamacska a macskafélék családjába tartozó faj. Többnyire sivatagos vagy félsivatagos területeken él, populációi egykor az egész Közel-keleten, Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában is megtalálhatók voltak. A homoki macska veszélyeztetett faj, éppen ezért jelentett különös boldogságot a Rámát Gán-i szafari munkatársainak számára az új alom érkezése, tudósít a Haaretz.

A világon mindössze mintegy tízezer homoki macska él vadon, rajtuk kívül pedig – a most világra jött öt csöppséggel együtt – további 183 példány él fogságban.

A Rámát Gán-i állatkertben egy Franciaországból származó kétéves nőstény és egy svédországi eredetű hím él, akik – bár kezdetben nem voltak túlságosan barátságosak egymással – végül sikeresen áthidalták a nyelvi nehézségeket és életképes utódokat nemzettek.

Amióta azonban a kicsik a világra jöttek, a gondozók és a nőstény állat a lehető legtávolabb tartja tőlük a Marib nevet viselő hímet, mivel ezek a kicsi és szeretetreméltó kinézetű ragadozók meglehetősen kiszámíthatatlan agresszióval tudnak viselkedni. A kicsik – összesen öt kölyök – később európai állatkertekbe kerülnek majd, hogy részt vegyenek abban a nemzetközi programban, amelynek célja a homoki macskák megmentése.

Trópusi pillangók között sétálhat Jeruzsálemben

Megnyílt a jeruzsálemi állatkert lepkeháza, amely az első ilyen jellegű gyűjtemény Izraelben.

Egykor Izrael területén is éltek homoki macskák, ám a faj képviselői mára teljesen eltűntek az országból, sőt, az egész Közel-Keletről. E kis termetű ragadozók jellegzetessége, hogy rendkívül sokáig kibírják víz nélkül és kedvelik a homokot, valamint a száraz környezetet. Ám az aranyos és a házi macskához igencsak hasonló külső vad és meglehetősen agresszív belsőt takar, ezért a homoki macskából sosem lesz háziállat.

Az öt kölyök egy hónappal ezelőtt látta meg a napvilágot. Rendkívüli módon mindannyian túlélték az első heteket.

„A gondozók azt mondják, hogy Sabiya [az anyaállat] csodálatos anyuka. Eteti, tisztítja, rejtegeti a kicsinyeit”

– nyilatkozta a szafari szóvivője, Szágit Horowitz. Utóbbi, mint magyarázta, elengedhetetlenül fontos a homoki macskák túlélése szempontjából. A Rámát Gán-i szafariban korábban két másik homoki macska is élt, ők tisztes öregségben távoztak az élők sorából.

Lemondott a meroni zarándoklat biztonsági felelőse

Az Észak-Izraelben fekvő Meron-hegyre az elmúlt években akár félmillióan is ellátogattak a misnai bölcs, Simon bár Jocháj rabbi halálozási évfordulóján, amely idén május 18., szerda este kezdődik.

Tavaly, a rendezvény vége felé a kijárathoz vezető keskeny, lejtős sikátorban feltorlódott a tömeg, az emberek egymásra zuhantak, pánik alakult ki, ráadásul egy rendőrségi barikád a lejtő alján nehezítette a menekülést. Az eredmény: 45 halott, köztük sok gyerek.

A tragédia miatt ebben az évben csak 16 ezer embert engednek a helyszínre, őket is korlátozott időtartamra, továbbá lebontottak számos engedély nélkül emelt és a biztonságos ünneplést veszélyeztető épületet a helyszínen. A rendezvény biztonsági szakértője azonban benyújtotta a lemondását, mert úgy érezte, hogy nem fogadják meg a tanácsait – tudósít a Haaretz.

Kfir Málká szerint Meron továbbra sem alkalmas tömegrendezvények lebonyolítására. A szakértő nehezményezte, hogy a döntéseket külső érdekek és politikai megfontolások is befolyásolják.

Málká tapasztalt biztonsági tanácsadónak számít, aki korábban hasonló, nagy tömegeket megmozgató rendezvényeken dolgozott. Néhány hónapja bérelték fel, hogy tanácsot adjon a rendezvénnyel kapcsolatban. Feladata elsősorban az volt, hogy a távozó vallásügyi miniszter, Mátán Káháná által kinevezett Cviki Teszler nyugalmazott rendőrtisztnek, a rendezvény felelősének segítsen. Közreműködésével számos új szabály bevezetéséről döntöttek. Málká figyelmeztett, hogy a helyszín infrastruktúrája rettenetes állapotban van, és nem áll készen arra, hogy fogadja akár csak azt a 16 ezer embert, akiknek a belépését idén engedélyezik.

Idén csak jeggyel lehet részt venni a meroni zarándoklaton

A tavalyi tragédia miatt szigorúan korlátozzák a lág báomeri ünnepséget.

Avi Blumenthal, a zarándoklatot szervező hivatal szóvivője elmondta, hogy a szakértő a hegyen lévő infrastruktúra két hónappal ezelőtti állapotával kapcsolatban fejezte ki aggályait, ám azóta jelentős fejlesztések történtek, illetve mindenben követik a tőle kapott tanácsokat. Málká nem kívánt reagálni az elhangzottakra.

A rendőrség arra számít, hogy a résztvevők számának korlátozása ellenére több tízezer, sőt százezer ember érkezhet Meronba és a főbejáratot megkerülve vagy hamisított jeggyel lépnek be a területre. Emellett feltételezhető, hogy sokan nem tartják be a négyórás tartózkodásra jogosító időkeretet. A rendőrség azt is közölte, hogy az elmúlt napokban már több rongálásra is sor került a helyszínen.

Vasárnap a rendőrség északi körzetének parancsnoka, Simon Lávi vezető rendőrtisztekkel és a rendezvény szervezőivel járta be a helyszínt. Teszlert testőrök kísérték, mivel szélsőséges hárediek megfenyegették őt a résztvevők számának korlátozása miatt.

A zarándoklat lebonyolításában több hivatal, többek között a rendőrség, a Vallásügyi Minisztérium és a Közlekedési Minisztérium is részt vállal. Káháná azonban hétfőn azt mondta, hogy a végső felelősség őt terheli.

„Arra a kérdésre, hogy ki a felelős a zarándoklatért, az a válaszom, hogy én”

– mondta a helyszín bejárása után.

„Én irányítottam az esemény előkészületeit. Ez egy kivételes év. A tavalyi események súlyos árnyéka vetül ránk, ezért a zarándoklatot előkészítő szervek felett a vizsgálóbizottság gyakorol ellenőrzést. Idén kétszer olyan elővigyázatosnak kell lennünk, mint máskor. Arra kérem a lakosságot, hogy értse meg: idén kivételesen szigorú biztonsági intézkedéseket kell foganatosítanunk”

– tette hozzá a miniszter.

A korlátozások egyike, hogy a korábbi évekkel ellentétben, amikor a különböző haszid közösségek mintegy 25 különböző máglyát lobbantottak lángra, idén csak egy központi máglya meggyújtását engedélyezik.

A hatóságok 8 ezer rendőrrel és határrendésszel, továbbá helikopterekkel, drónokkal és kamerákkal készül a tömeg érkezésére.

A korábbi évekkel ellentétben, amikor a tömeg irányítását a rendőrség végezte, idén a rendezvény szervezői a felelősek a résztvevők számának korlátozásáért. A rendőrség közölte, hogy csak olyan esetekben lépnek közbe, amikor erőszakra van szükség ahhoz, hogy a résztvevők elhagyják a helyszínt.

Lerombolták a Meron-hegyen álló illegális építményeket

A kormány a tavalyi tragédia hatására sokat dolgozott a helyszín biztonságosabbá tételén.

Ahogy megírtuk, idén kizárólag a Közlekedési Minisztérium által kiállított buszjegy bemutatásával lehet belépni a helyszínre és csak négy órát lehet ott tartózkodni. Az autóbuszok az ország minden pontjáról szállítják a résztvevőket, személygépkocsival nem is lehet majd Meron közelébe jutni. Minden résztvevő kap egy karkötőt, melynek színe a belépés idejét tükrözi. Az autóbuszok visszafelé is sűrű menetrend szerint közlekednek majd, hogy hazaszállítsák az embereket a helyszínről.

A rendőrség közölte, hogy minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a buszok csak azután hagyják el a helyszínt, ha az összes zarándok, akinek lejárt a látogatási ideje, felszállt a járműre. Aki négy óra elteltével nem hajlandó távozni, azt akár erőszakkal is eltávolíthatják.

Lávi elmondta, hogy a rendőrség figyelemmel kíséri azon radikális csoportok tagjait, akik tiltakoznak az idei intézkedések ellen és veszélyeztethetik a zarándoklat biztonságát. Az elmúlt napokban a rendőrség már több embert őrizetbe vett, akik megrongálták az infrastruktúrát a helyszínen. Két másik férfit azért tartóztattak le, mert hamis jegyeket árultak a rendezvényre.

„Az ehhez hasonló próbálkozások kárt okoznak a résztvevőknek, akiktől kölcsönös felelősségvállalást várunk el. Azokra, akik megpróbálják megzavarni a rendezvényt, a törvény teljes szigorával sújtunk le”

– mondta Lávi.

Antiszemitákról neveznek el közterületeket Ukrajnában

Golda Meirtől hírhedt antiszemitákig sokan számíthatnak arra, hogy a nevüket viselik majd a jelenleg oroszokról elnevezett utcák. Izrael és a Jád Vásem tiltakozik – írja a Haaretz.

Az orosz nyelvi és kulturális hatások eltörlésének irányában kifejtett ukrán erőfeszítések egyik eleme, hogy rendet vágnak a kijevi utcanevek között és a nemkívánatosnak nyilvánított orosz elnevezések helyett olyan ukrán nacionalisták emlékét őrzik meg, akik a náci Németország szövetségeseiként rengeteg zsidó haláláért felelősek. Az akciót az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete nevű kormányzati szerv irányítja.

„A közterületek átnevezése azért fontos, hogy megszabaduljunk az orosz birodalmi örökség mítoszától. A deruszifikáció és a dekolonializáció a kommunizmus lebontásának logikus folytatása. Olyan személyek nevét választottuk ki, akik fontos hozzájárulást tettek az ukrán vagy a nemzetközi kultúrához, ukrán-pártiak voltak, harcoltak a totalitárius rendszerek ellen, vagy üldöztetést szenvedtek el azok által, illetve az életüket kockáztatták, hogy zsidókat mentsenek a holokauszt alatt”

– áll az intézet közleményében.

Nem kétséges, a világ igazai mellett a kijevi születésű Golda Meir, egykori izraeli miniszterelnök is utcát kap, ám a listán szerepelnek olyan, nácikkal szövetkező ukrán nacionalista vezetők is, mint Andrij Melnik vagy Jevhen Onacki. A lépés számos történész és zsidó vezető rosszallását kiváltotta, és ők figyelmeztettek arra is, hogy a náci kollaboráns vezetők felmagasztalásával csak azt az orosz állítást erősítik, miszerint Ukrajnában a nácik ellen viselnek háborút.

Melnik 1929-ben alapította meg az Ukrán Nacionalisták Egyesületét, mely paramilitáris szárnya, az Ukrán Felkelő Hadsereg segítségével a független ukrán állam megalapításáért küzdött. A második világháború alatt lelkesen működtek együtt a Szovjetunióra támadó német csapatokkal és részt vettek a zsidók tömeges lemészárlásában.

„Az Ukrán Felkelő Hadseregről utcát elnevezni azért is problematikus, mert ők gyilkoltak meg százezer lengyelt Nyugat-Ukrajnában és további ezreket űztek el otthonaikból. Ez a szervezet olyan ukrán rendőrökből állt, akik korábban nyolcszázezer zsidót öltek meg szintén Nyugat-Ukrajnában. Onacki pedig büszkén hirdette, hogy az olasz fasiszták mintáját követi és az ukrán nacionalizmust is a fasizmus egyik formájának lehet tekinteni”

– mondta Grzegorz Rossolinki-Liebe német-lengyel történész.

Az ügyben a jeruzsálemi Jád Vásem illetékese is megszólalt: „Az Ukrajnában dúló háború miatt megértjük, hogy Ukrajna és a kijevi városvezetés meg akarja változtatni az orosz-párti személyekről elnevezett utcák nevét. Ezzel együtt azonban tekintettel kellene lenniük a történelmi tényekre és nem lenne szabad olyan embereket megtisztelni, akik részt vettek a németek zsidóellenes irtóhadjáratában. Közéjük tartozik Andrij Melnik, aki a háború végéig kitartott Hitler mellett és részt vett a holokauszt kivitelezésében” – mondta Dr. Arkagyij Zeltser, a Jád Vásem szovjet holokausztot kutató részlegének igazgatója.

A fent említett két nacionalista szervezet rehabilitálása már akkor kezdetét vette, amikor 2014-ben Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet, ám mióta 2019-ben zsidó származású elnököt választottak, ez a folyamat lelassult. Zelenszkij menesztette az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete revizionista nézetek valló vezetőjét és egy olyan szakembert nevezett ki a helyére, aki korábban a holokauszt emlékezetének megőrzésén fáradozott. Ezzel együtt a náci kollaboránsokat egyre növekvő tisztelet övezi az országban.

„E ’hősök’ némelyike a sötétség és a fasizmus erőivel fogott össze a második világháború alatt. Ukrajna most éppen olyan ideológia ellen harcol, amelyért ezek az emberek kiálltak. Sokkal jobb lenne, ha inkább a demokráciáért és a szabadságért küzdő emberek nevét viselnék az utcák”

– jelentette ki Ukrajna (egyik) főrabbija, Jáákov Bleich.

Az izraeli Háárec napilap megkeresésére Anton Drobovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének elnöke a következőt közölte:

„Az ukrán törvények szerint az Ukrán Nacionalisták Egyesülete és az Ukrán Felkelő Hadsereg tagjai az ukrán függetlenségért harcoltak, amiért tiszteletet érdemelnek, így tehát ennek megfelelően kell őket kezelni, hiába van tudomásunk e szervezetek kétes hírnevéről. Onackit ukrán szabadsághősként tartjuk számon, akit éppen a nácik üldöztek nézeteiért. Abban az időben azok az értelmiségiek, akik független nemzetállamokat akartak építeni Kelet-Európában és a Közel-Keleten, általában szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali irányzatok hívei voltak. A britek számos olyan radikális cionista militánst tartottak terroristának, akiket ma Izraelben nemzeti hősként kezelnek

– vont (hamis) párhuzamot Izraellel Drobovics.

Fotó: Bernd Dittrich/Unsplash

Turistamentes látnivalók Izraelben: Gálon, a kánaániták vára

A Szentföld nem szűkölködik történelmi látnivalókban és különleges tájakban. Az apró országban minden korszakból találni érdekes leleteket és a tengerparttól a sivatagig, a világ legmélyebb pontjától a 2000 méternél is magasabb hegycsúcsokig semmi sem hiányzik belőle. A turistákat azonban mindig ugyanazokhoz a világhírű látványosságokhoz kalauzolják el, így számtalan kincs rejtve marad előttük.

Most induló sorozatunkban a helyiek által ismert, de a turisták által kevésbé látogatott helyszíneket mutatjuk be önöknek. A csak „bennfentesek” által ismert területek bemutatása mellett azt is eláruljuk, hogy miként közelíthető meg az adott nevezetesség. Mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy felfedezze Izrael egy-egy rejtett értékét.

Az alábbi látnivaló azon a területen fekszik, ahol a jeruzsálemi hegyek felől aláereszkedő, egyre laposabbá váló Júdeai-síkság (Sfélát Jehudá) lassan egybeolvad a Negev-sivatag északnyugati, lágyan hullámzó lankáival. Itt találjuk a Szentföldet egykor uraló kánaáni népek egyik utolsó, 3200 évvel ezelőtt emelt erődjét. A tél végén és tavasszal zöld és vadvirágoktól színes tájon át vezet ide az út. Az erősséget akkor építették, amikor a kánaániak már két tűz közé szorultak és egyszerre kellett megküzdeniük a honfoglaló zsidókkal és a tenger felől érkező filiszteusokkal – írja a Haaretz.

Gal On Fortress – a rare discovery of a Canaanite fort from 1250 BCE that backs up Book of Joshua 12

Another amazing discovery was made in Israel Gal On Fortress – a rare discovery of a Canaanite fort from 1250 BCE that backs up Book of Joshua 12:8 This fortress was built by the Egyptians and was maned by the Canaanites against either Joshua or the Philistines

Gálon: a kánaániták utolsó mentsvára

A feltárást Gálon kibuc mellett végezték, Kiriját Gáttól keletre, a Júdeai-síkságon, a Guvrin-patak közelében. Miután az Izraeli Régészeti Hatóság szakemberei végeztek a munkával, a nagyközönség számára is látogathatóvá tették a helyszínt, mely szántóföldek között, egy ligetes területen fekszik és egy földúton közelíthető meg.

A bekerített, magyarázó táblával ellátott romokat az izraeli Régészeti Hatóság és a Zsidó Nemzeti Alap tette ingyenesen látogathatóvá mindenki számára 2020 augusztusában. A tervek szerint Gálon lesz az északi bejárata az úgynevezett „Júdea királyai útnak”, mely 32 régészeti helyszínt érintve, 100 km hosszan halad majd a Júdei-síkságon, ismertetve a bibilai idők történelmi és kulturális örökségét.

Az erődítményt a polgári időszámítás előtti XII. században emelték egy alacsony dombon, a bibliai bírák korában, III. Ramszesz fáraó uralkodása, a trójai háború és Odüsszeusz utazása idején.

A kánaániták akkoriban végnapjaikat élték. Izrael népe egyre nagyobb területet hódított meg a Szentföldből, miközben a görög szigetvilág felől egyre nagyobb számban érkeztek a harcias filiszteusok. A kánaániak ellenségeik közé szorultak: a zsidók az ország közepén, észak-déli irányban húzódó hegyek felől támadtak, a filiszteusok pedig a Földközi-tenger partján emelt városaikból. Ebben az időben a Guvrin-patak jelezte a határt a filiszteus Gát és a kánaáni Láchis királysága között. Az erődítményt stratégiai helyen építették fel, mert a dombról jó rálátás nyílik mind a patakra, mind a közelben húzódó útra.

Az épületnek csak az alapjai maradtak fenn, így elkél némi képzelőerő, hogy magunk előtt láthassuk fénykorában. Továbbá, mivel apró városállamokról beszélünk, nem egy hatalmas várat, hanem inkább kisebb erődöt kell elképzelni. A két méter széles falak ugyanis egy mindössze 18 négyzetméter alapterületű építményt védtek, melynek csak az alapja épült hatalmas kőtömbökből, a többi részt agyagtéglákból emelték, ám ezek nem állták ki a történelem viharait.

Az erődítmény nem sokáig töltötte be feladatát

A polgári időszámítás kezdete előtti 1150 körül elnéptelenedett. A feltételezések szerint a szorongatott védők visszahúzódtak a nagyobb biztonságot nyújtó Láchisba. Nem sokkal később a kánaáni népeknek végleg befellegzett és eltűntek a történelem színpadáról. Később ez lett a filiszteusok sorsa is.

Izrael népe azonban nemcsak túlélte az évezredeket, hanem vissza is tért földjére és így vált lehetővé, hogy emléket állítson egykori ellenségeinek.

A visszatérésre 1946-ban került sor, amikor a Hásomer Hácáir cionista szervezet lengyelországi tagjai megalapították Gálont az ókori határvidéken. Ez a kibuc annak a 11 településből álló védelmi vonalnak volt a része, mely az egyiptomi támadások ellen védelmezte Izraelt a függetlenségi háborúban a Negev-sivatag szélén.

Tipp: ha Izraelbe látogat és megtekintené a helyszínt, a következőt írja a Waze-be: Gal On Citadel, Guvrin Forest. Gépkocsival csak száraz időszakban érhető el az erőd, esős időben gyalog érdemes megtenni a távot a kibuctól.

Nyitókép forrása: YouTube

Európában a fiatalok vallásosabbak, mint az idősebbek

„Egyszerűen csak zsidó” – a legtöbb európai zsidó nem sorolja magát egyik irányzathoz sem az Európai Unió 11 tagállamában és Nagy-Britanniában elvégzett felmérés szerint. A kutatás eredményeiről a Haaretz közölt összefoglalót.

A legtöbb válaszadó inkább vallási kisebbségként tekintett magára, mintsem nemzetiségként, még azok is, akik egyébként nem a Tóra előírásai szerint élnek. Identitásukban fontosabb szerepet játszik a holokauszt emléke, mint Izrael Állam vagy az istenhit.

A kutatást a londoni székhelyű Jewish Policy Research on European Jewish Identity elnevezésű szervezet végezte „Zsidói identitások Európában: Mi, miért és hogyan?” címmel. Összesen több mint 16 ezer embert kérdeztek meg Magyarországon, Ausztriában, Dániában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban. A legnagyobb lélekszámú közösség Franciaországban, a legkisebb pedig Dániában működik.

Erősödő zsidó identitás

A vegyes házasságból született gyermekek elvesztik gyökereiket, mondják sokan. Mások éppen azt hangsúlyozzák: a többes identitás vezethet vissza igazán a gyökerekhez. Nem mindegy persze, hogy a huszadik vagy a huszonegyedik századról beszélünk, ahogy az sem, hogy Európa melyik feléről. Európában is volna igény a Pew Research Center által nemrég publikált amerikai „zsidó nagyképre”. Bár a … Olvass tovább

Az adatokat még 2018-ban gyűjtötték az Európai Unió megrendelésére, ám korábban nem tették közzé azokat. A válaszokat Sergio Della Pergola professzor, a zsidó demográfiai kutatások egyik legnevesebb szakembere dolgozta fel Dr. Daniel Staetsky-vel együttműködve. „Nagyon sok elgondolkodtató dolgot tudhattunk meg a felmérésből, amelyek hasznosak lehetnek a zsidó oktatás fejlesztése és a közösségépítés szempontjából” – mondta Dr. Jonathan Boyd, a kutatást végző szervezet vezérigazgatója.

A felmérésből kiderült, hogy amíg az európai zsidók többsége részt vesz a pészáhi széder estén és böjtöl jom kipurkor, addig rendszeres zsinagógalátogatóból nincs túl sok, és a kóserság vagy a sábát előírásait sem követik nagy számban. Ezzel együtt a fiatalabb nemzedékben sokkal többen vallják magukat ortodoxnak vagy háredinek, mint az idősebbek között.

Amikor zsidó identitásuk legfontosabb elemeiről kérdezték a résztvevőket, a következő válaszokat adták:

A holokauszt emléke: 78%
Antiszemitizmus elleni küzdelem: 73%
A zsidó néphez tartozás érzése: 66%
A zsidó ünnepek megtartása családi körben: 52%
Izrael támogatása: 51%
Zsidó kultúra: 42%
Istenhit: 33%
Az adakozás hagyománya: 32%

A felmérésben rákérdeztek az egyes irányzatok támogatottságára is. Itt az derült ki, hogy Belgiumban a legnépszerűbb az ortodoxia (43%), Spanyolországban pedig a reform judaizmus (25%). Belgiumban egyébként szinte a teljes ortodox közösség egy városban, Antwerpenben koncentrálódik.

Magyarországon a következő válaszokat kapták: „Csak zsidó” – 60%, egyik kategóriát sem jelölte meg vagy többet is igaznak érzett magára: 24%, hagyománytisztelő: 9%, reform: 5%, ortodox: 2%.

Belgium és Franciaország kivételével minden vizsgált államban a „csak zsidó” meghatározás győzött jelentős fölénnyel. Magyarország mellett Olaszországban, Dániában és Lengyelországban sorolta magát ebbe a kategóriába a megkérdezettek több mint fele.

Ha az összes vizsgált állam eredményeit összegezzük, a következő eredményt kapjuk: 38% „csak zsidó”, 24% hagyománytisztelő, 15% reform, 13% ortodox (közülük 61% hagyományos ortodox, 39% háredi).

Az európai zsidók többsége tehát nem azonosul egyetlen irányzattal sem.

Az Egyesült Államokban éppen fordított a helyzet. A Pew kutatócég vizsgálata szerint az amerikai zsidók 63 százaléka úgy nyilatkozott, hogy egy bizonyos irányzat követője. 37% jelölte meg a reform judaizmust, 17% a konzervatív mozgalmat és 9% az ortodoxiát.

Az európai zsidók esetében éles különbség mutatkozik a generációk között. A 16 és 29 év közötti fiatalok sokkal inkább követik a vallási előírásokat, mint a 70 évnél idősebbek. Amíg az ortodoxia átlagosan 13%-os eredményt könyvelhetett el, addig a fiatalok 22%-a jelölte meg az ortodox kategóriát, a 70 évvel idősebbeknek pedig csupán 5% -a és leginkább (49%-ban) „csak zsidónak” vallották magukat.

A felmérésből nyilvánvalóvá vált, hogy az európai zsidók sokkal inkább tekintenek magukra vallási, mint nemzetiségi kisebbségként, még akkor is, ha nem élnek a vallási előírások szerint. Amikor arról kérdezték őket, hogy mi adja zsidó identitásuk alapját 35%-a vallást jelölte meg. További 26% a családi származást, 11% a kultúrát, 10% a zsidó örökséget, 9% az etnikai hovatartozást és 3% a neveltetést nevezte meg.

A vallási kötődés az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Olaszországban és Spanyolországban játszik kiemelt szerepet, Magyarországon, Lengyelországban, Svédországban és Hollandiában pedig kevésbé fontos. A legerősebb zsidó identitásról Belgiumban, a leggyengébbről Lengyelországban adtak számot. Az identitás erősségét egy 10 fokú skálán kellett megadni: Belgiumban 8.8, Lengyelországban 6.4 volt az eredmény.

A kutatás során vizsgálták a vallási előírások betartását is.

Az első helyen a pészáhi széder végzett, melyen a megkérdezettek 74%-a a legtöbb évben részt vesz. Ezt követi a jom kipuri böjt (62%), a péntek esti gyertyagyújtás (47%), a kóser konyha (34%), a legalább heti egyszeri zsinagógalátogatás (23%), a szombat megtartása (15%). 17% nyilatkozott úgy, hogy a fenti szokások közül semmit sem gyakorol.

Az Izraelhez való kötődés vizsgálata arra mutatott rá, hogy Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Hollandiában a zsidók valamivel több, mint fele közelebb érzi magához Izraelt, mint azt az országot, ahol él. Magyarországon, Dániában, Franciaországban, Lengyelországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban pedig inkább a saját országukhoz kötődnek a zsidók.

Címlapkép: Cteen Facebook