Egy új kutatás segítségével pontosabb képet kaphatunk arról, hogy a második jeruzsálemi Szentély lerombolását és az ország feldúlását követően hogyan folytatták életüket a háborút túlélő és a maradás mellett döntő zsidó közösségek. A leletek tanúsága szerint a zsidók körében – vallási okokból – népszerű, mészkőből készült edények még legalább két évszázadon keresztül használatban voltak az északi Gálil (Galilea) térségében, mely a szentföldi zsidó élet központjává vált Jeruzsálem eleste után.
A különböző méretű és formájú edények a neves régészeti helyszínen, Ciporiban kerültek napvilágra. Erről a Héber Egyetem Régészeti Intézetének kutatója, Zeev Weiss professzor számolt be: „Régészként a második Szentély pusztulása utáni zsidó társadalom tárgyi kultúráját tanulmányozom. Nagyon meglepett, hogy éppen itt bukkantunk ezekre az edényekre. Sok olyan lelet került elő az utóbbi években, mely azt bizonyítja, hogy ebben az időszakban is használtak efféle edényeket. A leginkább elfogadott nézet, amellyel a mészkőedények népszerűségét magyarázzák, a Tóra rituális tisztaságot szabályozó törvényeivel áll összefüggésben. A mészkő ugyanis – az agyaggal ellentétben – nem válhat tisztátalanná, így praktikusabb a használta”.
Cipori már a polgári időszámítás szerinti első században jelentős zsidó központ volt, s később csak tovább nőtt a jelentősége. Rabbi Jehuda, a fejedelem, a Misna szerkesztője itt telepedett le, és ide helyezte át a működését a Szánhedrin, a legfelsőbb zsidó bíróság is, mely korábban Jeruzsálemben ülésezett. A helyszínen, illetve a környéken jelentős régészeti ásatások folynak, melyekről például itt (vízköpő) és itt (lámpagyár) számoltunk be.
Bár a rituális tisztaság törvényeinek nagy része a szentélyhez kapcsolódik, bizonyos előírások érvényben maradtak a pusztulás után is. Jó példa erre a mikve, a rituális fürdő, melyet a mai napig használnak vallásos körökben.
A kutatók többféle edényt azonosítottak Ciporiban: tálakat, csészéket, bögréket és tárolóedényeket. A tipológiai elemzés szerint egy részük csak a Gálilra jellemző, mások hasonlítanak a Jeruzsálemben és más helyszíneken találtakhoz. Sikerült azonosítani az előállításukhoz használt nyersanyag forrását is, amely sok esetben a helyi kőbányákból származott. Weiss rámutatott, hogy bár eddig még nem fedezték fel a mészkőedényeket előállító műhelyeket, feltételezhető, hogy azok is a környéken működtek.
„A kutatók korábban azt a hibát követték el, hogy csak azokat a településeket vizsgálták, melyeket a rómaiak elpusztítottak a második zsidó felkelés leverése során s így elnéptelenedtek. A Gálilban azonban és különösen Ciporiban a zsidó élet tovább folytatódott, a felkelést követő pusztulás nem érintette ezt a vidéket. A zsidók továbbra is a saját hagyományaik szerint éltek, s ennek része volt a mészkőedények használata ugyanúgy, mint a mikvében való alámerülés. A jövőben feltehetően a Gálil további területeiről is kerülnek majd elő mészkőedények” – mondta Weiss professzor.
zsido.com
Forrás: JPost