A történet, melyet el szeretnék mesélni 1969. támuz 8-án történt, a kora reggeli órákban. Ez június 24. keddre esett abban az évben. Elchanan Geisinsky rabbi meghívott minket az esküvőjére, melyet Bostonban tartottak hétfő este. A Chábád jesivában tanuló barátaimmal természetesen elfogadtuk a meghívást. Kilencen zsúfolódtunk be egy kombiba. Az esküvő nagyon vidám volt, és jóval […]

Egy torontói Chábád-csa­lád­ban nőttem fel, és a Rebbe már egészen kis koromban is nagy hatással volt rám. Már mielőtt megismertem volna, tudtam, hogy a Rebbe ad erőt a családunknak. Emlékszem a Rebbe le­veleire, melyeket apámnak küldött. Apám mindig alaposan felkészült, mielőtt elolvasta volna a Rebbe szavait. Kezet mosott, felvette a gártliját – a haszidok által […]

1935-ben, nem sokkal a második világháború kitörése előtt születtem Brooklyn Wil­liams­burg nevű negyedében. Gyermekkoromban tanúja voltam a különböző haszid csoportok – Szatmár, Belz, Lubavics – és reb­béik beköltözésének, így alkalmam nyílt megismerni a haszid életmódot. Én azonban nem ezt az utat vá­lasztottam. Amikor jesivába irat­koztam, a clevelandi Telz je­si­vára esett a választásom, és 13 éven […]

Amikor gyermek voltam, apám, aki a lengyelországi Bialystokból vándorolt be, elfogadott egy rabbiállást a brooklyni Borough Park egyik zsinagógájában. Ez a negyvenes évek elején történt, és én ekkor kerültem először kapcsolatba a Chábád-Lubavics mozgalommal. A Dean utcában működő Chábád általános iskolába jártam, ahol a tanárom, és későbbi sógorom, Meir Greenberg rabbi nagyon aggódott a hallásom […]

1975-ben, hat év kapcsolatot követően Rodney (Dr. Rodney Unterslak) és én összeházasodtunk. Abban az időben semmilyen kapcsolatunk nem volt a zsidósággal. Három évvel az esküvőnk után Rodney-t be akarták sorozni a dél-afrikai hadseregbe. Akkor már terhes voltam az első gyermekünkkel, így úgy döntöttünk, hogy a sorozás elől Londonba emigrálunk. Londonban közösen béreltünk házat egy házaspárral, […]

Shmuel Levin a nevem. Németországban születtem a háború után, holokauszttúlélő szülők gyermekeként. 1949 tavaszán az Egyesült Államokba települtünk át. Bár nem emlékszem semmire az egészből, nekem így mesélték. Arra viszont emlékszem, hogy a Rebbe mentette meg apám életét. A háború után apám meggyötört emberként élt. Akkoriban a nagybátyáméknál laktunk Worcesterben, Massachusetts államban. Apámat nem érdekelte, […]

Dél-Afrikában élek, ahol 1964-óta biztosításokkal foglalkozom. Itt kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal is. Ré­geb­ben nem voltam vallásos, de a zsidóság fontos volt a számomra. Amikor 1976-ban megházasodtam, a feleségemmel el­döntöttük, hogy kóser háztartást fogunk vezetni. A Rebbével először 1977-ben találkoztam. New Yorkba kellett utaznom, mert a biztosító cég, ahol alkalmaztak, ott tartott konferenciát. A cégnél […]

Először az ötvenes évek elején találkoztam a Rebbével, nem sok­kal azután, hogy átvette a Chá­bád-Lubavics mozgalom ve­­­zetését, engem pedig kinevez­tek az Amerikai Rabbitanács Iz­rael-bizottságának élére. A meg­bí­za­tásom miatt sokat foglalkoztam a vallási élettel összefüggő ügyekkel Izraelben, me­lyek rendkívüli módon foglalkoztatták a Rebbét. Emiatt gyakran találkoztunk, és az aktuális, nagy vitákat kiváltó esetekről tanácskoztunk, mint pél­dául […]

Amikor a brooklyni Chábád jesivában tanultam a nyolcvanas évek elején, igyekeztem a Rebbe közelében lenni, amennyire csak lehetett. Nagyszerű dolgokat láttam és tanultam tőle. Leginkább a Rebbe a gyermekek felé mutatott különleges érzékenysége és szeretete ragadott meg. A Rebbének szokása volt minden két hétben ellátogatni apósa, az előző rebbe sírjához. Mindig egyedül ment a sírhoz […]

Amikor 21 évesen végeztem a Yeshiva University-n, elhatároztam, hogy néhány barátommal együtt Izraelben töltök egy évet, és Tórát fogok tanulni a Hár Ecion jesivában. Indulás előtt ellátogattam a Rebbéhez, hogy az áldását kérjem és megkérdezzem, hogy milyen karriert javasol a számomra. Meglehetősen érdekelt a pszichológia, a bátyám is azt tanulta, de a zsidó oktatás is […]

1960-ban, főiskolai hallgatóként, részt vettem egy pszichológiai szemináriumon a Maine állambeli Bethelben. Mivel sem kóser hús, sem kóser kenyér nem volt elérhető arrafelé, édesanyám nagy doboz ételt csomagolt, kóser felvágottakkal és macesszel. Úgy terveztem, hogy zöldséget és gyümölcsöt majd helyben vásárolok. Amikor megérkeztem, feltűnt, hogy a háromszáz résztvevő nagy többsége zsidó, de csak én voltam […]

1970-ben, amikor a lányom két éves volt, egy fültisztító pálcikát dugott a fülébe, és megsértette a dobhártyáját, ami fertőzéshez vezetett. Ezt csak akkor vettük észre, amikor genny kezdett szivárogni a füléből és egyre rosszabbá vált a hallása. Kétszer is megoperálták, de egyik alkalommal sem jártak sikerrel.  Úgy éreztük, hogy gondosan ápolják, hozzáértőek az orvosok, de […]

A történet, amit elmesélek 1988 első hónapjaiban zajlott. A 47. utcai fényképész üzlet hirdetési osztályát vezettem. A cég félmilliárd dollárt ért akkoriban és a világ legnagyobb, fényképészeti és grafikai felszereléseket árusító üzletének számított. A cégen belül működő reklámügynökség volt a legnagyobb egész New Yorkban. Több száz reklámot jelentettünk meg évente a The New York Timesban […]

1938-ban születtem, jom ki­pur­kor, Tatárföld fővárosá­ban, Kazanban, a Szovjetunió­ban. Abban az időben a zsidó vallásgyakorlás törvényellenes volt, az a Chábád haszid, aki eljött hozzánk, hogy titokban tanítson, a bebörtönzést kockáztatta. Ebben az elnyomó környezetben a szüleim mindent megtettek, hogy a Tóra tör­vényei szerint éljenek. Még amikor Moszkvába költöztünk, ahol még nehezebb volt zsidóként élni, erejükön […]

Amikor a fiam, Shmaryahu csecsemő volt, sokat betegeskedett. Ha valaki öt kilométeres körzetben eltüsszentette magát, ő rögtön náthás lett. Szinte egyáltalán nem működött az immunrendszere. Idővel megerősödött, de nem igazán kezdett el növekedni. Nagyon kicsi volt, elmaradt a fejlődésben. Sokkal kisebb volt, mint a kortársai. Öt éves korában a gyermekorvosunk azt mondta, látogassunk el Kaliforniába, […]

Apám 1923-ban, húsz éves korában hagyta el Ukrajnát, hogy ne kelljen bevonulnia a szovjet hadseregbe. Ka­nadában telepedett le. Fér­fi­­­ruhákkal kezdett foglalkozni, ami jó választásnak bi­zonyult, mert sikeres lett az üzlet. Az első Chábád-kül­döt­tek 1945-ben költöztek Kanadába. Három rabbi érkezett: Kramer rabbi, Hen­del rabbi és Greenglass rabbi. Apám jó kapcsolatot ala­kított ki velük, különösen Greenglass rabbival. […]

1971-ben a férjem, Gershon Ja­cob­­son egy magánkiadásban meg­­jelenő, jiddis napilap szerkesztőjeként dolgozott. Egyik nap, amikor megérkezett az iro­dába, az ajtót zárva találta. Ger­shon megpróbálta elérni a tulajdonost, de nem kapott választ a telefonhívásokra. Végül az új­ság­írók arra jutottak, hogy a tu­laj­donos nyilván tönkrement, és egyszerűen megszüntette a la­pot. Gershon elkezdett munkát ke­resni, de csak alkalmi […]

Lubavicsi családban nőttem fel. Gyermekként gyakran kísértem el apámat a Rebbe fár­bren­genjerie, haszid összejö­ve­teleire. Em­lékszem, mindig nagyon izgatott voltam. Lu­ba­vi­csi haszidnak lenni általában vé­ve nagyon izgalmas dolog volt. 1973-ban felajánlották, hogy legyek a Rebbe küldöttje és nyissak egy új Chábád-központot Los Angelestől északra, a San Fernando-völgyben, amit csak „The Valley”-nek neveznek. Ez alkalomból különleges áldást […]