Vegyes

Az álruhás haszid

Benjamin Blech a nevem és régi rabbidinasztiából származom. Én már a tizedék nemzedék vagyok a családunkban, aki rabbioklevelet szerzett. Apám haszid volt, a csortkovi Rebbe követője. Először Zürichben, majd a New York-i Boro Parkban vezetett közösséget, továbbá ő irányította a Toras Emes jesivát. Először nála tanultam, majd a Tora Vodaas jesivában és Lakewoodban. A rabbioklevelemet […]

Bővebben »

Az orvosok nem tévedtek, csak csoda történt

Nem lubavicsi családban születtem. A brooklyni Torah Vodaas iskolarendszerben tanultam, majd a Mir jesivába kerültem, ahol rabbioklevelet szereztem Avraham Kalmanowitz rabbitól. Végül lubavicsi hászid lett belőlem, s ezt egy osztálytársamnak köszönhetem. David Shlamyugnak hívták, és Uruguayból érkezett. Az volt az álma, hogy Mexikóvárosban nyisson egy jesivagimnáziumot. Még nem működött ilyen intézmény ott, és azt gondolta, […]

Bővebben »

Az áldás csatornája

  Montrealban nőttem fel és a helyi lubavicsi jesivában, a Tomchei Temimimben tanultam. Abban az időben alig lehetett kóser élelmiszerhez jutni a városban. Az első glatt kóser hentesüzletet apám nyitotta meg. Apám a Rebbe tanácsait követte, és az ő áldása nyomán virágzott az üzlet. A vállalkozással kapcsolatban apám többször elutazott a Rebbéhez New Yorkba. Egyszer, […]

Bővebben »

Biztonságos égbolt a Rebbe áldásával

A hetvenes évek végén New Yorkban éltem, és miután már megszereztem a rab­bi­dip­lo­má­mat, a Yeshiva Uni­ver­sity-n hall­gattam zsidó filozófiát. Ebben az időben a nagybátyám, David Shine is a városban élt, mert ő vezette az El-Al észak-amerikai kirendeltségét. Elsősorban a Tel Aviv-New York viszonylat ügyeivel foglalkozott. Egyszer elhatároztuk, hogy együtt látogatunk el a Chábád brooklyni főhadiszállására […]

Bővebben »

Sírkőfaragás a konyhában

1946-ban születtem az ukrajnai Lvovban. Mivel ez a város a lengyel határ közelében fekszik, sok zsidót itt csempésztek ki a Szovjetunióból. Az apám látta el hamis okmányokkal azokat a zsidókat, akik Lengyelországon keresztül akartak eljutni a szabad világba. Abban az évben tartóztatták le, amikor én születtem. Egy szibériai munkatáborba vitték. 1971-ben már az üzbegisztáni Taskentben […]

Bővebben »

Az emberiség családja

A nevem Israel Drazin. Rabbi, bibliatudós és ügyvéd vagyok. A nevemet az amerikai hadseregben is jól ismerik, mert én voltam a védő abban az ügyben, amikor valaki alkotmányellenesnek minősítette és be akarta tiltatni a katonai lelkészi szolgálatot a vallás és az állam összefonódása ürügyén. Megnyertem az ügyet, amiért Ronald Reagan elnök dandártábornokká léptetett elő. Az […]

Bővebben »

Zsidó művészet

Magyarkomjátból (ma: Veliki Komjat, Ukrajna) származom, amely egy kis település a Kárpátokban. 1944-ben elhurcolták az egész családot, megjártunk több náci koncentrációs tábort, és végül csupán én maradtam életben. A szüleimet és a testvéreimet mind megölték. A háború után három évvel kikiáltották a független Izrael Államot, én pedig beálltam önkéntesnek a hadseregbe. Később az izraeli kereskedelmi […]

Bővebben »

Küldetésben Manhattanben

Izraelben születtem, de amikor négyéves voltam, a szüleim Crown Heightsba költöztek, így lubavicsi környezetben, a Reb­be közelségében nőhettem fel. Megnősültem, majd egy évvel ké­sőbb úgy döntöttünk a fele­sé­gemmel, Rivkával, hogy a Chá­bád küldötteiként szeretnénk dolgozni, bárhol a világon. Végül a manhatteni Columbia Egyetemet néztük ki magunknak. A Rebbe engedélyét és áldását kértük, aki támogatta a […]

Bővebben »

Lámpás az ingoványban

1962-ben találkoztam először a Rebbével egy ismerősömön, Nachman Sudak rabbin keresztül. Ő volt a londoni Chábád vezetője, és vele vettem fel a kapcsolatot, amikor elkezdtem a vallás iránt érdeklődni. Meg­le­he­tősen szkeptikus és kí­váncsi ter­mészetem volt, de Su­dak rab­binak ez nem jelentett problé­mát, nagyon jól megtalálta ve­lem a közös hangot. Először Sudak rabbitól hallottam a Reb­bé­ről. […]

Bővebben »

Miért nem akarta a Rebbe, hogy sivát üljek?

A harmincas években az előző  Rebbe, Joszef Jicchák Schneer-son rabbi Lengyelországban élt. Mivel az oroszországi üldöztetések miatt megrendült az egészségi állapota, időről időre felkeresett egy párizsi klinikát. Olyankor a szombatokat mindig a szüleimnél, Yankel és Baila Laxnál töltötte. A lakásunk a Boulevard Saint Denisen volt, közel a gyémánt- és szőrmekereskedők zsinagógájához, mert apám is ezzel […]

Bővebben »

A Rebbe házasságközvetítői jutaléka

Ahogy elértem a házasodási kort, azonnal nekikezdtem a párkeresésnek. Bár lubavicsi csa­lád­ban nőttem fel és a közös­ség val­lásos lányiskoláiban tanultam, később egyetemre is beiratkoztam, ezért nem voltam biztos abban, hogy a Chábád jesivában ta­nuló fiatalemberekből kelle­ne házastársat választanom. Természetesen olyan férjre vágytam, aki behatóan ismeri a Tórát, de szerettem volna, hogy széles világi műveltséggel is […]

Bővebben »

Mosolyogj, akkor is, amikor vitázol!

Tel-Avivban születtem, 1945-ben. Anyám vallásos családból származott, az apja Jeruzsálemben volt rabbi, de apám idegenkedett a vallástól. Ez idővel megváltozott – a Rebbének hála. Anyám kívánságára vallásos oktatásban részesültem. Amikor sorozásra került sor, kiderült, hogy éppen túl sok lány jelentkezett fegyveres szolgálatra, így én polgári szolgálatra jelentkeztem. A vallásos Éjn Hánáciv kibucba vezényeltek, és a […]

Bővebben »

Az egyórás küldetés

A brooklyni Eastern Parkwayen nőttem fel az ötvenes években. Bár az ott élő zsidók túlnyomó többsége lubavicsi haszid volt, a mi családunk nem tartozott közéjük, mi csak egyszerűen ortodoxok voltunk. Ezzel együtt a Rebbe hírneve minket is vonzott és évente kétszer ellátogattunk hozzá. Az egyik ilyen alkalom mindig szimchát Tóra ünnepe volt, amikor a Rebbe […]

Bővebben »

Izraelért harcolva

1980 nyarán az izraeli Vallásügyi Minisztérium igazgatójaként dolgoztam, és meghívást kaptam a miniszter, Ávráhám Sapira rabbi fiának esküvőjére New Yorkba. Ha már ott voltam, mindenképpen szerettem volna meglátogatni a Lubavicsi Rebbét, de ez volt a terve Sapira rabbinak, sőt az esküvőn szintén jelen lévő szadigurai rebbének, Ávráhám Friedman rabbinak is, így együtt mentünk a Chábád […]

Bővebben »

Az együttérzés csodája

Holokauszt-túlélők gyermeke vagyok. A szüleim a felszabadulás után találkoztak egymással, és Bécsben telepedtek le. Négy évvel később azonban, az Ausztriában tapasztalt antiszemitizmus hatására, az Egyesült Államokba vándoroltak és Clevelandban, majd Monsey-ban kezdtek új életet. 1967-ben, amikor én 16, anyám pedig 42 éves volt, az orvosok emlőrákot diagnosztizáltak nála. Abban az időben elég vad gyerek voltam, […]

Bővebben »

A Rebbe által indított láncreakció

  Amikor a Rebbe küldötteiként az észak-karolinai Charlotte-ba költöztünk a feleségemmel, az első dolgunk az volt, hogy óvodát létesítsünk. Az intézmény nagyon népszerűvé vált, és néhány év elmúltával már annyian jelentkeztek, hogy új épület után kellett néznünk. Abban az időben – 1985 végén – a városi zsidó közösség Shalom Park néven egy nagy közösségi területet […]

Bővebben »

A Rebbe elit csapata

Londonban születtem és nevelkedtem. A Londoni Egyetemen szereztem jogi diplomát, de 1959-re megcsömörlöttem, és úgy döntöttem, hogy a zsidó oktatásban helyezkedem el. Ekkor ismerkedtem meg a Chábád-Lubavics mozgalommal. A következő évben, a lu­ba­vicsi barátaim ösztönzésére, New Yorkba utaztam, hogy megnézzem a Chábád jesivát, hátha nekem való lenne. Ekkor találkoztam először a Rebbével. Felejthetetlen élmény volt, […]

Bővebben »

Ő lát téged

Az angliai Manchesterben születtem és ott is nőttem fel. A családom eredetileg nem volt a Chábád közösség tagja, de apám idővel a Lubavicsi Rebbe követőjévé vált. A halála után fedeztük fel, hogy élénk levelezés folyt közöttük. Apám több mint nyolcvan levelet kapott a Rebbétől. Mindannyian gyakran írtunk a Rebbének. Én azt tudakoltam tőle, hogy melyik […]

Bővebben »