Vegyes

A tasmán angyal

A New Jersey állambeli New­ark­ban születtem, itt szolgáltak a szüleim az előző Rebbe küldöttjeiként. Ez a küldetés töltötte ki az egész életüket, így olyan légkörben nőttem fel, melynek középpontjában mások szolgálata és a Rebbével ápolt közeli kapcsolat állt. Tudatában voltam annak, hogy a Rebbe áldásai, tanácsai és útmutatása határozza meg a mindennapjainkat. Emlékszem, gyerekkoromban a… Tovább A tasmán angyal

Bővebben »

A tfilin, amit a Rebbe vásárolt

1989-ben egy barátom, Marvin Ashendorf megkérdezte, hogy hallottam-e már a Shamir Amerikai Barátai nevű szervezetről, mely zsidó könyveket adott ki, majd csempészett a Szovjetunió­ba, ahol tilos volt a zsidó vallással kapcsolatos kiadványok publikálása. A szervezet éppen egy adománygyűjtő gálára készült, és a barátom azt kérte, hogy legyek én a díszvendégük, hogy a kapcsolataimnak köszönhetően újabb… Tovább A tfilin, amit a Rebbe vásárolt

Bővebben »

A kiégés ellenszere

1947-ben születtem Magyarországon, holokauszttúlélő családban. A szüleim minden hozzátartozójukat elvesztették. A háború után házasodtak össze, és a Bonyhád melletti Zombán telepedtek le, ahol vegyesboltot üzemeltettek, de az antiszemitizmus és a kommunista hatalomátvétel miatt hamar a költözés mellett döntöttek. Apám ezt követően Újpesten kapott rabbiállást. 1956-ban, a forradalom alatt sikerült elhagynunk az országot. Először Ausztriába, majd… Tovább A kiégés ellenszere

Bővebben »

Kisvárdáról Miami Beachre

1947-ben születtem Kisvárdán. A kommunista rendszer miatt nem volt könnyű az élet, különösen nem a vallásos zsidók számára. 1965-ben azonban, amikor 17 éves voltam és gimnáziumba jártam, egy New Yorkban élő ismerős segítségével sikerült elhagynom az országot. Küldött egy meghívólevelet, melyben hamisan azt állította, hogy ő a nagybeteg nagybátyám, akinek mindenképpen az én segítségemre van… Tovább Kisvárdáról Miami Beachre

Bővebben »

„A döntés a te kezedben van”

Négyéves voltam, amikor a szü­lőfalum, a romániai Gura Humorului zsidó közösségét Transzisztriába deportálták. A legtöbbjüket meggyilkolták, a nagymamám is ott halt meg. A család többi része azonban megmenekült, majd 1950-ben, nem sokkal a bár micvám előtt, sikerült elmenekülnünk Romániából, és Izraelben telepedtünk le. Izraelbe érkezésünk után a szüleim, akik vizsnici hászidok voltak, azonnal jesivát kezdtek… Tovább „A döntés a te kezedben van”

Bővebben »

Nagy Isten egy kis szobában

Brooklynban, egy igazi amerikai családban nőttem fel. Tudtuk persze, hogy zsidók vagyunk, de teljes mértékben átvettük az amerikai életstílust. Számomra ez elsősorban a sok baseballozást jelentette. Főiskolás koromban olyan neves csapatokban játszottam, mint a Boston Red Sox és a Pittsburgh Pirates. Karriert azonban nem építettem, mert ez éppen az amerikai történelem egyik legviharosabb időszakában történt,… Tovább Nagy Isten egy kis szobában

Bővebben »

Egyetlen áldás ereje

Az én történetem 1914-ben kezdődik, amikor a nagyapám, Gershon Katzman rabbi Fehéroroszországból az Egyesült Államokba érkezett orvosi kezelésre. Időközben azonban kitört az első világháború, és ő Amerikában ragadt. San Franciscóban egy kis ortodox közösség rabbija lett. Szeretett volna hazatérni, ám erre nem került sor. A háború után kitört a bolsevik forradalom és az is tíz… Tovább Egyetlen áldás ereje

Bővebben »

Minden nap egy lépéssel előrébb jutni

Miután ledoktoráltam biológiából Oxfordban, a Kaliforniai Egyetem Immunológiai és Bakterológiai Intézetében kaptam kutatói állást. Emiatt 1957-ben a csa­ládommal San Fran­cis­cóba köl­töztünk. Ott ismerkedtem meg Shlomo Cunin rabbival, a Lubavicsi Rebbe kaliforniai küldöttjével. Úgy gondolom, ő volt az, aki felhívta rám a Rebbe figyelmét. 1965-ben a szovjet kormány huszonöt külföldi tudóst hívott meg egy nemzetközi orvosi… Tovább Minden nap egy lépéssel előrébb jutni

Bővebben »

A túlélő, aki nem akart leülni

Ez a történet elsősorban apámról, Sam Mossról szól, nem rólam. Apám Munkácson született, ahol a Minchát Elázárként ismert Cháim Elázár Spira rabbi, azaz a munkácsi rebbe jesivájában tanult. 1944-ben a nácik gettóba kényszerítették a város zsidóságát, ahonnan Auschwitzba és Dachauba deportálták őket. Elmondhatatlan szenvedéseknek voltak kitéve. Apám egyszer nagyon beteg lett és már a halálán… Tovább A túlélő, aki nem akart leülni

Bővebben »

Könyvelőből katona

Angliában nőttem fel. Könyvvizsgáló képesítést szereztem, és az üzleti életben helyezkedtem el Londonban. Az unokatestvérem, Lord Stanley Kalms segítségével a Dixons cég gazdasági igazgatója lettem, mely működésem alatt Európa egyik legnagyobb elektronikai áruházláncává fejlődött. Ebben az időben, a hatvanas évek elején érkezett Londonba Faivish Vogel rabbi, a lubavicsi rebbe küldöttjeként. Hamar összebarátkoztunk, és a szakmai… Tovább Könyvelőből katona

Bővebben »

A kapitány hagyja el utoljára a fedélzetet

Apám, Shabsi Katz rabbi Litvániában született, egy lubavicsi családban. Még kisgyermekkorában Dél-Afrikába vándoroltak, és Johannesburgban telepedtek le. A jesivát már Lon­don­ban végezte és ott szerezte meg a rabbivégzettséget. Ezt követően hazatért, megházasodott és a főváros, Pretoria rabbija lett. Ez 1954-ben történt. 1991-ben bekövetkezett haláláig megtartotta ezt a pozíciót. Bár brit rabbinikus oktatásban részesült, lubavicsi gyökerei… Tovább A kapitány hagyja el utoljára a fedélzetet

Bővebben »

A biztonságosabb és büszkébb Izraelért

Egy hagyományőrző zsidó családban nőttem fel Londonban. A University College-ben, majd a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanultam. 1969-ben Izraelbe települtünk át. Sok éven át szolgáltam katonai ügyészként a Gáza-övezetben és a Színáj-félszigeten, majd az izraeli hadsereg jogi tanácsadója lettem nemzetközi és emberi jogi területen. Ezt követően a Külügyminisztériumban alkalmaztak jogi tanácsadóként, ahonnan New Yorkba küldtek és… Tovább A biztonságosabb és büszkébb Izraelért

Bővebben »

Cincinnati rebecenje

1955 tavaszán a Rebbe elindította a nőket tanulásra ösztönző programját és arra kérte női küldötteit, hogy aktívan vegyenek részt a felnőttoktatásban. Akkoriban még fiatal házas voltam és férjemmel nem sokkal korábban kezdtük el a küldötti munkát az Ohio-beli Cincinnatiban. Mivel még kezdő voltam ezen a területen, nem hittem, hogy alkalmas lennék a tanári szerepre. Ezzel… Tovább Cincinnati rebecenje

Bővebben »

A váratlan áldás

1936-ban születtem az ukrajnai Dnyepropetrovszkban (korábban: Jekatyerinoszláv), a Lubavicsi Rebbe édesapjának, Lévi Jicchák rabbinak a szülővárosá­ban. Sajnos sohasem találkoztam vele, mert még csak három éves voltam, amikor letartóztatták és Kazahsztánba száműzték. A szovjet hatóságok azért ül­dözték, mert Tórát tanított a zsi­dóknak. A második világháború után édesanyámmal egy németorszá­gi menekülttáborba szöktünk. Apám a Vörös Hadsereg tagjaként… Tovább A váratlan áldás

Bővebben »

A kétkezes audiológus

Hagyományőrző brooklyni zsidó családban nőttem fel. Nem voltunk ortodoxok, de a legtöbb tórai előírást betartottuk. Amikor azonban önálló életet kezdtem, eltávolodtam a vallásos élettől. Ez 1973-ban változott meg, amikor a Rochester Egyetemen a doktorátusomra készültem, kísérleti pszichológiából. Ott találkoztam a Chábáddal, Nosson Gurary rabbi személyében. Előadást tartott az egyetemen, s utána lehetőségem volt kérdéseket feltenni… Tovább A kétkezes audiológus

Bővebben »

Az újszülött, aki megmentette édesanyja életét

Ez a történet akkor kezdődik, amikor édesanyám állapotos volt velem. Egyszer hatalmas fájdalom hasított belé. Tudta, hogy valami nincs rendben, ezért azonnal orvoshoz fordult. A vizsgálat után az orvos a következőt mondta: „Nem a terhesség okozza a fájdalmat, hanem egy növekvő daganat. Meg kell szakítanunk a terhességet, hogy ki tudjuk vágni a tumort”. Hozzátette azt… Tovább Az újszülött, aki megmentette édesanyja életét

Bővebben »

A pszichoanalízis és a haszid filozófia

Sydney-ben nőttem fel, egy val­lásos családban. A gimnázium után egy izraeli jesivában tanultam, majd visszatértem Ausztráliába, és beiratkoztam az or­vosi egyetemre. Diplomázás után megházasodtam. Az esküvő előtt írtam a Rebbének egy levelet, melyben megkérdeztem, hogy kinek a városában kezdjük el a közös életünket. Ezt válaszolta: „A lakóhely legyen a ház oszlopa [a feleség] akarata szerint”.… Tovább A pszichoanalízis és a haszid filozófia

Bővebben »