Miután 1961-ben férjhez mentem, elkezdtem a montreali lubavicsi közösségbe járni. Ha­­mar feltűnt, hogy színházi előadások és filmvetítések nem szerepeltek a szórakoztató prog­ramok között. Elhatároztam, hogy változtatok ezen, és szín­játszó csoportot szerveztem nők számára. Minden évben purimkor tartottunk egy elő­adást, a bevételt pedig adománynak szántuk szegény családok számára a közelgő peszách ünnepére. A színjátszókörbe nemcsak […]

Újságírói karrieremet a Hácofe című vallásos lapnál kezdtem Tel-Avivban. Néhány év elteltével engem neveztek ki az újság főszerkesztőjének. Az előléptetésem előtt két évvel, 1958-ban, New Yorkba utaztam. Amikor apám meghallotta, hogy hova készülök, rávett, hogy feltétlenül kérjek találkozót a Lubavicsi Rebbétől. Bár apán nem volt lubavicsi haszid, rendszeresen levelezett a Rebbével a titkárján, Hodakov rabbin […]

  Long Islanden nőttem fel. A szü­leim a vallásos embereket súj­tó üldöztetés elől menekültek Oroszországból Amerikába, de a testvéremet és engem világi szel­lemben neveltek fel. A hatvanas évek végén mentem főiskolára, ami egy igazán vad időszak volt. A hippi kultúra a virágkorát érte. A fiatalok megkérdőjeleztek minden hagyományt. Én is részese voltam ennek a mozgalomnak, […]

A London School of Eco­no­mics­ban végeztem, ahol nagyon sok amerikai zsidó hallgató tanult. Szabadidőmben az iskola ze­nekarában hegedültem, majd én lettem a karmester. 1970-ben meghívtak a Zsidó Diákszö­vetség (UJS) philadel­phiai konferenciájára, s ez nagyon fellelkesítette egy barátomat, Shmuel Lew rabbit, aki a lon­doni Chábád küldött volt, és gyorsan elintézett nekem egy ta­lálkozót a Lubavicsi Rebbével […]

Dr. Harold Serebro a nevem. Dél-Afrikában születtem és ne­velkedtem. A Wits Egyetemen sze­reztem orvosi diplomát 1961-ben. Ezt követően az Egye­sült Államokban és Kanadában képeztem magam tovább, majd visszatértem Dél-Afrikába, ahol gasztroenterológusként praktizáltam. A johannesburgi Oxford Zsinagógában Nachman Bernhard volt a rabbi, és jó barátságba kerültem vele. Egy nap, valamikor a nyolcvanas évek elején, egyszer csak […]

1975-ben, a cánz-klauzenburgi (kolozsvári) rebbe, Jekusziél Jehuda Halberstam rabbi kórházat alapított az izraeli Netánjában. Sokan csodálkoztak, hogy egy haszid rebbe ilyesmivel foglalkozik, amire ő ezt válaszolta: „Amikor náci koncentrációs táborban voltam, egyszer meglőtték a karomat. Féltem a náci kórházba menni, bár voltak ott orvosok. Tudtam, ha oda belépek, soha nem jövök ki élve… Így tehát […]

1951-ben egy évvel apósa, az előző rebbe halála után a Rebbe átvette a mozgalom vezetését, és szinte azonnal csodálatos események sora vette kezdetét. Ezekből szeretnék elmondani néhányat. Egyszer megszólalt a telefonunk szombaton. Természetesen nem vettük fel a kagylót, de a telefon folyamatosan csengett. Végül a hívó a házmesternél próbálkozott, és neki mondta el, hogy nagyapám […]

Bár egy hagyományőrző szfárádi családban nőttem fel, gyermekkoromban mégsem volt részem túl sok zsidó oktatásban. Csak akkor kezdtem a vallásról gondolkodni és kérdéseket megfogalmazni, amikor megkezdtem főiskolai tanulmányaimat. Ek­kor találkoztam a Chábád-Lu­ba­vics mozgalommal. A hatvanas évek elején, amikor a doktorátusomra készültem fizikából, nagyon zavart az egyetemen oktatott elméletek egy része, különösen az a felfogás, hogy […]

1968 nyarán, amikor a montreá­li lubavicsi jesivában tanultam, egy közeli barátomat nevezték ki a bostoni lubavicsi iskola egyik tanárának. Ő a segítségemet kérte a költözéshez. Autóba ültünk az egész családjával, és megtettük a Montreáltól Bostonig tartó ötórás utat. Ezek után nekem még vissza kellett vezetnem Montrealba, majd nem sokkal később Chicago felé vettem az irányt, […]

Dél-Afrikában nőttem fel. Apám a neves Ruch családból származott, akik lubavicsi haszidok voltak a litvániai Rokiskis városában. Náluk szállt meg az előző lubavicsi rebbe 1930-ban, amikor az ott élő követőit látogatta meg. A családi hagyományokhoz híven apám is erősen kötődött az előző rebbéhez, és gyakran kérte ki a tanácsát. 1950-ben elhunyt az előző rebbe. Apámat […]

1989-ben, a férjem, Scott úgy döntött, hogy a Republikánus Párt színeiben indul az amerikai kongresszusi választásokon. Amikor az egyik lubavicsi barátunk, Yossi Biston rabbi meghallotta, mire készülünk, rögtön azt tanácsolta, hogy kérjük a Lubavicsi Rebbe áldását és útmutatását az ügyben. Bár mi magunk nem tartoztunk a lubavicsi haszidok közé, mégis erősen kötődtünk a Chábád-mozgalomhoz, így […]

Hollandiában születtem, egy askenáz családban. Az őseink Lengyelországból vándoroltak be. A szüleim holokauszttúlélők voltak, akik bujkáltak a háború alatt, majd a felszabadu­lás után találkoztak, és összeháza­sod­tak. A Chábáddal akkor ke­rül­tek kapcsolatba, amikor Yi­tzchak Vorst rabbi vezetésé­vel 1964-ben megjelent a lu­ba­vi­csi mozgalom Hollandiában. Én Vorst rabbi tanácsára a fran­cia­or­szágbeli Brunoyba utaztam, hogy az ottani Chábád jesivában […]

A Rebbe több módon is meghatározta az életemet. Az 1950-es évek elején, amikor a brooklyni Chábád jesiva tanulója voltam, komoly dilemmával kellett szembenéznem. Az emberek folyamatosan különböző házassági ajánlatokkal zaklattak, és a szüleim sem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy figyelmeztessenek: ideje lenne végre megnősülnöm. Én azonban nem voltam biztos ebben. Így tehát a 23. […]

Amikor a Yeshiva University hall­gatója voltam az intézmény rab­binikus képzési szakán – melyet Rabbenu Yitzchak Elchanan Jesivának is neveznek –, összebarátkoztam egy tanulótársammal, aki lubavicsi haszid volt. Az ő biztatására csatlakoztam egy csoporthoz, mely a Tánja cí­mű könyvet tanulmányozta. Ez a Chábád mozgalom alapműve, melyet az első rebbe, Snéur Zál­mán rabbi írt a XVIII. század­ban. […]

Egy misznáged, azaz a haszidizmust ellenző családból származom, mégis az előző lubavicsi rebbe áldásának köszönhetően vagyok életben. Abban az időben, amikor a Rebbe Rájác a lettországi Rigában tartózkodott, a nagyszüleim a város szélén éltek. 1932 januárjában nagyanyámnál beindult a szülés, és komplikációk adódtak. Az orvosok azonnal abortuszra küldték, mert úgy ítélték, hogy másképpen nem menthetik […]

Az áldott emlékű lubavicsi reb­be, Menachem Mendel Schneer-son rabbi minden évben írt egy, a közelgő újévre felkészítő levelet „Népünk, Izrael fiainak és leányainak, szerte a világon” címmel. Alább egy ilyen levél szabad fordítását olvashatják.   Isten kegyelméből elul 18. (1978. szept. 20.) Brooklyn, N.Y.   Népünk, Izrael fiainak és leányainak, szerte a világon Üdvözlet és […]

A történet, melyet el szeretnék mesélni 1969. támuz 8-án történt, a kora reggeli órákban. Ez június 24. keddre esett abban az évben. Elchanan Geisinsky rabbi meghívott minket az esküvőjére, melyet Bostonban tartottak hétfő este. A Chábád jesivában tanuló barátaimmal természetesen elfogadtuk a meghívást. Kilencen zsúfolódtunk be egy kombiba. Az esküvő nagyon vidám volt, és jóval […]

Egy torontói Chábád-csa­lád­ban nőttem fel, és a Rebbe már egészen kis koromban is nagy hatással volt rám. Már mielőtt megismertem volna, tudtam, hogy a Rebbe ad erőt a családunknak. Emlékszem a Rebbe le­veleire, melyeket apámnak küldött. Apám mindig alaposan felkészült, mielőtt elolvasta volna a Rebbe szavait. Kezet mosott, felvette a gártliját – a haszidok által […]