Vegyes

A gyógyszerész fia

Crown Heightsban nőttem fel, ahol apám, Morris Milstein ve­zette a jól ismert Milstein Gyógy­szertárat, a Troy és Lef­ferts utca sarkán. Bár apám minden napját a zsinagógában kezdte, nem volt vallásos. Nem hordott kipát, és az üzlet a hét minden napján nyitva tartott. Akkoriban, az ötvenes-hatva­nas években a gyógyszertárak más­képpen működtek, mint manapság. A gyógyszerek nem… Tovább A gyógyszerész fia

Bővebben »

… hogy hászid otthonra leljenek nálunk és a példaképekké váljunk

Először 1969-ben találkoztam a Rebbével, amikor 14 éves voltam. Akkoriban egy kis lubavicsi iskolában tanultam Londonban, de az volt a vágyam, hogy egy igazi jesivába iratkozhassak be. A Rebbe engedélyét kértem ehhez, aki jóvá is hagyta, így hamarosan a Párizshoz közeli Brunoyban kezdtem meg a tanulmányaimat, majd a központi Chábád jesivába mentem New Yorkba, és… Tovább … hogy hászid otthonra leljenek nálunk és a példaképekké váljunk

Bővebben »

A vonakodó filozófus

A Tennessee állambeli Nashville-ben nőttem fel a nagy gazdasági világválság idején, reform zsidó környezetben. 1943-ban, nem sokkal a bár micvám után azonban elhunyt az apám, és egy ortodox zsinagógába kezdtem járni, hogy kádist mondhassak utána. A gyászév letelte után továbbra is ott imádkoztam. Elkezdtem szombatot is tartani, ami komoly lemondással járt, mert nem tudtam részt… Tovább A vonakodó filozófus

Bővebben »

Régi bölcsességek egy fiatalember számára

1941-ben születtem New York-ban, egy lubavicsi családban. Kilenc-tíz éves voltam, ami­kor az előző rebbe, Joszef Ji­cchák Schneersohn rabbi elhunyt, és Me­náchem Mendel Schneer­sohn rabbi átvette a Chábád-moz­galom irányítását. Abból az időszakból az az emlék maradt meg bennem a legélesebben, hogy a Rebbe mindig nagyon elfoglalt volt. Nem egy olyan embert kell elképzelni, aki csak úgy… Tovább Régi bölcsességek egy fiatalember számára

Bővebben »

Vakság helyett rendezői karrier

Gyermekkoromban imádtam olvasni. Még saját könyvtárat is nyitottam hétéves koromban. Egyik reggel azonban arra ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a szemem. Kirohantam a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat, de ez sem segített. Mintha ragasztó zárta volna össze a szemhéjamat. Apám, aki a Hádászá Egészségügyi Központ orvosa volt, azonnal az ügyeletre vitt, ahol hosszas vizsgálódás után… Tovább Vakság helyett rendezői karrier

Bővebben »

Az indiai meditációtól a zsidó otthonig

A történetem 1972-ben kezdődik. Akkoriban elszánt, bár kissé zavarodott egyetemista voltam. Még le is tartóztattak és rövid ideig fogva tartottak, amiért apartheid-ellenes megmozdulásokon vettem részt. Emellett spirituális tanítóként is működtem és egy indiai meditációt népszerűsítettem, de érdeklődtem a zsidóság színesebb irányzatai iránt is, melyek jobban felcsigáztak, mint a bár micvám előtt kapott unalmas hittanórák. Éppen… Tovább Az indiai meditációtól a zsidó otthonig

Bővebben »

A Rebbe és a távgyógyítás

Indiában születtem egy perzsa zsidó családban. Kétéves koromban Angliába költöztünk, majd 18 évesen férjhez mentem, és Olaszországban telepedtem le. Ott ismertem meg a Chábád moz­galmat. A Rebbével 1977-ben találkoztam, amikor a férjem, Benyamin megbetegedett. Benyamin a Távol-Keletre utazott üzleti ügyben, és amikor visszatért Milánóba, láttam, hogy valami nincs rendben vele. Azt mondta, jól érzi magát,… Tovább A Rebbe és a távgyógyítás

Bővebben »

Nukleáris reakció

Rabbidinasztiából származom, így természetes volt számomra, hogy én is a rabbipályát vá­lasztom. Először az angliai Gateshead jesivában tanul­tam, majd az izraeli Kfár Chá­szi­dimban és a Mir jesivában. Ezt követően hazatértem Dél-Afrikába, és édesapám nyomdokaiba lépve én is rabbiként helyezkedtem el. Fontos volt azonban a számomra, hogy megőrizzem ideológiai függetlenségemet, eh­hez azonban anyagilag is füg­get­lenné kellett… Tovább Nukleáris reakció

Bővebben »

A zsidóság nem nehéz!

Bár gyermekként vallásos nevelést kaptam, később csak világi tanulmányokat végeztem és csupán az esküvőm után kezdtem el komolyabban érdeklődni a zsidóság iránt. Egy idő után Stamford Hillbe, London egyik hászid negyedébe költöztünk a feleségemmel. A feleségem pszichológiát oktatott, én pedig zsidó történelemből és irodalomból doktoráltam. A Rebbével 1973-ban találkoztam először, amikor egy hónapot New Yorkban… Tovább A zsidóság nem nehéz!

Bővebben »

Miért kell mindig imakönyvből imádkozni?

A Massachusetts állambeli Wor­ces­terben nőttem fel. Chá­bád ál­talános iskolába jártam, így már korán megismerkedtem a hászid tanításokkal. A bár mic­vám alkalmával az egyik ta­ná­rom, Velvel Konikov rabbi el­vitt magával a Rebbéhez. Azt a ta­lálkozót sohasem fogom elfelejteni. Miután visszatértem Worcesterbe, elhatároztam, hogy a Reb­be hászidja leszek. Ez 1967-ben történt, a hatnapos háború idején, amikor a… Tovább Miért kell mindig imakönyvből imádkozni?

Bővebben »

A rabbi és tanácsadója

A Rebbének nagyon sok partnere volt a lubavicsi közösségen kívül is. Egyikük apám, Charles Batt rabbi volt. Ő a XX. század elején, Connecticutban nőtt fel és a New Haven-i jesivában tanult. A rabbidiplomáját a kor egyik legnagyobb bölcsétől, Yaakov Yitzchak Ruderman rabbitól kapta meg Clevelandben. A szüleim 1933-ban házasodtak össze és Hartfordban telepedtek le. Írószerboltot… Tovább A rabbi és tanácsadója

Bővebben »

A találkozó, ami majdnem fél évszázadig tartott

Dél-Afrikában nőttem fel. Szüleim, bár nem voltak vallásosak, nagyon sokat tettek a zsidó okta­tás megteremtéséért. Ők ala­pí­tot­ták az ország első zsidó is­kolá­ját. 1959-ben, nem sokkal az érettségi után, Izraelbe vándoroltam és beiratkoztam a jogi egyetemre. Eközben elkezdtem tartani a szombatot és a Tóra egyéb törvényeit. Később a Zsidó Ügynökség munkatársa lettem, ahonnan az Egyesült Államokba… Tovább A találkozó, ami majdnem fél évszázadig tartott

Bővebben »

Zsidóság és építészet

1929-ben születtem Chicagóban, és ott is töltöttem életem nagy részét. A Northwestern Egyetemen szereztem építész diplomát és az építőiparban helyezkedtem el. A legtöbb barátom abban az időben szovjet munkatáborokból szabadult, vagy korában a Szovjetunió keleti végére száműzték, például Üzbegisztánba, és onnan sikerült Amerikába vándorolniuk. Volt közöttük egy belzi hászid. Ő ajánlotta a figyelmembe a Lubavicsi… Tovább Zsidóság és építészet

Bővebben »

Mindenhonnan van visszatérés

 A negyvenes években pszichológusként dolgoztam Izraelben. Pácienseim elsősorban ho­lokauszttúlélőkből, köztük gyerekekből álltak, akik súlyos megpróbáltatásokon mentek ke­resz­tül. Sokan vélekedtek úgy, hogy nincs remény az ilyen gye­rekek szá­mára, mert túl sok szen­ve­dés­ben volt részük. Én azon­ban azt gondoltam, hogy egyetlen egy gyerekről sem szabad lemondanunk. Később a Genfi Egyetemen tanultam Carl Jung és Jean Pia­get… Tovább Mindenhonnan van visszatérés

Bővebben »

Kinek a jobbja?

1969-ben az Izraeli Légierőnél szolgáltam. A ‘67-es, hatnapos háborút követő nehéz időkben még a katonák élelmiszerellátása sem volt megfelelő. Emlékszem, egyszer csak megállt mellettem egy dzsip, és kiadtak belőle egy ajándékcsomagot a következő felirattal: „Boldog Purimot kíván a Lubavicsi Rebbe”. Ezen igencsak elámultam, ahogy a többi katona is. Fogalmunk sem volt róla, hogy ki is… Tovább Kinek a jobbja?

Bővebben »

A Rebbe szívességet kér

Crown Heightsban születtem, ott nőttem fel és férjes asszonyként is ott éltem. Jól emlékszem, milyen volt a városnegyed a negyvenes években és arra is, hogy milyen változások történtek, miután az előző lubavicsi rebbe odaköltözött. Joszef Jicchák Scneerson rabbi 1940-ben érkezett Crown Heights-ba, és egy korábban orvosi rendelőként használt épületben rendezte be a Chábád mozgalom főhadiszállását.… Tovább A Rebbe szívességet kér

Bővebben »

Akit a Rebbe megvédett a chaszidoktól

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagyapámig, Mose Kowalsky rabbiig nyúlik vissza, aki – Varsóban fel­növekedve – a Chábád utat vá­lasztotta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­bavicsba, hogy ott egy Chábád je­sivában tanulhasson. Az ő ap­ja, vagyis az én dédnagyapám hű­séges kocki chászid volt, és hal­lani sem akart arról, hogy fia… Tovább Akit a Rebbe megvédett a chaszidoktól

Bővebben »

Jobb, mint az eredeti

1940-ben születtem az iráni Tabrizban. Reza Samiminál, a perzsa uralkodóház portréfestőjénél tanultam. Később Londonba települtem át, ahol továbbra is művészettel foglalkoztam. A zsidóság egyáltalán nem foglalkoztatott, teljesen szekuláris életet éltem. 1983-ban azonban mindez megváltozott. Londonban a lubavicsi Ruthman család szomszédai voltunk. A lakásuk egyik szobája falán függött egy kép a Rebbéről. Elhatároztam, hogy lefestem a… Tovább Jobb, mint az eredeti

Bővebben »