Vegyes

A Rebbe nem beszélt a levegőbe

Chaim Brovendernek hívnak. Brooklynban születtem, 1941-ben, mikor az a zsidó élet nagy központja volt. Általános iskolába és gimnáziumba is a mo­dern ortodox Flatbush je­si­vába jártam, majd a Yeshiva Uni­ver­sity-n folytattam a tanulmányaim, itt avattak rabbivá is. 1965-ben, miután megházasodtam Izraelbe alijáztam. Ott a Héber Egyetemen folytattam a tanulást, sémi nyelvekből doktoráltam. Izraelben úgy éreztem, elmerülök […]

Bővebben »

A Rebbecen kedvenc „unokahúgai”

  Nashville-ben nőttem fel, Ten­nes­see-ben. Édesapám az or­vosi egyetemre járt, s később itt is praktizált háziorvosként. A családom itt lépett először kapcsolatba a Chábáddal. 1977-ben Crown Heightsbe utaztunk az őszi nagyünnepekre. Ekkor – Smini áceret ünnepén – kapott a Rebbe szívrohamot. Hatalmas felbolydulás kerekedett az Eastern Parkway 770 számú épületének Chábád zsinagógájában. Az emberek kiabáltak, […]

Bővebben »

Miért tartanak fárbrengent minden hónap végén a lubavicsiek?

Az 1940-es évek elején – 15-16 éves lehettem – költöztünk a csa­ládommal Coney Island-ról Crown Heights-be. Ezt nem a Chábád központ közelsége miatt tettük – nem voltunk lu­ba­vicsiak, így ez nem jelentett kü­lönösebb vonzerőt számunkra. Valójában ekkor még kevés lu­bavicsi élt Crown Heightsben, de ott élt az előző Rebbe, Joszéf Ji­chák rabbi és épp akkor […]

Bővebben »

Üzleti tanácsadás az üzletembernek

Első, 1966-os találkozónk előtt semmilyen kapcsolatom nem volt a Rebbével. Akkoriban ko­moly nehézségekkel kellett szembenéznem az üzlettársam váratlan és tragikus halála miatt. Már addig is sokat hallottam a Rebbéről, így amikor egy barátom azt tanácsolta, hogy beszéljek vele a problémámról, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Londonból – ahol akkoriban könyvelőként dolgoztam– New Yorkba repültem. Hajnali kettőre […]

Bővebben »

Az otthon melegének titka

  Masha Lipskar a nevem. 1949-ben születtem, Brooklyn­ban. Négyéves voltam, mikor szüleimmel Philadelphiába költöztünk, ahol édesapám még az előző Rebbe kérésére vállalta el a Bais Yaakov szeminárium igaz­gatói posztját. A gimnázium után újságírónak akartam tanulni, de a szüleim úgy vélték, ez nem illendő foglalkozás. Édesapám konzultált a Rebbével, aki a Crown Heights-i, Bais Riv­kah-t javasolta […]

Bővebben »

Nem baj, ha nem lubavicsi, csak legyen

  Moshe Salzbergnek hívnak. Portugáliában nőttem fel, Lisszabon városában, ahol szüleim a háború éveit töltötték. Gimnázium után New Yorkba mentem tanulni a Yeshiva University-re, és a brooklyni Politechnic Institute-ba. Ezt követően megházasodtam, majd Montreálba költöztem, hogy mun­kát találjak. Már közel ötven éve, hogy itt élek, s ez idő alatt ré­sze lettem az itteni zsidó közös­ségnek […]

Bővebben »

Hogyan mentett meg a Rebbe egy lányt a rossz házasságtól?

  Leah Rivka Arkushnak hívnak. Angliából származom, Stam­ford Hill-en töltöttem a gyerekkoromat Bár szüleim nem vol­tak vallásosak, hosszas unszolás után sikerült elérnem, hogy Chábád iskolába írassanak be tanulni. Iskolás éveim alatt édes­apám súlyos autóbalesetet szen­vedett. Elhúzódó rehabilitá­ció­ja idején édesanyám volt az egyetlen pénzkereső a családban. Ez mindannyiunknak rengeteg küzdelmet okozott. Egyszer az iskolaigazgató, D. Sufrin […]

Bővebben »

Egyetem a semmi közepén

  Menachem Alexenbergnek hív­­nak. Orlandóban nőttem fel. Egyetemi éveimet a Queens Col­lege-ban, a Yeshiva University-n és a New York University-n, töltöttem. Utóbbiban tudományközi doktorátust szereztem a mű­vészetek, tudományok és pszi­chológia területein. Először 1962-ben találkoztam a Rebbével. Nagyon emlékezetes beszélgetésem volt vele. A művészetek, a tudomány, a technológia és a judaizmus találkozási pontjait elemeztük. Később ez […]

Bővebben »

Mit adott a Chábád a Harvardnak?

  1951-ben találkoztam először a Rebbével. Ez közvetlen az után volt, hogy elfogadta a Chábád mozgalom vezetését, és a Rebbeséget. Ekkor a Yeshiva University középiskolájának, a Brooklyn Talmudic Academynak voltam a tanulója, ami a Bedford Avanue és a President Street sarkán volt. Ezekben az években a legjobb barátomat Tzvi Gronernek hívták, aki a Rebbe titkárának, […]

Bővebben »

A Rebbe telepatikus képességei

  1974-ben, a Rebbe küldöttjeként érkeztem a Massachusetts ál­lam-beli Amherstbe, ahol sikerült létrehoznom egy Chábád-há­zat a Massachusetts-i egye­tem kampuszán. Akkoriban még a Chábád-ház kifejezés messze nem volt annyira is­mert, mint manapság, így szerettem volna megnyitóként valami nagy ese­ményt, valamit, amire minden­ki felfigyel. Elhatároztam, hogy szervezek egy koncertet a művészeti központban, amit nem sok­kal azelőtt nyitottak […]

Bővebben »

Monsieur Rebbe, az árvák megmentője

1934-ben születtem Ukrajnában, Visznyic városában. Még egészen kicsi voltam mikor szüleimmel Antwerpenbe emigráltunk. Belgiumnak hatalmas zsidó közössége volt abban az időben, kb. 50000 zsidó élt akkoriban a városban, és a legtöbben egy jobb élet reményében érkeztek oda. Ám sajnos nem maradtunk sokáig. 1940-ben a németek megszállták az országot, és azonnal megkezdték a zsidók deportálását és […]

Bővebben »

A paróka, ami áldást hozott

  New Havenben nőttem fel, Connecticutban, vallástalan szü­lők gyermekeként. Még kislány voltam – talán nyolc vagy kilenc éves – mikor Chábád rabbik jöt­tek a falunkba, hogy elindít­sa­nak egy vasárnapi zsidó iskolát. Ide engem is beírattak a szüleim, így kerültem kapcsolatba a Chábáddal. Ebből szinte természetesen következett, hogy át­iratkoztam az általános iskolá­jukba. Már kislányként belevetettem magam […]

Bővebben »

A Rebbe még a repülőforgalmat is irányítja?

  Chaim Yaakov Shlomei rabbi: 1929-ben születtem, Franciaor­szág Elzász nevű régiójában, Sa­ver­neben. Abban az időben nem volt a közelben zsidó iskola, így mivel más nem jöhetett szóba, nagyapám tanított, aki a falu főrabbija volt. A háború éveiben Svájcba utaztunk, ahol a Rav Botsh­ko jesivában tanultam, a há­ború után pedig Angliában töl­töttem négy évet a Gateshead […]

Bővebben »

A Rebbe, aki veszélybe sodorta a haszidjait

  Montreálban nevelkedtem és ta­nultam, majd röviddel a bár micvám után New Yorkba mentem tanulni a Yeshiva Torah Vo­daas School nevű intézmény­be. Akkoriban az volt a világ egyik legnagyobb jesivája, a leg­nagyobb Észak-Amerikában a maga több mint 2000 tanu­­ló­jával, Williamsburgben, Brook­lynban, ami nagyon különbözött Montreáltól. Két évig maradtam a Torah Vodaasban, majd egy Chábád jesivában […]

Bővebben »

A marokkói zsidóság megmentése

  Stanley Abramovitznak hívnak. Hatvanöt évig dolgoztam az American Jewish Joint Distri­bution Comittee – vagy röviden csak Joint – képviselőjeként, s ezen szervezetben végzett tevékenységemen keresztül kerül­tem kapcsolatba a Chábád Lubavics mozgalommal. Együtt­- mű­ködésünk 1952-ben kezdődött, mikor a Joint engem jelölt ki az európai és észak-afrikai ok­tatási programok felelősévé. A marokkói volt ezen belül a […]

Bővebben »

Hogyan tért meg a Rebbe reformhaszidja?

Bostonban nőttem fel a 20-as, 30-as években, anélkül, hogy bármit is megtartottam volna a zsidó hagyományokból. Mikor bár micva korú lettem, egy csütörtök reggel az egyik nagybátyám elvitt a zsinagógába, s elmagyarázta hogyan kell elmondani a Tórára az áldást. Ezután hazamentem, és úgy labdáztam tovább a házunk mellett, mintha semmi sem történt volna. Ami a […]

Bővebben »

A Rebbe próbája

Londonban születtem és nevelkedtem. Egészen az 1970-es évekig, míg először nem találkoztam a Stamford-Hill-i Chábáddal, egy mozgalmas, ám vallástalan életet éltem. Ekkor már házas ember voltam, gyerekekkel. A feleségem már korábbról ismerte Faivish Vo­gel rabbit, így engem is bemu­ta­tott neki, és szoros barátság ala­kult ki köztünk. Sok évig az Brit Lubavics Baráti társaság el­nöke voltam, […]

Bővebben »

Szakáll vagy gázálarc?

1938-ban születtem. Miután szüleimet Auschwitzban megölték, engem nevelőszülők neveltek fel. Az 1960-as években jöttem Izraelbe, egy vallásos kibucba, Sde Eliyahuba, ekkor kezdtem el hagyományőrző életet élni. Valamivel megérkezésem után hallottam először a 18. században élt Scheur Zalman rabbinak, a Chábád mozgalom megalapítójának alapművéről, a Tánjáról, mely a mozgalom filozófiai alapjait fektette le. Ekkor értettem meg, […]

Bővebben »