Gyermekkoromban imádtam olvasni. Még saját könyvtárat is nyitottam hétéves koromban. Egyik reggel azonban arra ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a szemem. Kirohantam a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat, de ez sem segített. Mintha ragasztó zárta volna össze a szemhéjamat. Apám, aki a Hádászá Egészségügyi Központ orvosa volt, azonnal az ügyeletre vitt, ahol hosszas vizsgálódás után… Tovább Vakság helyett rendezői karrier

A történetem 1972-ben kezdődik. Akkoriban elszánt, bár kissé zavarodott egyetemista voltam. Még le is tartóztattak és rövid ideig fogva tartottak, amiért apartheid-ellenes megmozdulásokon vettem részt. Emellett spirituális tanítóként is működtem és egy indiai meditációt népszerűsítettem, de érdeklődtem a zsidóság színesebb irányzatai iránt is, melyek jobban felcsigáztak, mint a bár micvám előtt kapott unalmas hittanórák. Éppen… Tovább Az indiai meditációtól a zsidó otthonig

Indiában születtem egy perzsa zsidó családban. Kétéves koromban Angliába költöztünk, majd 18 évesen férjhez mentem, és Olaszországban telepedtem le. Ott ismertem meg a Chábád moz­galmat. A Rebbével 1977-ben találkoztam, amikor a férjem, Benyamin megbetegedett. Benyamin a Távol-Keletre utazott üzleti ügyben, és amikor visszatért Milánóba, láttam, hogy valami nincs rendben vele. Azt mondta, jól érzi magát,… Tovább A Rebbe és a távgyógyítás

Rabbidinasztiából származom, így természetes volt számomra, hogy én is a rabbipályát vá­lasztom. Először az angliai Gateshead jesivában tanul­tam, majd az izraeli Kfár Chá­szi­dimban és a Mir jesivában. Ezt követően hazatértem Dél-Afrikába, és édesapám nyomdokaiba lépve én is rabbiként helyezkedtem el. Fontos volt azonban a számomra, hogy megőrizzem ideológiai függetlenségemet, eh­hez azonban anyagilag is füg­get­lenné kellett… Tovább Nukleáris reakció

Bár gyermekként vallásos nevelést kaptam, később csak világi tanulmányokat végeztem és csupán az esküvőm után kezdtem el komolyabban érdeklődni a zsidóság iránt. Egy idő után Stamford Hillbe, London egyik hászid negyedébe költöztünk a feleségemmel. A feleségem pszichológiát oktatott, én pedig zsidó történelemből és irodalomból doktoráltam. A Rebbével 1973-ban találkoztam először, amikor egy hónapot New Yorkban… Tovább A zsidóság nem nehéz!

A Massachusetts állambeli Wor­ces­terben nőttem fel. Chá­bád ál­talános iskolába jártam, így már korán megismerkedtem a hászid tanításokkal. A bár mic­vám alkalmával az egyik ta­ná­rom, Velvel Konikov rabbi el­vitt magával a Rebbéhez. Azt a ta­lálkozót sohasem fogom elfelejteni. Miután visszatértem Worcesterbe, elhatároztam, hogy a Reb­be hászidja leszek. Ez 1967-ben történt, a hatnapos háború idején, amikor a… Tovább Miért kell mindig imakönyvből imádkozni?

A Rebbének nagyon sok partnere volt a lubavicsi közösségen kívül is. Egyikük apám, Charles Batt rabbi volt. Ő a XX. század elején, Connecticutban nőtt fel és a New Haven-i jesivában tanult. A rabbidiplomáját a kor egyik legnagyobb bölcsétől, Yaakov Yitzchak Ruderman rabbitól kapta meg Clevelandben. A szüleim 1933-ban házasodtak össze és Hartfordban telepedtek le. Írószerboltot… Tovább A rabbi és tanácsadója

Dél-Afrikában nőttem fel. Szüleim, bár nem voltak vallásosak, nagyon sokat tettek a zsidó okta­tás megteremtéséért. Ők ala­pí­tot­ták az ország első zsidó is­kolá­ját. 1959-ben, nem sokkal az érettségi után, Izraelbe vándoroltam és beiratkoztam a jogi egyetemre. Eközben elkezdtem tartani a szombatot és a Tóra egyéb törvényeit. Később a Zsidó Ügynökség munkatársa lettem, ahonnan az Egyesült Államokba… Tovább A találkozó, ami majdnem fél évszázadig tartott

1929-ben születtem Chicagóban, és ott is töltöttem életem nagy részét. A Northwestern Egyetemen szereztem építész diplomát és az építőiparban helyezkedtem el. A legtöbb barátom abban az időben szovjet munkatáborokból szabadult, vagy korában a Szovjetunió keleti végére száműzték, például Üzbegisztánba, és onnan sikerült Amerikába vándorolniuk. Volt közöttük egy belzi hászid. Ő ajánlotta a figyelmembe a Lubavicsi… Tovább Zsidóság és építészet

 A negyvenes években pszichológusként dolgoztam Izraelben. Pácienseim elsősorban ho­lokauszttúlélőkből, köztük gyerekekből álltak, akik súlyos megpróbáltatásokon mentek ke­resz­tül. Sokan vélekedtek úgy, hogy nincs remény az ilyen gye­rekek szá­mára, mert túl sok szen­ve­dés­ben volt részük. Én azon­ban azt gondoltam, hogy egyetlen egy gyerekről sem szabad lemondanunk. Később a Genfi Egyetemen tanultam Carl Jung és Jean Pia­get… Tovább Mindenhonnan van visszatérés

1969-ben az Izraeli Légierőnél szolgáltam. A ‘67-es, hatnapos háborút követő nehéz időkben még a katonák élelmiszerellátása sem volt megfelelő. Emlékszem, egyszer csak megállt mellettem egy dzsip, és kiadtak belőle egy ajándékcsomagot a következő felirattal: „Boldog Purimot kíván a Lubavicsi Rebbe”. Ezen igencsak elámultam, ahogy a többi katona is. Fogalmunk sem volt róla, hogy ki is… Tovább Kinek a jobbja?

Crown Heightsban születtem, ott nőttem fel és férjes asszonyként is ott éltem. Jól emlékszem, milyen volt a városnegyed a negyvenes években és arra is, hogy milyen változások történtek, miután az előző lubavicsi rebbe odaköltözött. Joszef Jicchák Scneerson rabbi 1940-ben érkezett Crown Heights-ba, és egy korábban orvosi rendelőként használt épületben rendezte be a Chábád mozgalom főhadiszállását.… Tovább A Rebbe szívességet kér

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagyapámig, Mose Kowalsky rabbiig nyúlik vissza, aki – Varsóban fel­növekedve – a Chábád utat vá­lasztotta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­bavicsba, hogy ott egy Chábád je­sivában tanulhasson. Az ő ap­ja, vagyis az én dédnagyapám hű­séges kocki chászid volt, és hal­lani sem akart arról, hogy fia… Tovább Akit a Rebbe megvédett a chaszidoktól

1940-ben születtem az iráni Tabrizban. Reza Samiminál, a perzsa uralkodóház portréfestőjénél tanultam. Később Londonba települtem át, ahol továbbra is művészettel foglalkoztam. A zsidóság egyáltalán nem foglalkoztatott, teljesen szekuláris életet éltem. 1983-ban azonban mindez megváltozott. Londonban a lubavicsi Ruthman család szomszédai voltunk. A lakásuk egyik szobája falán függött egy kép a Rebbéről. Elhatároztam, hogy lefestem a… Tovább Jobb, mint az eredeti

1976-ban kineveztek az egyik izraeli egészségbiztosító pénztár vezérigazgatójának. Munkám során meghívtak az Egyesült Államokba, hogy az izraeli egészségügyi ellátórendszerről tartsak előadást. Az útra a feleségem is elkísért. New Yorkban találkoztunk egy régi barátunkkal, az izraeli Védelmi Minisztérium képviselőjeként dolgozó Joszi Ciechanoverrel. Ő felajánlotta, hogy megszervez egy találkozót a számunkra a Lubavicsi Rebbével, amit örömmel el… Tovább Holisztikus szemlélet

A hetvenes években kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal, amikor a Rebbe küldöttei, Mendel Lipskar rabbi, Sha­lom Ber Groner rabbi és Yossi Goldman rabbi eljöttek Yeo­villbe, a dél-afrikai Johannesburg egyik elővárosába, ahol ak­kor éltem. A hippi korszak végének gyermeke voltam, én is az élet nagy kérdéseire kerestem a választ. Ezt a Chábádban találtam meg, a hászid… Tovább A Rebbe áldásával Nelson Mandeláért

Melbourne-ben nőttem fel, majd az Egyesült Államokba utaztam, hogy jesivában tanulhassak. 1968-ban megházasodtam, majd a Rebbe utasítására Worcesterbe költöztünk. A feleségem egy iskolában helyezkedett el, én pedig felnőttoktatással és fiatalok informális oktatásával kezdtem foglalkozni. Ezen felül haszid filozófiát is oktattam Boston különböző egyetemein. 1970-ben megüresedett egy állás az ausztráliai Oholei Yosef Yitzchak lubavicsi iskolában. A… Tovább Ideiglenes állandóság

1975-ben, húsz éves koromban az a szerencse ért, hogy megismerkedtem a Rebbe küldötteivel, akik a kaliforniai Lomitában szolgáltak: Benzion Friedman rabbival és feleségével, Estherrel. A találkozás megváltoztatta az életemet. Tősgyökeres reform családban nőttem fel. Azért tősgyökeres, mert a dédszüleim még az eredeti, németországi reformmozgalom tagjai közé tartoztak. Nagyon kevés zsidó hagyományt kaptam az apámtól, aki… Tovább A Rebbe tábornokai