Vegyes

„Csak egy szakállas zsidó a sok közül…”

  Szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok haszid. A családom Litvániából származik, hagyományaink a mitnágéd irányzathoz kötnek, hiszen őseim a haszid mozgalom ellenzőihez tartoztak. Édesanyám a litvániai Kovnóban születetett, édesapám a lengyelországi Lomzában. Ő a híres szlobodkai jesivában tanult, ami a háborút megelőző években Kovnó egyik külvárosában működött. Édesapám az első világhá­bo­rú alatt, 1916-ban települt át […]

Bővebben »

A Szovjetunióból menekült lány esete

Tziporah Edelkopfnak hívnak. 1959-ben születtem a szov­jet­uniói-beli (ma ukrajnai) Harkovban. Édesanyám lubavicsi csa­ládból származott, apám azon­ban nem, és – bár betartot­tuk a Tóra parancsolatait – egész gyerekkoromban nem volt kapcsolatunk a Chábáddal. Akkoriban nagyon nehéz volt a Szovjetunióban kóser háztartást vezetni, ezért igen ritkán ettünk húst. Egyszer egy héten, vasárnaponként a szüleim egy élő csirkét […]

Bővebben »

A haszidok Vörös-tengere

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagy­apámig, Mose Kowalsky rab­biig nyúlik vissza, aki – Varsó­ban ne­velkedve – a Chábádot válasz­totta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­ba­vicsba, hogy ott egy Chá­bád je­sivában tanulhasson. Az ő apja, vagyis az én dédnagyapám hűséges kocki haszid volt, és hallani sem akart arról, hogy fia ne […]

Bővebben »

A Rebbe gyásza

  Az 1930-as években, egy amerikai kisvárosban születtem, ahol az osztályban én voltam az egyedüli zsidó. A családunk nagyon vallásos volt. Anyám és apám is igen aktívak voltak a zsidó közösségben. Apám kora reggel már Talmudot tanított a közeli zsinagógában, s csak ez után ment munkába: szárazáruval házalt. Az 1930-as, ’40-es években ez volt az […]

Bővebben »

A Rebbe jóslata

  Izraelben születtem, de hatéves ko­romban a szüleimmel az Egye­­sült Államokba költöztünk, és Brooklyn Crown Heights ne­vű részében telepedtünk le. Ebben az időben még nem voltunk kapcsolatban a Chábáddal, de apám néha az Eastern Parkway 770-es épületében imádkozott, a Chábád központban. Első találkozásom a Rebbével pont akkor történt, mikor elvállalta a mozgalom vezetését. Emlékszem, apámmal […]

Bővebben »

Hétköznapi és sábeszi angyalok

  Mielőtt elmesélném találkozásomat a lubavicsi Rebbével, szeretném kifejezni a hálámat, hogy ezt most megtehetem. Ötven éve várok rá, hogy megoszthassam a történetem, úgyhogy ez is híven mutatja, hogy sosem szabad feladni a reményt, bármire is vágyunk az életben. Yonasan Wienernek hívnak. Ausztráliában, Melbourne-ben születtem, később egy ideig New Yorkban éltem, most meg Jeruzsálemben élek […]

Bővebben »

Hogyan nevettette meg a Rebbe az anyámat?

  Bronxban nőttem fel, egy vallásos családban. Habár szüleim egyik haszid csoporthoz sem kötődtek, a helyi zsidó általános iskolába küldtek tanulni, amit a Chábád működtetett. Nem sokkal ez után iskolát váltottam és a brooklyni Chábád jesivába iratkoztam át. Ekkoriban az volt a szokás, hogy a jesiva tanulói születésnapjukon személyes meghallgatásra mentek a Rebbéhez. Emlékszem, hogy […]

Bővebben »

Rebbe az apartheid-ellen

Adeena Singernek hívnak. Dél-Afrikában, Johannesburgban nőt­tem fel, ahová szüleim 1965-ben emigráltak, és ahol apám, Nachman Bernhard rabbi nyitotta meg az első ortodox elemi iskolát. Apám Chábád haszid volt, így állandó kapcsolatot tartott fenn a Rebbével. Bár én még kicsi voltam és nem ismertem tanításait, tudtam, hogy a Rebbe törődik velem, így én is törődtem vele. […]

Bővebben »

A Rebbe nem beszélt a levegőbe

Chaim Brovendernek hívnak. Brooklynban születtem, 1941-ben, mikor az a zsidó élet nagy központja volt. Általános iskolába és gimnáziumba is a mo­dern ortodox Flatbush je­si­vába jártam, majd a Yeshiva Uni­ver­sity-n folytattam a tanulmányaim, itt avattak rabbivá is. 1965-ben, miután megházasodtam Izraelbe alijáztam. Ott a Héber Egyetemen folytattam a tanulást, sémi nyelvekből doktoráltam. Izraelben úgy éreztem, elmerülök […]

Bővebben »

A Rebbecen kedvenc „unokahúgai”

  Nashville-ben nőttem fel, Ten­nes­see-ben. Édesapám az or­vosi egyetemre járt, s később itt is praktizált háziorvosként. A családom itt lépett először kapcsolatba a Chábáddal. 1977-ben Crown Heightsbe utaztunk az őszi nagyünnepekre. Ekkor – Smini áceret ünnepén – kapott a Rebbe szívrohamot. Hatalmas felbolydulás kerekedett az Eastern Parkway 770 számú épületének Chábád zsinagógájában. Az emberek kiabáltak, […]

Bővebben »

Miért tartanak fárbrengent minden hónap végén a lubavicsiek?

Az 1940-es évek elején – 15-16 éves lehettem – költöztünk a csa­ládommal Coney Island-ról Crown Heights-be. Ezt nem a Chábád központ közelsége miatt tettük – nem voltunk lu­ba­vicsiak, így ez nem jelentett kü­lönösebb vonzerőt számunkra. Valójában ekkor még kevés lu­bavicsi élt Crown Heightsben, de ott élt az előző Rebbe, Joszéf Ji­chák rabbi és épp akkor […]

Bővebben »

Üzleti tanácsadás az üzletembernek

Első, 1966-os találkozónk előtt semmilyen kapcsolatom nem volt a Rebbével. Akkoriban ko­moly nehézségekkel kellett szembenéznem az üzlettársam váratlan és tragikus halála miatt. Már addig is sokat hallottam a Rebbéről, így amikor egy barátom azt tanácsolta, hogy beszéljek vele a problémámról, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Londonból – ahol akkoriban könyvelőként dolgoztam– New Yorkba repültem. Hajnali kettőre […]

Bővebben »

Az otthon melegének titka

  Masha Lipskar a nevem. 1949-ben születtem, Brooklyn­ban. Négyéves voltam, mikor szüleimmel Philadelphiába költöztünk, ahol édesapám még az előző Rebbe kérésére vállalta el a Bais Yaakov szeminárium igaz­gatói posztját. A gimnázium után újságírónak akartam tanulni, de a szüleim úgy vélték, ez nem illendő foglalkozás. Édesapám konzultált a Rebbével, aki a Crown Heights-i, Bais Riv­kah-t javasolta […]

Bővebben »

Nem baj, ha nem lubavicsi, csak legyen

  Moshe Salzbergnek hívnak. Portugáliában nőttem fel, Lisszabon városában, ahol szüleim a háború éveit töltötték. Gimnázium után New Yorkba mentem tanulni a Yeshiva University-re, és a brooklyni Politechnic Institute-ba. Ezt követően megházasodtam, majd Montreálba költöztem, hogy mun­kát találjak. Már közel ötven éve, hogy itt élek, s ez idő alatt ré­sze lettem az itteni zsidó közös­ségnek […]

Bővebben »

Hogyan mentett meg a Rebbe egy lányt a rossz házasságtól?

  Leah Rivka Arkushnak hívnak. Angliából származom, Stam­ford Hill-en töltöttem a gyerekkoromat Bár szüleim nem vol­tak vallásosak, hosszas unszolás után sikerült elérnem, hogy Chábád iskolába írassanak be tanulni. Iskolás éveim alatt édes­apám súlyos autóbalesetet szen­vedett. Elhúzódó rehabilitá­ció­ja idején édesanyám volt az egyetlen pénzkereső a családban. Ez mindannyiunknak rengeteg küzdelmet okozott. Egyszer az iskolaigazgató, D. Sufrin […]

Bővebben »

Egyetem a semmi közepén

  Menachem Alexenbergnek hív­­nak. Orlandóban nőttem fel. Egyetemi éveimet a Queens Col­lege-ban, a Yeshiva University-n és a New York University-n, töltöttem. Utóbbiban tudományközi doktorátust szereztem a mű­vészetek, tudományok és pszi­chológia területein. Először 1962-ben találkoztam a Rebbével. Nagyon emlékezetes beszélgetésem volt vele. A művészetek, a tudomány, a technológia és a judaizmus találkozási pontjait elemeztük. Később ez […]

Bővebben »

Mit adott a Chábád a Harvardnak?

  1951-ben találkoztam először a Rebbével. Ez közvetlen az után volt, hogy elfogadta a Chábád mozgalom vezetését, és a Rebbeséget. Ekkor a Yeshiva University középiskolájának, a Brooklyn Talmudic Academynak voltam a tanulója, ami a Bedford Avanue és a President Street sarkán volt. Ezekben az években a legjobb barátomat Tzvi Gronernek hívták, aki a Rebbe titkárának, […]

Bővebben »

A Rebbe telepatikus képességei

  1974-ben, a Rebbe küldöttjeként érkeztem a Massachusetts ál­lam-beli Amherstbe, ahol sikerült létrehoznom egy Chábád-há­zat a Massachusetts-i egye­tem kampuszán. Akkoriban még a Chábád-ház kifejezés messze nem volt annyira is­mert, mint manapság, így szerettem volna megnyitóként valami nagy ese­ményt, valamit, amire minden­ki felfigyel. Elhatároztam, hogy szervezek egy koncertet a művészeti központban, amit nem sok­kal azelőtt nyitottak […]

Bővebben »