10. 📖 XXVI. – Rabbik, bírák, próféták

Bírák és rabbik – A szóbeli tan hiarerchiája és szerkezete

Bírák és rabbik

A szóbeli tan hiarerchiája és szerkezete

 

Köves Slomó

A magyarázat szükségessége

Annak ellenére, hogy a zsidó vallás felfogása szerint a Tóraadás isteni megnyilatkozásának pillanatától fogva a Tóra törvényeinek hitelességéhez nem fér kétség, és elképzelhetetlen az ember általi változtatás a Tóra törvényein, mégis az emberi racionális gondolkodás és az annak segítségével tett következtetések az Írott Tan megszületésével egyidős, létfontosságú alkalmazások. Mint minden jogrendszerben a jogalkotó – a mi esetünkben Isten

– nem írja és nem is írhatja le az összes lehetséges precedenst, hanem általános irányvonalakat ad meg, melyeket „a törvényhozónak” – a mi esetünkben a törvényt tanulmányozó bölcseknek, rabbiknak – kell az egyes precedensekhez igazodva szabályokká alakítani. Különösen így van ez a gyakran szűkszavú Tóra esetében. A Tóra nem egy helyen tömör és elvont törvényeit kénytelenek vagyunk magyarázni, ha azt a gyakorlati életre va- lóban kiterjedő szabályozássá akarjuk tenni. Ahhoz például, hogy a „Ne dolgozz szombaton” parancs valós alkalmazható gyakorlattá legyen, fontos meghatároznunk, hogy a Tóra szerint mi a munka. A Törvény alkalmazásához szükséges értelmezés és a le nem írt részletek kikövetkeztetése adja a Szóbeli Tan szükségességét és tartalmának gerincét.

 

Az értelmezők

A Tóra magyarázása és értelmezése a Tannal foglalkozó rabbik és bölcsek feladata, amiként a Tóra is mondja: „Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a helyről, melyet kiválaszt az Örökkévaló; és őrizd meg, hogy cselekedjél aszerint, amire téged tanítanak. A tan szerint, melyre téged tanítanak, és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.” A Tan magyarázásának és a törvénykezés jogrendszerének szükségeségét már Jitro történetéből is tudjuk. Jitro – Mózes apósa – nem sokkal a Szináji Kinyilatkoztatás után látogatást tesz a zsidóknál, és azt látja, hogy az egész nép ügyes-bajos dolgaival, peres ügyeivel egyedül Mózes foglalkozik. A dolog szervezeti lehetetlenségét felismerve Jitro rámutat: „El fogsz lankadni te is, meg a nép is, mely nálad van, mert túlságos nehéz a dolog neked, nem bírod azt végezni egyedül.”219 Mózesnek azt ajánlja, hogy válasszon bírákat, akik „tegyenek törvényt a nép között minden időben”, hozzá pedig csak a „nagy ügyeket” hozzák. A bírák rendszerét később maga Isten erősíti meg, mikor azt parancsolja Mózesnek, hogy „Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a Gyülekezés Sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van, és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne viseld te magad.” A Talmud szerint ebből alakul ki a zsidó jogrendszer legfelsőbb fóruma a 71 tagú legfelsőbb bíróság, a Szánhedrin. A bíróságok és törvénykezési intézmények létrehozatalát a Tóra explicit egy másik helyen is megszabja: „Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban, melyeket az Örökkévaló, a te Istened ad neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igazságos ítélettel.” Kialakul a zsidó törvénykezés, és törvényértelmezés komoly rendszere, amely a racionális érvelésen, és az isteni akarat Bibliából kikövetkeztethető igazságának megtalálásán alapszik. Az a törvénykezés, amelyben mindig végül a többség elve dönt,223 így téve a törvényt mindenki számára kötelezővé.

A megkérdőjelezhetetlen Írott Tan mellett tehát szükség van a törvényt értelmező Szóbeli Tanra is. Jóllehet mindkettő ugyanazon Tóra szerves ré- sze, a hierarchikus különbség megmarad, ami – egészen a II. Jeruzsálemi Szentély lerombolásáig és a zsidó nép végső diaszpórába kerüléséig – ab- ban is megmutatkozik, hogy a Szóbeli Tan, miként nevében is benne van, nincs papírra vetve.

 

A Szóbeli Tan három összetevője

A Szóbeli Tan eddig taglalt jellemzője az Írott Tan értelmezése volt. Van azonban a Szóbeli Tannak két további alkotó eleme: a hagyomány és a rabbinikus rendeletek.

Összefoglalva tehát a Szóbeli Tan három részre osztható: 1. az Írott Tan értelmezése, 2. a hagyomány útján fennmaradt mózesi törvény és 3. a nemzedékenként hozott rabbinikus rendeletek.

Részletesebben:

  1. Az Írott Tan értelmezése: A Tóra szövege szent és megfogalmazásában minden betűnek megvan a maga helye, nincsenek benne véletlen nyelv- tani hibák, tartalmi hiányosságok vagy ellentmondások. Ebből kifolyólag a Tóra szövegéből – az első olvasatra nem is észlelhető – részletekre következtethetünk racionális úton. A racionális következtetéseknek is megvannak a maguk keretei és szabályai. Van ugyanis 13 logikai szabály, melyeknek alkalmazása a szöveg értelmezésében m Ezek a szabályok a szöveg „használati utasításaiként” alkalmazandóak.

Ilyen logikai szabály például a „könnyebbről nehezebbre” való következtetés elve: A Tóra semmit sem ír fölöslegesen. Elég egy „könnyebb dolgot” megtiltania, hogy a „nehezebb” (súlyosabb) tilalomra következtetni tudjunk. Például a tiltott nemi kapcsolatok terén a „Fiad leányának vagy leányod leányának szemérmét föl ne fedd …”, amelyet a Tóra kimondottan említ, ellentétben a „fiaddal” vagy „lányoddal”, amit a bölcsek a fenti elv alapján következtetnek.

  1. A Mózesi hagyomány (יניסמ השמל הכלה): Az Írott Tanból kimaradt, de szájhagyomány útján fennmaradt Mózesi törvények, melyeknek hierarchikus elhelyezkedése egy szinten van a Tórában leírt, vagy a szövegből kikövetkeztetett szabályokk Magából a Tórából tudhatjuk, hogy léteznek olyan részletei a Tórának, melyeket Mózes megkapott Istentől, de valamilyen oknál fogva nem írt le. A Deuteronómiumban utal erre Mózes, amikor azt mondja, „akkor vághatsz marhádból és juhaidból, melyeket az Örökké- való neked ad, úgy amint én neked parancsoltam….” Ebből egyértelműen kiderül, hogy Mózes meghatározta a kóser vágás ma is ismert részletes szabályait, ugyanakkor az írott szövegben a szabályokat sehol sem találjuk.

A Mózesi hagyomány általában nem teljesen ismeretlen fogalmak egészét hagyja meg, hanem inkább a szövegben említésre kerülő, de nem kifejtett törvények részleteinek meghatározásában segít. Ilyen például a tfilin parancsa, amelyet a Biblia négy helyen is említ, mint a fejre és kézre tekerendő jelet, de részleteit nem fejti ki. Ezzel együtt a tfilin készítésének és előírásainak szabályai nagymértékben Mózesi hagyományként maradtak ránk.

  1. A rabbinikus rendeletek: A Tóra felhatalmazza az egyes nemzedékek bölcseit, hogy az aktuális társadalmi, erkölcsi viszonyoknak megfelelően

„védőgátat emeljenek” a Tóra törvényei köré. E védő intézkedések értelme a tórai szabályok megszegésének megelőzése. Ez a harmadik kategória, az előzőekhez hasonlóan a Szóbeli Tan része, de hierarchikus alsóbbrendűsége a fentiekhez képest karakterisztikusan hangsúlyozott. A zsidó jogban állandóan visszatérő fogalom a mideorájtá (אתיירואדמ), és a miderábánán (ןנברדמ) – a „tórai törvény” és a „rabbinikus törvény” – meghatározás, amely természetesen nem a rabbinikus szabályok kevésbé kötelező voltát jelenti, hanem csupán a súlyponti különbséget hangsúlyozza. Ezzel az állandó hangsúllyal tudunk megfelelni annak a bibliai törvénynek is, miszerint „ne adj hozzá, és ne végy el belőle”, ugyanis a rabbik törvényei nem a 614. parancsolatként jelennek meg, hanem mint a 613 parancsolat egyikét szolgáló, betartását könnyítő védőintézkedés.

Példa erre a szombati mukce tilalom, amely – a szombati munkatilalom megszegésének megelőzéseként – elsősorban a szombaton tiltott munkákra rendeltetett használati tárgyak mozgatását tiltja.

A Szóbeli Tan főszereplője mindhárom kategóriában nem a leírott szó, hanem a bölcs, az ember által kikövetkeztetett, átadott vagy meghozott tör- vény. Honnan merítik a bölcsek autoritásukat arra, hogy feltételezzék jogo- sultságukat ezeken a területeken? A Biblia ezekre a következő mondatban teljesen egyértelműen rámutat erre:

„Ha nehéz lesz neked valami az ítélkezéshez, vér és vér között, jog és jog között, sérelem és sérelem között, bármely pörös ügy kapuidban, akkor kerekedj föl és menj el arra a helyre, melyet ki- választ az Örökkévaló, a te Istened. És menj el a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg, hogy tud- todra adják az ítélet igéjét. Te pedig cselekedjél amaz ige szerint, amelyet tudtodra adnak arról a helyről, melyet kiválaszt az Örök- kévaló; és őrizd meg, hogy cselekedjél mind aszerint, amire téged tanítanak. A tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.”

Ha a szöveget jobban szemügyre vesszük, akkor azt vehetjük észre, hogy e parancs nem csak általánosságban véve ad felhatalmazást a Böl- cseknek, hanem részletesebb fennhatóságot is meghatároz számukra. Az idézetben ugyanis három hasonló kifejezés ismétlődik: „A tan szerint, melyre téged tanítanak, … melyet neked mondanak, melyet tudtodra adnak.” Ez a három kifejezés a Szóbeli Tan feljebb részletezett három tartalmi elemére utal. A tanítanak kifejezés azokra a szabályokra vonatkozik, amelyeket a Bölcsek elővigyázatosságból hoznak, védve a törvény épségét. A mondanak a Tóra szövegéből kikövetkeztetett szabályokra utal. A tud- todra adnak, pedig azokat a törvényeket takarja, amelyek a szájhagyomány útján maradnak fenn.

 

 

 

 

 

  • Küldés emailben

Fejezetek