Közösség, szakmai tudás és zsidó értékek találkoztak az EMIH Szülők Klubjának gálaestjén, ahol a gyermeknevelés legmélyebb kérdései kerültek fókuszba.
Második alkalommal rendezte meg gálaestjét az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség Szülők Klubja a Zsilip központban, azzal a céllal, hogy megerősítse a szülőket: nincsenek egyedül a nevelés kihívásaival. Az est előadói, szakemberek és rebecenek abban segítettek, hogyan lehet egyszerre szeretetteljesen, tudatosan és a zsidó hagyományokra építve kísérni a gyermekeket saját útjukon.
Radziner rebecen köszöntötte a megjelenteket
Az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség Szülők Klubjának célja, hogy segítséget nyújtson az „egyszerű embereknek”, hogy szuper szülővé váljanak. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Radziner Chaya a Zsilip központban rendezett második gálaestet. Éppen egy esztendővel azután, hogy a megelőzőt megrendezték.
A rebecen, aki maga is több gyermek édesanyja azt várta a rendezvénytől, hogy közösséget teremtsen, ahol megoszthatják gondjaikat, sikereiket, s a szakmai előadások révén erőt merítve térhessenek haza. Teli motivációval, de azzal a tudattal, hogy bizony fognak még hibázni is, de a lényeg, hogy nem szabad feladni.
Köszönetet mondott a klub megálmodójának, az est háziasszonyának, megszervezőjének, Glitzensten Sosi rebecennek. Sosi kilenc gyermek édesanyja, a Bét Menáchem oktatási és nevelési központ igazgatóhelyettese, aki rabbi férjével a Zsilipet vezeti. Az est „főszereplői” maguk a szülök voltak, akiket, Radziner rebecen szavaival az Örökkévaló megajándékozott egy vagy több gyermekkel.
Szamosi Éva a szakmát az élettapasztalatával egészítette ki
Az esten, a hallgatóság soraiban helyet foglaló szülök – köztük számos nagycsaládos rabbi és rebecen – nagy érdeklődéssel várta dr. Szamosi Éva gyermek- és felnőtt pszichoterapeuta előadását arról. hogyan is adhatjuk át értékeinket gyermekeinknek.
A szakértő elárulta, hogy az ő gyermekei, ha úgy tetszik már nem fiatalok, 51 és 58 évesek. De jól emlékszik arra, hogy nem volt könnyű számára sem kezdő, tapasztalatlan anyukának lenni, de hálát adott az Örökkévalónak, hogy férjével egyetemben jól kiállták ezt a próbát.
Nincs rossz gyermek, vagy rossz szülő
Ehhez, mint Szamosi Éva utalt rá, nagy erőt adott az áldott emlékű utolsó, hetedik, lubavicsi rebbe Menáchem Mendel Schneerson tanítása:
„A rossz nem egy önálló, létező entitás vagy erő, hanem csupán a jó hiánya vagy elrejtettsége. Nincs saját léte, és szerte foszlik a jóság kisugárzásának a fényében.”
Ez a szakpszichológus értelmezése szerint azt jelenti, hogy nincs rossz gyermek vagy rossz szülő. Hiányok persze vannak, s az a tapasztalat, hogy amit a szülők kaptak azt adják tovább. Sokan közülük traumatizáltak, mert képtelenek a gyengédséget gyermeküknek átadni. De a következetességet, a biztonságos kötődést, kapcsolatot sem, pedig nagyon szerették volna!
Egy módszer a gyermekekre hangolódásra
Talán a legfontosabb, hogy a szülők képesek legyenek, már csecsemőkortól ráhangolódni arra, amit gyermeke szeretne, ami a vágya. A szakember azt javasolta, hogy ilyenkor az úgynevezett jelölt tükrözést (angolul: marked mirroring) célszerű alkalmazni, ami Gergely György és Watson által kidolgozott fogalom, és amely a korai érzelemszabályozás és a szelf (énkép) kialakulásának kulcsfontosságú mechanizmusa.
A lényege, hogy a szülő nem csupán érzelmileg hangolódik rá a csecsemőre, hanem egyfajta „stilizált” vagy „eltúlzott” módon adja vissza a gyermek érzelmi állapotát. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a szülő az arckifejezésével és hanghordozásával nem mást jelez, mint, hogy „értem, amit érzel, de ez a te érzésed, nem az enyém”.
Ez segít a gyermeknek elhatárolni a saját belső állapotait a külvilágtól. Vagyis, ha a baba azt tudatja, hogy valamiben hiányt szenved, például éhes, akkor az édesanyjának azt kell tudatnia, hogy bár őmaga nem az, de mégis megérti gyermeke helyzetét, és segít is rajta. A folyamat során a csecsemő megtanulja azonosítani és megnevezni saját érzelmeit, ami a későbbi mentalizációs képesség (mások és önmagunk lelki állapotainak megértése) alapja.
Viszont, ha tükrözés nem „jelölt” (például a szülő maga is valódi pánikba esik a baba sírásától), az fokozhatja a gyermek szorongását, mert nem kap külső segítséget az érzelem „megemésztéséhez”. Amikor ez elmarad, azt a szakirodalom jelöletlen tükrözésnek tekinti, mert a szülő túl realisztikusan veszi át a baba negatív érzelmét. Így a gyermek azt hiheti, a saját belső feszültsége „megfertőzte” a szülőt, ami gátolja az érzelemszabályozás fejlődését. Tán még ennél is nagyobb baj az úgynevezett inkongruens tükrözés, amikor a szülő tévesen vagy eltorzítva tükrözi az érzelmet (például a dühre mosollyal válaszol), ami zavart okozhat az énfejlődésben.
A gyermeknevelés és tu bisvát kapcsolata
Sajátos módon kapcsolódott Szamosi Éva nagy tetszéssel fogadott előadásához Baruch Oberlander rabbi. A Szülők Klubjának rendezvénye egybeesett tu bisvát előestéjével. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a zsidóságban, ha ünnepelünk valamit, akkor mindig arról is szólni kell, hogy ez milyen útmutatást ad az élethez. Itt az első dolog az, hogy ha a fákat figyeljük, akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a gyökér milyen nagy mértékben fontos.
Ha a gyönyörű szép fának elpusztul a gyökere, akkor el fog pusztulni. A gyerekek nevelésénél is nagyon fontos a gyökér. Ha csak a virágzásra, a gyümölcs érésére koncentrálunk az kevés. Ha nincs gyökér, a fa nem tud táplálkozni, ilyenkor nem lesz sem virág, sem gyümölcs. Számunkra a zsidóságunk ad kellő erőt és biztonságot. Ha viszont kevés a gyökér, akkor egy vihar könnyedén kidöntheti még a gazdagon termő fát is.
Ha pedig egy fiatal fát ültetünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt egyenesen tegyük, mert a ferdén ültetett fa kevésbé életképes.
A gyermekek nevelésénél is ezt kell figyelembe venni, meg azt is, hogy miként a fiatal, pár centis átmérőjű fából is csak akkor nő előbb-utóbb terebélyes lombozatú, ha vigyázunk arra, hogy már a kis sebeket is meggyógyítsuk, ugyanígy kell eljárni a gyermekek „kis sebeinél” is, mert ezzel a fejlődését biztosítjuk.
Hurwitz rebecen a sajátjai mellett több ezer másik gyermekkel is foglalkozott
Majd a szülök, a gyermekeik korosztályának megfelelő kis csoportokba gyűlve szakavatott vezetéssel kérdéseiket felvetve kaptak tanácsokat nevelési gondjaik orvoslására. Ezek közül kiemelkedett az, amelyben Hurwitz Dvora Lea rebecen, a frissen megjelent könyve kapcsán arról beszélt, hogy az évtizedek alatt, a sajátjai mellett több ezer gyermekkel volt módja foglakozni. Kiemelte az egyéni út keresésének jelentőségét.
Tanítása szerint minden gyermeknek megvan a maga egyedi feladata a világon, és a szülő dolga nem az irányítás, hanem a támogató kísérés. A gyerekek nem a szavainkból, hanem a tetteinkből és az érzelmi állapotunkból tanulnak a legtöbbet.
A zsidó vallás a gyermeknevelésben nem csupán hitelvek átadását jelenti, hanem egy olyan életmódot és értékrendet, amely a gyermek egyéniségére és a család érzelmi biztonságára épít. A rebecen kiemelte a „pillérek” szerepét. „Neveld az ifjút a maga útja szerint”. Ez azt jelenti, hogy a nevelésnek alkalmazkodnia kell a gyermek egyedi képességeihez és jelleméhez, nem pedig egy sémát ráerőltetni.
Az erősségekre építkezzünk
A zsidó pedagógia egyik alapvetése, hogy a gyereket nem abból kell „korrepetálni”, amiben gyenge, hanem abban kell támogatni, amiben tehetséges.
A szülői minta ereje: a vallás szerepe itt a hitelességben rejlik. A gyerekek nem a szabályokat tanulják meg, hanem azt az érzelmi viszonyulást, ahogyan a szülő megéli a hagyományokat. Hurwitz Dvora szerint „csak az tud adni, aki kap”, tehát a szülőnek is gondoznia kell saját lelki békéjét, hogy adni tudjon.
A rebecen felidézte a Példabeszédek könyvének 22. fejezetében található 6. versét: „Neveld az ifjút a maga útja szerint, még mikor megvénhedik is, nem távozik el attól.”
A fotókat Tyukodi László készítette.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.