Egy regény apró jelenete meglepő kérdést vet fel: vajon tényleg megkérhet egy ortodox zsidó család egy zsidó gyermeket, hogy szombaton felkapcsolja a villanyt?
Az irodalom gyakran közelebb hozza hozzánk a történelmet és a vallási világokat, de mi történik akkor, ha egy apró részlet nem egészen stimmel? Egy olvasói kérdés nyomán Oberlander Báruch rabbi utánajárt, mit mond a zsidó vallásjog egy látszólag hétköznapi, mégis érzékeny, sábeszi témáról.
Villanykapcsolás szombaton, mítosz vagy félreértés?
Egy megragadó történet, egy nyolcéves kisfiú, és egy különös feladat: péntek esténként felkapcsolni a villanyt a szomszédos ortodox családnál. Első olvasásra talán jelentéktelen epizódnak tűnik, valójában azonban komoly vallásjogi kérdéseket vet fel.
A zsidó hagyomány szerint a sábesz, vagyis a szombat a pihenés és a megszentelt idő ideje. Ennek részeként szigorú szabályok vonatkoznak arra, milyen tevékenységek végezhetők és melyek tilosak. Az elektromos eszközök működtetése, így a villany felkapcsolása is a tiltott munkák közé tartozik.
Innen adódik a kérdés: ha egy vallásos zsidó nem kapcsolhat villanyt, megkérhet-e erre mást?
Nem csak az számít, ki teszi, de az is, kit kérnek meg
A válasz röviden: nem. A zsidó vallásjog, a háláchá szerint nemcsak az a tilos, hogy valaki maga megszegje a szombatot, hanem az is, hogy erre egy másik zsidót kérjen meg, még akkor is, ha az illető gyermek vagy nem vallásos.
Ez az elv több forrásból ered, köztük a Tórából is, és a későbbi vallásjogi művek részletesen tárgyalják. A Sulchán áruch például egyértelműen kimondja: ha valaki szombaton tiltott munkát végez, annak eredményét nem szabad élvezni – bizonyos esetekben még szombat után sem.
Mi a helyzet a „szombati nem-zsidóval”?
Sokan hallottak a „szombati nem-zsidó” (köznyelvben: sábesz goj) fogalmáról. A valóság azonban árnyaltabb. A háláchá alapvetően azt is tiltja, hogy nem-zsidót kérjünk meg szombatszegő munkára. Csak kivételes esetekben, például betegség vagy egy fontos vallási parancsolat teljesítése érdekében engedélyezett az ilyen kérés.
Sőt, a szabály itt még szigorúbb: ha egy nem zsidó végzi el a munkát kérésre, az abból származó haszon felhasználását is korlátozzák, gyakran még a szombat kimenetele után is.
Akkor mi történhetett a könyvben?
Két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a jelenet egyszerű félreértés. Lehet, hogy a kisfiú nem szombaton, hanem még pénteken, a szombat bejövetele előtt segített a családnak a lámpák előkészítésében.
A másik lehetőség kevésbé megnyugtató: a történet egy hibás gyakorlatot tükröz, amely vagy a szerző, vagy a fordítás során került a szövegbe. Az ilyen pontatlanságok nem ritkák, különösen akkor, ha a szerző vagy a fordító nem jártas mélyebben a vallási előírások világában.
Apró részlet, nagy jelentőség
Ez az eset jól mutatja, mennyire fontos a kulturális és vallási hitelesség, különösen olyan történeteknél, amelyek valós közösségek életét próbálják bemutatni. Egyetlen mondat is elég ahhoz, hogy félreértések szülessenek.
Az olvasó kérdése tehát nemcsak jogos, hanem rámutat valamire, ami túlmutat az adott könyvön: a hagyományok pontos ismerete nélkül könnyen elmosódik a határ valóság és fikció között.
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.