Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy a támuz 17. és áv 9. között megtartott, a Szentélyekre emlékező három gyászhétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás, elsősorban pedig a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszok tanulmányozása. A Rebbe javaslatának megfelelően sorozatunkban a három gyászhét alatt azt a három épületet mutatjuk be, amely ezt az örök Szentélyt megelőzte: a pusztai sátorszentélyt, azaz a miskánt, valamint az első és a második jeruzsálemi Szentélyt.

A sorozat előző részei itt olvashatók

A Miskán

Takaróktól a frigyládáig: így nézett ki a pusztai szentély

Mindenből a legjobbat: bőkezű volt a király a Szentély építésénél

Slomó király hozta létre Isten Hajlékát a fizikai világban

A második Szentély legszentebb helyisége üres volt

A második Szentélyt a zsidó történelem legnagyszerűbb építtetője, Heródes (héberül Hordosz) építette át. Heródes a rómaiak helytartójaként uralkodott Izrael fölött a polgári időszámítás kezdete előtti évszázadban. I. e. 72-ben született és nagyjából hetvenéves korában hunyt el. Emberként szégyenletes tetteket vitt véghez, brutális, kegyetlen uralkodó volt, aki hidegvérrel gyilkolt és gyilkoltatott. Saját családjának számos tagját megölette, sok vallási vezetőt tetetett el láb alól, ám nagyszabású építkezéseinek romjaiban is grandiózus maradványait napjainkig csodálhatjuk.

Heródes, ahogy mondani szokás, jó helyen volt jó időben, és számító politikájával úgy helyezkedett, hogy az adott helyzetből a lehető legtöbbet tudja kihozni. A kereskedelem virágzott és rengeteg pénzt hozott, emellett óriási adókat vetett ki alattvalóira és az így szerzett vagyont nagyszabású építkezési projektjeibe forgatta. Mániákusan építkezett, és tevékenysége nyomán olyan, máig is látványos emlékek születtek, mint a kéjszáriai (Caesarea) kikötő, az ősapák hevroni barlangja fölé emelt épület, a Herodion vagy a Küprosz. Kádjait szentföldi alabástromból készíttette, építkezéseihez a legdrágább alapanyagokat használta fel.

Leghatalmasabb és leginkább ambiciózus vállalkozása mind közül a második Szentély felújítása volt, melynek keretében megnövelte a Templom-hegy területét és a kiszélesített mesterséges fennsík megtartására támfalakat emelt. E munkálatok eredménye a mai Siratófal, mely a heródesi épületkomplexum hatalmas, ötszáz méter hosszú nyugati támfalának része volt egykor. A Siratófalon kívül még két részlet látható ma az egykori falból, az egyik a Kotel hákátán, vagyis a „kis siratófal” a jeruzsálemi Óváros muszlim negyedében, a másik pedig a Siratófaltól délre eső szakasz. Előbbi a Siratófaltól néhány percnyi sétára van, az előtte levő kis tér nem alkalmas nagyobb tömeg befogadására, de csöndes elmélyülésre megfelelő helyet biztosít, ráadásul itt állva éppen az egykori Szentély helyével szemben lehet imádkozni.

A Siratófal kistestvére: a Kis Kótel

Jeruzsálem óvárosának zegzugos utcáin járva az ember gyakran döbben rá, hogy teljesen véletlenül valami nagyon jelentős helyre érkezett. A város egyik ilyen rejtett kincse a Siratófal kistestvére, a Templom-hegy oldalában húzódó Kis Kótel. Mi is a Siratófal? Az egyik legismertebb és legszentebb zsidó vallási helyszín a világon a jeruzsálemi Siratófal, héberül a Kotel Hámáárávi, azaz … Olvass tovább

A nyugati fal hosszában négy ősi kapu maradványai fedezhetők fel, ezek (modern kori elnevezéssel): Robinson-ív, Barclay-kapu, a Wilson-ív fölötti kapu, valamint a Warren-kapu. A Robinson-ív és a Wilson-ív fölötti kapu egyenesen a Szentélyhez vezetett, az előbbi lépcsők, az utóbbi egy híd segítségével volt elérhető. A Barclay-kapu és a Warren-kapu alagutakhoz vezetett, amelyek a Templom-hegy alatt húzódtak, és így érték el a Szentély szintjét

Az építkezés részben Heródes saját dicsőségét szolgálta és építkezési mániáját elégítette ki, részben az volt vele a szándéka, hogy alattvalóit, akik meglehetős távolságtartással tekintettek rá, maga felé fordítsa. Tízezer ember tíz teljes éven át dolgozott a falak megépítésén. A kiszélesített, falakkal megtámasztott hegytetőn 24 focipálya is elfért volna. Korának leghatalmasabb, vallási célokat szolgáló komplexumát hozta létre.

A Siratófal kövei

A Siratófalként ismert rész 46 kősorból áll, ebből 29 van a föld fölött.

Különféle mániáinak kielégítése mellett egyébként minden bizonnyal praktikus okok is álltak az építkezés mögött. Évente háromszor – peszách, sávuot és szukot ünnepén – ugyanis zsidók milliói zarándokoltak az egyébként néhány tízezer lakost számláló városba, vagyis óriási volt a zsúfoltság. Hatalmas térre volt szükség ahhoz, hogy mindenkinek legyen helye. Ezen a hatalmas, máig is a világ legnagyobb, mesterségesen épített platói közé számító fennsíkon emelte azt a csodálatos és szemet gyönyörködtető épületet, a heródesi Szentélyt, melyről a Talmud (Bává bátrá 4a) azt mondja, hogy

„Aki nem látta Heródes építményét, az nem látott valóban szép épületet az életében”.

A Szentek Szentjét arany borította, a falakat fehér márvány, a padlókat a legdrágább, kékkel erezett carrarai márvány fedte. A függönyöket kék, fehér, skarlát és lila színű fonalakból szőtték.

„Kívülről nézve a Szentélyben minden megvolt, ami az ember elméjét vagy szemét elkápráztathatja. Körben aranylemezek borították és a felkelő Nap első sugarai olyan tüzet lövellve verődtek vissza róla, hogy aki csak ránézett, azonnal kénytelen volt elfordítani a fejét, mert úgy érezte, mintha egyenesen a napba nézett volna…”

– írta a római zsidó történetíró, Josephus Flavius a Zsidó háború című könyvében.

Ez azonban nem volt elég Heródesnek. A csodálatos épület elé egy hatalmas római sast állíttatott. Egy csapatnyi tóratudós azonban tönkretette a bálványimádásnak számító és az elnyomást jelképező szobrot, mire a király gondolkodás nélkül kivégeztette az elkövetőket. A további „problémák” megelőzésére saját főpapot nevezett ki a Szentélyben, miután a Szánhedrin, a legfelsőbb vallási bíróság negyvenhat tagját kivégeztette.

A heródesi építkezés tehát vért és aranyat egyaránt tartalmazott. Mindaz a csoda azonban, amit a gyilkos kedvű építtető felhalmozott, nem egész egy évszázaddal később a lángok martalékává vált. A zsidók nem hallgattak a korábbi figyelmeztetésekre, gyűlölték egymást, nem bántak tisztelettel egymással és az Örökkévaló száműzetéssel büntette őket. 

Mi okozta a Szentély pusztulását?

A legelterjedtebb magyarázat szerint az első Szentély a vérontás, az erkölcstelenség (tiltott szexuális kapcsolatok) és a bálványimádás elharapódzása miatt pusztult el, a második Szentély lerombolását pedig a szinát chinám – a zsidók egymás iránti alaptalan gyűlölete okozta. A következő történetet a Talmud (Gitin 55b-56a) meséli el nekünk: Egyszer egy gazdag ember meg akarta vendégelni minden … Olvass tovább

Mint azt korábban bemutattuk, a Szentély két testvér határtalan és önzetlen szeretete nyomán épült fel a jeruzsálemi Mórija-hegyen. Ha a szinát chinám, az oktalan gyűlölet bűne pusztuláshoz és szétszóratáshoz vezetett, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy ennek ellenkezője, vagyis az áhávát chinám, az önzetlen szeretet lesz az, amelynek nyomán felépülhet a harmadik Szentély. Adja az Örökkévaló, hogy növekedjen az önzetlen szeretet a világban, javítsuk ki saját és elődeink minden, a parancsolatokkal ellentétes cselekedetét és épüljön fel minél hamarabb, még napjainkban a harmadik és örökké álló Szentély.

Fotó: Chabad.org