Az ásatás során egy korábban ismeretlen, színházszerű szerkezetet is felfedeztek.

A Szentélybe igyekvő zsidók kétezer évvel ezelőtt a mai Wilson-íven keresztül közelítették meg a jeruzsálemi Templom-hegyet. Az ív a Siratófal bal oldalán található. A legújabb felfedezések az Izraeli Régészeti Hatóság, a Weizmann Intézet, valamint a Tel-avivi Egyetem közös projektjének keretein belül kerültek napvilágra. A régészeti ásatások folyamán egy korábban ismeretlen, színházra hasonlító építményt is feltártak a területen. Ez által lehetőséget kapunk arra, hogy Jeruzsálem történelmének egy újabb szeletét ismerjük meg.

A Régészeti Hatóság egyik archeológusa, Dr. Joe Uziel elmondta, hogy míg korábban csak nagy ritkán alkalmazták a radiokarbonos elemzést a kormeghatározásra a városban, addig e mostani kezdeményezés célja éppen az, hogy megváltoztassák ezt a gyakorlatot, hogy „pontosabbá tehessék az ősi Jeruzsálem maradványainak óráját”. A kutatók éppen ezért nem csupán a már bejáratott módszert alkalmazták, hanem új metódusokat is dolgoztak ki, hogy könnyebben azonosíthassák a kövek közti réseket kitöltő kötőanyagban található szerves anyagot.

A Wilson-ív kívülről

Az úgynevezett Wilson-ív a Siratófal alagútjainak komplexumához tartozik. Ez az utolsó szakasz, mielőtt belépnénk a Templom-hegyre. Nevét Charles Wilson angol kutatóról kapta, aki elsőként dokumentálta ezt az építészeti szerkezetet a XIX. század második felében. Az ív datálása évtizedek óta viták kereszttüzében áll, mivel egyesek amellett tették le a voksukat, hogy még a második Szentély időszakában épült, mások viszont amellett kardoskodtak, hogy csak a VII. században, a korai iszlám korszakban emelték. A mostani kutatás célja az volt, hogy megállapítsák az ív keletkezésének korát.

Az Uziel által vezetett csapat öt évvel ezelőtt, 2015-ben kezdte meg kutatásait a Siratófal Alapítvánnyal karöltve. A régészek célja az volt, hogy az ívet tartó falszakaszt feltárják, illetve valamiféle járószintet, utat, vagy kövezetet találjanak. Úgy gondolták ugyanis, hogy amennyiben sikerül meghatározni a támasztó szerkezet korát, abból következtetéseket vonhatnak majd le az ív datálására nézve is. Ám ennél sokkal izgalmasabb felfedezés várt a kutatókra: „A padlószint azonosítása helyett egy fantasztikus épület maradványaira bukkantunk. Egy színházhoz hasonló szerkezetet találtunk, mely, úgy véljük, az ív elkészülte után épült, és ekkor szedték szét az eredeti burkolatot.” Ezért a kormeghatározás más módszerét keresték a tudósok.

 Belülről

Itt lépett be a képbe a Weizmann Intézet régészettudományi csapata, melynek tagjai a régészeti és a természettudományos kutatás metszetének részterületére fókuszáltak. Ez az úgynevezett mikro-régészet. Ahhoz, hogy ezt meg tudják valósítani, speciális módszert kellett kidolgozni, magyarázta Elisabetta Boaretto professzor.

A csapatnak sikerült elszenesedett, ősi magokat azonosítania a köveket összetartó habarcsban. Megállapították, hogy a habarcs az eredeti építményhez tartozik, nem későbbi hozzáadás, és ennek fényében speciális laboratóriumban, tömegspektrométerrel tanulmányozták az anyagot a lehető legpontosabb kormeghatározás érdekében.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy az ívet két szakaszban építették. A szerkezet a korai római korszakban, elsősorban Heródes király uralkodásának idején egy hét és fél méter szélességű hidat tartott, mely egyenesen a Templom-hegyre vezetett fel. A polgári időszámítás kezdetét megelőző első század második felében uralkodó Heródes többek között határtalan építőkedvéről volt híres. Többek között renoválta a második Szentély épületét is. A hidat néhány évtizeddel később 15 méteresre szélesítették.

A színházra hasonlító épületet a jelek szerint a város történetének igen jelentős időszakában emelték. „Miután Jeruzsálemet a polgári időszámítás szerinti hetvenben lerombolták, a rómaiak a nyugalom fenntartása érdekében egy légiót hagytak hátra. A város lassanként elkezdett újjáépülni, és nagyjából 130-ban római kolóniának nyilvánították Aelia Capitolina néven. Ezt az építményt durván erre az időszakra datálhatjuk” – fejtette ki Uziel. – „A dolog érdekessége az, hogy néhány dolog arra mutat, hogy a színházat soha nem fejezték be. Nehéz megmondani, hogy ez a Bár Kochba-felkelés kitörése miatt alakult így, vagy más okból kifolyólag, például elfogyott a pénz.”

Dr. Joe Uziel az újonnan felfedezett, színház formájú építmény lépcsőjén

Ami a Wilson-ívet illeti, „rejtélyét nem lehetett a mikroarcheológia használata nélkül megoldani” – vonta le a következtetést Boaretto. „Megmutattuk, hogy laboratóriumi eredményeink különleges pontossága még a legapróbb maradvány esetén is igen nagy valószínűséggel képes választ adni a kérdésekre. Úgy véljük, ezzel a módszerrel más régészeti feladványokat is megoldhatunk, olyanokat, melyekkel kapcsolatban korábban úgy gondolták, hogy a radiokarbon vizsgálat nem hozhat kellőképpen pontos eredményt.”

A város különféle építményeinek pontosabb datálása elkezdődött. Többek között a Dávid városa nevű területen is kutatásokat folytat a csapat. A Wilson-ív környékének feltárása még tart, de amint lehet, megnyitják a látogatók előtt. A szakaszt a Siratófal alatti alagutak bejárása során lehet majd megtekinteni.

Forrás: JPost