Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy a támuz 17. és áv 9. között megtartott, a Szentélyekre emlékező három gyászhétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás, elsősorban pedig a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszok tanulmányozása. A Rebbe javaslatának megfelelően sorozatunkban a három gyászhét alatt azt a három épületet mutatjuk be, amely ezt az örök Szentélyt megelőzte: a pusztai sátorszentélyt, azaz a miskánt, valamint az első és a második jeruzsálemi Szentélyt.

A sorozat első két, a pusztai szentélyről szóló része itt található

A sorozat harmadik és negyedik részében az első Szentéllyel foglalkozunk

A jeruzsálemi Templom-hegy, az egykori Szentélyek helye a mai napig a legszentebb hely a zsidók számára. Bár a testetlen és láthatatlan, az egész világot betöltő Istenben hiszünk, mégis kiemelkedően fontos a számunkra ez a hegytető, melyen a zsidó történelem bizonyos fordulópontjai történtek és melyen a Szentélyek álltak.

Dávid király elfoglalta a jevuszi néptől Jeruzsálemet és megvásárolta a Templom-hegyet örök birtokul. Jeruzsálembe vitette a frigyládát, ám ő maga nem építhette fel a Szentélyt. Erre csak fia, Slomó (Salamon) király kapott lehetőséget Istentől. Ő volt az, aki felépíthette a kőből készült jeruzsálemi Szentélyt, a bét hámikdást, melyben elhelyezhette a frigyládát és a pusztai szentély többi felszerelését:

De az Isten azt mondta nekem: Nem fogsz házat építeni nevemnek, mert háborúk embere vagy és vért ontottál… És mind a fiaim közül, mert sok fiat adott nekem az Örökkévaló, kiválasztotta Salamont, az én fiamat, hogy üljön az Örökkévaló királyságának trónján Izrael fölött. És mondta nekem: a te fiad, Salamon, ő fogja felépíteni házamat és udvaraimat; mert őt választottam ki magamnak fiamul s én leszek neki atyjául. (1Krónikák 28:3-6)

A Szentély a jeruzsálemi Morija-hegyen épült fel, ez a mai Templom-hegy. A hagyomány szerint innen indult ki az egész teremtés, itt található ugyanis az even hástijá, a világ alapköve. Itt került sor Jáákov álmára és ide érkezett Ávráhám a fiával, Jicchákkal (Izsák), hogy feláldozza az Örökkévaló kérésére. A terület a jevuszi Árávná (a Krónikák könyvében Ornán néven szerepel) szérűje volt, itt jelent meg az Örökkévaló angyala Dávidnak, hogy kijelölje a Szentély helyét:

És elkezdte Salamon építeni az Örökkévaló házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, ahol megjelent atyjának Dávidnak, azon helyen, melyet előkészített Dávid a jevúszi Ornán szérűjén. (2Krónikák 3:1)

És bement Gád Dávidhoz… és mondta neki: Menj föl, állíts oltárt az Örökkévalónak a jevúszi Aravna szérűjén. És fölment Dávid Gád szava szerint, amint parancsolta az Örökkévaló. Ekkor kitekintett Aravna és látta a királyt és szolgáit, amint felé haladnak; erre kiment Aravna és leborult a király előtt arcával a földre. És mondta Aravna: Miért jött uram, a király az ő szolgájához? Mondta Dávid: Hogy megvegyem tőled a szérűt, hogy oltárt építsek az Örökkévalónak és elálljon a dögvész a néptől. És szólt Aravna Dávidhoz: Vegye és mutassa be uram királyom azt, ami jónak látszik szemeiben; lám itt a tulok az égőáldozatra, meg a cséplőszánok és a marha szerszáma fának… És szólt [Dávid] Aravnához: Nem, hanem pénzen fogom megvenni tőled, s nem mutatok be az Örökkévalónak, Istenemnek ingyen való áldozatokat. És megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sékel ezüstért. (2Smuel 24:18-25)

Fontos momentum ez a zsidó nép történelmében. Írásos bizonyítéka annak, amit oly sokan próbálnak tagadni: a zsidó népnek elidegeníthetetlen joga van Jeruzsálemhez és a Templom-hegyhez, mivel Dávid király pénzen vásárolta meg azt.

Slomó király építkezési munkálatairól a Királyok könyve és a Krónikák könyve is több helyen beszél részletesen

A király nem sajnált semmiféle kiadást az építkezésnél, a legjobb mestereket és a legkiválóbb alapanyagokat használta fel. A cédrusfát a türoszi királytól, Hirámtól rendelte (húsz várossal fizetett érte az észak-izraeli Gálilban), hatalmas kőkockákat vágatott ki és az egész nép számára kötelezővé tette a Szentély építésén való munkálkodást. A kövek elkészítése nem bizonyult egyszerű feladatnak. A Szentély felépítéséhez ugyanis nem volt szabad vasból készült tárgyakat használni, mivel a vas a kardok, a gyilkolás anyaga, a Szentély pedig a béke szimbóluma. A bölcsek azonban tudták, hogy messze-messze él a sámir, a kőrepesztő féreg, melyet a búbos banka őriz…

 

Kóser gasztro: Vendégváró falatkák

Amikor Slomó (Salamon) király nekilátott a jeruzsálemi Szentély építésének, kérdést intézett a bölcsekhez: „Ha, amint mondjátok, az Örökkévaló lakhelyéül szánt szentély felépítéséhez nem szabad vasból készült szerszámokat használni, hogyan vágják majd ketté az építőmesterek a hatalmas köveket az építmény falaihoz?” Így feleltek neki: „Messze-messze, a legmagasabb hegyek legtetején él egy gyönyörű szép madár, a búbos … Olvass tovább

 

A körülbelül hét éven át tartó építkezés befejeztével a király hatalmas avatási ünnepséget rendezett. Imádsággal és áldozatokkal avatták fel a Szentélyt, amiről a Királyok első könyvének nyolcadik fejezete számol be.

Az első Szentélyben megtalálható volt a Miskán, a pusztai szentély minden felszerelése

Az épületben állt az arany menóra és az arany füstölőoltár, a párochettel (függöny) elválasztott szentek szentjében a frigyláda volt, benne a kőtáblákkal. Az udvaron állt a nagy áldozati oltár, melyen naponta bemutatták az előírt áldozatokat. Három, rézből készült tárgy is került az első Szentélybe, melyek a sátorszentélyben még nem voltak jelen, ezek a Jáchin, illetve a Boáz nevű, a Szentély épületének bejáratát őrző oszlop, valamint a jámnak (tenger) nevezett, a kohénok mosakodására szolgáló, díszes rézmedence, melyet tojásdad elemek öveztek és rézből készült bikák tartottak. Ez a három elem volt az, kizárólag az első Szentély idejében létezett, a Miskánban még nem voltak jelen és később a második Szentélyben sem készítették el őket újra.

 

A Szentély oszlopai

Slomó (Salamon) király által építtetett első Szentély két, különleges nevet is viselő részletét, Jáchint és Boázt mutatjuk be.

 

A nagyszerű épület 410 éven át állt fenn. A polgári időszámítás kezdete előtti 586-ban Nebukadnecár (Nabukodonozor) babilóniai uralkodó seregei lerombolták az első Szentélyt, a zsidókat Babilóniába hurcolták és ezzel kezdetét vette a hetven éven át tartó babilóniai fogság. Hogy mi köze van mindennek Áchásvéros király lakomájához és a zsidó Mordechájhoz a Perzsiában játszódó purimi történetből? Olvassa el írásunkat!

Címlapkép: Wikipédia

Eszter könyve – a jeruzsálemi szentély tekercse

A purimi történetet leíró Eszter könyve egyik legismertebb tulajdonsága, hogy – bár a zsidó vallási irodalom egyik jelentős alkotása –, mégsem szerepel benne Isten neve. A történet nem nélkülözi a csodás fordulatokat és végig egyértelmű, hogy az Örökkévaló irányítja a dolgok menetét, ám mindez rejtve marad a szövegben. Van azonban még egy fontos motívum, mely … Olvass tovább