Amikor Slomó (Salamon) király nekilátott a jeruzsálemi Szentély építésének, kérdést intézett a bölcsekhez: „Ha, amint mondjátok, az Örökkévaló lakhelyéül szánt szentély felépítéséhez nem szabad vasból készült szerszámokat használni, hogyan vágják majd ketté az építőmesterek a hatalmas köveket az építmény falaihoz?” Így feleltek neki: „Messze-messze, a legmagasabb hegyek legtetején él egy gyönyörű szép madár, a búbos banka. Ő az őrzője egy kis bogárnak, melyet sámirnak, kőrepesztő féregnek neveznek, mert akár a puszta nézésével ketté tud repeszteni egy sziklatömböt. A madár nem engedi meg senkinek, hogy hozzáférjen a kis állathoz, azonban erre van szüksége a király munkásainak ahhoz, hogy fel tudjon épülni a Szentély, melynek falait nem érheti vasszerszám, mivel a vassal gyilkolnak az emberek, ahogy írva van a Tórában (M.II. 20:22): Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert vasadat emelted rá és megszentségtelenítetted azt.”

A bölcs király így hát követeket küldött a búbos bankához (melyet egyébként a nem kóser madarak között említ a Tóra harmadik könyve), hogy megszerezzék számára a sámirt. Mentek-mentek a sokat próbált harcosok hegyeken-völgyeken át, keresztül a sivatagon, míg végül megtalálták a búbos banka fészkét. Az anyamadár azonban nem volt otthon, talán élelmet keresett fiókái számára. A követek felhasználták az alkalmat: üveglappal takarták le a fészket. Amikor a tojó visszaérkezett, sehogyan sem tudott odaférkőzni a fiókáihoz, és azok sem őhozzá. Így hát a madár újra szárnyra kapott, és elrepült, hogy elhozza nagy kincsét, a jelentéktelennek kinéző, ám annál értékesebb sámirt. Slomó király küldöttei így el tudták fogni, és elvinni a Jeruzsálembe. A Szentély építéséhez előkészített hatalmas kövekre vonalakat húztak, és a kis féreg pontosan a megjelölt helyen vágta szét az óriási tömböket.

A díszes kinézetű búbos bankát 2008-ban Izrael nemzeti madarának választották. A midrás (a tórai történetekhez fűzött mesék, történetek) pedig elmondja, hogy a sámir különlegessége abban rejlett, hogy egyike volt annak a tíz dolognak, melyet az Örökkévaló a világ első szombatját megelőző szürkület idejében teremtett kilenc más, hasonlóképpen értékes és kiemelkedő jelentőségű dologgal egyetemben. A sámirral nagyon óvatosan kellett bánni, mert bármit széjjel tudott porlasztani, ezért – a Talmud (Szotá traktátus) szerint – gyapjúba tekerték, és árpakorpával megtöltött ólomedénybe helyezték, így vitték fel Jeruzsálembe. Ahogyan a szombat esti szürkületben teremtett más különleges dolgok is, így a sámir is eltűnt, amint beteljesítette feladatát, a második Szentély lerombolásával.

Adja az Örökkévaló, hogy a harmadik Szentély, mely sok magyarázó szerint készen száll majd alá az égből, mihamarabb, még napjainkban felépüljön. Addig is olyan vendégváró falatkákat mutatunk be, melyek elkészítéséhez csupán műanyag kardokra van szükség, igazán ártalmatlan kis eszközökre.

Vendégváró falatkák

Tejes, gluténmentes

1 doboz fekete olajbogyó

1 doboz zöld olajbogyó

1 doboz savanyú uborka

1 doboz félpuha, vízben eltett feta-jellegű sajt

1 csomag szeletelt trappista sajt

Koktélparadicsom

műanyag koktélkardok

A hozzávalókat előkészítjük: az olajbogyót lecsöpögtetjük, az uborkát vastagabb szeletekre vágjuk. A puha sajtot felkockázzuk, a trappistaszeleteket széles csíkokra vágjuk. A koktélparadicsomot felhasználhatjuk egészben, ha kellőképpen kicsik a szemek, vagy félbevágva. Egy-egy koktélkardra háromféle hozzávalót szúrunk fel. A sajtszeletek félbe-, vagy háromba hajtva kerülnek a kardocskákra. Az elkészült falatokat tálba rendezzük, friss házi zsömlével kínáljuk.

A sajtok és a konzervek esetében is fontos, hogy megfelelő kósersági pecséttel rendelkezzenek.

zsido.com