Shlomo és Bernard Perrin története azt mutatja meg, miként formálhatja a Rebbe bölcs tanácsa nemcsak az ember hitét, hanem egész üzleti pályafutását is.
Shlomo Perrin londoni szűcsmester és fia, Bernard életében a Lubavicsi Rebbe útmutatása újra és újra döntő jelentőségűnek bizonyult, legyen szó kockázatos tőzsdei befektetésekről, kétes üzleti ajánlatokról vagy merész piaci terjeszkedésről. A személyes tanácsok nemcsak súlyos veszteségektől óvták meg őket, hanem megalapozták későbbi sikereiket is, miközben lehetővé tették, hogy jelentős projektekkel támogassák a Chábád közösséget.
A zsidó szűcsmester részvényekbe fektet
Apám, Shlomo Perrin Londonban dolgozó szűcsmester volt és egy olyan családból származott, amely generációk óta szoros kapcsolatban állt a lubavicsi mozgalomal. Egy alkalommal, amikor az Egyesült Államokban járt, találkozott a Rebbével és hűséges követője lett, ahogyan később én is. A történetek, amelyeket itt el szeretnék mesélni, a Rebbe bölcs tanácsairól szólnak, amelyeket apámnak és nekem adott az évek során, különböző üzleti vállalkozásaink kapcsán.
1956-ban apám értesült arról, hogy a Shell cég fel akar vásárolni egy másik olajvállalatot, a Canadian Devoniant. Biztos volt benne, hogy amennyiben ez megvalósul, akkor a kanadai cég részvényeinek árfolyama az egekbe szökik. Apám úgy gondolta, hogy gyors részvényvásárlással igen nagy vagyonra tehetne szert. Az ebből származó bevételből egy új Chábád lányiskolát szeretett volna finanszírozni. Annyira lelkes volt az ötlettől, hogy még a házát is hajlandó lett volna elzálogosítani, hogy megvásárolja a kanadai részvényeket. Mielőtt azonban bármit tett volna, levelet írt a Rebbének és megkérdezte, hogy mennyi pénzt fektessen be.
A Rebbe azt válaszolta, hogy nem bízik a tőzsdében és azt tanácsolta apámnak, hogy semmiképpen se foglalkozzon ezzel az üggyel. Elmagyarázta, hogy egy üzletembernek nincs befolyása a részvényárfolyamok ingadozására, és az efféle befektetések nagyon kockázatosak. Majd hozzátette: „Ha leckét akar kapni e téren, vegyen részvényt, de mindössze ezer font értékben”.
A Rebbe tőzsde leckét adott
Apám kíváncsi volt, mit ért a Rebbe azon, hogy „leckét kapni”, ezért ezer fontért részvényeket vett, majd figyelemmel kísérte a Financial Timesban, hogy mi történik a részvényeivel.
Végül úgy esett, hogy az 1956-os szuezi válság miatt a Shell nem vásárolta fel a kanadai céget és így annak részvényei zuhanni kezdtek. Rövid időn belül apám ezer fontos befektetése mindössze kétszázötven fontot ért.
Apám ekkor újra megkérdezte a Rebbét, hogy mit tegyen. A Rebbe azt mondta: „Várjon, amíg ötszázra visszamegy és akkor adja el.” Apám így is tett. Ötszáz fontnál eladta a papírokat, vagyis csak a befektetése felét veszítette el. Nem sokkal később az egész vállalat összeomlott.
Váratlan fordulat a kubai üzlettel
Egy másik alkalommal egy kubai jó barát kereste meg apámat egy rendkívül ígéretes üzleti ajánlattal. Apám átnézette az befektetési lehetőséget a könyvelőivel, akik kiválónak minősítették azt. Ő azonban addig nem akart továbblépni, amíg a Rebbe áldását nem kapta meg. Amikor azonban írt a Rebbének, a következő választ kapta: „Semmilyen körülmények között se legyen dolga ezzel.” Apám ezért közölte az illetővel, hogy nem tudja folytatni a tárgyalásokat.
A sógorom viszont nagyon lelkes volt az üzlet iránt és mélységesen csalódott a Rebbe reakciójában, ezért New Yorkba repült, hogy személyesen magyarázza el neki a részleteket. A Rebbe azonban csak megismételte: „Ne legyen dolguk ezzel.” A sógorom csalódott volt, de elfogadta a Rebbe szavát. Két héttel később a kubai férfi holtan esett össze az utcán. Ha pénzt fektettünk volna a vállalkozásába, mindent elveszítettünk volna.
A skóciai nagy szőrme-biznisz
A Rebbe engem is megmentett. Egy időben a szőrmeárak szokatlan módon zuhanni kezdtek és ez nagy dilemmát okozott nekem. Hogyan vásároljak árut ma, ha holnap kevesebbet ér, mint amennyit tegnap fizettem érte? Féltem vásárolni, de vásárlás nélkül értékesíteni sem tudtam.
Amikor tanácsot kértem a Rebbétől, azt válaszolta: „Mindegy, hogy mit vásárol. Az a lényeg, hogy Skóciában adja el”. Soha életemben nem jártam Skóciában, nem voltak ott ügyfeleim, és Londonból is nehéz volt odautazni, hiszen akkoriban még nem voltak autópályák. Londonból Glasgow-ba tizenhárom óra volt eljutni kocsival. Amikor beszámoltam erről a Rebbének, ő csak annyit felelt: „Utazzon Skóciába”.
Megpakoltam hát egy nagy furgont szőrmékkel és elindultam Glasgow-ba. Egy zsidó tulajdonban lévő hotelben szálltam meg és hamarosan kiváló üzletet kötöttem. Mindenki vásárolt tőlem és még az ismerőseiket is hozzám küldték. Mindent eladtam, amit magammal vittem. Felhívtam apámat, aki újabb láda szőrmét küldött vonattal.
Így vette kezdetét a skóciai üzleti karrierem, amely húsz éven át tartott és rendkívüli bevételt hozott.
A Rebbe és a Rebecen voltak a mikveépítés partnerei
Mondani sem kell, hogy apám és én is nagy támogatói voltunk a Chábádnak és a Rebbe számos projektjének. Például a Rebbe kérésére férfiaknak szánt mikvét építtettem Manchesterben. Amikor elvállaltam a projektet, a Rebbe elővett harminc angol fontot és a következő szavak kíséretében adta át nekem: „Ez tőlem van”, Majd elővett még harmincat és hozzátette: „Ez pedig a rebecentől van. A többit önnek kell állnia és azt szeretném, ha nem venne benne részt senki más. A rebecen és én leszünk az egyetlen partnerei ebben a vállalkozásban”.
Amikor belefogtam, még nem tudtam, mennyire összetett feladat egy mikve megépítése a lubavicsi előírások szerint. Rendkívül bonyolultnak bizonyult és évekig tartott a tervezés, valamint a kivitelezés. Ahogy megígértem, az egészet saját magam finanszíroztam és apámról neveztem el Shlomo Perrin mikvének. Apám nagyon büszke lett volna arra, hogy a Rebbe egyik kezdeményezése viseli a nevét.
A Tánjá kétnyelvű fordítása
Egy másik alkalommal a Rebbe arra kért, hogy finanszírozzam a Tánjá, azaz a Chábád mozgalom alapkönyvnek kétnyelvű kiadását. Úgy gondolta, hogy egy ilyen kiadás megkönnyítené az emberek számára a Tánjá megismerését. Beleegyeztem és ő ismét hatvan fontot adott nekem – saját magától és a rebecentől –, majd arra kért, hogy a projekt többi költségét én álljam.
Ezután rendkívül részletes utasításokat adott arról, hogy hol nyomtassam ki a könyvet és hogyan. „Minden angol–héber könyvben a héber szöveg jobb oldalon, az angol pedig bal oldalon van, de a Tánjában fordítva kell lennie: az angol legyen jobbra, a héber balra, hogy a könyv kinyitásakor először a hébert lássák” – mondta. Sok más részletre is kitért: hol legyenek a lábjegyzetek, milyen papírra nyomtassák – nagyon vékony, de erős papírt akart, amit nehéz volt beszerezni –, és azt is hangsúlyozta, hogy a fordítás modern, könnyen érthető angol nyelven készüljön.
Ez is egy bonyolult projekt volt, amelyen rajtam kívül sokan dolgoztak intenzíven, különösen Nachman Sudak rabbi, Hershel Gorman és Zalmon Jaffe. A munka több mint hat évig tartott, de végül sikerrel jártunk.
Amikor megjelent a könyv, a Rebbe külön farbrengent, azaz haszid összejövetelt tartott a Chábád központjában az esemény tiszteletére, és a kiadói bizottság minden tagjának adott egy dedikált példányt. Úgy tudom, ilyet korábban soha nem tett. Mi cserébe egy különleges, bőrkötéses példányt ajándékoztunk neki. Amikor pedig a rebecenhez vittünk egy darabot, azt mondta, hogy a Rebbe nagyon büszke az új Tánjára.
Bernard Perrin angliai üzletember és a Chábád támogatója. Az interjú 2015 márciusában készült. Forrás: myencounter
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.