Vajon apáról fiúra szállhat-e a rabbi tisztsége? A kérdés régóta foglalkoztatja a vallási közösségeket, s már izraeli főrabbi-választás kapcsán is előkerült.
2013-ban az izraeli főrabbi jelöltek kettő, köztük a győztesek is, korábbi főrabbik fiai voltak. Nem véletlen, hogy sokan nepotizmust emlegettek, mások viszont ezt történelmi hagyományokkal magyarázták. De mit mond erről a zsidó vallásjog? Örökölhető-e a rabbi poszt ugyanúgy, ahogy a trón vagy a papság?
Rabbi, kohén, király – nem mindegy!
A Tóra világosan rendelkezik két örökletes tisztségről: a kohaniták papságáról és a királyságról. Áron leszármazottai ma is kohénként szolgálnak, a Dávid-ház pedig örökre viseli a királyi cím ígéretét. De vajon ugyanez vonatkozik-e a rabbi szerepekre is? A válasz jóval összetettebb.
Már az ókorban is megjelentek családi dinasztiák: Hillel halála után a nászi tisztség öröklődött, Babilonban pedig az exilarchák családon belül adták tovább a vezetést. A középkorban azonban olyan tekintélyes rabbik, mint Rámbán, élesen bírálták a zsidó arisztokráciát, mondván: csak akkor járhat előny a fiúnak, ha valóban ugyanolyan felkészült, mint a többi jelölt.
A források sokszor arra mutatnak, hogy a szellemi vezetés nem öröklődhet mechanikusan. Elég csak Mózes példáját említeni, aki nem saját gyermekeinek, hanem Jósuénak adta át a stafétát.
Eltérő vélemények a rabbik körében is
A háláchá irodalma is megosztott. Maimonidész szerint minden vezetői poszt öröklődhet, amennyiben az örökös rendelkezik Isten-félelemmel és alapvető tudással. Rabbi Slomó Ibn Adret úgy vélte, a fiút megilleti apja kántori helye akkor is, ha kevésbé jó hangú, feltéve, hogy erényes életet él.
Az askenáz világ egyik kiemelkedő döntéshozója, Mose Isserles rabbi a 16. században kimondta: a fiú előnyt élvezhet, kivéve, ha a közösség eleve más feltételeket szabott. Ugyanakkor más források szerint a „Tóra koronája” mindenki számára nyitva áll, aki elég bölcsességet és erényt mutat – és nem öröklődhet vérségi alapon.
A rabbi pozíciója térben és időben is változott
A gyakorlat korszakonként változott. A középkori askenáz közösségek sokszor tiltották az öröklést, nehogy dinasztikus hatalomkoncentráció alakuljon ki. A 19. századi Kelet-Európában, elsősorban a haszid közösségekben viszont virágkorukat élték a rabbi-dinasztiák, és a fiúk gyakran apjuk helyébe léptek.
A modern korban viszont a rabbinikus tisztségek szerződésekhez, választásokhoz és közösségi jóváhagyáshoz kötöttek, ami szinte kizárja az automatikus öröklést.
A cikk a The Jerusalem Post egy korábbi írása alapján készült.
A borítókép illusztráció. Forrás: ATTILA KISBENEDEK / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.