És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Egy fejedelem naponként, egy fejedelem naponként, mutassák be áldozatukat az oltár felavatására. (4Mózes 7:11)
Az egyiptomi kivonulás után majdnem egy teljes évvel, niszán hónap kezdetére minden berendezési tárgyával és eszközével együtt készen állt a hordozható pusztai sátorszentély, melynek elkészítését az Örökkévaló parancsolta meg Mózesnek. A hétnapos gyakorlást követő nyolcadik napon felállították a Miskánt, Áron és fiai megkezdték papi szolgálatukat, ám ahhoz, hogy használni lehessen a szentélyt, fel is kellett szentelni.
Niszán hó elsejétől fogva minden nap más-más törzs vezetője – héberül nászi, vagyis fejedelem – hozta el és ajánlotta fel felszentelési áldozatát a szentélyben.
Közülük – Jehuda törzsének képviseletében – Náchson ben Áminádáv volt az első, aki hősies helytállásáért kapta ezt a jutalmat. Bölcseink azt mondják, hogy a tenger kettéválásánál ő volt az első, aki bátran belépett a vízbe. Őt Jiszáchár törzsének képviselője követte az áldozatával a második napon, majd Zvulun a harmadikon és így tovább, tizenkét napon át. A tizenharmadik napon, vagyis niszán 13-án az arany menóra lángjának meggyújtásáról olvasunk – ez volt Lévi törzsének hozzájárulása a szentélyhez. Lévi törzse, bár a tizenkét törzs egyike, a Szentélyben szolgálatot teljesítő lévik és kohénok törzse, és – ahogy ebben az esetben is történt – nem mindig számított bele a tizenkettes számba. Hogy meglegyen a tizenkettő, ilyenkor Joszef (József) két fiának leszármazottai két külön törzsként szerepelnek, ők Menáse és Efrájim. Őket ugyanis Jáákov fiaivá fogadta, pedig az unokái voltak.
Szokás ilyenkor napról napra elolvasni azt a szakaszt, ami az adott naphoz tartozó törzsről és áldozatáról szól. A vonatkozó tórai mondatokat szokás rögtön a reggeli ima után elolvasni, de bármikor bepótolható a nap folyamán. Az olvasást rövid, kabalisztikus tartalmú, áldást kérő imádság követi. A tórai szöveg a Nászó hetiszakaszból, Mózes negyedik könyvének (Bámidbár) hetedik fejezetéből származik, ezt ide kattintva találják meg.
Fotó: Wikipédia