1950-ben, svát hónap tizedikén a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi visszaadta tiszta lelkét a Teremtőjének. Pontosan egy évvel később, 1951-ben, svát tizedikén az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi magára vállalta a mozgalom vezetését. Ez a nap tehát kétszeresen fontos a Chábád haszidizmus követői számára.
A Rebbe minden évben beszédet mondott ezen a napon. Első beszéde, mellyel magára vette a vezetést, apósa, a hatodik rebbe korábbi beszéde alapján így kezdődött: Báti legáni – a kertembe jöttem. Ettől fogva minden évben ezekkel a szavakkal kezdte jud sváti beszédét.
A Rebbe gyakran szólt arról, hogy egy ember jorcájtján nemcsak emlékezünk az elhunytra, de tanulunk is tőle. Az előző rebbe életének meghatározó értéke volt a meszirut nefes, a végsőkig menő önfeláldozás. Ez annyit jelent, hogy az ember nem csupán hajlandó akár az életét is adni a zsidóságért, de úgy is él, hogy nem gondol önmagára, hanem minden tettével csakis az Örökkévaló parancsait teljesíti.
Akárhol és akármilyen körülmények között is volt, a rebbe Rájác élete minden másodperce erről a meszirut nefesről szólt. Oroszországban megverték, bebörtönözték, halálra ítélték. Rettenetes körülmények között tengődött. Ám nemhogy egy pillanatra sem adta fel a tóratanítást, de ő volt az, aki elkezdte kiépíteni a küldöttek rendszerét, melynek köszönhetően még több és több zsidóhoz jutott el a Tóra üzenete. Oroszországból megmenekülve Lengyelországban folytatta tovább elkötelezett munkáját, végül a világháború és az üldözés elől Amerikába menekült. És itt, a szabad világban is szükség volt arra az önfeláldozó elkötelezettségre, ami egész addigi életét jellemezte. Bár nem üldözték, a zsidóságot mégis veszély fenyegette: az új hazába érkező zsidók közül nagyon sokan feladták korábbi vallásos életüket, a hatodik rebbe pedig folytatta önfeláldozó munkáját.
Ezt a stafétát vette át 1951-ben a Rebbe. Bár fizikailag vezetőként soha nem volt olyan veszélyben, mint apósa, a hatodik rebbe, évtizedeken át tartó munkája során mégis tanúságát adta az igazi meszirut nefesnek: mindent, amit tett, a zsidó népért és végső soron Istenért tette.
Emlékük legyen áldott!
Fotó: Chabad.org