A mai napra esik svát hónap 10., a Chábád-hászidizmus naptárának kiemelkedő napja.

1950-ben ezen a napon hunyt el – hetvenéves korában – a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi. Egy szentéletű ember halálának napján életének minden erőfeszítése napvilágra kerül és beragyogja a földet, mondta a Rebbe, így ez a nap igencsak alkalmas arra, hogy az Ádmor Hákodem, az előző rebbe életének spirituális üzenetére fókuszáljunk, valamint példát vegyünk arról a rendíthetetlen elkötelezettségről, ami miatt egész életében minden erejével a zsidó szokások megőrzésén és továbbadásán fáradozott.

Pontosan egy évvel a Frierdiker Rebbe halála után, 1951. svát hó 10-én fogadta el hivatalosan a hetedik Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi a Chábád-mozgalom vezetői szerepét apósa és elődje, a hatodik rebbe első halálozási évfordulóján tartott megemlékezés keretében, egy történelmi jelentőségő máámár (hászid értekezés) kíséretében. A beszéd címe: Báti leGáni – A kertembe jöttem.

A Rebbe azt tanította híveinek, hogy vállaljanak felelősséget saját életükért, és mindent tegyenek meg a végső megváltás elérése érdekében. Gyakran hangsúlyozta, hogy ezért mindenkinek egyaránt dolgoznia kell, és meg kell tenni a saját, egyéni erőfeszítéseit. Ő, vezetőként, ott lesz és mindenben segít, de a hászidok egyéni felelősségét ez nem válthatja ki, mivel minden egyes zsidónak része van abban, hogy a megváltás megvalósuljon. A vezetőség elfogadásának évfordulója egyben jó alkalom arra, hogy tanításának követői maguk is újra elköteleződjenek az általa kijelölt út mellett és magukra vállalják a kezdeményezés felelősségét.

A Rebbét nagyon megrázta apósának halála, hónapokon át sírt, ahányszor csak róla beszélt. Bár természetesnek tűnt, hogy ő lesz a következő vezető, Menachem Mendel Schneerson rabbi elutasította, hogy felvegye a „rebbe” címet. Egy teljes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül beadja a derekát a hászidok megállíthatatlan ostromának, és hivatalosan is magára vegye a vezetőséget.

Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy az új rebbe az apósa által megkezdett utat követi majd. Az ő célja is az volt, hogy a lehető legtöbb zsidóhoz eljuttassa a Tórát és a zsidó hagyományt, attól függetlenül, hogy akár spirituálisan, akár földrajzilag milyen messze esik tőle. Ennek érdekében, még jóval a vezetőség felvállalása előtt, csupán 10 nappal az előző rebbe halála után elküldte első sáliáchját, vagyis küldöttét, Michael Lipsker rabbit Marokkóba.

A küldöttek intézménye kétségkívül a Rebbe egyik legforradalmibb újítása volt a zsidóságban, olyan újítás, mely ma már alapjaiban meghatározza sok zsidó közösség életét. Az ötlet egyaránt egyszerű és zseniális: annak érdekében, hogy a világon élő minden egyes zsidóhoz el tudjon jutni, és inspirálni őket arra, hogy minél inkább köteleződjenek el a micvák és általában a zsidóság mint életforma mellett, segítőkre volt szüksége, hiszen egy ilyen feladat egyszerűen kivitelezhetetlen egyetlen ember számára. Céljának elérése érdekében egy, már a Tórában is ismert jogi koncepciót elevenített fel, mely szerint az ember kijelölhet valakit arra, hogy helyette végezzen el bizonyos feladatokat. Lelkes hászidok hatalmas seregét állította hát szolgálatba, és megbízta őket azzal, hogy képviseljék őt, bárhova is küldi őket a világban. Tanítsanak Tórát, kóserolják ki azoknak a konyháját, akiknek erre igénye van, tartsanak nagy szombati lakomákat és hatalmas peszáchi szédereket, de tegyék mindezt a saját erejükből, saját tehetségüket és vágyaikat felhasználva, figyelembe véve az adott közösség lehetőségeit és karakterét.

A Rebbe, a vezetőséget átvevő beszédében többek között arról beszélt, hogy egy zsidóban alapvetően háromféle szeretet van, melyek csak egységben léteznek igazán. Ezek: az Örökkévaló, a Tóra és más zsidók szeretete. Ha valaki egy olyan emberrel találkozik, aki szereti az Istent, ám hiányzik belőle a Tóra szeretete, meg kell tanítani őt arra, hogy az Isten iránti szeretete a Tóra szeretete nélkül nem teljes. Ha azt látjuk, hogy valaki szereti a többi zsidót, segítenünk kell neki abban, hogy Istent és a Tórát is szeresse, hogy így az, hogy kenyeret ad az éhezőknek, kiegészülhessen azzal, hogy Tórára tanítja, és Istenhez közel hozza őket. Ha ez a háromféle szeretet valóban egyesül, mondta a Rebbe, elérjük a valódi és végső megváltást.

Ezt a mostani szétszóratást az egymás iránti szeretet teljes hiánya okozta, így a végső és közelgő megváltás csak akkor következhet be, ha az egymás iránti szeretet vezérel minket. A megváltás azonban, mondta gyakran a Rebbe, itt van, egészen közel.

Adja az Örökkévaló, hogy jöjjön el minél hamarabb!

 

Megszakítás