Szombatra esett svát hónap 10., a „két rebbe napja”. 1950-ben ezen a napon hunyt el – hetvenéves korában – a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, az Ádmor Hákodem, jiddisül Frierdiker Rebbe, vagyis az előző rebbe. Nevének akronímjával rebbe Rájácnak is nevezik. Egész életében rendíthetetlen elkötelezettséggel fáradozott a zsidó szokások megőrzésén és továbbadásán.

Pontosan egy évvel a Frierdiker Rebbe halála után, 1951. svát hó 10-én (január 17.) fogadta el hivatalosan a hetedik Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi a Chábád mozgalom vezetői szerepét az apósa és elődje első halálozási évfordulóján tartott megemlékezés keretében. Az ünnepségen tartott beszédről, mely a Báti leGáni – A kertembe jöttem címet viseli, korábban itt írtunk.

Halálának évfordulója alkalmából most a Frierdiker Rebbe alakját idézzük fel olvasóinknak.

Joszef Jicchák Schneersohn rabbi a huszadik század egyik nagy zsidó szellemi vezetője volt. Életének hetven éve alatt számtalan kihívással kellett szembenéznie a cári Oroszország zsidóellenes pogromjaitól kezdve a kommunizmus zsidóellenességéig, a háború elől való meneküléstől az új hazában való letelepedésig és még sorolhatnánk.

A hatodik rebbe az ötödik rebbe, Sálom DovBer Schneersohn, a rebbe Rásáb egyetlen fia volt. Az ötödik rebbe a zsidó gyermekek oktatása iránti elkötelezettségéről volt messze földön híres, és ebbéli törekvésében fia és későbbi követője már tizenéves korától jobb kezeként működött. Apja személyi titkáraként adminisztrációs tevékenységet folytatott, melynek része volt az is, hogy rendszeresen meg kellett jelennie különböző állami hivatalokban, minisztereknél és egyéb tisztségviselőknél Moszkvában, Pétervárott és más helyeken, és jól ismerték őt hagyományos hászid öltözékéről és egyenes, határozott stílusáról. Rendszeresen felszólalt a zsidóellenes határozatok ellen, követelte a pogromok leállítását és a hagyományos zsidó életet ellehetetlenítő rendeletek eltörlését.

17 évesen, 1897-ben vette feleségül a harmadik rebbe, a Cemách Cedek unokáját, Nechama Dina Schneersohnt. A Frierdiker Rebbe a Cemách Cedek dédunokája volt. Az esküvőt több hétig tartó ünnepségsorozat követte. Az ötödik rebbe ebben az időszakban alapította meg híres jesiváját, a Tomchéj Tmimim lubavicsi jesivát a mozgalom akkori központjában, Lubavicsban. A fiatal férj egy évvel később az intézmény igazgatója lett. Megalkuvást nem ismerő elkötelezettséggel vezette a jesivát a legsötétebb elnyomó időkben is, egy olyan időszakban, amikor a zsidó oktatás illegális tevékenységnek számított. Apjának 1920-ban bekövetkezett halála után Joszef Jicchák lett a Chábád Lubavics mozgalom hatodik rebbéje. Megingathatatlan hittel vezette követőit azokban az években, amikor a kommunizmus minden fronton támadást indított a zsidó élet ellen. A Szovjetunió legtávolabbi csücskébe is elküldte képviselőit, akik szeretett rebbéjük támogatásával iskolák, mikvék (rituális fürdők), valamint az anyagi és spirituális segítségnyújtás különféle intézményeinek földalatti hálózatát hozták létre.

Vejével, a későbbi Rebbével

Sztálin 1927-ben elfogatta a rebbét, börtönbe vetették, halálra ítélték, majd száműzetésre változtatták az ítéletet. Bár a testét megtörte az üldöztetés, a szellemét nem tudták megtörni, és végül, nemzetközi nyomásra elhagyhatta a Szovjetuniót. Hátrahagyta azonban lehetetlent nem ismerő küldötteit és az általuk létrehozott infrastruktúrát, általuk megőrizve, sőt, terjesztve a Tóra és a hászidizmus lángját a legnehezebb időszakokban is.

A nácik által elfoglalt Varsóból végül 1940-ben menekítették ki a rebbét, és így került még abban az évben New Yorkba, ahol más formában ugyan, de ismét csak a zsidó élet fenntartásának nehézségeivel találta szembe magát. Bár fizikailag igen megviselte őt a szovjet börtön és a száműzetés kínja, tolókocsijából is folytatta a harcot a zsidó élet terjesztéséért és a láng továbbviteléért. A huszadik század Amerikájában is hirdette a zsidó értékek örök érvényű igazságát. Jesivákat és alsóbb fokú iskolákat alapított, könyvkiadót zsidó könyvek kiadására, gondot fordított a szociális segélyszervezetek és a közösségi támogató csoportok létrehozására, és e tevékenységét Amerika számos városára kiterjesztette. 1950-ben bekövetkezett halálának idejére készen álltak az alapok veje és utódja, az áldott emlékű Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi számára, hogy a mozgalmat korábban soha nem látott mértékben kiterjessze és a küldöttek rendszere révén a világon minden zsidó számára elérhetővé tegye.

Emléke legyen áldott!

zsido.com

Forrás: chabad.org