Birkát hámázon – asztali áldás
Evés után köszönetet kell mondani istennek az ételért. Ha az ember legalább egy olajbogyónyi mennyiségű kenyeret evett, tórai parancsolat elmondani a teljes asztali áldást, ahogy a Tóra ötödik könyvében olvassuk:
És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott. (5Mózes 8:10)
Az étkezés utáni áldás elmondását jiddis eredetű szóval bencsolásnak nevezzük (érdekesség, hogy a jiddisbe a latinból került: benedictus – áldás).
Az asztali áldás négy áldásból, kiegészítő szövegekből és kérésekből áll. Az első áldást Mózes szerkesztette, amikor a pusztában manna hullott az égből, a másodikat Jehosua, miután Izrael népe evett az első aratásból a Szentföldre való bevonulás után. A harmadik Dávid és fia, Slomó (Salamon) műve, az utolsót pedig a misnai bölcsek vezették be.
Az asztali áldást az étkezés befejeztével, azon a helyen ülve kell elmondani, ahol az ember evett, hacsak már az étkezés elejétől nem döntötte el az illető, hogy máshol fejezi be az egész és ott fog bencsolni. Vannak, akik az asztali áldás megkezdése előtt megmossák az ujjaik végét és a szájukat egy kis vízzel. Ezt a vizet májim ácháronimnak, utolsó víznek nevezzük. Ha legalább három, 13 éven felüli férfi evett együtt, egy rövid bevezető részt mondanak el, melyet zimunnak vagy mezumánnak nevezünk. Szombaton, ünnepnapon és ros chodeskor, valamint különleges alkalmakkor (esküvő, brit mila) az adott alkalomhoz illő betoldásokat mondunk.
Fotó: Naftali Deutsch
