Felemeljük a borospoharat.
A pászkák le vannak takarva.

Ennélfogva kötelességünk* leróni hálánkat a mi Istenünknek, zengeni dicséretét, hirdetni ragyogó fenségét, magasztalni áldó köszönettel azt, aki atyáinkkal és velünk e csodákat művelte, aki a szolgaságot szabadsággá, a bánatot örömmé, a gyászt vigassággá, a sötétséget nagy fényességgé, a rabságot megváltássá változtatta számunkra. Daloljunk hát Neki, háleluja!

Az asztalra tesszük a poharat.
Magasztaljátok* az Örökkévaló Istent,
magasztaljátok ti az Ő szolgái*, mindnyájan,
magasztaljátok az Ő nevét!
Legyen áldott az Ő szentséges neve,
mostantól mindörökké,
napkeltétől napnyugtáig,
dicséretes az Ő neve.
Ő uralkodik minden nép fölött,
az égben az Ő dicsősége.
Ki olyan, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk?
Ki a magasban trónol
és a mélybe néz
az égre is, a földre is
Ki felemeli a porból a szegényt,
nyomorból a szűkölködőt,
és odaülteti őket népe főemberei közé,
ki a meddő hitvest is
gyermekeiben gyönyörködő
boldog anyává teszi. Háleluja!
(113. zsoltár)
Midőn Izrael kivonult Egyiptomból,
Jákob háza az idegen nép közül,
Júda lett az Ő szentélye,
Izrael az Ő birodalma.
A tenger látta Őt és visszahőkölt,
a Jordán vize visszafelé folyt,
a hegyek szökelltek, mint a kosok,
a dombok mint fiatal bárányok.
Mi lelt, tenger, hogy megtántorodsz,
Jordán, hogy meghátrálsz
mért ugrándoztok, ti hegyek, mint a kosok,
ti dombok, mint fiatal bárányok?
Reszkess, te föld az Örökkévalótól,
Jákob Istenétől,
ki a kősziklát mélyvizű tóvá változtatja,
és forrássá a kovakövet!
(114. zsoltár)

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Ura, ki megváltott bennünket és atyáinkat* Egyiptomból, és megérnünk engedte a mai éjszakát, hogy a kovásztalan kenyeret és a keserű gyökeret együk. Engedd meg, Urunk, Istenünk, és atyáink Istene, hogy békességben érhessünk meg a jövőben más ünnepeket is,* hogy örvendhessünk szent városod felépülésének, hol majd örömben szolgálunk Téged és boldogan fogyasztjuk az ünnepi és a peszách-áldozatot* (Szombat este fordított sorrendbe mondjuk: a peszáchi és az ünnepi áldozatot), melyek vére kedvedre érintette oltárod falát.* Új dalt zengjünk megszabadításunkért és lelkünk megváltásáért. Áldott vagy Te Örökkévaló, ki megváltottad Izraelt.
 

Áldást mondunk a második pohár borra*
és baloldalra dőlve kiisszuk.

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki teremtetted a szőlőtő gyümölcsét.
Ráchcá: Kezet mosunk a pászka evés előtt – ahogy általában kenyérevés előtt tesszük –, és ezt az áldást mondjuk:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszenteltél minket parancsolataival, és meghagytad, hogy kezet mossunk.
Moci–Mácá:* Áldást mondunk a két egész pászkára, s a közöttük lévő eltörtre:
Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki kenyeret ad a földből.
 

Kezünkben marad a felső és a középső törött pászka
és egy további áldást mondunk rájuk:

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megszentelt minket parancsolataival és meghagyta nekünk, hogy kovásztalan kenyeret együnk.
 

Letörünk az egész és a törött maceszből egy-egy olajbogyónyi darabot (kázájit), kényelmesen baloldalra dőlve elfogyasztjuk.

Máror:* Bemártjuk a keserű gyökeret a chárószetbe és áldást mondunk:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival és meghagyta nekünk, hogy keserű gyökeret együnk.
Koréch: A házigazda a legalsó, harmadik pászka két darabja közé keserű gyökeret tesz, és megjegyzi, hogy ez megemlékezés Hilélre, aki a Szentély fennállása idején együtt – szendvicsként – fogyasztotta el a peszách-áldozat húsát a pászkával és a keserű gyökérrel.
Így tett Hilél* a Szentély fennállása idején: egybegöngyölte a peszách-áldozat húsát, a pászkát és a tormát és együtt fogyasztotta el őket, hogy teljesítse az Írás parancsát: „Egyétek a peszách-áldozatot együtt a pászkával és a keserű gyökérrel” (4Mózes 9:11.).
Sulchán oréch: Az ünnepi étkezés. Elfogadott szokás, hogy elsőnek a – tálon lévő – keménytojást fogyasztjuk el, sós vízbe mártva. Ez emlékezés a Szentély pusztulása felett érzett bánatunkra (RSZ Sulchán Áruchja, 476:6.).
Cáfun:* Az étkezés után baloldalra dőlve elfogyasztjuk az elrejtett áfikománt.
 

Bérách
Kitöltjük a harmadik pohár bort és elmondjuk az asztali áldást.

Zarándokének. Mikor visszahozza az Örökkévaló Cion foglyait, mi mintha álmot láttunk volna. Kacagjunk teli szájjal, ujjongva vigadozzunk. Más népek így fognak szólni: Nagyot tett velük az Örökkévaló! Bizony nagyot is tett velünk az Örökkévaló, ezért örvendeztünk annyira. Hozd vissza Örökkévaló Istenünk a többi foglyunkat is, mint délvidéken az időszakos patakokat, hogy akik könnyezve vetettek, vigadozva arassanak. Aki vetőmagját sírva cipelte, örvendezve forduljon vissza, boldogan takarítsa be kévéit. (126. zsoltár)

Korách fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az Örökkévaló Cion kapuit: jobban szereti azokat Jákob minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten örök városa! Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filisztea, Tirusz és Kus: ennek ott van a szülőhazája. Cionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Legfelső szilárdítsa meg ezt. Az Örökkévaló számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Ez ott született. Szelá. Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad. (87. zsoltár)

Áldom az Örökkévalót mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám. Mindezt hallva a végső tanulság ez: féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége. Az Örökkévaló dicséretét hirdeti szám, hadd áldja minden teremtmény szent Nevét mindörökre! Áldjuk mi is az Örökkévalót most és mindörökké, háleluja! (Zsoltárok 34:2., Prédikátor 12:13., Zsoltárok 145:21., 115:18.)

Májim ácháronim kézleöntés előtt ezt mondjuk:
Ezt kapja a bűnős ember osztályrészül Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől. (Jób 20:29.)
Májim ácháronim kézleöntés után ezt mondjuk:
Akkor így szólt hozzám: Ez az Örökkévaló színe előtt álló asztal. (Jechezkél 41:22.)
 

Zimun
Ha legalább három felnőtt férfi vesz részt az étkezésben, ezeket az áldásokat is mondjuk (mezumánt bencsolunk). A házigazda felemeli a poharat és így kezdi:
Uraim, mondjuk el az asztali áldást!
[Jiddisül: Ránoszáj, mir velln bentsn.]

Többiek, azután az áldásvezető:
Áldott legyen az Örökkévaló neve mostantól mindörökké!

Az áldásvezető:
Az itt ülők engedelmével áldjuk (ha tízen vannak, hozzáteszi: Istenünket), akinek ételéből most ettünk!

Többiek, azután az áldásvezető:

Legyen áldott (ha tízen vannak, hozzáteszi: Istenünk), akinek kenyeréből ettünk, és jóságából élünk!
 

Asztali áldás

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki szeretettel és irgalommal viseled gondját a világnak, ki kegyelmesen kenyeret juttatsz minden élőnek, kinek köszönhetjük, hogy soha semmiben nem szenvedtünk hiányt, és remélhetőleg nem is fogunk soha. Hatalmas a Te neved. Mert ellátónk és gondoskodónk vagy, mindenkivel csak jót tevő, aki minden teremtménynek élelmet juttatsz. Amint írva van: „Kinyitod kezedet, és kegyelmedben kielégítesz minden élőlényt” (Zsoltárok 145:16.). Áldott vagy Örökkévaló, aki mindenkit ellátsz.
 

Hála a Szentföldért
Hálát adunk Neked, Örökkévaló Istenünk, hogy atyáinknak hagytad örökbe ezt a gyönyörűséges, termékeny, tágas országot, s hogy kivezettél minket Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, hogy testünkre pecsételt szövetséget kötöttél velünk, és megtanítottál bennünket a Tórára és annak parancsaira és törvényeire, s hogy kegyes, szeretetteljes élettel ajándékoztál meg bennünket és gondoskodtál az élelmünkről mindig, minden nap, minden időben és minden órán.

Hálásak vagyunk hát Neked, Örökkévaló Istenünk, mindezért, és áldunk Téged, dicsérje a nevedet minden élő örökkön örökké. Mint ahogyan az Írás tanítja: „ha ettél és beteltél, magasztald az Örökkévalót, Istenedet, köszönd meg Neki a nektek juttatott szép országot.” (5Mózes 8:10.) Áldott vagy Örökkévaló, az országért és tápláló terméséért.

 

Ima Jeruzsálem újjáépítéséért
Könyörülj meg, Örökkévaló Istenünk Izraelen, a Te népeden, és Jeruzsálemen, a városodon és Cionon, dicsőséged színhelyén, és felkentednek, Dávidnak királyságán, és a nagy Szentélyen, melyet a Te neved díszít. Atyánk, pásztorunk, láss el és táplálj minket, könnyíts az életünkön, s szabadíts meg bennünket minden gondunktól, bajunktól. Ne engedd Örökkévaló Istenünk, hogy halandó ember alamizsnájára vagy kölcsönére szoruljunk, csupán a Te bőséggel teli, felénk táruló szent kezedre, hogy sohase legyen okunk szégyenkezésre.

 

Szombaton hozzátesszük ezt:
Légy kegyes hozzánk, Örökkévaló Istenünk, erősíts meg minket parancsolataiddal és a hetedik napnak, e nagy, szent szombatnak parancsával, mert tudjuk, hogy nagy és szent ez a nap számodra is, azért hagytad meg, hogy e napon megnyugodjunk és megpihenjünk parancsolataidhoz híven, szeretettel. Tedd Örökkévaló Istenünk, hogy nyugalmunk e napját gond, baj, bánat meg ne zavarja, és engedd megérnünk Urunk, Istenünk, székhelyednek, Cionnak a megvigasztalódását, és szent városodnak, Jeruzsálemnek a felépülését, hisz Te vagy az üdv és vigasz Istene.

Istenünk és atyáink Istene! Szálljon fel, törjön a magasba, érkezzen Elébed és fogadtassék kegyesen, láttassék és hallgattassék meg. Jusson eszedbe a magunk és atyáink sorsának emléke, Dávid szolgád ivadékának, a Messiásnak emléke, Jeruzsálemnek, szent városodnak emléke, és egész népednek, Izraelnek az emléke. Váljanak mind oltalommá és menedékké, kegyes könyörületté, boldog, békés jó életté a pászka ezen ünnepén és a szent gyülekezés ezen ünnepén. Emlékezz meg rólunk kegyesen, tedd e napot áldottá, segíts minket jó életre és óvj meg minket, légy könyörületes hozzánk, szánj meg minket és irgalmazz nekünk, mert csak Rád függesztjük szemünket, ki a vigasz és a könyörület Istene vagy.

És építsd fel Jeruzsálemet, szent városunkat mielőbb, még a mi napjainkban. Áldott vagy Te Örökkévaló, aki irgalmában felépíti Jeruzsálemet. Ámen.
 

Hálaima Isten jóságáért
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, Atyánk, Királyunk, Erősségünk, Alkotónk, Megváltónk, Teremtőnk, Szentünk, Jákob Szentje, Pásztorunk, Izrael Pásztora, a jóságos Úr, aki mindenkivel jót tesz, nap mint nap. Ő tett jót velünk, Ő tesz jót velünk, és Ő fog velünk jót tenni. Ő halmozott el, halmoz el ma is és fog elhalmozni bennünket kegyelmével, irgalmával, sikerrel, áldással és segedelemmel, vigasszal és gondtalan megélhetéssel, békés élettel és mindenféle jóval, hogy hiánytalan boldogságban élhessünk mindig.
Irgalmas Isten, Te uralkodj fölöttünk örökké.
Könyörületes Isten, Feléd szálljon az áldás, magasztalással égen és földön.
Őt, az Irgalmast dicsérjék minden nemzedékben, legyünk mi dicsérete örökre és örökkön-örökké, legyünk mi ékessége az idők végezetéig.
Az Irgalmas gondoskodjon megélhetésünkről.
A Könyörületes törje le nyakunkról az igát és emelt fővel vigyen be hazánkba.
Az Irgalmas hintsen áldást e házra, erre az asztalra, amelynél étkeztünk.
A Könyörületes küldje el hozzánk az áldott emlékű Élijáhut, a prófétát, vele küldjön jó híreket, vigaszt és támogatást.
Az Irgalmas áldja meg tanító atyámat, e ház fejét, és tanító édesanyámat, e ház asszonyát, őket és házuk népét, sarjaikat és minden tulajdonukat. Ahogy megáldotta atyáinkat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot mindennel, mindenkor, úgy áldjon meg mindnyájunkat (a szövetség gyermekeit), legdúsabb áldásaival, és mondjunk erre áment.
A magasságos egekből olyan érdemet fordítsanak javára és javunkra, mely békénk biztosítéka lesz, áldást kapjunk az Örökkévalótól, igazságtevést szabadító Istenünktől, és tetszést arassunk Isten és ember szemében!

 

Szombaton ezt tesszük hozzá:

Könyörületes Isten, adjad, hogy megérjük azt a időt, amely csupa szombat* és örökké tartó nyugodalom.
Irgalmas Isten! Testáld ránk a vég nélküli ünnepnapot.*
Könyörületes Isten, engedd megérnünk a messiási napokat és a túlvilági életet. Védő bástyája vagy Te királyodnak, kegyes pártfogója felkentednek, Dávidnak és minden sarjának örökké. Ki békét teremt a magasságos egekben, Ő hozzon békét ránk és egész Izraelre, és mondjunk erre áment.
Félve tiszteljétek az Örökkévalót, ti jámborok, mert hívei nem látnak szükséget soha. Még az oroszlánok is éhezve tengődnek olykor, de akik Istent keresik, azoknak nem hiányzik semmi. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő, örökös az Ő kegye. Kitárja kezét és kegyesen jóllakat minden élőt. Boldog az, aki az Örökkévalóban bízik, aki Őbelé veti a hitét. [Ifjú is voltam, meg is öregedtem, de még nem láttam, hogy az igaz ember el lett volna hagyva, sem gyermekét koldulni. Az Örökkévaló erőt ad népének, Isten a népét békével áldja meg.]

Áldást mondunk a harmadik pohár borra
és baloldalra dőlve kiisszuk.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki teremtetted a szőlőtő gyümölcsét.
Megszakítás