Majd kitárjuk az ajtót és ezt mondjuk:
Hálél*-Nircá
Zsoltárok, befejező dalok.
hanem irgalmas és igazságos Tenmagadért.
Szerezz dicsőséget szent Nevednek!
Miért kérdezzék a népek:
Hol van hát a ti istenetek?
Holott a mi Istenünk
itt van felettünk az égben,
és kedve szerint cselekszik.
Az ő bálványaik azonban,
még ha ezüstből, aranyból valók is,
csak gyarló emberek kezeművei.
Van ugyan szájuk, de nem beszélnek,
szemük is, mégse látnak,
fülükkel nem hallanak,
orrukkal nem szagolnak,
kezükkel nem tapintanak,
lábukkal nem haladnak,
torkukból nem száll lehelet.
Ez legyen mindazok sorsa,
akik őket alkották s bennük bíznak.
De te, Izrael, csak az Örökkévalóban bízz,
segítséged és pajzsod Ő!
Áron népe, az Örökkévalóban bízz,
segítséged és pajzsod Ő!
Ti istenfélő jámborok,
csak az Örökkévalóban bízzatok,
segítségetek Ő s pajzsotok!
(115. zsoltár 1–11.)
Istenünk, megemlékeztél Izrael házáról,
Áron népét áldd meg, áldd meg népünket,
Áldásod szálljon a jámborokra,
kicsikre, nagyokra egyaránt,
Sokasítson meg benneteket és gyermekeiteket,
kik áldottai vagytok az Örökkévalónak,
az ég és a föld Alkotójának.
Mert a mennybolt az Örökkévalóé,
csak a földet adta az embereknek.
Nem a holtak dicsérik Istent
s nem a majd sírba hanyatlók,
hanem mi, élők áldjuk a nevét
most és örökön-örökké, háleluja!
(115. zsoltár 12–18.)
Oly boldoggá tesz Isten,*
hogy meghallgatja esdő szavamat,
s mindig is felfigyel rám!
Körém tekeredtek a halál kötelei,
s a pokol rémségei támadtak rám;
körülvett az ínség és a nyomorúság,
hát Isten nevét hívtam segítségül.
Kérve kértem, mentse meg lelkemet!
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos,
irgalmas a mi Istenünk.
Vigyáz Ő az alázatosokra;
rám, az ügyefogyottra is.
Nyugodj hát meg, lelkem,
mert csak jót tesz velem Isten.
Megszabadít engem a haláltól,
szemeimet a könnyhullatástól,
lábamat a botlásoktól.
Az Örökkévaló előtt akarok járni,
elevenen az élők országában.
Mindig is Benne bíztam, akkor is,
mikor felnyögtem: Uram, nagyon szenvedek!
Akkor is, mikor csüggedten és megalázottan
azt mondtam hebehurgyán: minden ember csalfa.
tengernyi jótéteményedet?
A szabadulás poharát felemelem,
úgy szólítalak Téged szent Neveden
s Neked tett fogadalmaimat
egész néped szemeláttára betartom.
Tudom, Neked is nehéz
jámboraid halála.
Ne feledd hát, hogy hű szolgád vagyok,
szolgálólányodnak fia vagyok én.
Te oldoztad ki rabságom köteleit,
hát Neked hozok hálásan áldozatot.
Az Örökkévaló Nevét hívom segítségül,
s az Istennek tett fogadalmaimat
teljesítem az egész nép színe előtt,
Jeruzsálemben, Szentélyed tornácán, háleluja!
Magasztaljátok az Örökkévalót ti népek,
dicsérjétek Őt ti nemzetek,
mert kegyelmes Ő valamennyiünkhöz,
és Ő maga az igazság, háleluja!
(117. zsoltár)
| Adjatok hálát* az Örökkévalónak, mert jóságos Ő | és kegyelme végtelen! |
| Ismételje Izrael háza, | hogy kegyelme végtelen! |
| Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő | és kegyelme végtelen! |
| Mondja Áron háza is, | hogy kegyelme végtelen! |
| Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő | és kegyelme végtelen! |
| Hirdesse minden istenfélő, | hogy kegyelme végtelen! |
| Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő | és kegyelme végtelen! |
Ő meghallgatott s enyhített sorsomon.
Ha Isten velem van, nem félek én,
mert akkor nem árthat nekem ember.
Ha az Örökkévaló velem van, mosolygok elleneimen,
mert jobb Istenben bízni, mintsem az emberekben,
mert jobb az Örökkévalóban bízni, mintsem fejedelmekben.
Körülvesznek idegen népek, Isten nevében lebírom őket.
Körülfognak, körülkerítenek,
Isten nevében lebírom őket.
Körülrajzottak, mint a méhraj,
de elhamvadt dühük, mint a bozóttűz,
mert Isten nevében lebírtam őket.
Lökdöstek, taszítottak,
de az Örökkévaló felsegített engem,
mert Ő az erő, a hatalom, bajból a szabadulás!
A jámborok sátraiban zúg a vigasságos ének:
diadalt arat az Örökkévaló jobbja,
nem is halok én meg, hanem élek,
hogy az Örökkévaló tetteit dicsőítsem!
Mert sokszor keményen próbára tett,
de nem veszejtett el soha.
Tárjátok ki nekem az igazság kapuit,
hadd menjek át rajtuk Istent magasztalva!
Az Isten kapuja ez, csak igazak előtt nyílik ki.
A következő négy vers mindegyikét megismételjük:
Magasztallak Téged, hogy megsegítettél,
meghallgattál s megszabadítottál.
A kő, amit az építők megvetettek, sarokkővé lett!
Az Örökkévaló tette ezt a csodát,
csodálatosnak tűnik szemünkben.
S ezt a napot is Ő rendelé,
vigadjunk hát és örvendezzünk!
Kérünk, Örökkévaló, segíts meg bennünket!
Kérünk, Örökkévaló, segíts meg bennünket!
Könyörgünk, Örökkévaló, támogassál minket!
Könyörgünk, Örökkévaló, támogassál minket!
A következő négy verset is egyenként megismételjük:
Áldott az, aki Isten nevében jön, áldjuk mi azt a Szentély tornácairól.
Az Örökkévaló világosított meg bennünket,
a neki hozott áldozatot kössétek oda az oltár szarvához
Istenem vagy Te, hálát mondok Neked s magasztallak,
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos Ő, és kegyelme végtelen!
| Adjatok hálát* az Örökkévalónak, mert jóságos Ő | és kegyelme végtelen! |
| Adjatok hálát az Istenek Istenének, | mert kegyelme végtelen! |
| Adjatok hálát az Urak Urának, | mert kegyelme végtelen! |
| A nagy csodákat egymagában mívelőnek, | mert kegyelme végtelen! |
| Az eget bölcsen megteremtőnek, | mert kegyelme végtelen! |
| Aki a szárazföldet a vizekre építette, | mert kegyelme végtelen! |
| A mennyei világító testek teremtőjének, | mert kegyelme végtelen! |
| A napnak, hogy uralkodjék nappal, | mert kegyelme végtelen! |
| S a holdnak és a csillagoknak, hogy uralkodjanak éjjel, |
mert kegyelme végtelen! |
| Annak, aki lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki kivezette onnan Izraelt, | mert kegyelme végtelen! |
| Erős kézzel és kinyújtott karral, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki kettéhasította a tengert, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki átvezette rajta Izraelt, | mert kegyelme végtelen! |
| De tengerbe sodorta Fáraót és a seregeit, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki vezérelte a népet a pusztában, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki legyőzte a nagy királyokat, | mert kegyelme végtelen! |
| Porba döntötte a leghatalmasabb uralkodókat, | mert kegyelme végtelen! |
| Szichont, Emori királyát, | mert kegyelme végtelen! |
| Ógot, Básán királyát, | mert kegyelme végtelen! |
| S országukat örökbe adta, | mert kegyelme végtelen! |
| Örökségbe szolgájanak, Izraelnek, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki megalázottságunkban megemlékezett rólunk, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki megszabadított ellenségeinktől, | mert kegyelme végtelen! |
| Ki kenyeret ad minden halandónak, | mert kegyelme végtelen! |
| Adjatok hát hálát az ég Urának, | mert kegyelme végtelen! |
Minden élőlény lelke* áldja a Nevedet, Örökkévaló Istenünk, minden halandó szüntelenül a Te felséges nevedet magasztalja, mióta világ a világ. Te vagy a mi Istenünk és Kívüled nincs megmentőnk, se oltalmazónk, mert csak Te szabadítasz és mentesz meg minket. Te látsz el bennünket, s baj, szorultság idején Te könyörülsz meg rajtunk. Nincs nekünk urunk, csak Te.
Te vagy a kezdet és a vég Istene, ura mindennek, ami e világon mozog. Hódolunk hát Neked és magasztalunk Téged, ki a világot kegyelmesen, lakóit irgalmasan vezeted. Nem alszol Te, s nem szenderegsz, hanem Te ébreszted az alvókat, költögeted a szunnyadókat, megszólaltatod a némákat, megszabadítod a foglyokat, megtámogatod a roskadókat, kiegyenesíted a meggörbedteket. Csak Neked hódolunk!
És ha tele volna tengernyi dallal a szánk, ha háladalunk túlharsogná a tenger zúgó hullámait, s ajkunk rebegése betöltené a menny boltozatát, ha szemünk forró hálánktól úgy izzana, mint a nap, ragyogna, mint a hold, két karunk úgy tárulna szét, mint a sasnak szárnyai, lábaink meg oly könnyen futnának Elébed, mint a táncos lábú szarvasok – akkor sem tudnánk kellőképpen hálát adni Neked, Örökkévaló Istenünk, atyáink Istene, akkor sem tudnánk elégszer megköszönni szent Nevednek azt a töménytelen jótéteményt, csodálatos csodatetteket, amit őseinkkel és mivelünk cselekedtél.
Örökkévaló Istenünk, Te szabadítottál ki bennünket Egyiptomból, Te váltottál ki bennünket a szolgaság házából. ínségben tápláltál, bőségben jóltartottál, kardtól megmenekítettél, járványoktól megkíméltél, súlyos betegségektől megóvtál bennünket. Mindmáig megsegített a könyörületességed, nem hagyott cserben irgalmasságod. Ne is taszíts el bennünket soha, Örökkévaló Isten!
Mi pedig testünk minden sejtjével, amit Te plántáltál belénk, lelkünk minden rezzenetével, amit Te leheltél belénk, nyelvünk minden hangjával, amit Te kölcsönöztél nekünk, csak Téged dicsérünk, magasztalunk és ünnepelünk, hogy kellőképpen dicsfénybe vonjuk, és megszenteljük királyi Nevedet. Minden száj Téged dicsérjen, minden ajak Rád esküdjön, minden szem rajtad csüngjön, minden térd Előtted hajoljon meg, a büszke tartásúak Előtted boruljanak le, minden szív Tőled remegjen, és valamennyien a Te szent Nevednek hódoljunk, amint írva van: „Minden csontom és tagom azt kérdezi, ki hasonlatos Hozzád, Örökkévaló?” (Zsoltárok 35:10.) Ki más menti meg a gyengét a nála erősebbtől, a nyomorultat a fosztogatótól? Ki is hasonlítható, ki is mérhető Hozzád, ki is egyenlő Veled, Te hatalmas, félelmetes Isten, ég és föld Teremtője? Dicsérjünk hát Téged, magasztaljunk, hódoljunk Neked és áldjuk szentséges Nevedet, ahogyan írva van Dávidnál: „Áldd lelkem az Örökkévalót, egész lényem az Ő szentséges nevét!” (Zsoltárok 103:1.)
Istenem, nagy vagy erőd teljében, Neved dicsőségében, mily végtelenül hatalmas vagy félelmetességedben, mikor magasztosan trónolsz a magasságos trónon!
A végtelenben lakozol, magasztos és szent a Te Neved, miként írva van: „Ujjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, dicsérjétek Őt, tisztalelkűek!” (Zsoltárok 33:1.)
Magasztalják Őt az egyeneslelkűek,
áldják Őt a jámborok,
szenteljék Őt meg, a kegyeséletűek,
dicsérjék a szentéletűek!
Népednek, Izrael házának hatalmas gyülekezeteiben is ujjongva dicsérje a Neved minden nemzedék, mert minden teremtett lénynek kötelessége Örökkévaló Istenünk és atyáink Istene, színed előtt hálálkodni, dicsérni, dicsőíteni, ékesíteni, magasztalni, tisztelni, áldani, felmagasztalni és imádni Téged, felkent szolgád, Jisáj fia, Dávid király minden dalával és hálaénekével!
Tehát, mindörökké csak Téged magasztalunk, Urunk, Királyunk, ég és föld hatalmas, szent királya, Isten. Mert Téged örökkön illet Örökkévaló, atyáink Istene, minden dal és hálaének, mert Te vagy az erő és a hatalom, a győzelem, az örökkévalóság, a nagyság és a dicsőség, a szentség és az uralom. Tiéd minden köszönet és áldás a világ kezdetétől a végezetéig. Áldott vagy Te, Örökkévaló, Isten, dicsőségben nagy uralkodó, Isten, akinek hálát adnak, Csodák Ura, minden lelkek teremtője, a teremtmények uralkodója, aki kedveli a zsoltáréneket, minden világot éltető egyetlen Úristen!
és baloldalra dőlve kiisszuk.*
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki teremtette a szőlőtő gyümölcsét.
Utóáldás a borra
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, a szőlőért és a szőlőtő gyümölcséért, a föld terméséért, a gyönyörűséges, tágas országért, amelyet atyáinknak hagytál örökségül, hogy élvezzék a gyümölcsét és jóllakjanak javaival. Könyörülj meg Örökkévaló Istenünk népeden, Izraelen, városodon, Jeruzsálemen, és Cionon, dicsőséged színhelyén, oltárodon és Szentélyeden! Építsd fel Jeruzsálemet, a szent várost, mihamarabb, még a mi napjainkban! És vezess fel oda minket, hogy örvendhessünk felépítésének, és szentségben, tisztaságban áldhassunk Téged (Szombaton betoldjuk: légy kegyes hozzánk a mai szombatnapon), s vigadhassunk e napokban, a pászka ünnepén! Mert jóságos vagy Te, Örökkévaló, jót teszel mindenkivel, mi pedig megköszönjük Neked az országot és a szőlőtő gyümölcsét. Áldott vagy Örökkévaló, az országért és a szőlőtő gyümölcséért.
A széder estének közeleg a vége,*
megültük, a törvényt figyelembe véve,
búcsúzunk is tőle, bízva és remélve,
hogy így rendezhetjük meg majd mától egy évre.
Magasságos Isten, erre kérünk Téged,
Gyarapítsd meg újra megritkított néped:
Izrael erdőben be sok fa kiégett!
egy helyébe százat plántáljon Fenséged!
