Az őrködés éjszakája – Pészáchi Hágádá

Nézd csak* mit készült tenni Jákob ősapánkkal az arámi Lábán,* aki még a Fáraón is túl akart tenni, mert ez csak a fiúgyerekekre mondta ki a halálos ítéletet, de Lábán mindnyájukkal végezni akart, ahogy írva van: „Az arámi el akarta veszejteni atyámat [Jákobot], de ő lement Egyiptomba, ott lakott kevesedmagával, és nagy néppé lett; hatalmassá és számossá lettek” (5Mózes 26:5.).

„…ő lement Egyiptomba”, az isteni elrendelés által kényszeríttetve,*

„…ott lakott”, ami azt jelenti, hogy nem azért vonult le Egyiptomba, hogy ott megtelepedjék, hanem csak lakni ment oda,* mert írva van: „ezt mondták Fáraónak: Idejöttünk ebbe az országba lakni, mert szolgáid nyájainak nincs legelője, és súlyos ínség dúl Kánaán földjén. Hadd lakhassanak hát szolgáid Gósen földjén.” (1Mózes 47:4.)

„...kevesedmagával”, ahogy írva van: „hetven lélekből állott Jákob tábora,* mikor levonultak Egyiptomba, de most az Örökkévaló Istenünk számossá tett benneteket, mint az ég csillagait” (5Mózes 10:22.).

S „ott… néppé lett”, amit úgy érts, hogy Izrael fiai ott is kitűntek* [vagyis megőrizték hagyományaikat].

„Nagy… hatalmas”,* miként írva van, hogy „Izrael fiai szaporodtak és sokasodtak, és egyre hatalmasabbá nőttek, és megtelt velük az ország” (2Mózes 1:7.).

„És számossá lettek”, amint írva van: „Elmentem melletted,* és véredben fetrengve találtalak, mikor is így szóltam hozzád: Véredből támadj újra fel!* És megismételtem: Véredből támadj újra fel! Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, felserdültél, melled kifejlődött, szőröd kinőtt, de teljesen meztelen voltál” (Jechezkél 16:6–7.).

„És az egyiptomiak* rosszat tettek velünk,* meggyötörtek és kínzó munkával sújtottak bennünket” (5Mózes 26:6.).

Bizony „az egyiptomiak rosszat tettek velünk”, miként Fáraó mondta: „Találjunk ki ellenük valamit, mert még úgy elszaporodnak, hogy ha háború törne ki, ellenségeinkhez csatlakoznának, harcolnának ellenünk, aztán elhagynák az országot” (2Mózes 1:10.).

„Meggyötörtek”, mint az Írás tanúsítja: „És tettek föléjük robot-felügyelőket, hogy kínzó munkával sanyargassák őket, és felépíttették velük Fáraónak az éléstár-városokat, Pitomot és Rámszeszt” (uo. 11.).

„És kínzó munkákkal sújtottak bennünket”, mint írva van: „S az egyiptomiak kemény robotra fogták Izrael fiait. És megkeserítették életüket, nehéz munkával, agyagkeveréssel, vályogvetéssel, és mindenféle mezei munkával kemény robotra fogták őket”* (uo. 13–14.).

„Mi pedig felkiáltottunk az Örökkévalóhoz,* atyáink Istenéhez, s az Örökkévaló meghallgatta könyörgésünket, felfigyelt nyomorúságunkra, szenvedésünkre és szorongattatásunkra” (5Mózes 26:7.).

„…felkiáltottunk az Örökkévalóhoz, atyáink Istenéhez”, miként írva van: „És történt hosszú idő után, hogy meghalt Egyiptom királya,* és Izrael fiai felnyögtek a rabszolgaságból, és fennen keseregtek, s segélykiáltásuk feljutott a rabságból Istenhez” (2Mózes 2:23.).

„…az Örökkévaló meghallgatta könyörgésünket”, amint olvashatjuk: „Isten pedig meghallgatta segélykiáltásukat és megemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött frigyről” (uo. 24.).

És „felfigyelt nyomorúságunkra” – ez a családi élet felbomlására vonatkozik,* – miként írva van: „És látta Isten* Izrael gyermekeit és megindult rajtuk a szíve” (2Mózes 2:25.).

…szenvedésünkre,* ez a fiúgyermekekre vonatkozik, mert a Fáraó elrendelte: „minden születendő fiúgyermeket vessetek a folyóba, csak a leánygyermekeket hagyjátok életben” (2Mózes 1:22.).

„…és szorongatásunkra” – ez a zaklatás, amint írva van: „és láttam a kínzást, ahogy az egyiptomiak kínozzák őket” (2Mózes 3:9.).

„És kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes jelenéssel, jelekkel és csodatettekkel.” (5Mózes 26:8.)

„És kivezetett bennünket az Örökkévaló Egyiptomból.” Nem angyalokkal, nem szeráfokkal, nem is küldöncökkel vezettetett ki bennünket, hanem maga a Szent, áldott legyen, saját személyében tette ezt, mint írva van: „És azon az éjszakán átvonulok Egyiptom országán, megölöm Egyiptom minden elsőszülöttét, embert és jószágot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom valamennyi bálványistene fölött. Mert Én vagyok az Örökkévaló” (2Mózes 12:12.). „Átvonulok Egyiptom országán”, Én és nem valamelyik angyal. „…megölöm Egyiptom minden elsőszülöttét”, Én és nem valamelyik széráf. „…és ítéletet tartok Egyiptom valamennyi bálványistene fölött”, Én és nem valami küldönc.* „…Én vagyok az Örökkévaló”, Én és senki más.

„Erős kézzel” – ez a dögvész, amint írva van: „Íme az Örökkévaló keze lesújt a mezőn legelő nyájakra, ménesekre, szamár-, teve- és marhacsordákra, juhnyájakra pusztító, súlyos dögvésszel” (2Mózes 9:3.).

„…kinyújtott karral” – ez a kard, amint írva van: „s kezében kivont kardja, amint Jeruzsálem irányába suhint” (1Krónikák 21:16.).

„…nagy, félelmetes jelenéssel” – ez a Sechiná jelenléte, mint írva van: „Vajon megpróbálta-e másutt is az Örökkévaló, hogy kiemeljen egy népet a többi közül, kisértésekkel, jelekkel és csodatételekkel, háborúval és erős kézzel, kinyújtott karral és nagy, félelmetes jelenésekkel, ahogy ezt veletek tette az Örökkévaló, a ti Istenetek Egyiptomban, szemetek láttára?” (5Mózes4:34.)

„…jelekkel” – ez a szó a botot jelenti, mint írva van: „ezt a botot pedig vedd a kezedbe, ezzel viszed majd végbe a csodajeleket.” (2Mózes 4:17.)

„…és csodatettekkel” – ez a vér csodája, mint írva van: „és csodajeleket mutatott az égen és a földön…

Egy másik kommentátor szerint az „erős kézzel” kifejezése két csapást, a „kinyújtott karral” is két csapást, a „nagy, félelmetes jelenéssel” további két csapást, a „jelek és csodatettek” nemkülönben két-két csapást jelentenek, ez összesen tíz csapás. Ennyivel* sújtotta az Örökkévaló saját országukban az egyiptomiakat éspedig:

Vérrel, békával, tetvekkel, vadállatokkal, dögvésszel, kiütéssel, jégesővel, sáskajárással, sötétséggel és az elsőszülöttek halálával.

Rabbi Jehudá a tíz csapást a héber szavak kezdőbetűiből rövidítette le:

Döcách, ádás, böácháv.*

A galileai Rabbi Joszé felveti a kérdést: Mivel bizonyítható, hogy az egyiptomiak a földjükön tíz, a tengeren pedig ötven* csapást szenvedtek el? Abból, hogy Egyiptomról így szól az Írás: „És szólottak a varázslók Fáraóhoz: Isten ujja ez!” (2Mózes 8:15.) Hát a tengerről mit mond? „Látta Izrael a hatalmas kezet, mellyel végigsújtott az Örökkévaló Egyiptomon, és ezért félte a nép Istent, és bízott benne és szolgájában, Mózesben.” (uo. 14:31.) Hány csapás érte tehát az egyiptomiakat Isten ujja által? Tíz. Magában Egyiptomban tehát tíz, a tengeren pedig ötven csapást szenvedtek el [mivel a kézen öt ujj van].

Rabbi Eliezer ezt kérdezte: Miből következtethetünk arra, hogy minden egyes csapás, amelyet az Örökkévaló az egyiptomiakra a földjükön mért, négy csapásból állott? Ebből a zsoltárversből: „Rájuk bocsátotta felgerjedt haragját: a felbőszülést, a felindulást, a szorongattatást, a vészangyalok seregét” (Zsoltárok 78:49.). A felbőszülés – egy, a felindulás – kettő, a szorongattatás – három, a vészangyalok serege – négy. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyiptomiak a földjükön negyven, a tengeren pedig kétszáz csapást szenvedtek el.

Rabbi Ákivá ezt mondta: Miből következtethetünk arra, hogy minden egyes csapás, amellyel az Örökkévaló az egyiptomiakat a földjükön sújtotta, öt csapásból állott? Ugyancsak a fenti zsoltárversből, amely így szól: „Rájuk bocsátotta felgerjedt haragját: a felbőszülést, a felindulást, a szorongattatást, a vészangyalok seregét”. Rabbi Ákivá szerint a fellobbant harag – egy, a felbőszülés – kettő, a felindulás – három, a szorongattatás – négy, a vészangyalok serege – öt. Ebből kitűnik, hogy az egyiptomiaknak a szárazföldön ötven, a tengeren pedig kétszázötven csapást kellett elszenvedniük.

Mily végtelenül jóságos* volt hozzánk a mi Istenünk:

Ha csak kiszabadít minket Egyiptomból, de nem ítélkezik felettük, azzal is beértük volna,
Ha csak ítélkezik felettük, de isteneiket nem sújtja, azzal is beértük volna,
Ha csak isteneiket sújtja, de elsőszülötteiket nem bünteti, azzal is beértük volna,
Ha csak az elsőszülötteket bünteti, de nem juttatja nekünk a kincseiket, azzal is beértük volna,
Ha csak nekünk juttatja kincseiket, de nem hasítja ketté a tengert, azzal is beértük volna,
Ha csak ketté hasítja a tengert, de minket nem vezet át rajta száraz lábbal, azzal is beértük volna,
Ha csak átvezet bennünket száraz lábbal, de nem fullasztja bele ellenségeinket, azzal is beértük volna,
Ha csak belefullasztja ellenségeinket, de nem gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, azzal is beértük volna,
Ha csak gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, de nem táplál bennünket mannával, azzal is beértük volna,
Ha csak mannával táplál bennünket, de nem ajándékoz meg minket a Szombattal, azzal is beértük volna,
Ha csak megajándékoz minket a Szombattal, de nem vezet bennünket a Színájhoz, azzal is beértük volna,
Ha csak elvezet bennünket a Színájhoz, de nem adja nekünk a Tórát, azzal is beértük volna,
Ha csak nekünk adja a Tórát, de nem visz be bennünket Izrael földjére,* azzal is beértük volna,
Ha csak bevisz bennünket Izrael földjére, de nem építi fel nekünk a Szentélyt, azzal is beértük volna!

Mily mérhetetlen volt tehát Istenünk irántunk tanúsított jósága:* kiszabadított minket a rabságból, ítéletet hozott Egyiptom felett, lesújtott isteneikre, megbüntette elsőszülötteiket, nekünk juttatta kincseiket, kettéhasította a tengert, átvezetett bennünket rajta száraz lábbal, belefullasztotta ellenségeinket, gondoskodott rólunk a pusztában negyven éven át, mannával táplált bennünket, megajándékozott minket a Szombattal, elvezetett bennünket a Színáj-hegyéhez, ott nekünk adta a Tórát, bevitt minket Izrael földjére és felépítette nekünk a Szentélyt, hogy megbocsáttassanak bűneink.

Rábán Gámliél ezt szokta mondani:* aki a széderestén nem beszéli el a három dolgot:* meg a peszách-áldozatot, a pászkát és a keserű füvet, az nem tett eleget kötelességének.

Miért hozták őseink a Szentély fennállása idején a peszách [az elkerülés] áldozatot? Mert az Örökkévaló, áldott legyen a neve, elkerülte atyáink házait Egyiptomban, amint az írva van: „mondjátok el [gyermekeiteknek], Peszách-áldozat ez az Örökkévalónak, aki elkerülte Izrael fiainak házait, mikor Egyiptomot sújtotta, a mi házainkat pedig megmentette. És meghajolt a nép és leborult” (2Mózes 12:26.).

Miért esszük a pászkát, a kovásztalan kenyeret? Mert még meg sem kelhetett őseink tésztája,* amikor megjelent a Királyok Királya, a Szent, legyen áldott Ő, és megszabadította őket, amint írva van: „és kovásztalan lepényeket sütöttek a magukkal hozott tésztából, ami még meg se kelhetett, mert kiűzték őket Egyiptomból és nem késlekedhettek, még útravaló eleséget sem készíthettek maguknak” (uo. 39.).

És miért esszük ma a keserű gyökeret? Azért, mert az egyiptomiak megkeserítették atyáink életét Egyiptomban, amint írva van: „és megkeserítették életüket, nehéz munkával, agyagkeveréssel, vályogvetéssel, és mindenféle mezei munkával kemény robotra fogták őket” (2Mózes 1:14.).

Minden korban és időben* úgy kell tekintenie a zsidó embernek, mintha ő maga saját személyében szabadult volna ki Egyiptomból, amint az Írás mondja: „Beszéld el fiaidnak azon a napon, s tedd hozzá: velem tette ezt az Örökkévaló, mikor kivonultam Egyiptomból” (2Mózes13:8.). Mert nemcsak atyáinkat váltotta meg a Szent, áldott Ő, hanem bennünket is kiszabadított velük együtt, mert írva van: „Minket pedig kivezetett onnan, hogy elvigyen és nekünk adja az országot, amelyet atyáinknak ígért” (5Mózes 7:23.).