8. 📖 XXI. – A transzcendens világ

Gilgulim – A reinkarnációk könyve

Gilgulim – Reinkarnáció

Jichák Luria rabbi, az Árizál:

Széfer HáGilgulim – A reinkarnációk könyve

 

Bevezetés: a szerző és a mű

Jichák Luria rabbi […Áskenázi ben Slomo] (1534-1572) a cfáti régi temetőben nyugszik. A legtöbben csak így ismerik: Ári, ami egy az Elohi rabbi Jichák („Az istenes Jichák rabbi”) névből alkotott betűszó. Rajta kívül nem élt még tanító vagy bölcs, akinek nevét egy ilyen eléírt, az Elohi [„istenes”] szó helyett álló, álef betűvel egészítették volna ki. Ez a kiegészítés jól mutatja, mit gondoltak róla a kortársai.

A későbbi nemzedékek, attól tartva, hogy ezt a titulust esetleg félreérthetik, azt mondták, hogy ez az álef az Áskenázi szó helyett áll, jelezve, hogy Jichák rabbi családja Németországból származik, s ez igaz is volt. A kabalisták mind a mai napig a következő három elnevezés valamelyikével emlegetik Jichák Luriá rabbit: Rábénu HáÁri, HáÁri háKádos [a szent Ári] vagy Árizál [az áldott emlékezetű Ári].

A Sáár HáGilgulim című munka, amint az a címéből is kiderül, a reinkarnáció tórai felfogását tárgyalja. A mű, amelynek alapja elsősorban a Zóhár könyvének, a Tóra Mispátim szakaszához írt része, amelyben a gilgulim-ról vagyis a lélekvándorlásról/reinkarnációról esik szó, az Ári írásaiból áll össze. A könyvet legkiválóbb tanítványa, Chájm Vital rabbi (1543 k.–1620) jegyezte le és az ő fia, Smuél Vital rabbi (1598-1677) egészítette ki.

Ez a munka, amellett, hogy áttekintést ad a személyes rektifikáció és reinkarnáció alapelveiről, egyben feltárja a múlt számos jeles Tóra-tudósának spirituális gyökereit is. Továbbá gyakran szolgál létfontosságú információkkal a jövőt illetően abban az értelemben, hogy segít az embernek megérteni a zsidó népre váró kihívásokat, különösen az „idők végezetén”.

A mi fordításunkat eredete Shabtai Teicher rabbi és Peretz Auerbach rabbi (Jeruzsálem) szerkesztette és látta el magyarázatokkal. A fejezetek (amelyek az eredetiben hákdomot – „Bevezetések” – néven szerepelnek) több részre lettek felosztva.

 

A lélek és a világ szintjei

1. fejezet 1. rész

Azzal kezdjük, amit a rabbik írtak, vagyis, hogy a Nefes-nek öt neve van.

Alulról felfelé ezek a következők: Nefes, Ruách, Nesámá, Chájá és Jechidá.

Fordításban:

JechidáEgyetlen/Egyes
ChájáÉlet (Erő)
NesámáLélegzet
RuáchSzél
Nefes(az, ami már) Megnyugodott

E szintek mindegyike más-más szintjét jelenti annak a fénynek, amely Éjn Szof-ból, azaz az Örökkévalóból kiáradó végtelen fényből ered. A Jechidá szintjén ez a fény még változatlanul nagyon fenséges és egységes; a Chájá szintjén már kevésbé az, de ezt tekintjük minden ezt követő dolog életerejének. A Nesámá a „nesimá” szóból ered, amely lélegzetet jelent, mert a léleknek ez a szintje a tanítás szerint olyan, mint a lélegzet, úgyszólván, az Örökkévaló szájában. A Ruách a lélek-fény abban az állapotban, amikor elhagyja a Nesámá szintjét, akár egy kilégzés, amely elhagyja az ember száját. A lélek-fény a Nefes-nek nevezett szinten állapodik meg, mely szint a testi valójában létező ember vérében található, s ezért a Nefes afféle határfelületként funkcionál a spirituális és a fizikai között.

Amikor egy személy erényes cselekedeteket hajt végre, az egyesíti lelkének szintjeit.

Ezeket a neveket nyilvánvalóan nem véletlenszerűen vagy kényelemből rendelték a lélek egyes szintjeihez. Tudni kell, hogy maga a személy a testben a spirituális elem, míg a test csupán öltözéke a személynek, és nem maga a személy. Ez áll [a Tórában]: „Embernek testére ne kenjék…”[1], mint azt a Zohár is megjegyzi – Párását Brésit, 20b.

Más szóval az „ember húsa” azt implikálja, hogy a hús ugyan az emberhez tartozik, de az mégsem maga az ember. Az „ember húsa” csupán a test és a külső ruházat; nem az igazi ember. Ezért nem méltó hát arra, hogy felkenjék.

Mivel az ember összeköti egymással az ÁBiJÁ [az Ácilut, a Brijá, a Jecirá és az Ászijá kezdőbetűiből alkotott betűszó] mind a négy világát.

A négy világ és a lélek négy része közötti megfelelések:

ÁcilutKiáradásChájá
BrijáTeremtésNesámá
JeciráMegformálásRuách
ÁszijáCselekvésNefes

Jelen szövegünk egy nagyon fontos koncepciót implikál. Noha az ember fizikai teste aprócska a fizikai világ méretéhez képes, spirituális lelke átível az Éjn Szof-ból kiáradó mind az négy spirituális világon. Mivel közvetlen és automatikus korreláció áll fenn a lélek szintjei és a világok szintjei között, az ember cselekedeti, amellett, hogy közvetlen hatással vannak a lelkére, közvetlen hatást gyakorolnak a megfelelő spirituális világokra is. Amikor valaki erényes tetteket hajt végre, ez egyesíti lelkének szintjeit, s így a négy világot is; ugyanez igaz a bűneire is.

Mivel az ember összeköti az ÁBiJÁ négy világát, szükségszerűen kell, hogy létezzenek benne részek ebből a négy világból, és e részek mindegyikét a következő öt név valamelyikével nevezzük: NöRáNCháJ (Nefes, Ruách, Nesámá, Chájá és Jechidá), amint azt a következőkben el fogjuk magyarázni.

Spirituális növekedés

1. fejezet 2. rész

A lélek öt szintjének elnyerése

Nem egyszerre szerzi meg az összeset [a lélek mind az öt szintjét], hanem az érdemei szerint. Először a legalacsonyabbat szerzi meg, amelynek a neve „Nefes”. Ezt követően, ha kiérdemli, megszerzi a „Ruách”-ot is. Ezt számos helyen kifejti a Zohár, többek között a párását Vájchi-ban, a párását Trumá-ban, és különösen a párását Mispátim elején:[2] „Jöjj és lásd: Amikor egy ember megszületik, kap egy Nefest

A szefirá-k olyanok, akár egy családfa… sok-sok nemzedékkel.

Noha az ember csupán egy Nefes birtokában kezdi meg az életét, megvan benne a lehetőség arra, hogy a lélek magasabb szintjeire emelkedjék, érdemei szerint (amint az alább meg fogjuk világítani).

…Minden Nefes az Ászijá világából való; minden Ruách a Jecirá világából való; és minden Nesámá a Brijá világából való. Mindazonáltal az emberek többsége nem rendelkezik mind az öt résszel, melyeknek neve: NöRáN, stb., hanem csupán az Ászijá-ból való Nefes-sel.

Az előző rész végén olvashattuk, hogy a lélek mind az öt szintjének a rövidítése NöRöNCháJ. Mivel a Chájá és a Jechidá legmagasabb szintjei jelenleg elérhetetlenek, ezért gyakran figyelmen kívül hagyják őket, és a rövidítés rövidebb formáját alkalmazzák: NöRáN. A történelem e kései szakaszában és távol a Szináj hegyi kinyilatkoztatástól a legtöbb embernek már csak a lelke Nefes szintjéhez van hozzáférése, és ezért olyan nehéz manapság kapcsolatot találni Istennel és a spiritualitással.

Ám ennek a Nefes-nek is több szintje van, mégpedig azért, mert maga az Ászijá is öt Párcufim-ra oszlik, melyeknek neve: Árich Ánpin, Ábá, Imá, Zér Ánpin és Nukve d’Zér Ánpin.

A „párcuf” (többes szám: „párcufim”) szó szerint annyit tesz: „arc”. A kabalában ez a kifejezés egyben a teljes emberi formára is utal.

Általánosságban tíz szefirá-t különböztetünk meg: keter, chochmá, bi­ná, cheszed, gevurá, tiferet, necách, hod, jeszod és málchut. Azonban kö­zü­lük mindegyik egy lokalizált változata az egész rendszernek. Más szóval mind­egyikben meg lehet különböztetni tíz alkotó szefirá-t, és azok mind­egyikében is tíz másikat, stb. (Ezt egy hologrammal készült fény­kép­hez lehetne hasonlítani, ahol bármelyik részletet fel lehet nagyítani, hogy lát­hatóvá váljék rajta minden, az egész fényképen meglévő alapvető in­for­má­ció. Az egész minden alapinformációja benne van a részletben; és a rész­let tartalmaz minden alapinformációt, amely az egészben meg­talál­ha­tó.)

Amikor több szefirá-t látunk rendszerként összekapcsolódva együtt­működni és együtt funkcionálni, ezeket együttesen párcuf-nak nevezzük.

Mindegyik párcuf-nak van egy saját külön neve, és ezek a nevek megfelelnek a szefirá-k neveivel, a lelkek neveivel és a világok neveivel, amint azt fentebb már kifejtettük[3].

 

A pontosan meghatározott nevekJHVHAB – 72SAG – 63MÁH – 45BEN – 52
A TetragrammatonA pont a Jud betű tetejénJudVáv
Párcuf

Árich Ánpin

A hosszú arc

Ábá

Atya

Imá

Anya

Zér Ánpin

A rövid
(vagy közeli) arc

Nukva d’Zér Ánpin

A Zér Ánpin
(a rövid vagy közeli arc) nőnemű társa

Szefirá

Keter

Korona

Chochmá

Bölcsesség

Biná

Értelem

CheszedJeszod

(részletek)

Málchut

királyság

Világ

Ácilut

Kiáradás

Brijá

Teremtés

Jecirá

Megformálás

Ászijá

cselekvés

Lélek

Jechidá

Egyetlen/ Egyes

Chájá

Életerő

Nesámá

Lélegzet

Ruách

Szél

Nefes

Megnyugodott

 

Fontos megjegyezni, hogy párcufim nevei szerint azonosított szefirot egy három nemzedéket (nagyapa, szülők, gyermek és annak menyasszonya) ábrázoló családfára hasonlít.

Mielőtt egy személy kiérdemli, hogy megkapja Ruách-ját a Jecirá világából, először teljességre kell szert tennie az Ászijá Nefes-ének mind az öt párcuf-jában.

Más szóval, noha az ember csupán egy Nefes birtokában kezdi életét, a Nefes-nek is vannak magasabb szintjei, amelyeket az élet során spirituális fejlődés és rektifikáció, azaz a hibák kijavítása révén el kell érni. Amikor egy ember Nefes-ének összes szintjét tökéletessé tette (hibáit kijavította), akkor válik késszé arra, hogy egy magasabb spirituális szintre, a Ruách szintjére emelkedjék, hogy aztán a fejlődésnek ezt a folyamatát már ezen a magasabb spirituális síkon ismételje meg.

Vagyis először Nefes-ének Nefes-e fölött kell uralmat szereznie, majd Nefes-ének Ruách-ja fölött, majd Nefes-ének Nesámá-ja fölött, és így tovább. Mihelyst megszerezte az uralmat Nefes-ének Jechidá-ja fölött, elmondható, hogy Nefes-ének teljes szintje az „övé”, és készen áll arra, hogy hozzálásson a Ruách szintjeinek megszerzéséhez.

 

A rektifikáció útja

1. fejezet 3. rész

Még ha, mint az köztudott, vannak is olyanok, akiknek Nefes-e az Ászijá málchut-jából való, és olyanok is, akiké az Ászijá jeszod-jából, mégis minden embernek rektifikálnia kell az Ászijá teljes spektrumát. Csupán ezt követően képes az ember fogadni a Jecirá Ruách-ját, a Jecirá ugyanis magasabb szint, mint az Ászijá.

Nem minden lélek gyökerezik ugyanazon a szinten. Ám függetlenül attól, hogy egy ember lelke melyik szinten gyökerezik, az illető felelős azért, hogy rektifikálja, azaz kijavítsa, tökéletessé tegye annak a szintnek az összes rétegét, amelyikhez az adott világban éppen kapcsolódik. Ez vonatkozik azokra a szintekre is, amelyek ugyanabban a világban, de az ő gyökere alatt és fölött találhatók. Senki sem kezdheti el annak a lélekszintnek a tökéletesítését, amelyik a következő világhoz tartozik, amíg nem tette tökéletessé annak a világnak az összes alsóbb szintjét, amelyben gyökerezik. Tehát csak azt követően kezdheti meg a Jecirá Ruách-ján való munkát, miután teljesen rektifikálta az Ászijá-ból való Nefes-ét.

Az embernek el kell merülnie azon tórai [szakaszok tanulmányozásában] és azon micvák [teljesítésében], melyek megfelelnek az Ászijá egészének.

Ugyanígy ahhoz, hogy az ember kiérdemelje Nesámá-ját a Brijá-ból, előbb rektifikálnia kell a Jecirá egésze Ruách-jának minden részét, és csak ezt követően fogadhatja be a Brijá-ból származó Nesámá-ját.

Nem elég csupán azt a helyet rektifikálnia, amelyben a lelke éppen gyökerezik.

Vagyis azt a szintet, amelyben a Nefes-e gyökerezik.

Amit tennie kell: rektifikálnia kell [minden egyes szint összes részét], mint azt már említettük, míg alkalmasnak nem bizonyul arra, hogy az Ászijá egészének [Nefes-ét befogadja], és csak ezt követően kaphatja meg Jecirá-ja Ruách-ját. Ugyanez az eljárás minden világban.

Ennek a [fentebb említett rektifikációnak –– azaz tikun-nak] az az értelme, hogy az embernek el kell merülnie azon tórai [szakaszok tanulmányozásában] és azon micvák [teljesítésében], melyek megfelelnek az Ászijá egészének – és nem csak azokéban, amelyek annak a konkrét helynek felelnek meg, ahová a Nefes-e éppen kapcsolódik.

A 613 micva megfelel azoknak különböző testrészeknek és inaknak, amelyek egy emberi lényt alkotnak, akinek formája a spirituális világ szefirá-inak struktúráját jeleníti meg abban az értelemben, hogy a párcuf a teljes emberi formára utal, és minden párcuf 613 testrészből és ínból áll. Tehát az egyes konkrét micvák teljesítése rektifikálja az ezeknek megfelelő emberi testrészeket valamint a párcufim és szefirot ezeknek megfelelő részeit.

A Talmud már beszélt arról, hogy vannak micvák, amelyek különleges jelentőséggel bírnak egyes emberek számára. Más szóval az egyik micva az egyik ember számára bír különös jelentőséggel, míg egy másik micva egy másik ember számára. Ennek ellenére azonban a spirituális fejlődés érdekében minden embernek teljesítenie kell minden micvát, aminek a teljesítésére csak képes, és nem szabad megelégednie csupán azok micváknak a teljesítésével, amelyek számára különleges jelentőséggel bírnak.

Ez [a fentebb említett rektifikáció tehát alkalmazható] a „Tóra és a micvák megőrzésének” világában [is].

A lélekszintek elérése-megszerzése

1. fejezet, 4. rész

[Az előző rész utolsó bekezdésének egy részét megismételtük, és ennek a résznek a bekezdéseit úgy számoztuk meg, hogy az megkönnyítse ennek a résznek a magyarázatát.]

1) Nem elegendő csupán azt a pontot rektifikálnia, amelyhez a lelke kapcsolódik, hanem, mint arról már beszéltünk, [a szintek összes aspektusát] rektifikálnia kell, míg ki nem érdemli az Ászijá egészét, amikor is elérheti Jecirá-ja Ruách-ját. Ugyanez az eljárás minden világban.

2) Ez azt jelenti, hogy az embernek el kell merülnie azon tórai [szakaszok tanulmányozásában] és azon micvák [teljesítésében]… Hasonlóképpen, ha egy ember vétkezik és beszennyez egy adott pontot az Ászijá-ban, még ha az nem is az a hely, ahová a Nefes-e kapcsolódik, rektifikálnia kell azt.

Ha elkövet valami bűnt, amely kihat az Ászijá-nak egy olyan részére, amelyhez a lelke nem kifejezetten kapcsolódik, rektifikálnia kell a szennyfoltot.

Noha egy személy Nefes-e az Ászijá világának egy konkrét helyéről származik, mégis feladata az illetőnek, hogy megszerezze az Ászijá minden szintjét – az Ászijá Nefes-ét, Ruách-ját, Nesámá-ját, Chájá-ját és Jechidá-ját –, amint azt az előző rész végén tanultuk. Hasonlóképpen, ha elkövet valami bűnt, amely kihat az Ászijá-nak egy olyan részére, amelyhez a lelke nem kifejezetten kapcsolódik, rektifikálnia kell a szennyfoltot, hiszen ezt a szintet is el kell sajátítania a Jecirá Ruách-jának megszerzése felé vezető úton…

 

Lélekvándorlás vétkesek és igazak között

1. fejezet, 10. rész

Tudd, hogy ha egy személy kiérdemli, hogy megkapja Nefes-ét, Ruách-ját és Nesámá-ját, majd bűn által beszennyezi azokat, akkor újra testet kell öltenie, hogy rektifikálja, azaz helyrehozza az okozott kárt.

A gilgul és a tikun folyamata a könyv hátralévő részében kerül kifejtésre, a következő fejezettől kezdődően. Itt a lényeg ebben a következő bekezdésben található.

Amikor az illető visszatér egy gilgul-ban a Nefes-ével és rektifikálja azt, a Ruách-ja nem fog csatlakozni hozzá. Ennek pedig az az oka, hogy a Ruách-ja szennyezett marad, s így az nem nyugodhat egy rektifikált, azaz „kijavított” Nefes-en.

Héberül a „betért”: gér, mely szónak egy másik jelentése is van: „idegen”. Itt valószínűleg a szó mindkét jelentése alkalmazható.

Más szóval a lelkek rektifikált szintjei nem tartózkodnak egy testben a szennyezett lélekszintekkel. Az előzőekben szó volt arról, hogy egy személy nem szennyezett, új lélekrészeket adott hozzá saját lelkének már rektifikált részeihez. Ám ha vétkezett és újra testet kell öltenie, a tikun folyamata megváltozik. Nem adhat hozzá szennyezett lélekrészeket olyan lélekrészekhez, amelyeket már rektifikált.

Ezért [szennyezett] Ruách-ja egy másik személyben fog újra testet ölteni, összekapcsolódva egy betért Nefes-ével. A Nesámá ugyanezt fogja tenni.

Héberül a „betért”: gér, mely szónak egy másik jelentése is van: „idegen”. Itt valószínűleg a szó mindkét jelentése alkalmazható. A Nefes, mely otthont ad majd ennek a beszennyezett Ruách-nak, egy betért Nefes-e kell hogy legyen, ám az otthontalan Ruách-hoz képest ez egyben egy idegen Nefes-e is.

Ennek az oka egy másik helyen kerül kifejtésre, a 4. fejezet 2. részében, a Sáár Máámré Rásbi, Párását Mispátim, 98 alapján.

Az igaz emberek nagyobbak halálukban, mint életükben.

És a rektifikált Nefest egy olyan igaz ember rektifikált Ruách-ját fogja megkapni, aki hasonló volt hozzá az általa végrehajtott jócselekedetek némelyikének tekintetében. Ez a Ruách voltaképpen a saját Ruách-ja helyét fogja elfoglalni. Ugyanígy, ha teljes mértékig rektifikálja [beszennyezett] Ruách-ját, akkor megkapja egy igaz ember Nesámá-ját, amelyik aztán az ő saját Nesámá-ja helyett fog működni. Ez az ezoterikus jelentése annak, amit a Cházál mondanak: „Az igaz emberek nagyobbak halálukban, mint életükben[4].”

Mivel a Ruách képes betölteni ezt a fontos funkciót mások életében.

Miután ez a személy meghal, az ő [saját rektifikált] Nefes-e együtt halad majd ennek [az igaz embernek] a Ruách-jával, és általa [vagyis a Ruách által] részesül a neki kijáró áldásból. Amikor az ő saját Ruách-ja, amely összekapcsolódott egy betért Nefes-ével, teljes mértékig rektifikáltatik, akkor az ő eredeti Nefes-e azt fogja mondani: „Megyek és visszatérek az első férjemhez”, hiszen azóta rektifikálták.

Más szóval, miután a saját lelkének a részei kijavíttattak, később, egy másik gilgul-ban, újraegyesülhetnek.

A Nesámá és a Ruách viszonylatában is minden ugyanígy játszódik. Miután egy személy meghal, ezek egy gilgul-ban visszatérnek, és együtt érik el a tikun-t.

 

Házasságok, lélektársak első
és második házasságban

20. fejezet 1. rész

A 9. fejezethez írott bevezetőben azt tárgyaltuk, hogy a nők reinkarnálódnak-e ugyanúgy, mint a férfiak. Ezt a témát illetően a Szotá első fejezetében[5] a Bölcsek, utalva az „Isten haza [azaz családba] hozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat”[6] versre, egy első és egy második lélektársról beszélnek.

Így amikor azt mondja: „az emberek összepárosítása legalább olyan nehéz, mint kettéválasztani a Vörös-tengert”, a második lélektársra utal. Mindazonáltal az első és második lélektárs nem értelmezhető az egyszerű definíció szerint, mivel számos esetben éppen azt látjuk, hogy a második házasság jobb, mint az első.

Hanem a [Szábá of Mispátim]-nek a „ha felesége van, akkor menjen felesége vele”[7] versre adott kommentárjából tudjuk meg a magyarázatot. Vagyis, amikor egy személy új és először van a világban, akkor a lélektársa együtt születik le vele, és amikor elérkezik a házasságkötés ideje, ők [vagyis az Ég] tervezik meg a pillanatot, egyszerűvé téve számukra a találkozást.

Amint a Talmud mondja, mielőtt egy férfi megszületik, az Égben már eldöntik, kit fog feleségül venni. Az Ári mindazonáltal ezt úgy magyarázza, hogy ez csupán arra az esetre utal, amikor az illető először születik le erre a világra, és csupán erre az első életre érvényes az, hogy az Ég úgy rendezi az eseményeket, hogy az ember a lehető legkönnyebben találhassa meg és vehesse el a lélektársát.

Ám ha egy férfi vétkezik, aminek eredményeképpen újra testet kell öltenie, akkor vonatkozik rá a „menjen felesége vele” vers, amint az a Szábá döMispátim-nak a kommentárjában áll, vagyis az asszony is újra testet fog ölteni a férfi érdekében. Ennek ellenére, amikor elérkezik a házasodás ideje, nem fogják segíteni a férfitt, aki csak nagy nehézségek árán fog sikerrel járni. Mivel azért kellett reinkarnálódnia, mert bűnt követett el, lesznek, akik vádolni fogják ők és meg akarják majd akadályozni, hogy elvehesse [lélektársát], és küzdelmet fognak szítani.

A hit próbája ez: küzdeni tovább és keresni az Örökkévalót elrejtettségében.

A gondviselés nem fog nyíltan tevékenykedni az érdekében, mivel korábban elkövetett bűnök miatt kellett visszatérnie, és ezért vádlói támadnak majd, akik ellene fognak dolgozni. Igazából egy ilyen esetben az Örökkévaló azon van, hogy segítsen az illetőnek, de ezt rejtetten teszi. A hit próbája ez: küzdeni tovább és keresni az Örökkévalót elrejtettségében.

Ez a jelentése annak, amikor azt mondja: „az emberek összepárosítása legalább olyan nehéz, mint kettéválasztani a Vörös-tengert” – ez utalás a második zivug-ra.

Ennélfogva tehát a valóságban ez az asszony a férfi valódi lélektársa, akit egyszer már elvett az előző gilgul-jában, így most, eben az új gilgul-ban, ez már a második zivug-juk. Más szóval az asszony maga az első feleség, de most másodjára megy hozzá a férfihoz. Ez az oka annak, hogy nem azt mondja: „második lélektárs” (zivug sénit) hanem azt: „másodszori összepárosítás” (zivug séni). Az előző ugyanis egy másik feleségre utalna és nem ugyanarra az asszonyra.

Így tehát megtörténhet, hogy egy férfi gyorsan és minden nehézség vagy vita nélkül el tud venni egy nőt feleségül, míg egy másik férfi útját a házasságkötésig a leendő feleségével vívott folytonos küzdelem jellemzi, bár a házasságkötést követően aztán végül beköszönt a béke, bizonyítékául annak, hogy az asszony valóban az illető férfi lélek-társa, ám esetükben ez most a második zivug. Csak ha a házasságkötést követően sem áll helyre kettejük között a béke, feltételezhetjük azt, hogy az asszony nem az illető férfi zivug-ja.

 [1] 2Mózes 30:32.

[2] Zohár 2:94b.

[3] Első fejezet, 1. rész.

[4] Szánhedrin 47a.

[5] 2a.

[6] Zsoltárok 68:7.

[7] 2Mózes 21:3.

  • Küldés emailben

Fejezetek