1. És gondolj teremtődre ifjúságod napjaiban, amíg el nem jőnek a bajnak napjai és el nem érkeznek az évek, melyekről azt mondod: nem telik bennük kedvem;
2. amíg el nem sötétül a nap s a világosság, meg a hold és a csillagok, és visszatérnek a felhők az eső után;
3. azon napon, midőn meginognak a háznak őrzői és meggörbülnek a vitéz férfiak és szünetelnek az őrlőnők, mert megfogytak, és elsötétülnek az ablakokon kitekintők.
4. És elzáratnak az ajtók az utczán, midőn alászáll a malom hangja és fölkel az ember a madár hangjára és halkká válnak mind az ének leányai;
5. a magastól is félnek, s ijedelmek vannak az úton; s kivirúl a mandolafa és vánszorog a sáska és hasztalannak bizonyúl a kapor; mert elmegy az ember az ő örök házába és körűljárnak az utczán a gyásztartók.
6. Míg el nem szakad az ezűst kötél és szétzúzódik az arany csésze és eltörik a korsó a forrásnál és összezúzatik a kerék, be a gödörbe;
7. és visszatér a por a földbe, amint volt azelőtt, és a szellem visszatér Istenhez, aki adta.
8. Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, minden hiúság.
8. Azonfelűl, hogy Kóhélet bölcs volt, még tanította a népet megismerésre, és fontolgatott és vizsgálódott, sok példabeszédet szerzett.
10. Törekedett Kóhélet értékes szavakat találni és a helyességgel irottat: igaz szavakat.
11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztökék és mint a bevert szögek a gyülekezetben levőkéi: egy pásztortól adattak.
12. És amazokon felül, fiam, óvakodjál! A sok könyvcsinálásnak nincsen vége, és a sok tanúlás testnek kifárasztása.
13. A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész ember.
14. Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.
