Cádikok és szent sírok
Mit jelent rebbének lenni?
A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi írása
Sokan igyekeznek kiemelni, elemezni a Chábád Rebbéinek tulajdonságait, kiválóságát – különösen nemzedékünk vezetőjének, tiszteletre méltó apósomnak, a Rebbének – különféle szempontok szerint: ilyen az önfeláldozás, a gáoni képesség (zseniális intellektuális képességek), a cádik példaszerű jellemvonásai, az isteni kinyilatkoztatás megnyilvánulása, a csodatévő erők és így tovább.
Ha arra gondolunk, hogyan definiálják a chászid tanítások az igazi önfeláldozást, hogy mit jelent gáonnak lenni igazán, és így tovább, világossá lesz, hogy ezek igen-igen megtisztelő minősítések.
A lényegről azonban így még nem esik szó. Eltekintve attól, hogy a fenti szempontok önmagukban is lényegesek, különösen fontos, milyen életre szóló hatása van neki általában és különösen ránk, a chászidok közösségére, akik hozzá kötődnek. A lényeg az a tény, hogy ő a nászi, a Chábád nászija, vezetője és feje.
A nászi definíció szerint[1] az Izrael sokaságának feje; számukra ő a „fő”, az „agy”; táplálásuk és életerejük rajta keresztül jut el hozzájuk; ha ragaszkodnak hozzá, akkor vannak összeköttetésben létük forrásával a felsőbbrendű világokban.
A násziknak is többféle kategóriája van[2]: egyes nászik valamiképpen belül fejtik ki a hatásukat (pnimijut); másoknak a hatása indirekt, mindent átfogó (makif). Ezek a csoportok tovább oszthatók: némely nászik a velük kapcsolatba kerülőket a Tóra kinyilatkoztatott részévelNIGLÉ döTórától van szó, nem a HITGÁLUT kapcsolatos tudással ruházzák fel (niglé); mások a Tóra misztikus ismereteivel kapcsolatos tudással; megint mások mindkettővel; némelyek követőiket az ávodá és a chászidut útjaira tanítják; mások közvetlen anyagi javakkal szolgálnak a követőiknekimádkoznak de nem fizetnek!!!, és így tovább.
Aztán olyan nászik is vannak, akik többféle szinten is kifejtik tevékenységüket, akár minden szinten egyszerre.[3]
A [nászi] leglényegesebb tulajdonsága határozta meg a Chábád vezetőinek munkásságát a kezdet kezdetétől, az Álter Rebbétől egészen tiszteletre méltó apósomig, a Rebbéig. Minden fenti tulajdonság megmutatkozott bennük: sugározták magukból a lelkekre belülről ható befolyást és az átfogó befolyást is – a Tóra, az ávodá, a jócselekedetek gyakorlata terén; spirituális és anyagi [áldással is szolgáltak]. Így tehát a Chábád nászijai a lélek és a test mind a 613 részével kötődtek azokhoz, akik hozzájuk kapcsolódtak.
Mindannyiunknak tudatában kell lennünk annak – azaz mélyen elgondolkodni rajta, és gondolatban szüntelenül foglalkozni vele[4] –, hogy a [Rebbe Rabbi Joszef Jichák] a nászi és a fej; tőle és általa jutunk minden anyagi és spirituális áldáshoz; és ha hozzá kötődünk (leveleiben arra tanít, hogy ez miképpen lehetséges), a spirituális forrással kapcsolódunk össze és egyesülünk, azaz a végső, legmagasabb rendű spirituális forrással.
Menáchem Schneerson
támuz 3. [1950]
Brooklyn, New York
[1] Lásd Tánja, 2. fej.
[2] Lásd hosszasabban kifejtve: Torá Or, Pársát mikec, s. v. micvát nér Chánuká; Cemách Cedek, Széfer hámicvot (Derech micvotehá), s. v. micvát nér Chánukká, 3. szakasz; illetve a Lemáán dáát kezdetű máámárt (5669) [Széfer hámáámárim 5669, 39. o. skk.]
[3] A Torá Or idézett helyén (7. szakasz vége) látjuk kifejtve, hogy a Másiáchban a róim és a nöszichim minden tulajdonsága megvan. A Talmudban (Szukká 52b.) a Messiás a nösziim közé soroltatik, mert ez az ő domináns karaktere. [A Torá Or az idézett helyen taglalja, hogy a ’róim’ (pásztorok) kifejezés olyan vezetőre utal, akinek a hatása a zsidó népre mintegy a lelkek belsejében mutatkozik. A nöszichim (fejedelmek) ezzel szemben olyan hatást gyakorolnak, ami böderech mákif (mindent átfogóan) nyilvánul meg. És bár a Messiás mindkétféle (belső és külső) hatást gyakorolja (azaz tanító lesz és király egyszerre), elsőrendű kvalitása a nöszichimre hasonlít.]
[4] [A „tudatában lenni” az eredetiben ládáát, olyan kapcsolódást jelent, ami ebből a gondolkodásból ered; vö. Tánjá, 3. fej vége.]
