10. fejezet

A tökéletes és a nem tökéletes cádik

Amikor az ember megerősíti isteni lelkét és leküzdi az állati ösztönlelkét, olyannyira, hogy elkergeti és kiirtja a rosszat a szív baloldali kamrájából – ahogy az írva van „És takarítsd ki a rosszat közüled”[1], de a rossz azaz maga az állati ösztönlélek élvezési vágya nem változik át jóvá – akkor nem tökéletes cádiknak[2] nevezzük, vagy úgy, hogy „cádik, de rossz neki”[3], ami azt jelenti, hogy még van benne egy egészen kicsi rossz, a bal kamrában, de az alá van rendelve a jónak és valósággal semmis a jóval szemben, mivel olyan csekély. Ezért úgy tűnik neki, hogy a rosszat (a vágyakozó érzelmeket) kiűzte magából és az teljesen eltűnt belőle. Az igazság azonban az, hogy ha valóban teljesen eltávozott volna belőle a rossz, akkor az valóságos jóvá változott volna[4].
 
A dolog magyarázata[5] pedig ez:
A „tökéletes cádik” akinél a rossz átváltozott jóra – és ezért nevezik őt úgy, hogy „cádik és jó neki”[6] – úgy, hogy teljesen levetette a rosszból származó „szutykos ruhákat”[7]. Ez azt jelenti, hogy a cádik teljesen elveti ezen világ élvezeteit, úgy ahogy azokat az emberek szokták élvezni, amelyek a test vágyait elégítik ki csupán és amelyeknek semmi közük Isten szolgálatához[8], mivel azok a klipából és a szitrá áchrából erednek. Hiszen mindazt, ami aszitra áchrából ered az igazi, tökéletes cádik megveti a legerőteljesebb gyűlölettel. Ez az Isten és szentsége iránti nagy és élvezetes szeretetből[9] és az iránta való nagy odaadásból ered, ahogy ez fentebb szerepel[10]. Azért nem lehet szeretni Istent és a rosszat egyszerre mivel ezek egymással ellentétesek, ahogy írva van „Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen ellenségeimmé lettek. Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet…”[11]. Amilyen intenzív az Isten iránti szeretet, olyan erős a gyűlölet a szitra áchrá iránt, valamint az undor a rossz iránt, mivel az undor, éppen úgy mint a gyűlölet, a szeretet ellentéte.
 
Egy nem-tökéletes cádik[12] azonban nem gyűlöli a szit­rá áchrávagyis a rosszat egyértelmű gyűlölettel, és ezért nem is undorodik teljességgel a rossztól. Akinél pedig a rossztól való elhatárolódás nem tökéletes, annál menthetetlenül maradt valamilyen csekély vonzódás a rossz iránt, vagyis nem vetkőzte le teljesen a „szuty­kos ruhákat” és így nem fordult benne a rossz teljességgel jóra, mivel még mindig van va­la­milyen köze a „szutykos ruhák”-hoz, csak a rossz annyira semlegesítve van benne, hogy az kisebbségben van és ezért olyan mintha nem is lenne[13]. Ezért nevezik az ilyen embert olyan cádiknak, „akinek rossz”, vagyis akiben még jelen van a rossz valamelyest, valamilyen formában, de ez a rossz alá van rendelve a cádik akaratának. Ebből kifolyólag az ilyen cádik olyan ember, akinek Isten iránti szeretete nem teljes és tökéletes, és ezért nevezik őt „nem-tökéletes” cádiknak.
Ez a kategória sok-sok tízezernyi alkategóriára oszlik annak a rossznak a mennyisége szempontjából, ami megmaradt a négy rossz alapanyagból[14], valamint abból a szempontból, hogy mennyire hatástalan ez a rossz, amikor egy a hatvanhoz, egy az ezerhez, vagy csak egy a tízezerhez arányban van jelen[15].
 
Ez az említett sok fokozat aztán az a sok cádik, aki minden nemzedékben jelen van, ahogy azt a Talmud tanúsítja: „tizennyolcezer cádik van az Örökkévaló előtt, áldassék a Neve…”[16]ezek nem „tökéletes cádikok”, és belőlük van sok, viszont ami a „tökéletes cádik”-ot illeti, erre mondta rabbi Simon bár Jocháj, hogy „Láttam emelkedett embereket (igazi cádikokat), de ők nagyon kevesen vannak…”[17]. Azért nevezte a tökéletes cádikokat emelkedett embereknek, mivel a rosszat jóra változtatják, és felemelik azt a Szentség szintjére. Hasonló gondolatot találunk a Zohár bevezetőjében: „Amikor Chijá rabbi be akart menni rabbi Simon bár Jocháj égi csarnokába, hallott egy hangot, ami azt mondta: Közületek csak az jöhet be a Csarnokba, aki a sötétséget fényre és a keserűt édesre fordította még mielőtt ide jött„[18].
Még azért is nevezik őket emelkedett embereknek, mert az általuk a Tórának és parancsolatainak betartásával kapcsolatban tevőleges módon végzett istenszolgálat, nem önös érdekből, hanem Isten, a magasztos és a legmagasztosabb érdekében történik; nem pedig azért van hogy Isten közelébe férkőzzenek, és ezzel szellemi szomjukat oltsák – ahogy az írva van: „Ó ti szomjasok, menjetek a vízhez”[19], ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható[20] – hanem szolgálatuk célja olyan, amint azt a Tikuné Zohárban találjuk: „Ki a jámbor? Aki kegyes Teremtőjével – vagyis fészkével eredetével, gyökerével”[21]. Ez a kegy abból áll, hogy a szolgálat egyetlen célja az, hogy „egyesítse” Istent az Ő jelenlétével az alsóbb régiókban[22].
Ahogy ezt a Ráájá Möhémáná[23] Técé szakaszában is találjuk: „az ilyen, önmagát feláldozó cádik olyan, mint az ifjú, aki mindent megtesz apjáért és anyjáért, akit még saját magánál, Nefes–Ruách–Nesámá-jánál is jobban szeret, és hajlandó feláldozni életét is, hogy kiváltsa őket ha fogságba kerülnek, ahogy ennek magyarázata máshol szerepel.
 
(A[24] két magyarázat[25] tulajdonképpen ugyanaz. Ugyan­­is azáltal, hogy a jót elkülönítjük a Nogától, májim nukvin[26] száll fel, és „egyesülés” történik a fen­ti szférákban, ami általmájim döchurin száll alá, ami nem más mint az isteni kegy folyománya, ami a 248 tevőleges parancsolat mindegyikében benne van; ezek mind a Kegy (Cheszed) és a májim döchurinjegyében állnak, vagyis micvák által az isteni szentséget fentről lehozzák, hogy az beöltözzék az alsóbb világokba hogy ott is érezhető legyen[27], ahogy ezt másutt elmagyarázzuk[28].)

[1] 5Mózes 21:21. Az eredeti értelmezés kiiktatni a rossz egyént a közösségből. Itteni értelme, hogy az ember saját magából gyomlálja ki a rosszat, tehát kiirtja minden rosszra való vágyát.
[2] A cádikot „igaz ember”-nek szokás fordítani, de ezenkívül több értelme is van: igazságos, igazságot tevő, csodarabbi, stb.
[3] A fogalom eredete a Talmudban található (Bráchot 7a.). Szó szerinti jelentése az, hogy igaz ember, de rosszul megy neki – „cádik vörá lo”. RSZ ezt itt (és az 1. fejezetben) úgy interpretálja, hogy olyan igaz emberről, cádikról van szó akiben még maradt valami rossz,„vörá lo”, vagyis még nem tökéletes cádik. Másik magyarázat – kis szójátékkal –: olyan cádik, akié a rossz, vagyis a rossz a birtokában van; a rossz teljesen alá van rendelve benne a jónak.
[4] Ha a cádik valóban teljesen kiirtja magából a rossz utáni vágyat, akkor „automatikusan” eléri azt, hogy ösztönlelkének élvezet utáni vágya az istenszolgálat felé fordul, így istenszeretete megnövekszik, „állatias” lesz (lásd még a Fogalmakban: „Szutykos ruhák”). Mivel a nem tökéletes cádiknál ez a nagy szeretet még nem ért be, ez mutatja, hogy mégis csak van benne rossz, annak ellenére, hogy már egyáltalán nem érzi annak jelenlétét.
[5] Magyarázatot kíván a fenti állítás miszerint az, hogy az állati ösztönlélek nem vált jóvá, arra mutat, hogy a rosszat még nem irtotta ki teljesen magából. Mi az összefüggés a jó szeretete és a rossz kiirtása között?
[6] Cádik gámur. A fogalom eredete szintén a Talmudban található (Bráchot 7a.). A 3. lábjegyzetben említett cádik vörá lo ellentéte, vagyis olyan cádik, akinek a rosszat sikerült teljesen kiirtania magából, így csak jó van benne.
[7] Lásd az előző fejezet 22. lábjegyzetét.
[8] Az itt bemutatott cádik fel nem foghatja, hogyan képes valaki élvezeti cikkek fogyasztását élvezni magáért az élvezetért (mégha azok szigorúan kóserek is). Steinsaltz kommentárjában illusztrációval szolgál erre: Volt egy chászid, aki a harmincas években Amerikába utazott és onnan írta hozzátartozóinak őszinte felháborodással: „Itt Amerikában az emberek húst esznek és bort isznak, egész egyszerűen, csak úgy, élvezetből!”
[9] Lásd a fogalmat az előző fejezetben.
[10] uo.
[11] Zsoltárok 139:22–23. Vagyis: az lesz a bizonyítéka annak, hogy valóban gyűlölöm az ellenséget, hogy a szívemben erős az Isten iránti szeretet.
[12] Eddig a cádik gámur, a „teljes cádik” szintről volt szó.
[13] Steinsaltz szerint a még meglévő rossz „megbénult” a cádiknál, vagyis „van is meg nincs is”. Szunnyadó jelenléte nem aktív, de bármikor aktivizálódhat.
[14] Tűz, víz, levegő és por – lásd az 1. fejezetben.
[15] A Háláchá főleg a nem-kóser és kóser ételek keveredésével kapcsolatban hatástalanítási sorrendet állít fel: más a megítélése az esetnek, ha egy a hatvanhoz, egy az ezerhez, vagy egy a tízezerhez az arány.
[16] Szukká 45b. és Szánhedrin 97b. és Rási uo. Alapja egy Bibliai vers (Je­chez­kél 48:35.).
[17] Szukká 45b.
[18] Zohár 1:4a.
[19] Jesájá 55:1.
[20] Az itt említett „szomjúság” az Isten iránti vágyakozást jelképezi, amit csak vízzel, tehát Isten szolgálatával és a Tóra tanulásával lehet oltani.
[21] Lefordíthatatlan szójáték, mivel a Kono (Teremtője) és kino (fészke) egy tőről fakad, akárcsak a chászid (jámbor) és a cheszed (kegy).
[22] Tehát azért, hogy a fizikai világban is érezhető legyen az isteni Jelenlét.
[23] Zohár 3:281a.
[24] RSZ maga zárójelbe tette a fejezet utolsó passzusát, mivel az olyan kabbalisztikus terminológiát tartalmaz, ami csak kevesek számára érthető.
[25] Vagyis a két magyarázat arra, hogy miért nevezik az igazi cádikot emelkedett embernek: mert egyrészt a rosszat jóra emelte, másrészt mert egyedüli célja Istent megjeleníteni a fizikai világban.
[26] A májim nukvin és a májim döchurin magyarázatát lásd a Fogalmakban. Ez a kabbalisztikus fogalomkörben ismert máspiá és mökábél ismérvét fedi.
[27] Kabbalisztikus magyarázata annak, hogy a cádik azáltal, tudja elérni azt, hogy teljesen „önzetlen” istenszolgálatának viszonzásaként az istenséget ki­fe­je­zésre juttassa az anyagi világban, hogy felemeli, vagyis jóvá fordítja állati ösztönlelkét.
[28] Főleg a 36–37. fejezetekben.