1. Mert mindezt szívemre vettem, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és a bölcsek és az ő tetteik az Isten kezében vannak; sem szeretetet, sem gyűlö­letet nem ismer az ember, minden előttük van.

2. Minden mindenkinek egyformán: azon egy esete van az igaznak és a gonosznak, a jónak meg a tisztának és a tisztáta­lannak, az áldozónak és annak, aki nem áldoz; olyan a jó, mint a vétkező, olyan, aki esküszik, mint az ki eskűtől fél.

3. Ez a baj mindenben, ami történik a nap alatt, hogy azon egy esete van mindnek, és az ember fiainak szíve tele is van rosszasággal és eszelősség van szívükben életükön át, s annak utána – a holtakhoz.

4. Mert valaki, aki mind az élőkhöz csatolva van, annak számára van bizalom; mert az élő ebnek jobb a dolga, mint a holt oroszlánnak.

5. Mert az élők tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak mit sem tudnak, és nincs többé számukra jutalom, mert felejtve van emlékezetük.

6. Szeretetük is, gyűlöletük is, irígységük is rég elveszett; és osztályrész nincs számukra többé örökké, mindabban, ami történik a nap alatt.

7. Menj, egyed örömmel kenyeredet és igyad vidám szívvel borodat, mert már megkedvelte Isten a te tetteidet.

8. Minden időben legyenek a te ruháid fehérek és olaj ne hiányozzék a fejeden.

9. Élvezd az életet az asszonynyal, akit szeretsz, hívságos életed minden napjaiban, me­lyeket adott neked a nap alatt, mind a te hívságos napjaidban; mert az a te osztályrészed az életben és fá­radságodért, melylyel fáradozol a nap alatt.

10. Mindent, amit elér kezed, hogy erőddel megtegyed, tedd meg, mert nincsen cselekvés és számítás és tudás és bölcse­ség az alvilágban, ahová te mégy.

11. Rátértem és láttam a nap alatt, hogy nem a gyor­saké a futás s sem a vitézeké a harcz, nem is a böl­cseké a kenyér s nem is az értelmeseké a gazdagság és nem is a tudósoké a kedvesség, mert idő és véletlen esik meg mindannyin.

12. Mert nem is ismeri az ember az ő idejét — mint a halak, melyek megfogatnak gonosz var­sában és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőr­ben: mint ők tőrbe ejtetnek az ember fiai a szerenesét­lenség idejében, amidőn rájuk esik hirtelenűl.

13. Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt s az nagy én előttem:

14. Kis város és ember benne kevés és jön ellene nagy király, körülzárja azt és épít ellene nagy ostrom­műveket;

15. és találtatik benne egy szegény ember, aki bölcs: az megmenti a várost bölcsességével, és senki sem gondolt arra a szegény emberre.

16. Mondtam én tehát: jobb a bölcseség a vitézségnél, bár a szegény­nek bölcsessége megvetve van, és szavai nem hallgattat­tak meg.

17. A bölcsek szavai, nyugodtsággal elmondva, meghallgattatnak, inkább mint uralkodónak kiáltása a balgák közt.

18. Jobb a bölcsesség a hadiszernél, és egy vétkes sok jót veszíthet el.

Megszakítás