1. Én Nebúkadnecczár boldog voltam házamban és viruló a palotámban.
2. Álmot láttam, az megfélemlített engem s gondolatok fekvőhelyemen, s fejem látomásai megrémítettek engem,
3. s kiadatott tőlem a rendelet, hogy bevezessék elém mind a Bábel bölcseit, hogy az álom megfejtését tudassák velem.
4. Ekkor bejöttek az irástudók, jósok, kaldeusok és csillagjóslók s az álmot előttük elmondtam, de a megfejtését nem tudatták velem.
5. Utolsónak aztán bejött elém Dániél, kinek neve Béltsacczár – istenem neve szerint – s akiben a szent istenek szelleme van; s az álmot elmondottam előtte:
6. Béltsacczár, az irástudók feje, kiről tudom, hogy benned a szent istenek szelleme van, s hogy semmi titok nem zavar téged, álmom látomásait, amelyeket láttam s a megfejtését mondd meg!
7. Fejem látomásai pedig a fekvőhelyemen ezek: Láttam s ime egy fa a föld közepén és magassága nagy.
8. Nőtt a fa s erősödött, s magassága fölért az égig s ellátszott az egész föld végéig.
9. Lombozata szép s gyümölcse sok s táplálék rajta mindnek; alatta hűsel a mező vadja s ágaiban lakoznak az ég madarai s belőle táplálkozik minden halandó.
10. Láttam fejem látomásaiban fekvőhelyemen, s ime egy őr meg szent alászáll az égből;
11. kiált erővel s így szól: Vágjátok ki a fát s messétek le ágait, hullassátok le lombozatát és szórjátok szét gyümölcsét; költözzék el alóla vad s a madarak az ágaiból.
12. Ámde gyökereinek tőkéjét hagyjátok a földben, és pedig vas- és rézbilincsben a mező füve között, s az ég harmatjával áztassák s a vaddal együtt legyen osztályrésze a föld füvében.
13. Szivét az embertől elváltoztassák s állatnak szive adasaék neki s hét időszak haladjon el fölötte.
14. Az őrök végzéséből van e szó s a szentek parancsából a kijelentés annak okából, hogy tudják meg az élők, hogy uralkodik a Legfelső az emberi királyságon s akinek akarja, adja azt s az emberek legalacsonyabbját állítja föléje.
15. Ezt az álmot láttam én, Nebúkadnecczár király; te pedig Béltsacczár, mondjad el megfejtését, mivelhogy mind a királyságom bölcsei nem bírják velem tudatni a megfejtést, de te bírod, mert szent istenek szelleme van benned.
16. Ekkor Dániél, kinek neve Béltsacczár, elámúlt egy bizonyos ideig és gondolatai megrémítették. Megszólalt a király és mondta: Béltsacczár, az álom és megfejtése ne rémítsen meg téged! Felelt Béltsacczár és mondta: Uram! Az álom a te gyűlölőidnek és megfejtése ellenségeidnek!
17. A fa, melyet láttál, amely nőtt és erősödött s magassága fölért az égig és ellátszott az egész földön,
18. s lombozata szép s gyümölcse sok és táplálék rajta mindnek, alatta lakozik a mező vadja s ágaiban laknak az ég madarai:
19. te vagy az, oh király, aki nőttél és megerősödtél s nagyságod nőtt, fölért az égig s uralmad a föld végéig.
20. Hogy pedig a király látott egy őrt és szentet, amint alászállt az égből és mondta: vágjátok ki a fát és rontsátok meg, ámde gyökereinek tőkéjét a földben hagyjátok és pedig vas- és rézbilincs közben a mező füve között s az ég harmatától áztassák s a mező vadjával legyen osztályrésze, míg hét időszak el nem halad felette:
21. ez a megfejtés, oh király, s a Legfelsőnek végzése az, amely érte uramat, a királyt.
22. Téged ugyanis kiűznek az emberek közül s a mező vadjával lesz lakásod, s füvet, mint ökrökkel fognak etetni veled s az ég harmatjából áztatnak s hét időszak fog elhaladni fölötted, mig meg nem tudod, hogy uralkodó a Legfelső az emberi királyságon, és akinek akarja, adja azt.
23. S hogy azt mondták, hogy hagyják meg a fa gyökereinek tőkéjét: királyságod neked megmarad, mihelyt megtudod, hogy az Ég uralkodik.
24. Azért, oh király, tanácsom jónak tessék neked, vétkeidet igazság által váltsd meg és bűneidet szegényeken való könyörülés által, hátha lesz tartama a te boldogságodnak.
25. Mindez elérte Nebúkadnecczár királyt.
26. Tizenkét hónap multán járt vala Bábel királyi palotáján.
27. Megszólalt a király és mondta: Nemde, ez az a nagy Bábel, melyet én építettem királyi székvárosomnak erőm hatalmával s díszem dicsőségére!
28. Még a király szájában volt a szó és hang szállt le az égből: Neked mondják, oh Nebúkadnecczár király, uralmad eltávozott tőled.
29. S az emberek közül kiűznek téged, s a mező vadjával lesz lakásod, fűvel mint az ökröket fognak etetni téged; s hét időszak fog elhaladni fölötted, amíg meg nem tudod, hogy uralkodó a Legfelső az emberi királyságon s akinek akarja adja azt.
30. Abban az órában beteljesedett a szó Nebúkadnecczáron; s az emberek közül kiüzetett, s füvet evett, mint az ökrök s az ég harmatjából áztatták a testét, míg a haja meg nem nőtt, mint a sasoké és körmei, mint a madaraké.
31. Napok múltán én Nebúkadnecczár az ég felé emeltem szemeimet s eszem hozzám visszatért s a Legfelsőt áldottam s az örökké élőt dicsértem s magasztaltam, akinek uralma örök uralom és királysága nemzedéknél meg nemzedéknél tart,
32. s mind a földnek lakói mint a semmi tekintetnek, s az ő akarata szerint cselekszik az ég seregével s a föld lakóival s nincsen, a ki kezeit megakadályozná s azt mondaná neki: mit cselekedtél?
33. Abban az időben visszatért hozzám eszem és királyságom dicsőségére díszem és fényem visszatért hozzám, és tanácsosaim s nagyjaim engem fölkerestek, királyságom fölé helyeztettem és kiváló nagyság hozzáadatott nekem.
34. Most tehát én Nebúkadnecczár dicsérem, dicsőitem és magasztalom az egek királyát, kinek mind a cselekedetei igazság s útjai jog s akik a gőgösségben járnak, azokat lealacsonyíthatja.
