A nagyok és a próféta
1. Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradatakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben.
2. Megkívánnak mezőket és elrabolják, házakat, és elveszik; kifosztják a férfit és házát, embert és birtokát.
3. Azért így szól az Örökkévaló: Íme én kigondolok e nemzetség ellen veszedelmet, ahonnan nem mozdíthatjátok el a nyakatokat, és nem járhattok magasan, mert gonosz idő az.
4. Ama napon példázatot hangoztatnak rólatok, és jajgatnak jajgató jajgatással, mondván: Pusztítva pusztíttattunk el; népemnek osztályrészét másnak adja – mint mozdít el engem! a hódítónak, ki mezőnket felosztja.
5. Azért nem lesz neked, ki mérőkötelet vet a sors útján az Örökkévalónak gyülekezetében!
6. Ne szónokoljatok ! – szónokolják; ne szónokoljanak ezeknek, nem szűnik meg a gyalázkodás!
7. Mily mondás, oh Jákób háza, vajon kifogyott-e az Örökkévaló türelme, avagy ilyenek-e az ő cselekedetei? Nemde jót tesznek szavaim az egyenesen járóval.
8. De népem ellenében ellenségül támadnak: felül a ruhán lehúzzátok a köpenyt azokról, kik bizton vonulnak, harcból visszatérve.
9. Népemnek asszonyait kiűzitek gyönyörködésük házából, kisdedeikről leszeditek az én ékességemet mindétig!
10. Keljetek föl a menjetek, mert nem ez a nyugalom, a rontó tisztátalanság, az iszonyú romlás miatt.
11. Ha valaki, ki széllel és hamissággal jár, azt hazudja: szónokolok neked borról és részegítő italról, és lenne a népnek szónoklója.
12. Gyűjtve gyűjtelek, Jákob, egészen összehozva összehozom Izraél maradékát, egyaránt ollyá teszem, mint az akol juhait, mint nyáj a legelőjén, rajongni fognak embertől.
13. Haladt az úttörő előttük, áttörnek és elvonulnak, a kapun mentek ki; előttük vonult királyuk, az Örökkévaló élükön!
