Valaha turistacélpont volt, ma azonban kizárólag szigorú katonai felügyelettel látogatható a három ország határán fekvő, kiemelkedően magas biztonsági kockázatú hegy.
Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad azt. És ő mondta: Uram, Isten! mi által tudom meg, hogy én fogom azt bírni? És mondta neki: Vegyél nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambfiat. És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté. És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra, de Ávrám elkergette azokat. (1Mózes 15:7-11)
Majdnem négyezer év telt el azóta, hogy sor került a fent leírt és a Lech lechá hetiszakaszban olvasható szövetségkötésre, melyet héber kifejezéssel brit béjn hábétárimnak, a kettévágott darabok közti szövetségkötésnek neveznek. A különleges esemény helyszíne nem volt más, mint a Bétárim-hegy, mely a Dov-, vagyis Medve-hegy egyik csúcsa, és jelenleg igen kényes területen, az izraeli-libanoni-szír hármas határtalálkozó mentén, Izrael egyik legészakibb pontján fekszik, kétezer méter feletti magasságban. A történelem iróniája, hogy éppen ezen a ma rendkívül veszélyes és feszültséggel teli helyszínen ígérte meg az Örökkévaló Ávráhámnak – aki akkor még az Ávrám nevet viselte -, hogy neki adja ezt az országot. Erről a magaslatról ma is ugyanúgy belátható az Ávráhámnak és örököseinek ígért csodálatos ország, Erec Jiszráel, mint az első ősapa korában.
A középkorban Cfátról rendszeresen zarándokoltak fel a hegyre, a gyakorlat csak a XIX. század végén, a politikai és biztonsági helyzet változásával szűnt meg. A hatnapos háború után két évvel, 1969-ben ismét lehetővé vált néhány évtizedre, hogy ismét zarándokok imádkozhassanak a hegytetőn. Izrael azonban 2000-ben kivonult Dél-Libanonból és azóta folyamatos katonai ellenőrzés alatt áll a terület, mely csak különleges engedéllyel és szoros katonai kísérettel látogatható. Elhagyatottsága miatt viszont megfigyelhető itt a háborítatlan természet a maga valóságában, rétek és erdős rétek váltogatják egymást, madarak
csiripelnek mindenfelé és zavartalanul él itt számos vadállat is.
„Minden a Berésittel, Mózes első könyvével kezdődik” – olvashatjuk Joszef Menáchem rabbi magyarázatát a helyszínnel kapcsolatban a Ynet cikkében. – „Miután Ávráhám üldözőbe vette a négy királyt, az ütközetre éppen itt került sor, alattunk, Dánban. A győzelem után Ávráhám kérdéssel fordult az Istenhez: honnan fogom tudni, hogy mit adsz nekem? Vagyis: nem volt biztos az ígéretben. Honnan fogom tudni, hogy valóban ez a föld lesz az örökségem? Egyértelmű bizonyítékra van szüksége, valami fizikai dologra.” Ekkor került sor a részek közötti szövetségre, az Örökkévaló átvonult a felvágott részek között és ígéretet tett Ávráhámnak:
És midőn a nap lemenőben volt, mély álom borult Ávrámra és íme, félelem, nagy sötétség borul rá. És mondta (Isten) Ávrámnak: Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig. De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal.
Erről a magaslatról valóban látszik az egész ország, ahogy a Tórában olvashatjuk:
És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrámmal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig…
A hegyen egy ezeréves iszlám épület áll. Kis kupolájáról körültekintve csodálatos kilátás tárul a szerencsés látogatók szeme elé. Az elhagyatott épület mögött varázslatos kis tó búvik meg, melyet a Hermonról lefolyó, olvadó hó táplál. Körülötte évszázados tölgyek, maga a háborítatlan természet. „Megrázó és csodálatos” – zárta szavait a katonai rabbi.
