Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Softim: A Bírák könyve
A Szánhedrin és a büntetőjog szabályai
1. fejezet
A 71, a 23 és a 3 tagú bíróságok
A bíróság felállításának micvája
1. § Tevőleges parancsolat az Írásokban, hogy bírákat és végrehajtókat [felügyelőket] rendeljünk minden városban és minden tartományban, ahogyan írva van: „Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban.”
A „bírák” olyan tisztségviselők, akik a bíróságon látják el feladataikat, előttük jelennek meg a peres felek. A „felügyelők” viszont olyan tiszt- ségviselők, akik szolgálati jelvénnyel és korbáccsal vannak ellátva, ők állnak a bírák előtt, ellenőrzik a vásárokat, piacokat és az utcákat, felügyelik a boltokat, a megállapított árakat és mértékeket. A szabálysértőket testi fenyítéssel büntetik. Az ő tevékenykedésük egyetlen ellenőre a bíró.
Ha valakit törvényszegésen kapnak, a bíróság elé kell vinniük, hogy a bírák ítéljék meg őket bűnösségük szintje szerint.
2. § Kötelességünk bíróságokat felállítani minden tartományban és minden városban, de ez a kötelesség csak Izraelre vonatkozik. A diaszpórában ezzel szemben nem kötelességünk minden tartományban bíróságot felállítani. [Ez a rendelkezés pedig a fenti] vers [folytatásából származik]: „…adj magadnak minden kapudban, amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad, törzseid szerint.”
A Szánhedrin és a 23 tagú kis bíróság
3. § Hány rendszeres120 bíróságot kell felállítani a zsidó nép között, és hány bírának kell szolgálnia egyetlen bíróságon?
Először is a legfelsőbb bíróságot állítják fel a Szentélyben. Ennek a neve Nagy Szánhedrin.121 71 bírából állott, hiszen írva van:122 „Gyűjts össze nekem hetven férfiút Izrael vénei közül.” És Mózes elnökölt körükben, ahogy [a vers folytatásában áll]: „hogy álljanak ott veled”. Így lesz a szám 71.
Az a feje a Nagytanácsnak, aki a legbölcsebb közülük. Ő az ülés feje, vezetője, s az ő tisztségének neve nászi – fejedelem mindenütt. Ő foglalja el Mózesnek, a mi Tanítónknak helyét.
A [többi] 70 között a legnagyobb rangban a tanács fejének kijelölt he- lyettese. Ő ül a nászi jobbján, s a neve áv bét din – a bíróság atyja . A többi bíró előttük ül, koruk és [tudásbéli] rangjuk szerint.123 Akinek nagyobb a bölcsessége a többinél, az ül közelebb a nászihoz, annak balján. [A Szánhedrin tagjai] félkörben ülnek, hogy a nászi és az áv bét din láthassa egyszerre mindnyájukat.
Ehhez járul még két, egyenként 23 bírából álló bíróság. Az egyik a Szentély udvarának bejáratánál tartja üléseit, a másik pedig a Templom- hegyre vezető kapunál.
[Ezen felül] nevezünk ki Izrael minden városában, melyben 120 vagy több [felnőtt férfi] lakik, [úgynevezett] „kis” szánhedrint. A város bejáratá- nál tartják üléseiket, ahogyan írva van:126 „És állítsátok föl a kapuban a jogot.” Hány bíró legyen egy ilyen bíróságon? 23. Akinek a legnagyobb a bölcsessége, az legyen a főbíró, és a többi üljön félkörbe, hogy a főbíró láthassa mindannyiukat.
3 tagú kis bíróságok 120 tagú városban
4. § Az olyan városban, amelynek 120 [felnőtt férfinél] kevesebb la- kója van, három bírából álló bíróságot rendelünk, mert ne álljon egy bíró- ság soha háromnál kevesebb főből. Így lehet kisebbségi és többségi véle- mény, ha véleménykülönbség mutatkozik valamely ügy megítélése kap- csán.
5. § Ha egy városban nincs két nagytudású bölcs – egy olyan, aki képes az egész Tóra alapján tanítani és döntvényeket hozni; no meg egy olyan, aki hozzáértően tud figyelni, tudja, hogyan kell kérdezni, és hogyan lehet megfelelő válaszokat nyerni –, akkor inkább ne legyen ott bíróság, még ha ezerszámra élnek is ott zsidók.
6. § Ha a bíróságnak van két ilyen [tudású bírája]: egy, aki hozzáértően tud figyelni [az egész Tórára vonatkozó minden ügyben], és egy másik, aki ki tudja fejteni [a dolgokat], az érvényes bíróság. Ha három ilyen bírája van, akkor az már egy megbízható bíróság; ha pedig négy olyan bírája van, aki ki tudja fejteni a dolgokat [az egész Tórára vonatkozó összes ügyben], az már igazán bölcs bíróság.
A bíróság felállása
7. § Minden kis szánhedrin előtt három sorban Tóra-tudósokat ültetünk. Minden sorban 23-an ülnek. Az első sor van a legközelebb a szánhedrinhez, a második sor mögötte, a harmadik sor amögött. A Tóra tudói minden sorban tudásuk szintje szerint ülnek.
8. § Ha véleménykülönbség mutatkozik a bírák között, és szükségesnek látszik, hogy a Törvény tudói közül egyet felavassanak, kiegészítendő [a bírák] számát, az első sorban ülök közül a legnagyobb tudásúnak adják az avatást. A második sorból a legbölcsebb előre lép, és az első sorba ülhet, hogy az üres helyet betöltse; és a harmadik sorban is a legbölcsebb előrelép, s a második sorba ülhet, hogy betöltse az üres helyet. A hallgató- ságból választanak valakit, az ülhet a harmadik sorba. Hasonlóképpen, ha egy második vagy harmadik [pót]bírát kell beavatni, ugyanezt az eljárást követik.
9. § Amikor a szánhedrin ülésezik, két törvényszéki írnok álljon előttük: az egyik jobbfelől, a másik balfelől. Az egyik jegyezze azoknak az érveit, akik a vádlottat elmarasztalandónak tartják, a másik pedig azoknak az érveit, akik szerint föl kellene menteni.
Miért kell 120 fő a legkisebb bírósághoz?
10. § Miért csak olyan városban kell szánhedrint kijelölni, melynek lakossága több mint 120 [főt számlál]? Mert így lesz a szánhedrin 23 bírá- ja, három sorban a [Törvény] tanulói, egyenként 23-an, 10-en, akik a zsi- nagógában ülnek, két [törvényszéki] írnok, két törvényszolga, a peres felek, két tanú; azután két olyan tanú, aki az előbbi kettő vallomásának ellentmond; azután megint két tanú, aki a második két tanú vallomásának ellentmond, és megvédi az első tanúk [vallomásának] hitelét; két ado- mánygyűjtő és egy harmadik, aki elosztja az adományokat; egy orvos, aki köpölyöz, egy írnok és a kisgyermekek tanítója. Így jön ki a 120.
2. fejezet
A bírák
A bírák származása és felkészültsége
1. § Minden szánhedrinbe – a Nagytanácsba és a kisebbekbe is – csak bölcs és értelmes embereket jelölünk, olyanokat, akik kivételes tudással bírnak a Tórát illetően, és akiknek az értelmi képességei is megfelelően gazdagok. [Szükséges ezenfelül, hogy] tájékozottak legyenek más tudományos diszciplínák területén is, például az orvoslásban, a matematikában, naptárkészítésben, csillagászatban, asztrológiában, és hogy gyakorlati ta- pasztalataik legyenek a jövendőmondás, mágia, varázslás és a bálványimá- dók üres tanításai terén, azért, hogy kellőképpen meg tudják ítélni az ilyesmit.
A szánhedrinekbe csak papokat, levitákat és tiszta felmenőjű családból való izraelitákat nevezünk ki, olyanokat, akik papi családdal házasodhatnak. [Ezt a kikötést a következő versből vezetjük le:] „hogy álljanak ott veled” [– ebből következik, hogy] hasonlóak legyenek hozzá, [Mózes-hez] bölcsességben, [isten]félelemben és leszármazása [rangját] tekintve.
2. § Micvának számít, hogy papok és leviták legyenek a Nagytanács- ban, ahogyan írva van:137 „Menj oda a levita papokhoz és a bíróhoz” – ha nincs megfelelő, bármely izraelita lehet [bíró].
3. § Ne jelöljünk olyan embert a Szánhedrinbe, aki nagyon aggkorú, sem olyat, aki nemzőképtelen, mert az ilyenek hajlamosak a kegyetlenségre, de olyan ember se legyen, akinek nincs gyermeke, mert [a bíráknak] könyörületeseknek kell lenniük.
Királyok és a bíróság
4. § Izrael királya nem lehet része a Szánhedrinnek, mert tilos dolog ellenkeznünk vele, és kimondott szavainak ellene mondanunk. A főpap ezzel szemben tagja lehet a Szánhedrinnek, ha tudása képessé teszi őt erre.
5. § A Dávid házából született királyok nem lehetnek a Szánhedrin tagjává, de ítéletet ülhetnek a nép fölött, és megfordítva, őket is törvény elé lehet idézni, amennyiben valakinek panasza van ellenük. Az [az északi törzsek országának] Izrael királyai ezzel szemben nem járhatnak el bíróként, és őket sem lehet törvénybe idézni. [Ennek az az oka,] hogy ők nem alázkodtak meg a Tóra szavai előtt, és így katasztrófa következhetnék belőle[, ha bíróként működhetnének, vagy ellenük lehetne ítéletet hozni].
A bírák emberi kvalitásai
6. § Ahogyan a [bíráknak] mindenkor az igazságosság legmagasabb fokát kell tanúsítaniuk, ugyanúgy szükséges, hogy semmiféle fizikai fogyatkozás ne csúfítsa el őket.
Gondot kell fordítani arra, hogy lehetőleg mind ősz hajúak legyenek, ne rútul alacsonyak, méltóságteljes megjelenésűek, olyan emberek, akik kimért hangon tudnak szólni, akik sokféle nyelvet ismernek, hogy a Szánhedrin ne szoruljon tolmács közvetítésére, mikor tanúkat hallgat meg.
7. § A háromtagú bíróságok [tagjainak] nem kötelező rendelkezniük az összes fenti kvalitásokkal. De hét olyan tulajdonsága van [egy bírónak], amely nélkülözhetetlen: bölcsesség, alázat, [isten]félelem, a pénz megvetése, az igazság szeretete; olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek, és legyen jó híre.
Ezek a kvalitások mind fel vannak sorolva a Tórában, hiszen a Tóra azt mondja[a bírák kijelölésével kapcsolatban]: „bölcs és értelmes férfiak”. Ez utal a bölcsesség [kritériumára].
[A vers folytatódik:] „akiket kedvel az ő törzsük”. Ez utal arra [a kritériumra,] hogy olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek. Mitől lesz valaki kedveltté a nép körében? Attól, hogy szívesen kedvez másoknak, alázat van benne, jó a társaságában időzni, kedvesen beszél másokkal, kedvesen intézi ügyes-bajos dolgait.
[Az Írás]148 említ [Jitró Mózesnek szóló tanácsa kapcsán, hogy jelöljön ki bírákat] „derék férfiakat”. [Ezt úgy kell érteni, hogy] a parancsolatok megtartásában jeleskednek, hogy sokat követelnek maguktól, hogy a rossz-ra való hajlandóságon erővel felülkerekednek, míg csak már nem található bennük kellemetlen tulajdonság, és nem gondolkodnak róluk kedvezőtlenül mások. Már kora ifjúságukban jót mond felőlük a többi ember. A „derék férfiak” [szókapcsolat] azt is jelenti, hogy bátor a szívük, az elnyomottat nem félnek kimenteni elnyomói kezéből, ahogyan írva van: „de Mózes felemelkedett, és segítségükre kelt…”.
Ahogyan láttuk, hogy Mózes alázatos ember volt, úgy kell minden bírónak alázatosnak lennie. [Az Írás így folytatódik:] „akik istenfélők” – ennek értelme nyilvánvaló. [Azután említi:] „a haszonlesés ellenségei”, azaz olyanok, akik a saját vagyonukat sem szeretik mértéken felül. Nem törekszenek nagy gazdagság halmozására, mert akiket igen rabul ejt a gazdagság, azokon [végül] a szükség kerekedik majd felül.
[A vers folytatódik:] „igazság emberei”, azaz olyanok, akik az igazsá- got követik, mégpedig saját hajlandóságukból: szeretik az igazságot, gyűlölik a bűnt, és a romlottság minden formájától visszariadnak.
A bírák megválasztása
8. § Bölcseink hozzáteszik: a Nagytanácstól [kiküldöttek] járják az Izrael egész földjét, hogy [bírákat] keressenek. Ha találnak bölcs embert, aki visszariad a bűntől, alázatos, szerény, jó a híre, és a nép körében köz- szeretetnek örvend, azt bírává teszik a saját városában. Onnan léptetik elő azután arra a bíróságra, amelyik a Templom-hegy bejáratánál [ülésezik]. Onnan léptetik elő arra a bíróságra, amelyik a Templom udvarának bejára- tánál [ülésezik], és onnan a Nagytanácsba.
9. § Ha egy háromtagú bíróság egy tagja gér (betért), a bíróság nem működhet. A bíró édesanyja [született] zsidó nő kell legyen. Ha viszont a bírák közül valamelyik mámzer, sőt ha akár mind a hárman mámzerek, alkalmasak az ítélethozatalra.
Hasonlóképpen, ha [a háromtagú bíróság] minden bírája vak volna a fél szemére, a bíróság elfogadható. Ez nem érvényes a szánhedrinekre. És ha a bíró mindkét szemére vak, nem alkalmas [egyetlen bíróságon sem a szolgálatra].
Egyszemélyű bíráskodás
10. § Noha nem szabad bíróságnak kevesebb, mint három főből állnia, megengedhető, hogy akár egyetlen [bíró] bíráljon el valamely esetet az írott Törvénynek megfelelően, ahogyan írva van: „Igazsággal ítéld meg embertársadat!” A rabbinikus törvényértelmezés szerint mindazáltal három bíró szükséges [ilyenkor is]. Ha két [bíró] ítél meg [egy ügyet], a döntésük nem kötelező erejű.
11. § Ha a bíró tudós ember, és sokan tudják felőle [hogy nagytudású], vagy ha erre engedélyt kapott a bíróságtól, egyedül is megítélhet egy ügyet. Ugyanakkor nem számít bíróságnak [az egyszemélyi bíró].
Ha megengedett is, hogy [az ilyen bíró egyedül bíráljon el valamely ügyet], a Bölcseink szerint micvának számít, ha maga mellé ültet másokat [az ítélethozatalra], mert [a Bölcseink] azt mondják: „Ne ítélj egyedül mint bíró, mert olyan, aki egyedül ítél, nincs más, csak Ő.”
12. § Bárki foganatosíthat olyan ítéletet egyedül is, amelyre felhatalmazása van. Ha a mi hitünk rendelkezései szerint és a Törvény szerint ítél, nem kell neki a bíróságot fölkeresnie. [Ez érvényes akkor is,] ha nem akarja, hogy anyagi kára származzék abból, ha késlekedik, és az ügyet a bíróság elé viszi.
Ennek megfelelően tehát, ha a másik peres fél panaszt nyújt be ellene, és bíróság elé idézi őt, és a bíróság megvizsgálja az ügyet, és úgy találja, hogy a törvénynek megfelelően járt el, azaz hogy az ítélet, amit hozott, igaz ítélet, nem tesszük semmissé a döntését.
A bíróság minősége
13. § A háromtagú bíróság már teljes [jogú] testület, de igen dicséretes, ha több [bíró] van. Jobb 11 bíró jelenlétében hozni a döntést, mint 10 jelenlétében. A bíróságon eljáró bírák mindegyike Tóra-tudós legyen, és megfelelő [jellemmel bírjon].
14. § Tilalmas dolog a bölcsnek úgy ülnie le az ítélethozatalhoz, hogy nem tudja, kikkel együtt hoz majd ítéletet. [Ennek a megszorításnak az az értelme,] nehogy [az ítélethozatalra] méltatlanokkal társuljon, és így a „hűtlenek gyülekezetének”, nem pedig egy bíróságnak lenne tagjává.
3. fejezet
Az ülésezés és a kinevezés
Az ülések időpontja
1. § Meddig tart a bírósági ülés? A kis szánhedrinek és a háromtagú bíróságok a reggeli istentisztelet után a nap hatodik órájáig ülésezzenek. A Nagytanács ezzel szemben a reggeli áldozat levágásától a délutáni áldozat [bemutatásáig ülésezett]. Sábeszkor és az ünnepnapokon [a Nagytanács] rendszerint a Tanházban tartotta üléseit.
2. § A 71 bírából álló teljes főbíróság nem kell, hogy szüntelenül [hivataluk] helyén tartózkodjanak a Templomban. Ha szükséges volt, hogy [teljes számban] összegyűljenek, összegyűltek. Egyébkor, ha valami el- intéznivalója volt kinek-kinek, az dolga után látott, azután visszatért.
[A fentiek akkor érvényesek,] ha legalább 23 bíró jelen van az ülések alkalmával. Ha valakinek [közülük] el kell mennie, meg kell számlálnia, hányan vannak a társai, akik ott maradnak. Ha [legalább] 23-an marad- nak,171 elmehet. Ha nem, meg kell várnia, amíg jön egy másik [bíró].
Ítélkezés nappal és éjjel
3. § [A bíróság] ne kezdjen ügyek tárgyalásába éjjel. A szóbeli Tan szerint [ez az elv abból a versből származik, melyben írva van]:172 „minden per és minden sérelem”, [ezek szerint egyenlőség tétetik] per és sérelem173 megítélése [között]. Ahogyan a sérelmek csakis nappal ítélhetők meg, úgy a peres ügyeket is csak nappal szabad megítélni.
4. § Éjszaka nem hallgatjuk meg tanúk bizonyságát, és nem vizsgáljuk hivatalos iratok érvényességét sem. A kereskedés törvényeivel kapcsolatos ügyekben, ha [a bírák] napközben tárgyalták, megengedhető, hogy az ítéletet éjjel hozzák meg.
5. § Az örökség [kiosztása] igencsak hasonlít egy ítélethozatalhoz, ezért mondja erről az Írás: „[és ezek] legyenek [nektek] jogi törvényül”. Ezért hát örökséget sem szabad éjjel elosztani.
6. § Ha ketten mennek látogatóba ahhoz, aki [halálos] beteg, és ő nyilatkozik a jelenlétükben [vagyona elosztásáról], feljegyezhetik a szavait, de ne hozzanak ítéletet [a vagyon felosztásáról]. Ha hárman voltak, és úgy látják jónak, feljegyezhetik a szavait, és meg is ítélhetik [a vagyon elosztását].
Mikor érvényes a fenti [rendelkezés]? Napközben. Éjszaka feljegyezhetik a [haldokló] szavait, de ne ítéljenek [a vagyon elosztásáról].
Az alkalmatlanság bűne
7. § Ha valamelyik érvényes bíróság összeül a zsidó nép körében [ítélethozatalra], az isteni jelenlét ott van közöttük. Ezért hát a bírák istenfélelemmel és tisztelettel üljenek [ott], [tálittal] elfedezve, és [viselkedjenek] illően. Nem szabad szemérmetlenül viselkedniük, rossz tréfát űzniük, üres fecsegéssel tölteniük az időt a bíróságon. Ha szólnak, szóljanak Tórával és bölcsességgel teljes szavakat.
8. § Ha a [nagy] Szánhedrin, a király vagy az exilarcha nem megfelelő vagy a Tóra bölcsességében járatlan bírát nevez ki, aki alkalmatlan arra, hogy ítéletet hozzon – még ha egyébként minden tekintetben szeretetreméltó volna is, telve jó tulajdonságokkal –, aki az ilyet kinevezi, megsért egy tiltó parancsolatot, ahogyan írva van: „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!” A szóbeli Tan alapján úgy értesültünk, hogy [ez a rendelkezés] azokhoz [is] szól, akik a bírákat kijelölik.
A Bölcseink azt mondják: „Talán így beszél majd valaki: »ez és ez jeles ember, bíróvá teszem őt«, »ez és ez erős ember, bíróvá teszem őt«,
»ez és ez a rokonom, bíróvá teszem őt«, »ez és ez ismeri az összes nyelvet, bíróvá teszem őt«.” [Ebből származik, hogy] a vétkeseket felmentik, s azo- kat, akiket föl kellene menteni, elítélik, még csak nem is azért, mert a [bíró] gonosz, hanem csak mert nem ismeri [a Tóra törvényeit]. Ezért mondja a Tóra: „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!”
Bölcseink hasonlóképpen mondják: „Aki a zsidó népnek nem megfele- lő bírát nevez ki, az olyan, mint aki oszlopot állít, ahogy írva van: »És ne állíts fel magadnak oszlopot, amit gyűlöl az Örökkévaló, a te Istened.« Ha egy Tóra-tudós helyére [nevezte ki], az olyan, mintha áserát plántált volna, ahogyan írva van:»Ne ültess magadnak szent ligetet, semmiféle fát az Örökkévaló, a te Istened oltára mellé.«“
Bölcseink szerint a „ne készítsetek mellettem ezüstisteneket, és arany- isteneket ne készítsetek” jelentése: „ne tegyetek bírává senkit ezüstért és aranyért”. Ez az olyan bíróra utal, aki gazdagságáért nyerte kinevezését.
9. § Ha egy bíró pénzt fizet azért, hogy kinevezzék, tilos a jelenlét- ében megállni. Bölcseink azt parancsolták,191 hogy az ilyet kicsire becsüljük, ügyet se vessünk rá. És azt is mondják Bölcseink: „Úgy kell tekinteni a tálitot, amivel befedi magát, mint szamáron a nyeregtakarót!”
10. § Ilyen volt a korábbi nemzetségek bölcseinek lelke… Visszariadtak attól, ha [bíróságra] akarták kinevezni őket, és ellenálltak minden nyomásnak, és nem ültek le ítélethozatalra, csak ha meggyőződtek róla, hogy nincs más, [a feladatra] megfelelőbb személy, és hogy [az igazságszolgáltatás] sérelmet szenvedne, ha ők nem hajlandóak közreműködni a bíráskodásban. De még akkor sem ültek le az ítélethozatalra, míg a nép és a vének nem kényszerítették őket, könyörgésekkel [zaklatva], hogy úgy tegyenek.
