Honnan van kenyered? – Az ima és kapcsolat Istennel
Oberlander Báruch rabbi a Toldot hetiszakasz kapcsán egy mély és tanulságos gondolatra hívta fel a figyelmet. Az előadás középpontjában Jákob imája és az ima szerepe állt az ember és Isten kapcsolatában. A kérdés: honnan van kenyerünk – nem csupán a mindennapi ellátásról szól, hanem a hitről, a bizalomról és az Istennel való folyamatos kapcsolattartásról.
Jákob kérése és Isten válasza
A heti szakaszban Jákob, amikor menekül testvére, Ézsau haragja elől, és egyben feleséget keres, imádkozik az Úrhoz. Kérései egyszerűek és alapvetőek: védelem az úton, kenyér és ruha, valamint békés visszatérés atyjának házába. Ígéretet tesz, hogy ha Isten mindezt biztosítja számára, akkor ő az Örökkévalót fogja szolgálni.
A Midrás azonban felhívja a figyelmet egy érdekességre: Isten mindent megígér Jákobnak, kivéve a kenyeret. Miért nem ígérte meg ezt az alapvető dolgot? Rabbi Brachia szerint az isteni bölcsesség áll a döntés mögött: ha Isten előre biztosítja Jákob számára a kenyeret, akkor megszakadhat köztük a kapcsolat. Hiszen ha az embernek nincs hiánya, könnyen megfeledkezhet arról, hogy mindene az Istentől származik.
Az ima, mint kapcsolat
Ez a gondolat arra világít rá, hogy az ima nem csupán kérés, hanem kapcsolat. Isten nem akarta, hogy Jákob – vagy bárki más – automatikusan megkapjon mindent, mert ezzel elveszne az az állandó, tudatos kötődés, amely az embert Istenhez fűzi. Az ima az a csatorna, amelyen keresztül az ember fenntartja ezt a kapcsolatot.
A rabbi emlékeztetett arra, hogy a sivatagi manna is naponta hullott alá az égből, soha nem tartalékolhattak belőle másnapra. Ezzel Isten arra tanította az embereket, hogy minden egyes nap bizalommal forduljanak Hozzá.
Szegények és gazdagok kenyerének forrása
Az előadás során elhangzott egy párbeszéd két rabbi között. Az egyik azt kérdezte: „Honnan van kenyere a szegény embernek?” A válasz egyértelmű: a szegény ember állandóan kéri Istentől, és az imái meghallgattatnak. A következő kérdés azonban összetettebb: „Honnan van kenyere a gazdag embernek, aki bízik saját erejében, és nem kéri Istent?” Erre a másik rabbi így válaszolt: „A gazdag ember is Istentől kapja a kenyerét, mert mindig vágyik még többre, és végső soron ő is Istenhez fordul segítségért.”
Ez a párbeszéd arra mutat rá, hogy mind a szegény, mind a gazdag ember Istentől kapja a javakat. A szegény imái közvetlenebbek, míg a gazdagé talán kevésbé láthatók, de a forrás mindkét esetben ugyanaz.
A hiány, mint motiváció
Oberlander Báruch rabbi kiemelte, hogy bár a hiány gyakran motiválja az embert az imára, nem szabad várni, hogy csak a szükségletek késztessenek bennünket kapcsolatkeresésre Istennel. Az ima egy eszköz, amellyel közel maradhatunk Hozzá, függetlenül attól, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk.
Az ima nem csupán kérés, hanem hála, dicsőítés és a tudatos jelenlét kifejezése is. Ha az ember eleve fenntartja a kapcsolatot Istennel, akkor nem lesz szükség arra, hogy hiányok alakuljanak ki az életében, amelyek rákényszerítik őt az imára.
Tanulság
Az előadás tanulsága az, hogy az embernek minden körülmények között, nemcsak szükséghelyzetben kell Istennel kapcsolatot tartania. Az ima nemcsak a vágyaink kifejezésére szolgál, hanem a hitünk megerősítésére és annak felismerésére is, hogy minden, amink van – legyen az kevés vagy sok – végső soron Istentől származik.
A rabbi zárógondolata arra emlékeztetett: ne várjunk arra, hogy valami hiány lépjen fel az életünkben. Legyünk hálásak mindenért, és imádkozzunk nap mint nap – mert ez a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne szakadjunk el az Örökkévalótól.
