Nincs még egy város a világon, amely úgy megragadná a zsidók szívét, gondolkodását és lelkét, mint Jeruzsálem.
Miközben a Szentély pusztulását gyászoljuk, és annak mielőbbi újjáépítéséért imádkozunk, érdemes közelebbről is megismerni azokat, akik Jeruzsálemben, a Szentély egykori helyének közvetlen közelében élnek.
1. Folyamatos zsidó jelenlét a bibliai időktől
A zsidók már a Biblia idején is Jeruzsálemben éltek. Dávid király i. e. 2892-ben Izrael fővárosává tette a várost. Bár a Második Szentély pusztulása és a római üldöztetések súlyos csapást mértek a közösségre, a zsidó jelenlét soha nem szakadt meg teljesen.
2. A világ minden tájáról érkeztek
Az évszázadok során Jeruzsálem zsidó lakossága sokszor megfogyatkozott háborúk és járványok miatt. Máskor zarándokok és bevándorlók erősítették meg. A 18–19. században jelentős hullámokban érkeztek szefárd, mizrachi és askenázi zsidók Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, Perzsiából, Jemenből és Európából.
Különbözőségeik ellenére közös jeruzsálemi kultúra alakult ki, saját hagyományokkal, ételekkel és viselettel.
3. A diaszpóra támogatása
A modern iparosodás előtti időkben, egészen a középkorig, a jeruzsálemi zsidók többsége a diaszpórában élő zsidók támogatására szorult.
Speciális adománygyűjtő csoportok, úgynevezett kollelek jöttek létre, amelyek egy-egy régióból érkezett bevándorlókat segítettek, például Lengyelországból, Magyarországról vagy Oroszországból.
Ezek a kollelek időről időre küldötteket küldtek külföldre, hogy adományokat gyűjtsenek a Szentföldön élők számára. A rendszer a 20. század elején alakult át, amikor Kelet-Európában romlottak az életkörülmények, Palesztinában pedig új gazdasági lehetőségek nyíltak.
4. Új városrészek születése
Hosszú ideig a zsidók az Óváros falain belül éltek. A népesség növekedésével azonban új városrészek épültek a falakon kívül. Az első ilyen negyed a Mishkenot Sha’ananim volt, amelyet Sir Moses Montefiore brit zsidó filantróp alapított, majd követte a Machaneh Yisrael, amelyet észak-afrikai zsidók hoztak létre.
Ezek az első kezdeményezések alapozták meg a mai Jeruzsálem kiterjedt városszerkezetét.
5. Esküvők hangszeres zene nélkül
Egyes jeruzsálemi közösségekben az esküvőkön nincs hangszeres zene, csak dob. Ez a szokás mintegy 150 éve alakult ki egy pusztító járvány idején, és egyben a Szentély pusztulására való gyász kifejezése is.
6. Korábban köszönt be a szombat
Jeruzsálemben a szombati gyertyákat 40 perccel napnyugta előtt gyújtják meg, szemben a máshol elterjedt 18 perces szokással. Ez a régi helyi hagyomány ma is él, és más városokba – például Petách Tikvába – is eljutott a jeruzsálemi alapítók révén.
7. Egyedi viselet
Sok jeruzsálemi – különösen a hagyományőrző közösségek tagjai – sajátos öltözködéséről ismert. A férfiak világos színű, csíkos, szefárd stílusú kaftánt viselnek övvel átkötve, hétköznap széles karimájú askenázi kalappal, szombaton pedig prémes streimellel.
A kaftán mély spirituális jelentéssel bír: például 26 darabból áll, ami Isten nevének számértéke, a csíkok pedig a tfilin szíjainak irányát idézik.
8. Purim Jeruzsálemben
Az egyik legismertebb jeruzsálemi sajátosság, hogy purimot máskor ünneplik. Míg a legtöbb zsidó ádár hó 14-én ünnepel,
Jeruzsálemben ádár 15-én, azaz Súsán purimkor, mivel a város a bibliai időkben fallal körülvett volt.
Ma Jeruzsálem az egyetlen város, amely egyértelműen megfelel ennek a kritériumnak – bár néhány helyen mindkét napon ünnepelnek, a biztonság kedvéért. Sok izraeli otthon ünnepel, majd másnap Jeruzsálembe utazik, hogy ott folytassa az ünneplést.
9. Édes és csípős jeruzsálemi kugli
Ahogy az emberek, úgy Jeruzsálem konyhája is kultúrák keveréke. Kiemelkedő fogás a jeruzsálemi kugli, egy tésztaétel, amelyet askenázi telepesek alkottak meg.
A karamellás édességet az erős fekete bors csípőssége egészíti ki. Európai alapú étel, közel-keleti ízvilággal – sok jeruzsálemi otthon szombati ebédjének elmaradhatatlan része.
10. Zsinagógák sokasága
Jeruzsálemben történelmi és modern zsinagógák sora várja az imádkozókat – az Óváros ősi épületeitől a monumentális belzi zsinagógáig. És természetesen ott a Siratófal, a Szentély utolsó fennmaradt része.
11. Sajátos jiddis nyelvjárás
Jeruzsálem askenázi közösségét generációkon át litván (litvák) bevándorlók határozták meg, akiknek akcentusa kialakította a város egyedi jiddis nyelvjárását. Ennek egyik jellegzetessége, hogy a beszélők gyakran felcserélik az álef és a hé betűk hangzását.
12. A város, amely egyesít
Jeruzsálem nem csupán egy város – hanem olyan hely, amely minden zsidót egyesít. 5747. ádár 16-án (1987. március 17-én) a Lubavicsi Rebbe erről a különleges tulajdonságról beszélt, párhuzamot vonva azzal, amikor a babiloni fogságból visszatérő zsidók megkezdték a város falainak újjáépítését.
A Zsoltárok könyvét idézve hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem „a város, amelyben mindenki eggyé válik”. Hasonlóan tanítja a Talmud is: amikor a zsidók az ünnepekre Jeruzsálembe zarándokoltak, a város falain belépve egységgé váltak – mintha egyetlen lélek lettek volna.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.