10b. ? Tánjá, a Közepesek könyve

Vétkezik-e a Cádik?

10. fejezet

A tökéletes és a nem tökéletes cádik

 
Amikor az ember megerősíti isteni lelkét és leküzdi az állati ösztönlelkét, olyannyira, hogy elkergeti és kiirtja a rosszat a szív baloldali kamrájából – ahogy az írva van „És takarítsd ki a rosszat közüled”[1], de a rossz azaz maga az állati ösztönlélek élvezési vágya nem változik át jóvá – akkor nem tökéletes cádiknak[2] nevezzük, vagy úgy, hogy „cádik, de rossz neki”[3], ami azt jelenti, hogy még van benne egy egészen kicsi rossz, a bal kamrában, de az alá van rendelve a jónak és valósággal semmis a jóval szemben, mivel olyan csekély. Ezért úgy tűnik neki, hogy a rosszat (a vágyakozó érzelmeket) kiűzte magából és az teljesen eltűnt belőle. Az igazság azonban az, hogy ha valóban teljesen eltávozott volna belőle a rossz, akkor az valóságos jóvá változott volna[4].
A dolog magyarázata[5] pedig ez:
A „tökéletes cádik” akinél a rossz átváltozott jóra – és ezért nevezik őt úgy, hogy „cádik és jó neki”[6] – úgy, hogy teljesen levetette a rosszból származó „szutykos ruhákat”[7]. Ez azt jelenti, hogy a cádik teljesen elveti ezen világ élvezeteit, úgy ahogy azokat az emberek szokták élvezni, amelyek a test vágyait elégítik ki csupán és amelyeknek semmi közük Isten szolgálatához[8],mivel azok a klipából és a szitrá áchrából erednek. Hiszen mindazt, ami aszitra áchrából ered az igazi, tökéletes cádik megveti a legerőteljesebb gyűlölettel. Ez az Isten és szentsége iránti nagy és élvezetes szeretetből[9] és az iránta való nagy odaadásból ered, ahogy ez fentebb szerepel[10]. Azért nem lehet szeretni Istent és a rosszat egyszerre mivel ezek egymással ellentétesek, ahogy írva van „Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen ellenségeimmé lettek. Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet…”[11].Amilyen intenzív az Isten iránti szeretet, olyan erős a gyűlölet a szitra áchrá iránt, valamint az undor a rossz iránt, mivel az undor, éppen úgy mint a gyűlölet, a szeretet ellentéte.
Egy nem-tökéletes cádik[12] azonban nem gyűlöli a szit­rá áchrát vagyis a rosszat egyértelmű gyűlölettel, és ezért nem is undorodik teljességgel a rossztól. Akinél pedig a rossztól való elhatárolódás nem tökéletes, annál menthetetlenül maradt valamilyen csekély vonzódás a rossz iránt, vagyis nem vetkőzte le teljesen a „szuty­kos ruhákat” és így nem fordult benne a rossz teljességgel jóra, mivel még mindig van va­la­milyen köze a „szutykos ruhák”-hoz, csaka rossz annyira semlegesítve van benne, hogy az kisebbségben van és ezért olyan mintha nem is lenne[13]. Ezért nevezik az ilyen embert olyan cádiknak, „akinek rossz”, vagyis akiben még jelen van a rossz valamelyest, valamilyen formában, de ez a rossz alá van rendelve a cádik akaratának. Ebből kifolyólag az ilyen cádik olyan ember, akinek Isten iránti szeretete nem teljes és tökéletes, és ezért nevezik őt „nem-tökéletes” cádiknak.
Ez a kategória sok-sok tízezernyi alkategóriára oszlik annak a rossznak a mennyisége szempontjából, ami megmaradt a négy rossz alapanyagból[14],valamint abból a szempontból, hogy mennyire hatástalan ez a rossz, amikor egy a hatvanhoz, egy az ezerhez, vagy csak egy a tízezerhez arányban van jelen[15].
Ez az említett sok fokozat aztán az a sok cádik, aki minden nemzedékben jelen van, ahogy azt a Talmud tanúsítja: „tizennyolc ezer cádik van az Örökkévaló előtt, áldassék a Neve…”[16]ezek nem „tökéletes cádikok”, és belőlük van sok, viszont ami a „tökéletes cádik”-ot illeti, erre mondta rabbi Simon bár Jocháj, hogy „Láttam emelkedett embereket (igazi cádikokat), de ők nagyon kevesen vannak…”[17]. Azért nevezte a tökéletes cádikokat emelkedett embereknek, mivel a rosszat jóra változtatják, és felemelik azt a Szentség szintjére. Hasonló gondolatot találunk a Zohár bevezetőjében: „Amikor Chijá rabbi be akart menni rabbi Simon bár Jocháj égi csarnokába, hallott egy hangot, ami azt mondta: Közületek csak az jöhet be a Csarnokba, aki a sötétséget fényre és a keserűt édesre fordította még mielőtt ide jöttŤ„[18].
Még azért is nevezik őket emelkedett embereknek, mert az általuk a Tórának és parancsolatainak betartásával kapcsolatban tevőleges módon végzett istenszolgálat, nem önös érdekből, hanem Isten, a magasztos és a legmagasztosabb érdekében történik; nem pedig azért van hogy Isten közelébe férkőzzenek, és ezzel szellemi szomjukat oltsák – ahogy az írva van: „Ó ti szomjasok, menjetek a vízhez”[19],ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható[20] – hanem szolgálatuk célja olyan, amint azt a Tikuné Zohárban találjuk: „Ki a jámbor? Aki kegyes Teremtőjével – vagyis fészkével eredetével, gyökerével[21]. Ez a kegy abból áll, hogy a szolgálat egyetlen célja az, hogy „egyesítse” Istent az Ő jelenlétével az alsóbb régiókban[22].
Ahogy ezt a Ráájá Möhémáná[23] Técé szakaszában is találjuk: „az ilyen, önmagét feláldozó cádik olyan, mint az ifjú, aki mindent megtesz apjáért és anyjáért, akit még saját magánál,Nefes–Ruách–Nesámá-jánál is jobban szeret, és hajlandó feláldozni életét is, hogy kiváltsa őket ha fogságba kerülnek, ahogy ennek magyarázata máshol szerepel.
(A[24]két magyarázat[25] tulajdonképpen ugyanaz. Ugyan­­is azáltal, hogy a jót elkülönítjük a Nogától, májim nukvin[26] száll fel, és „egyesülés” történik a fen­ti szférákban, ami általmájim döchurin száll alá, ami nem más mint az isteni kegy folyománya, ami a 248 tevőleges parancsolat mindegyikében benne van; ezek mind a Kegy (Cheszed) és a májim döchurinjegyében állnak, vagyis a micvák által az isteni szentséget fentről lehozzák, hogy az beöltözzék az alsóbb világokba hogy ott is érezhető legyen[27], ahogy ezt másutt elmagyarázzuk[28].)


[1] 5Mózes 21:21. Az eredeti értelmezés kiiktatni a rossz egyént a közösségből. Itteni értelme, hogy az ember saját magából gyomlálja ki a rosszat, tehát kiirtja minden rosszra való vágyát.
[2] A cádikot „igaz ember”-nek szokás fordítani, de ezenkívül több értelme is van: igazságos, igazságot tevő, csodarabbi, stb.
[3] A fogalom eredete a Talmudban található (Bráchot 7a.). Szó szerinti jelentése az, hogy igaz ember, de rosszul megy neki – „cádik vörá lo”. RSZ ezt itt (és az 1. fejezetben) úgy interpretálja, hogy olyan igaz emberről, cádikról van szóakiben még maradt valami rossz,„vörá lo”, vagyis még nem tökéletes cádik.Másik magyarázat – kis szójátékkal –: olyancádik, akié a rossz, vagyis a rossz a birtokában van; a rossz teljesen alá van rendelve benne a jónak.
[4] Ha a cádik valóban teljesen kiirtja magából a rossz utáni vágyat, akkor „automatikusan” eléri azt, hogy ösztönlelkének élvezet utáni vágya az istenszolgálat felé fordul, így istenszeretete megnövekszik, „állatias” lesz (lásd még a Fogalmakban: „Szutykos ruhák”). Mivel a nem tökéletes cádiknál ez a nagy szeretet még nem ért be, ez mutatja, hogy mégis csak van benne rossz, annak ellenére, hogy már egyáltalán nem érzi annak jelenlétét.
[5] Magyarázatot kíván a fenti állítás miszerint az, hogy az állati ösztönlélek nem vált jóvá, arra mutat, hogy a rosszat még nem irtotta ki teljesen magából. Mi az összefüggés a jó szeretete és a rossz kiirtása között?
[6] Cádik gámur. A fogalom eredete szintén a Talmudban található (Bráchot 7a.). A 3. lábjegyzetben említett cádik vörá lo ellentéte, vagyis olyan cádik, akinek a rosszat sikerült teljesen kiirtania magából, így csak jó van benne.
[7] Lásd az előző fejezet 22. lábjegyzetét.
[8] Az itt bemutatott cádik fel nem foghatja, hogyan képes valaki élvezeti cikkek fogyasztását élvezni magáért az élvezetért (mégha azok szigorúan kóserek is). Steinsaltz kommentárjában illusztrációval szolgál erre: Volt egy chászid, aki a harmincas években Amerikába utazott és onnan írta hozzátartozóinak őszinte felháborodással: „Itt Amerikában az emberek húst esznek és bort isznak, egész egyszerűen, csak úgy, élvezetből!”
[9] Lásd a fogalmat az előző fejezetben.
[10] uo.
[11] Zsoltárok 139:22–23. Vagyis: az lesz a bizonyítéka annak, hogy valóban gyűlölöm az ellenséget, hogy a szívemben erős az Isten iránti szeretet.
[12] Eddig a cádik gámur, a „teljes cádik” szintről volt szó.
[13] Steinsaltz szerint a még meglévő rossz „megbénult” a cádiknál, vagyis „van is meg nincs is”. Szunnyadó jelenléte nem aktív, de bármikor aktivizálódhat.
[14] Tűz, víz, levegő és por – lásd az 1. fejezetben.
[15] A Háláchá főleg a nem-kóser és kóser ételek keveredésével kapcsolatban hatástalanítási sorrendet állít fel: más a megítélése az esetnek, ha egy a hatvanhoz, egy az ezerhez, vagy egy a tízezerhez az arány.
[16] Szukká 45b. és Szánhedrin 97b. és Rási uo. Alapja egy Bibliai vers (Je­chez­kél 48:35.).
[17] Szukká 45b.
[18] Zohár 1:4a.
[19] Jesájá 55:1.
[20] Az itt említett „szomjúság” az Isten iránti vágyakozást jelképezi, amit csak vízzel, tehát Isten szolgálatával és a Tóra tanulásával lehet oltani.
[21] Lefordíthatatlan szójáték, mivel a Kono (Teremtője) és kino (fészke) egy tőről fakad, akárcsak a chászid (jámbor) és a cheszed (kegy).
[22] Tehát azért, hogy a fizikai világban is érezhető legyen az isteni Jelenlét.
[23] Zohár 3:281a.
[24] RSZ maga zárójelbe tette a fejezet utolsó passzusát, mivel az olyan kabbalisztikus terminológiát tartalmaz, ami csak kevesek számára érthető.
[25] Vagyis a két magyarázat arra, hogy miért nevezik az igazi cádikot emelkedett embernek: mert egyrészt a rosszat jóra emelte, másrészt mert egyedüli célja Istent megjeleníteni a fizikai világban.
[26] A májim nukvin és a májim döchurin magyarázatát lásd a Fogalmakban. Ez a kabbalisztikus fogalomkörben ismert máspiá és mökábél ismérvét fedi.
[27] Kabbalisztikus magyarázata annak, hogy a cádik azáltal, tudja elérni azt, hogy teljesen „önzetlen” istenszolgálatának viszonzásaként az istenséget ki­fe­je­zésre jutassa az anyagi világban, hogy felemeli, vagyis jóvá fordítja állati ösztönlelkét.
[28] Főleg a 36–37. fejezetekben.
  • Küldés emailben

Fejezetek