37b. ? Tánjá, a Közepesek könyve

Ösztönlelkünk szikráinak felemelése

 

37. fejezet

A Teremtés célja általunk jön el

A világ felemelése

 

Megváltás a világ megemelése által

Íme a messiási kornak és a holtak feltámadásának célkitűzése, mely az Éjn Szof áldott fénye megnyilatkozásának eredménye e világban, a mi cselekedeteinktől és istenszolgálatunktól függ, mindabban az időben amíg ez a száműzetés tart. Mert a parancsolat jutalma a parancsolat maga, ti. a teljesítése által az ember előhívja az áldott Éjn Szof fényének áradását odaföntről, hogy e világ anyagi létezésébe öltözzék, olyasmibe, ami azelőtt a klipá nogá birodalmához tartozott, s onnan merítette vitalitását. Olyan dolgok tartoznak ebbe a kategóriába, melyek [rituálisan] tiszták és [használatra] megengedhetők, s amelyek által az előírt cselekvés elvégezhető, ti. Ilyen például a tfilinhez, a mezüzéhez  és a Tóra-tekercshez használt pergamen. Ahogyan azt Bölcseink tanítják, miszerint semmi nem alkalmas szent célra, ha maga nem tiszta és használata-fogyasztása nem szabad; hasonló az olyan etrog, ami nem orlá,[1] no meg az olyan pénz, amit nem tisztességtelen úton szereztek; és más hasonló dolgok. Tehát, mikor az ember isteni parancsolatot és akaratot teljesít, ezen [„tiszta” dolgok] által az az életerő, mely bennük van, felmagasztosul, beleolvad és felszívódik az áldott Éjn Szof fényébe, mely az Ő áldott akarata, mely ezekbe a mondott dolgokba öltözik. Lévén, hogy ebben a fényben az Örökkévaló ábrázata egyáltalán nem rejtőzködve van jelen, nincs, ami elhomályosítsa áldott fényét.

 

Állati ösztönünk és a test energiái is felemelkednek

Hasonlóképpen: az állati ösztön-lélek energiája, mely a parancsolatot teljesítő ember testrészeiben munkál, szintén beleöltözik a cselekvésbe, és kiemelkedik a klipából, és magába olvasztja a parancsolat szentsége, mely az Ő áldott akarata, s feloldódik az áldott Éjn Szof fényében.

Hasonlóképpen van a Tóra tanulásának, a Smá imá elmondásának és az imádkozásnak a parancsolatával, illetve más hasonló parancsolatokkal, bár ezek nem igényelnek a szó szoros értelmében „fizikai” cselekvést, olyat, ami a klipá nogá hatálya alá esik. Ugyanakkor elfogadott dolog, hogy az elmélkedés nem foglalhatja el a beszéd helyét, s az ember nem teljesíti a parancsolatot, amíg szájával ki nem mondja [a szavakat]. Az is elfogadott dolog, hogy viszont az ajkak általi kiejtés „cselekvésnek” számít. Mert az isteni lélek nem képes kifejezni magát az ajkak és a száj, a nyelv és fogak által, melyek testi létezők, csakis ha közreműködőként igénybe veszi az állati lélekrészt, mely a fizikai testrészekbe öltözködik. Ezért van, hogy minél több erőt fektet az ember a beszédbe, az életadó lélekrészből annál több energia kerül bele, épül bele a kimondott szavakba. Ez a vers jelentése:[2] „Mind a csontjaim mondják…” Ezt jelenti az is, amit bölcseink mondtak: „Ha a Tóra mind a 248 testrészben benne lakik, megmarad; ha nem, nem marad meg.” Mert a felejtés a test és az állati ösztönlélek klipájából ered, melyek a klipá nogához tartoznak, amely klipá képes olykor beolvadni a szentségbe, ha ti. valaki meggyengíti erejét, és minden erőforrását a Tóra vagy az ima szentségére mozgósítja.

Továbbá: az állati ösztön-lélek energiája, mely a szó betűibe-hangjaiba öltözik a Tóra tanulmányozása vagy ima vagy effélék, illetve a parancsolatok teljesítése során, minden növekedését és minden életerejét a vérből meríti, ami maga is a klipá nogához tartozik, tekintve, hogy minden étel is ital, amit az ember valaha megevett-megivott, és amelyekből a vér lett, maguk is ennek [ti. a klipá nogának] uralma alá tartoztak, és belőle merítették létüket. De most ezek mind a rosszból jóvá alakulnak, és beolvadnak a szentségbe, az az állati ösztön-lélek energiája által, mely most ezekbe a betűkbe-hangokba öltözik, vagy az illető cselekvésbe. Ezek [a szavak és tettek] pedig az Ő akaratának legbelső lényegéből származnak, ahol az Ő ábrázata nincsen elrejtve. S ezek [a szavak és tettek] életereje beolvad az áldott Éjn Szof fényébe, mely az Ő áldott akarata. És ezek energiájával így maga az az állati ösztön-lélek is beolvad [a szentségbe], és felemelkedik [magasabb szintre]. Így tud a klipá nogá teljessége, melyből az anyagi világ az életerejét meríti, szintén felemelkedni, ha ti. az egész Izráel nesámája, isteni lélekrésze, mely 600 000 külön hajtásra oszlik, és mindegyik egyedi lélek külön beteljesíti a Tóra 613 parancsolatát:

(1) a 365 tiltást, hogy elrekessze vele a testben lakozó állati ösztön-lélek 365 véredényét, hogy azok ne kapjanak táplálékot a vétek által a három teljességgel tisztátalan klipából, melyekből a Tóra 365 tiltó parancsolata származtatható, leágazásaikkal együtt, melyeket Bölcseink megállapították; mert az állati ösztön-lélek nem lesz képes többé az Örökkévalóhoz felemelkedni, ha a három tisztátalan klipá valamelyikének tisztátalansága beszennyezte, mert ez utóbbiak soha nem emelkedhetnek fel, ezeket teljesen semmivé kell tenni és eltörölni, ahogyan meg van írva:[3]„A tisztát­lanság szellemét elmozdítom az országból”;

(2) és a 248 tevőleges parancsolatot, hogy a földre lehozzák vele az áldott Éjn Szof fényét, és mintegy fölemeljék Őhozzá, vele egyesítsék és hozzá kössék az állati ösztön-lélek teljességét, mely a test 248 testrészében lakozik, teljes egységre, hogy valóban eggyé legyenek, amint az az Ő áldott akarata volt, hogy otthona legyen az alanti világokban, és azok „hordozójává” (merkává)legyenek az Ő akaratának, mint voltak a pátriárkák.

Tehát midőn az Izráel közössége teljességének állati ösztön-lelke szent merkává lesz az Örökkévaló számára, akkor fog ennek a világnak minden életereje, mely most a klipá nogából áll, kiemelkedni tisztátalanságából és mocskából, és felemelkedni a szentségre, hogy merkává legyen az Örökkévaló számára, az Ő dicsőségének megnyilvánulása által: „és meglátja Őt minden test”. Ragyogni fog rajtuk az Ő fensége nagyságának ragyogásával, az egész világot betölti az Ő dicsősége, és az egész Izráel meglátja azt szemtől szembe, ahogyan a Tóra-adáskor történt, amint írva van:[4] „Teneked megmutattatott, hogy megtudjad, hogy Ő az Örökkévaló, az Isten; nincs kívüle más.” Így lesz teljesen semmivé mindhárom tisztátalan klipá, mert jelenleg a táplálásuk és életerejük a szentségből származik a klipá nogá közvetítése révén, amely a köztes szint a kettő között.

 

Rajtunk múlik a Messiás eljövetele

Ebből következik, hogy a messiási korszak és a holtak feltámadásának eljövetele – mely az Ő áldott dicsőségének és isteni lényegének megnyilatkozása, valamint a tisztátalan szellem kizáratása e világból – attól függ, mennyiben sikerül az Ő isteni lényegét és az Éjn Szof áldott fényét elárasztani az Izráel közösségének állati ösztön-lelkében, s annak mind a 248 szervében, a 248 tevőleges  parancsolat beteljesítésével; s a tisztátalan lélek kizárásával, mely a 365 tiltó parancsolat megtartásával valósul meg, hogy 365 véredénye ne kaphasson táplálékot abból.

Mert az Izráel közössége, melyben 600 000 külön lélek lakik, az általános egybefoglalója az egész világ életetőerejének, mely a kedvéért teremtetett. És minden lélek összefüggésben áll a világ teljességét alkotó 600 000 rész közül eggyel, és magában hordja azt, s az [a rész] függ az ő állati ösztön-lélekrészétől, hogy az emelje fel az Örökkévalóhoz a maga felemelkedése útján, azáltal, hogy az illető [ember] használja e világot teste és lelke szükségleteinek betöltésére, az Örökkévaló szolgálatában, azaz eszik, iszik, és más effélék, lakozik és eszközöket használ.

S ez a 600 000 egyedi lélek mind egy-egy gyökér, melyből 600 000 további szikra ágazik el, és minden szikra egy-egy nesámá, s így van a nefessel és a ruácchal is mind a négy világban – ácilut, berijá, jecirá és ászijá.

És mindegyik szikra alászállt ebbe a világba – bár ez mélységes alászállás számukra, és a „száműzetés” állapota mintegy, mert még ha tökéletesen igaz ember is [ti. akiben lakozást vesz a lélek], az Örökkévalót szolgálja istenfélelemmel és gyönyörűséggel teli istenszeretettel, akkor sem tarthatja meg azt a közelséget az Örökkévalóhoz, szeretettel és félelemmel, ahogyan akkor volt, mielőtt alászállt volna ebbe az anyagi világba, sőt, annak még egy töredékét sem, és egyáltalán össze sem lehet hasonlítani a két állapotot, amint az minden értelmes ember számára nyilvánvaló, mert a test nem lenne képes elviselni [a léleknek az a megesztos állapotát]… Ugyanakkor [minden szikra] azért szállt alá a világba, és öltözött testbe és animális lélekbe, egyetlen célból, hogy megjavítsa azokat és elválassza őket a három tisztátalan klipától, a 365 tiltó parancsolat és azok származékainak megtartása által, hogy az állati ösztön-lelket és a fizikai világ hozzá tartozó részét egyesítse és összeolvassza az áldott Éjn Szof fényével. Amit az ember azáltal juttathat beléjük, ha megtartja a 248 tevőleges parancsolatot az állati ösztön-lélek közreműködésével, amely a tevőleges parancsolatok végrehajtójaként működik, amint azt fentebb elmagyaráztuk. Az is meg van mondva (Éc chájim, 26), hogy a léleknek [nesámá] magának semmiféle „javításra”[tikun] nincsen szüksége egyáltalán… és szüksége sincs rá, hogy testet öltsön e világban… csakis azért, hogy lehozza a fényt, és meggyógyítsa azt… és ez igen hasonló a Sechiná titokzatos száműzetéséhez, melynek célja a szikrák felemelése…

 

A jótékonyság a legnagyobb micva

A fentiek fényében érthetjük meg, miért hangsúlyozzák olyan erővel áldott emlékezetű bölcseink a jótékonyság erényének fontosságát, és miért mondják: „Ez egyenértékű minden más parancsolattal”, s a Jeruzsálemi Talmudban általában csak úgy hivatkoznak rá: „a Parancsolat”, mert bizony így emlegették a jótékonyságot, egyszerűen „a Parancsolat” volt, hisz ez a gerince minden tevőleges parancsolatnak, és felülmúlja mindazokat. Mert minden [parancsolat] csak azt a célt szolgálja, hogy felemelje az állati ösztön-lelket az Örökkévalóhoz, hisz a [lélek] végzi el [a cselekvő parancsolatokat], és öltözik beléjük, s ezáltal olvad bele az áldott Éjn Szof fénybe, mely ugyancsak [a parancsolatokba] öltözik. És bizony nincs még egy olyan parancsolat, melyben az állati ösztön-lélek olyannyira részt venne, olyan mértékben, mint a jótékonyság parancsolata: mert minden [más] parancsolatba az állati ösztön-léleknek csak egy-egy képessége öltözködik bele, és csakis a parancsolat teljesítésének idejére, a jótékonyság esetében azonban, amit az ember keze munkájából ad, nyilvánvaló, hogy állati ösztön-lelkének minden ereje benne van a munkájában-foglalkozásában, mellyel a pénzét kereste; ha tehát jótékony célra ad belőle, azzal az egész állati ösztön-lelke fölemelkedik az Örökkévalóhoz. S még ha nem is tulajdon két keze munkájával keresi betevőjét, azért a pénzével [amit jótékony célra ad] vásárolhatott volna magának szükséges dolgokat, saját lelke kedvére, most pedig a lelke életét az Örökkévalónak ajánlotta fel.

Ezért mondják bölcseink, emlékük legyen áldott, hogy ez [a jótékonyság] közelebb hozza a megváltást. Mert egyetlen jótékony cselekedettel az ember állati ösztön-lelkének jó részét fölemeli, úgy, hogy ilyen mértékben sok más cselekedettel sem képes [lelke] erőit és képességeit fölemelni.

 

A Tóra-tanulás micvájának erényei

Ami pedig Bölcseink azon kijelentését illeti, miszerint „a Tóra tanulmányozása felér az összes többi parancsolat teljesítésével”, ennek az az oka, hogy a Tóra tanulása a beszéd és a gondolkodás képességei által valósul meg, melyek az állati ösztön-lélek legbelső öltözékei; s a klipá nogához tartozó CháBád (chochmá, biná, dáát) képességeinek fajtái az állati ösztön-lélekben ilyenkor maga is bekapcsolódik a szentségbe, midőn az ember a Tóra tanulásával foglalja el magát, összpontostással és figyelemmel.

És bár az emocionális képességek (middot) fajtáit – cheszed, gevurá, tiferet és így tovább – nem képesek a közepesek szentségre fordítani, ez azért van, mert a gonosz erősebb az érzelmi képességekben, mint az értelmi képességekben, mert az utóbbiak szintjén több táplálékot merítenek [a klipák] a middot szentségéből – amint az a kabbala ismerői előtt tudott dolog.

Ráadásul, s ez a legfontosabb aspektusa a Tóra tanulmányozásának, mellyel az magasabb rendűvé lesz, mint bármely más parancsolat, a Tikunimból származó idézet szerint, amely azt mondja: „A 248 parancsolat a Király 248 »testrésze«” – ahogyan az emberi szervezetre áll, például, nem lehet összehasonlítani a 248 testrész vitalitását mondjuk az agyéval, azaz az értelemmel, amely a CháBáD három képességére oszlik. Pontosan így van, ha e példával élünk, csak lényegileg végtelen mértékben még jobban így, különbözik az áldott Éjn Szof fénye, mely a tevőleges parancsolatokba öltözik, attól a fénytől, mely ugyancsak az áldott Éjn Szof fénye, csak a Tóra bölcsességének CháBáD-tulajdonságaiba öltözik, minden emberben a maga értelme és elmebéli képességei szerint. És bár ha valakinek a megértése csak a materiális aspektusokra korlátozódik is, a Tórát mégis vízhez hasonlítják, mely odafentről, magas szintről száll alá… amint fentebb elmagyaráztuk.[5]

Bölcseink mégis azt mondják: „Nem a tanulás a lényeg, hanem a cselekvés.” Az is meg van írva:[6]„Ez a nap való arra, hogy megcselekedd őket.” És [az a rabbik döntése], hogy az ember szakítsa félbe Tóra-tanulmányait, ha tevőleges parancsolatot kell megtennie, amit mások nem tehetnek meg. Mert ez „a teljes ember”, és az ő teremtésének és e földre való alászállásának célja, hogy Ő lakozást vehessen idelent, s a sötétséget fénnyé tegye, hogy az Örökkévaló dicsősége betöltse ezt az anyagi világot, hangsúllyal az „anyagiságon”, és „minden test meglássa”, amint arról fentebb szó esett.[7]

Másfelől viszont ha az illető parancsolat olyan, hogy mások is elvégezhetik, az ember ne szakítsa félbe Tóra-tanulását, még ha a Tóra maga végül is valójában a tevőleges rendelkezésekhez fűzött magyarázat. Ennek az az oka, hogy [a Tóra] mintegy az áldott Éjn Szof CháBáDja, és ha az ember elmerül benne, magára vonja az áldott Éjn Szof fényét, s ez határtalanul magasabb rendű létmód és ragyogás, mint az a fény és befolyás, mely a parancsolatok – a „Király testrészei” – megtartása által érheti az embert. Erre gondol Ráv Seset is [amikor azt mondja]:[8] „Örvendj, lelkem! Mert érted tanultam az Írást, és érted tanultam a Misnát”, ahogy azt másutt hosszabban kifejtettük.[9]

Ez a hatás és megvilágosodás, amit az ember a Tórával való foglalatossága révén „lehív” az áldott Éjn Szof sugárzó világosságából, és így az a lelkében ragyog tovább, és az egész Izráel lelkében, mely a Sechiná, Kneszet Jiszraél, minden lélek forrása Izráelben, ahogyan azt majd később kifejtjük. Ez [a megvilágosodás] a kriá („hívás”) nevet viseli, innen a koré báTorá [„a Tóra által elhívni/lehívni] kifejezés. Ez azt jelenti, hogy az ember a Tórával való foglalatossága révén az egyedül szent Istent szólítja meg, áldassék, hogy hozzá jöjjön, ha szabad ilyen antropomorfizmust használnunk, mint ahogy az egyik ember hívja magához a másikat, vagy ahogyan a gyermek hívja apját, hogy jöjjön oda hozzá, és vele legyen, hogy ne legyen elválva tőle, s ne maradjon egyedül, Isten ments. Ezt jelenti ez a vers is:[10] „Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják”, s „az ’igazság’ szó egyedül a Tórára alkalmazható”. A jelentése tehát [az idézett versnek] úgy értendő, hogy felkiált az ember az Örökkévalóhoz, áldassék, különösen a Tóra tanulása által. Más eset azonban az, ha az ember nem a Tórával való foglalatosság révén, hanem egyszerűen csak felkiált: „Atyám! Atyám!” Ahogyan a próféta panasza szól: „És nincs, ki szólítja nevedet…”, ahogyan azt másutt kifejtjük. Mindebből következtetve nyilván minden értelmes embernek ezt kell megfontolnia, hogy kellő tisztelettel legyen, midőn a Tórával foglalja el magát, ahogyan azt korábban már kifejtettük.[11]



     [1]   Mert az orlá egyike annak a három klipának, mely teljességgel tisztátalan, és soha nem tud felemelkedni [a szentségre], amint azt az Éjc chájimban találjuk kifejtve. Hasonló esetnek számít [az orlához] az is, ha egy parancsolatot törvényszegés révén teljesítünk, Isten ments és őrizzen. (A Szerző saját lábjegyzete)
     [2]   Zsoltárok 35:10.
     [3]   Zechárjá 13:2.
     [4]   5Mózes  4:35.
     [5]   A 4. fejezetben.
     [6]   Vö. 5Mózes 7:11.
     [7]   A 37. fejezetben.
     [8]   Peszáchim 68b.
     [9]   A Rebbe jegyzete: „Talán a Torá orban található diskurzusra utal, a Pársát mispátim elején.
    [10]   Zsoltárok 145:18.
    [11]   A 23. fejezetben.
 
  • Küldés emailben

Fejezetek