36c. ? Tánjá, a Közepesek könyve

A négy világ és az isteni fény

 

36. fejezet

A világ teremtésének célja

Otthon az alacsonyabb világokban…

Ismeretes állítása bölcseinknek,[1] hogy e világ teremtésének oka az, hogy az egyedül szent Isten, áldassék, lakóhelyet kívánt magának az alacsonyabb rendű világokban. Habár az Ő esetében a „magasabb” és „alacsonyabb” rendű [világok] megkülönböztetésének nyilvánvalóan nincs értelme, hiszen minden világot egyformán áthat [a jelenléte], mégis a dolog a következőképpen magyarázható:

 

Az Örökkévaló értünk rejtőzködik

Mielőtt e világ megteremtetett volna, Ő volt az egyetlen létező, egyedüli és páratlan, s az univerzumban, amit Ő teremtett, minden teret kitöltött [a létezése]. Ami Őt illeti, ma is ez a helyzet. Mert bármiféle változás csak azokat érint, akik az Ő áldott életerejét és fényét befogadják, sok „öltözék” által, melyek elfedik és elhomályosítják az Ő áldott fényét, amint írva van:[2] „nem láthat engem az ember, amíg él”, és ahogy bölcseink, emlékük legyen áldott, elmagyarázták,[3] az angyalok (nevük: chájot) sem láthatják Őt…

Ez [a változás, amely a teremtmények irányába történik] a világok histálselutjáról (fokozatos alászállás) szól, a fokozatos csökkenésről, mely „öltözékek” sokaságán át [történik], melyek elárnyékolják az Őbelőle áradó fényt és életet, fokról fokra, mígnem [eljutunk] e fizikai és tompa világhoz, a legalacsonyabb rendűhöz, amelynél alacsonyabb rendű már nincs, ami az Ő áldott fényének rejtőzködését illeti; [ez a világ] a kettőzött sötétség világa, olyannyira, hogy telve van klipával és szitrá áchrával, melyek az Örökkévaló leglényegével ellentétesek [és amelyek az Örökkévaló mindenhatósága helyett azt hirdetik]: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más”.

Nyilvánvaló, hogy a világok histálselutja és alászállása, fokról fokra nem a magasabb rendű világok kedvéért történik, hiszen számukra ez az alászállás eltávolodás az Ő áldott ábrázatának fényétől. Hanem [A teremtés] végső célja éppen ez, a legalacsonyabb rendű világ, mert az volt az Ő áldott akarata, hogy elégtétele legyen, midőn a szitrá áchrá alávettetik, és a sötétségből világosság lesz, s az áldott Éjn Szof világossága ragyog elő a sötétség és a szitrá áchrá lakóhelyén, annál intenzívebben és erősebben – a sötétségből ragyogó világosság külön ragyogásával –, mint ahogy a magasabb rendű világokban ragyog, ahol „öltözékek” által nyilvánul meg, s az [Ő] ábrázat[ának] rejtőzködése közben, mely elhomályosítja és elfedi az áldott Éjn Szof fényét, nehogy azok [a világok] létezni is megszűnjenek.[4]

 

A Tóra által fel tudjuk fedni az isteni fényt

E célból adta az egyedül szent Isten, áldassék, Izráelnek a Tórát, amit „hatalomnak” és „erőnek” mondanak, ahogyan áldott emlékezetű bölcseink mondották,[5] hogy a Mindenható Isten erőt ad az igazaknak, hogy megkaphassák jutalmukat az elkövetkező világban, anélkül, hogy létük is megsemmisülne az isteni fényben, ami megnyilatkozik majd nekik, mindenféle öltözék nélkül, ahogyan írva van:[6] „Nem vonul félre többé tanítód [szó szerint: ’nem fogja többé ruha és öltözék mögé rejteni Önmagát előled’], és szemeid látni fogják tanítódat”. Az is meg van írva: „mert szemtől szembe látják…”, és „nem lesz többé neked a nap világosságul nappal…, hanem lesz neked az Örökkévaló örök világosságul…”

Köztudomású, hogy a messiási korszakban, különösen a holtak feltámadása után, teljesül majd be és éri el csúcsát az egész világ teremtése, az a cél, amelyért annak idején teremtve lett.

(Megjegyzés: a jutalmak átvételének kora a hetedik millennium, ahogyan azt az áldott emlékezetű Jichák Lurjá rabbi írja Likuté Torá című munkájában.)

Ebből a megnyilatkozásból valami már a földön megtapasztalható volt, a Tóra adásának idején, ahogyan írva van: „Teneked megmutattatott, hogy megtudjad, hogy Ő az Örökkévaló, az Isten, nincsen kívüle más” – „megmutattatott”: éspedig valóban, fizikai láthatósággal, ahogyan írva van: „És mind a nép látta a mennydörgést” – „látták azt, amit [általában] hallani szokás”. Áldott emlékezetű bölcseink magyarázták: „Kelet felé néztek, és hallották a szót, amint mondja: »Én vagyok…« stb., és ugyanígy, [fordultak] a négy égtáj felé, lefelé és felfelé is”, és a Tikunimban azt is olvashatjuk, hogy „nem volt olyan hely, ahonnét ne hallották volna [a hangját]…” Ennek oka az Ő áldott akaratának kinyilatkoztatása a tízparancsolatban, mely az egész Tórát magában foglalja, az Ő áldott akaratának és bölcsességének lényege, melyben nincs az ábrázat rejtőzködése, ahogyan [az imában] mondjuk: „Mert a te ábrázatod világosságában adtad nekünk a élet törvényét”. Ez volt az oka annak is, hogy [a Sinainál jelen lévő zsidók] létükben is megsemmisültek, ahogyan bölcseink tanították:[7] „Az [isteni] kinyilatkoztatás minden szavára elszállt [testükből] a lelkük…, de az egyedül szent Isten, áldassék, helyreállította őket, azzal a harmattal, amivel a halottakat kelti majd életre”. Ez a Tóra „harmatja”, amit „erőnek” mondanak, ahogy bölcseink tanították:[8] „Mindenki, aki a Tórával foglalja el magát, a Tóra harmatja által kel új erőre…”

 

A Messiás idején újra „fátyol nélkül ragyog”

Később azonban a vétek [az aranyborjú vétke] miatt ők és a világ is tompává lettek – egészen „az idők végéig”, amikor e test és e világ salakja megtisztul, és képes lesz felfogni a megnyilatkozott isteni világosságot, mely Izráelből ragyog elő, a Tóra által, melynek neve „erő”. És az Izráel fölött túláradó fényesség folytán a népeknek is világosság támad a sötétben, ahogyan írva van:[9] „És nemzetek járnak majd világosságodnál…” és:[10] „Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában”. Aztán ismét:[11] „hogy megnyilvánuljon az Örökkévaló dicsősége, és lássa minden halandó egyaránt…”, és:[12] „hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete előle és felséges fényétől…” És ahogyan imádkozunk:[13]„világosítsd meg fényedet és erőd ragyogását e világ minden lakóján…”

 

   [1]. Midrás Tánchumá, Násszo 7:1.
   [2]. 2Mózes 33:20.
   [3]. Szifré, a Beháálotechá szakasz végén; Bámidbár Rábbá, a Nászo szakasz végén.
   [4]. Mert ha az Éjn Szof fénye nem volna elfedve öltözékek által, a világok azt nem tudnák elviselni, felemésztené őket.
   [5]. Szánhedrin 100b.
   [6]. Jesájáhu 30:20.
   [7]. Sábbát 88b.
   [8]. Kötubot 111b; lásd még: Likuté szichot, II, 193 (lábjegyzetben).
   [9]. Jesájá 60:3.
  [10]. Jesájá 2:5.
  [11]. Jesájá 40:5.
  [12]. Jesájá 2:21.
  [13]. Ámidá ima.
 
  • Küldés emailben

Fejezetek