2. fejezet
Az isteni lélek

 
A zsidó másik lelke valósággal része az Istennek[1], ahogyan azt az Írás tudatja: „és az élet leheletét lehelte Ádám orrába”[2], valamint a lelket, amit belém ad­tál te lehelted belém”[3], és ahogyan a Zohár is írja: „aki lehel, magából lehel”[4], vagyis a legbensőbb ben­sejéből, mert az ember, amikor erővel kilehel, valamit a legbensőbb bensejéből fúj ki[5].
Továbbá, allegorikusan szólva, a lélek az isteni gondolat kifejezője. A zsidó lelkek az isteni gondolatból keletkeztek, amit a következő kifejezések is bizonyítanak: „elsőszülött fiam, Izrael”[6] és „fiai vagytok ti az Örökkévaló Isteneteknek”[7], azaz hogy akárcsak a gyerek, aki az apja agyából ered[8], úgy – képletesen mondva – minden zsidó lélek az isteni gondolat és bölcsesség szüleménye. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy a lélek magától Istentől ered, mert Ő bölcs, de bölcsessége nem az a bölcsesség, amit mi, teremtményei ismerünk[9], mert Ő és bölcsessége egy, ahogyan ezt Maimonidész[10] is írja: „Ő a Tudás, egyben a dolgok Tudója és a tudott dolog is… Ezt egyetlen ember sem képes teljesen felfogni… ahogy írva van: »Ki tudod-e találni, mi az Isten titka«[11], vagy »a ti gondolataitok nem az én gondolataim…«”[12].
 
Megjegyzés:
Maimonidésznek ezzel a tézisével a Kábbálá Bölcsei is egyetértettek, ahogy az kiviláglik rabbi Mose Kordovero Párdész című művéből[13]. Rabbi Jichák Lurja kábbálá­-taní­tá­sa is egybecseng Maimonidész megállapításával, le­ga­lább­is abban, ahogyan a Végtelen, az Éjn Szof „összehúzza magát”, és a CHáBáD (bölcsesség, értelem és tudás) öl­tö­ze­tében jelentkezik az Ácilut, az „Emanáció”[14] Világában e szint alatt már lehet azt mondani, hogy Ő és bölcsessége egy, de az „Emanáció” Világánál magasabb szinten nem lehet.
Ahogyan máshol megtalálható ennek magyarázata[15]: a Vég­telen, le­gyen áldott, határtalanul magasságos, és áthatol a CHáBáD lényegén és szintjén. Tulajdonképpen hozzá képest a CHá­BáD szintje ugyanolyan alacsony rendűnek számít, mint az anyagi tevékenység. Ahogy írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel együtt csináltad”[16]. (megjegyzés vége)
 
Annak ellenére, hogy rengeteg különböző fokozat létezik a lelkek minősítésében, például az ősatyák és Mózes magasröptű lelkei, szemben a mi generációink lelkeivel, amelyek „a Messiás sarkában”[17] valóságos „saroknak” számítanak, az aggyal és fejjel szemben. Ugyancsak minden nemzedékben vannak Izraelnek nagyjai, akiknek lelke „fejnek és agynak” számít a tudatlan tömeg lelkeivel szemben. Úgyszintén az egyes azonos rendű lelkek között is lehetnek különbségek, mivel minden lélek három összetevőből áll: nefes-ruách-nesámá[18].
Viszont ha mindenki lelke az Ő bölcsességéből ered, hogyan lehetnek a lelkek között olyan nagy különbségek? A válasz a következő: Ennek ellenére minden lélek összetevőinek (nefes-ruách-nesámá) gyökere – a legmagasabb szintűtől a legalacsonyabbig, amely a tudatlan és teljesen értéktelen[19] zsidó ember testét lakja – a Legfelsőbb Agy­ból származik, ami tulajdonképpen a legfelsőbb is­teni Bölcsesség kifejezője[20].
 
A lélek leszállása hasonlatos ahhoz, ahogyan a gyerek az apja agyából ered: még a lába körme is ugyanabból a spermacsöppből származik, amely kilenc hónapot töltött az anyaméhben, fokozatról fokozatra alászállva, állandóan változva és alakulva, amíg körmök nem lettek belőle. Bár a csöpp mostani állapotában is állandó és csodálatos módon elszakíthatatlan kapcsolatban áll eredeti lényegével, ami az apai agy ondócseppje volt. A körmök még később is állandó éltető kapcsolatban állnak a fejben székelő aggyal, ahogyan ezt a Talmudban is megtaláljuk (a Nidá traktátusban[21]): „Az apai ondócsepp fehérjéből jönnek az inak, a csontok és a körmök”. (És ahogy az Éc Chájim című mű Chás­mál fejezetében olvashatjuk, az első ember édenkerti ruhájának kabbalisztikus mibenléte az, hogy „körmök­ből” volt, amelyek az agy gondolkodóképességéből szár­maztak.)
 
Tehát valóban, tulajdonképpen egész Izrael lelkeinek gyökeréből fent – amikor fokozatról fokozatra mennek lefelé, a világok Ácilut, Briá, Jöcirá, Ászijá[22] láncolatán keresztül az Áldott bölcsessége által, ahogyan írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel csináltad”[23] – képződik a tudatlan és a kis értékű emberek lelkének három összetevője, nefes-ruách-nesámája is. Mind­azonáltal ezek a lelkek továbbra is csodálatosan erős kapcsolatban állnak első lényegükkel, ami a Legfelsőbb Bölcsesség megtestesítője, mert a tudatlan emberek lelke a szent és igaz emberek – akik minden időben a zsidóság fejei – lelkéből táplálkozik.
 
Ennek tudatában fogjuk megérteni áldott emlékezetű Bölcseinket, akik az „…és ragaszkodj hozzá…”[24] írásverset úgy értelmezték, hogy „mindenki, aki ragaszkodik a zsidóság Bölcseihez, olyannak számít, mint aki szervesen kapcsolódik az isteni dicsfényhez”[25], mivel a Bölcsekhez való ragaszkodás és odaadás által a tudatlan emberek lelke szorosan kötődik eredeti mibenlétükhöz és gyökerükhöz, amely a Felső Bölcsességben van, és eggyé válik velük és ezáltal magával Istennel, mivel Ő – áldott legyen – és bölcsessége egy, és Ő maga a Tudás és a Tudott dolog is stb. (Míg azoknak a lelke, akik vétkezve lázadnak a Bölcsek tekintélye ellen, csupán a Bölcsek lelkének odavetett adományaiból[26] táplálkozik.)
 
Amit viszont a Zohár[27] és a Zohár Chádás[28] ír, hogy a fő dolog az, hogy valaki szemérmesen viselkedjék szexuális élete során, ami aztán szentség tekintetében hatással van a gyerekeire – ami nem áll fenn a tudatlan emberek gyerekei esetében stb. – ez látszólag azt jelenti, hogy a szülők viselkedése befolyásolja a lélek „szintjét”. De ez nem így van, aminek a magyarázata az, hogy nincs olyan lélek (nefes-ruách-nesámá), amelynek ne lenne apai-anyai „öltözéke”, vagyis amelyikre ne lenne hatással az apa-anya lelkének esszenciája, és mindazok a parancsolatok, amelyeket betart, az említett „öltözék” hatásának eredményeként, stb. Mi több, még az áldás, amelyet az égből küldenek valakinek, az is a szülői hatás „öltözékén” keresztül érkezik. Így, ha a szülő szemérmesen viselkedik, ezzel gyereke lelkét szent mezbe öltözteti vagyis a szent viselkedés irányába befolyásolja. Bármennyire nagy is a lélek, szüksége van az apja szent viselkedésére, stb…

De ami a lélek szintjét illeti, nemegyszer előfordul, hogy egy magasröptű lélek, amely addig egy végtelenül nagy emberben lakozott, egy méltatlan és aljas ember fiába költözik[29], ahogy ezt rabbi Jichák Lurja Likuté Torá című művének Vájérá szakaszában és a Börésit szakaszára írt Táámé Hámicvot (A parancsolatok magyarázatai) című könyvében olvashatjuk.


[1] Az erre utaló „chélek Elohá mimáál” („osztályrészem Istentől, fentről”) kifejezés Jób könyvében fordul elő (31:2.).
[2] 1Mózes 2:7. Lásd ott Nachmanidész kommentárját.
[3] A reggeli imából. Lásd Bráchot 60b.
[4] A kezünkben lévő Zohár-szövegekben ez nem található.
[5] Eszerint a lélek az Istenség legbensőbb megnyilvánulási formája.
[6] 2Mózes 4:22.
[7] 5Mózes 14:1.
[8] A chászid felfogás szerint az ondócsepp létrejöttének kezdete egyfajta szel­lemi erő, amely az apa agyából ered. Ez a szellemi esszencia elhagyja az agyat, és a testbe leereszkedve egyre sűrűbbé, anyagszerűbbé válik, ameddig csak fel nem veszi az ondócsepp anyagi formáját. Lásd Széfer Hámámárim 5672 2:890 (Yacov Brawernak, a montreali McGill University professzorának magyarázata).
[9] Tikuné Zohár 12b.
[10] A Tóra alapjainak törvénye 2:10.
[11] Jób 11:7.
[12] Jesájá 55:8.
[13] Mehut Vöhánhágá című rész, 13. fejezet.
[14] Lásd Fogalmak: Ácilut.
[15] Sáár hájichud vöháemuná (Tánjá 2. rész) 9. fejezet.
[16] Zsoltárok 104:24.
[17] Szójáték a Talmudban használt, „A Messiás nyomdokain…” kifejezés alapján. Eredetiben: „Beikvot mesichá…” (Szotá 49b.). Az „ikvot” az „ékev” szó többes száma is lehet, amely „sarkot”, tudniillik az emberi láb sarkát, a test legalacsonyabb részét jelenti.
[18] A lélek három szellemi „összetevőre” való felosztásának gondolata megtalálható aZohárban (1:206a., 2:141b.), valamint rabbi Jesájá Horowitz Sné Luchot Hábrit című kabbalisztikus művében (1:9b.).
[19] Azaz nagyon egyszerű.
[20] Az a doktrína, amely szerint az összes lélek kapcsolatban, szinte „ro­kon­ságban” áll egymással, mivel azonos forrásból származnak, sarkalatos tétele volt az alapító Báál Sém Tov által lefektetett chászid elméletnek, és egyik fő témája volt a chászidok és ellenzőik vitáinak. Részletesebben lásd a Tánjá 32. fejezetében (Mindel).
[21] Nidá 31a.
[22] Lásd Fogalmak: Négy világ.
[23] Zsoltárok 104:24.
[24] 5Mózes 30:20. A „ragaszkodni” ige héber szótöve ugyanaz, mint a „ra­ga­dás” és a „ragasztó” jelentésű szavaké.
[25] Ktubot 111b.
[26] A fogalmat a szerző a 22. fejezetben magyarázza meg érthetőbben.
[27] Lásd Zohár 2:204b., 3:80–82.
[28] Börésit 11. l.
[29] Lásd Fogalmak: Gilgul.
Megszakítás